32.~

Péntek. Ami azt jelenti, hogy vége a hétnek vagyis utolsó munkanap. Ha minden igaz, holnap nem nyaggatnak azzal, hogy menjek be.
Mint mindig az ébresztő óra fülsüketítő zajára ébredtem, és hogy elhallgattassam egy könnyed mozdulattal levertem a komódról és ahogy földet ért nyomban el is hallgatott. A fejemet felemeltem a párnámról majd lassan kikászálódtam az ágyból. Zombi módra a fürdőszobába mentem, ahol erőt vettem magamon és mosni kezdtem a fogam. Annyira fáradt voltam, hogy még a fogkrémet sem nyaltam le, rögtön fogat kezdtem mosni.
A fürdőszobai rutin után átvedlettem kevésbe pizsamás ruhába, belőttem a hajam és lementem a nappaliba. Arra számítottam, hogy lenn találom a szüleimet, de csak egy cetlit találtam:

"Ma tovább kell az irodában maradnunk, ha éhes vagy rendelj valamit. Pénz a konyha asztalon. Szeretlek, anya."

Többször fordult már ilyen elő, így nem lepett meg a dolog. Elkönyveltem magamban majd elhagytam a házat. De először becsuktam, a kulcsot pedig az ajtó mellett lévő cserepes virág aljába tettem.
Miután megvoltam vele elindultam, de nem bírtam ki, hogy ne vessek egy pillantást Cindy-ék háza felé. De semmi. Bár ez eddig is így volt.
A buszhoz siettem, viszont mikor felszálltam ismerős arccal futottam össze.
-Ashley! Szia.-üdvözöltem majd leültem mellé.
-V! Reméltem, hogy összefutunk. Mi a helyzet?
-Velem semmi, de veled? Josh mondta, hogy egyetemre mész.
-Igen, ami azt illeti most oda tartok. Valamit még meg kell beszélni az igazgatóval.
-És mire ez a nagy elhatározás?
-Váltanom kellett. Elég volt a kisboltból ennyi is. Úgy döntöttem, hogy tanulni szeretnék és szeretném vinni valamire.
-Ez igazán érett gondolkodás.- feleltem.
-Na és te? Nem tervezed?
-Úgy nézek én ki?-mutattam magamra.
-Őszintén? Nem.-nevetett.-Olyan vagy mint Josh.
-Nem hiába legjobb barátom. Amúgy meg...ez nem lesz hatással a kapcsolatotokra?
-Erről már mi is beszéltünk és őszintén....nem tudom.- sóhajtott beszéd közben egy nagyot, ami azt jelenti, hogy nagyon is hatással lesz rájuk. De ezt jobbnak láttam, ha nem teszem szóvá.
-És mi van veled és Cindy-vel? Na és tényleg, hogy halad az ikres ügy?
-Melyikkel kezdjem?
-Akkor kezd az ikressel.
-Emlékszel még a betöréses esetre? Mikor elloptak ötven dollárt?
-Igen.
-Megvan a tettes. És találkoztam is vele.-mosolyogtam mire Ashley a lélegzetét is visszafojtva kezdett mosolyogni.
-Vagyis találkoztál vele?-bólintottam.-Atyavilág! Hát ez nagyon király, és milyen, kedves vagy hogy néz ki vagy mi?
-Ash...ő is ikertestvérem...szerinted hogy néz ki?-nevettem.
-Na jó, jó, folytasd!
-Igazából nagyon kedves és jó fej de, az egész olyan lehetetlennek tűnt. Tizenkilenc év múlva egyszer csak ott ül veled szembe az ikertestvéred. Te hogy éreznéd magad?
-Hát sokkolva lennék az biztos. De a lényeg, hogy végre egymásra találtatok. A szüleid mit szólnak hozzá?
-Még nem tudják. Ha kiengedték a fogdából két hét múlva akkor megmondom nekik. Meg gondolom Jeremy akar velük beszélni.
-Akkor ennek a sztorinak jó a vége. És megmondtam, hogy nem vagyok őrült, mikor láttam őt a hotelnál!-elnevettem magam.- És most jöjjön Cindy. Hogy alakul?
-Szombaton lesz a második randi.
-Csak a második?-húzta fel a szemöldökét.
-Végig mondhatom?
-Bocs.Folytasd.
-Igen, még csak a második. Nem sietem el, régebben is ez volt a baj.
-Tetszik neked?
-Igen. Nagyon tetszik.-feleltem, de Ashley nem hitt nekem.
-Ez már több. Majdnem tíz éve ismerlek, látom rajtad. Mikor róla beszélsz csillog a szemed.-nem mondtam semmit, de ő helyettem is mondta.-Nézd, gyors leszek mert mindjárt leszállsz. A régi barátnőid egyáltalán nem illettek hozzád. Mind hülye liba volt, sokszor nem is értettelek, hogy miért ilyeneket választottál. De Cindy más. Ezt te is és én is tudom. Ne rontsd el vele kapcsolatban és ha jól csinálod, még hosszú távú is lehet. Egész hosszú.-mire kimondta a busz megállt.
-Bírom a filozófikus oldalad.
-Csak az igazat mondom. Na menj.-mondta én pedig felálltam.
-Szia Ash.
-Szia Victor.-elköszöntünk majd leszálltam. Mikor bementem a boltba Josh már benn volt.

- A barátnőd rendesen az ember lelkére tud beszélni.-vetetettem oda köszönés nélkül.

-Ashley? Találkoztál vele?

- Igen a buszon. Valami megbeszélésre ment az egyetemre vagy ilyesmi.

- Említett valami ilyesmit. De mire is beszélt rá, vagy miről volt szó?

- Elmondtam neki, hogy mi a helyzet Cindy-vel erre ő megállapította, hogy bele vagyok zúgva. Miközben nem, csak tetszik és jól elvagyunk.-mondtam majd levettem a kabátom, az egyik polchoz mentem és leemeltem róla egy üveg narancsos italt a pénzt pedig a kasszába tettem.

- Mi van, ha igaza van? Mi van, ha tényleg szerelmes vagy csak nem akarod magadnak bevallani?

- Josh, ez abszurd! 

- Már miért lenne az? Sokat gondolsz rá?

- Igen.

- Szeretsz vele lenni?

- Igen.

- Most is szívesebben lennél vele?

- Igen.-mondtam mindenre igent, amivel el is dőlt.

- Akkor miről beszélünk? És ha megbocsátasz, most elszívok egy szál cigit. Hátul megtalálsz.-mondta majd elment hátra. Nem akartam benn lenni egyedül, így pár perc múlva én is utána mentem.

- Adsz egy szálat?

- Nem.-felelte és rám fújta a füstöt, amit a kezemmel hessegettem el.

- Miért nem?

- Bizonytalan vagy és azért akarsz cigizni. Sose cigiztél és nem is fogsz, ha rajtam múlik.

- És mikor a múltkor is megkínáltál?

- Tudtam, hogy nemet mondasz. Amúgy sem kell ez neked. Tök fölösleges.-felelte majd ismét beleszívott.- Rohadt hideg van.

- Ősz van. Persze, hogy hideg van.-feleltem.- De Chicago-ban amúgy is mindig...

- Szerinted vége a kapcsolatunknak Ash-el?-megdöbbentett a kérdése.

- Miről beszélsz?

- Tudod te azt nagyon jól. Ő egyetemre jár, én itt robotolok ebbe a szaros kisboltban. Nem lesz ennek jó vége.-mondta, amire semmit sem tudtam válaszolni, de volt benne igazság, amit mondott.- De ez már mindegy. Mindenesetre még nem szakítottunk, de ez idővel eldől.

- Nem biztos, hogy vége.

-Dehogynem...tudod ez olyan, mint a halál és az újjászületés. Valaki meghal, és újjá születik egy másik testben. A mi kapcsolatunknak vége, a tiéd pedig elkezdődik Cindy-vel. Egyszerű.-meg kell mondjam, hogy már kiskorunk óta barátok vagyunk Josh-al, de nagyon ritkán hallok tőle efféle dolgokat. Ismét sikerült meglepnie. Közben a cigit is elszívta és visszamentünk. Kitettem a NYITVA táblát és a kasszához álltam.- Tényleg. Ilyen parasztot, nem is kérdeztem mi volt tegnap a rendőrségen.-mondta én pedig mindent elmondtam neki. Kicsit azért ő is ledöbbent.- Azt a...ez valami oltári. Gondolom a szüleid is örültek neki.

- Nem, ők még nem tudják. Majd idővel.

- Végre összeáll lassan a kis család.-mosolygott Josh.

- Igen, remélem.-mosolyogtam én is majd belekortyoltam az italomba. 

Ahogy jöttek és mentek a vevők-köztük persze Lisa is- belépett drága cimborám, Dimitri is.

- Sziasztok!-fogott kezet mindkettőnkkel majd az egyik polcról elemelt egy nyalókát.

- Most szórakozol?-nevettem.

- Miért? Manapság nem ez a menő?-nevetett majd kibontotta.

- Ez az én védjegyem.

- A nyalókázás?-nézett rám furcsán mindkét barátom.

- Na jó, ez kicsit furán jött ki.-nevettem, de hirtelen eszembe ötlött valami. Mivel ma a szüleim sokáig dolgoznak és pénzt is hagytak otthon,mi lenne,ha meghívnám a fiúkat egy pasis estére. Rögtön meg is kérdeztem őket.- Figyeljetek, mi lenne, ha ma csapnánk egy pasis estét? A szüleim késő estig dolgoznak meg amúgy sem szeretek egyedül lenni. Mit szóltok hozzá?

- Én benne vagyok.-felelte Josh.- Dimitri?

- Nem látom akadályát.-mondta majd mindhárman összekoccoltunk.

Dimitri