-Hé!-szólított meg-teszem hozzá kicsit furcsám- amint belépett. Felnéztem.
-Dimitri!-elmosolyodtam.- Hát te?
-Erre jártam mikor benéztem az ablakon és megláttalak.-felelte majd közelebb jött és kezet fogtunk.- Szóval itt dolgozol?
-Igen.Elég tűrhető, és nem egyedül. Srácok!-szólítottam meg a barátaimat, akik azonnal előjöttek.
- Mi az?-kérdezte Ashley.
- Ash, Josh. Ő itt Dimitri. Vele ültem együtt a fogdában. Dimitri, ők itt Ashley és Josh a legjobb barátaim.
- Szia, nagyon örülök.-köszönt először Ashley.
- Hello, én is. És bizonyára ő a barátod.-nézett rá Josh-ra.
- Igen. Végre megismerhetem a barátom cellatársát.-üdvözölte Josh is.
- Csak fogdatársak voltunk.-nevetett Dimitri.
- Srácok, kicsit dumálok Dimitri-vel, ha nem gond.
- Persze, nem gond.-válaszolta Ashley, majd elmentek.
- Na mesélj, mi újság. Mi a helyzet a kis "szomszédcsajjal"?-kezdett bele a beszélgetésbe.- Csak nem ő jött ki az imént a boltból?
- De igen.-feleltem egy félmosollyal.
- Nagyon aranyos volt.-kacsintott Dimitri.
- Nekem mondod? Tegnap megvolt a randi.
- Remélem több is lesz ebből, mint csak randizás.
- Kösz.-feleltem.
- Na és...mi van a testvéres üggyel? Van új fejlemény?-felsóhajtottam.
- Elakadtam. Az anyakönyvi kivonat után semmi.-feleltem. Láttam rajta, hogy mikor elmondtam gondolkodni kezdett.
- Na figyelj, igaz árvaházban nőtt fel?
- Bizonyára.-mondtam bizonytalanul.
- Menj el az árvaházba és tudj meg róla többet. Biztos tudnak neked mondani valami értelmeset.-amit mondott elgondolkodtató volt.
- Nem is rossz ötlet.-mondtam de aztán kiábrándultam.- De honnan tudjam melyikben nőtt fel?
- Nem hiszem, hogy sok árvaház van Chicago-ban. Benézel mindenhová.
- Ez így rendben.-feleltem.- Hé, nincs kedved eljönni velem?
- Úgy sincs más dolgom.-vonta meg a vállát.
- Klasz, de szeretnék még egy embert elhívni.
- Csak nem a drága szomszédodat?-kérdezte fülig érő mosollyal.
- De igen. Már nagyon sokat segített és úgy gondolom most is tudna.
- Hát rendben. Akkor ha végeztél itt várlak a bolt előtt. Mikor is végzel?
- Négy órakor.
- Akkor addig van idő. De majd visszajövök. Hello V, sziasztok srácok!-köszönt el mindenkitől majd távozott.
Érdekes módon Josh nem kezdett faggatni, de nem is bántam. Viszont azért gondoltam, hogy előbb-utóbb rákérdez.
***
Négy órakor leváltottak a kasszánál én pedig fáradtan léptem ki a boltból. Elköszöntem a skacoktól, és vártam Dimitri-t, aki nem volt ott négy órakor.
- Bocs, hogy nem voltam itt, de későn indultam.
- Nem gond. Indulhatunk?-kérdeztem.
- Persze.
- Ja, de előbb el kell mennünk Cindy-ért.
- Ő a..?-bólintottam miszerint igen, ő a szomszéd lány.- Oké.
Buszra szálltunk és elindultunk. Dimitri szó nélkül követett és nem kérdezősködött.
Kis idő múlva már Cindy-ék háza előtt álltunk. Csengettem.
- Sziasztok!-köszönt Cindy mosolyogva és meglepve.
- Szia. Ráérsz?-kérdeztem.
- Persze. Gyertek beljebb.-felelte és az udvarra mentünk.
- Szia. Mi még nem ismerjük egymást. Dimitri Peterson vagyok. Victor-ral együtt voltunk fogdában.
- Szia, nagyon örülök. Cindy Newton.-mutatkozott be Cindy is és kezet fogtak.-Ti, hogyhogy itt?
- Dimitri-nek támadt egy jó ötlete, amivel talán még többet megtudhatunk Jeremy-ről.
- És mi lenne az?-kérdezte Cindy, de ismét zavarodottan.
- Elmegyünk az árvaházakba, és megkérdezzük ismernek-e Jeremy nevű fiút. Valaki csak tud majd róla mondani valamit.
- És szerintetek ez beválna?
- Szerintünk igen.-feleltem. Látszott Cindy-n, hogy valamit nagyon kiakar mondani, de csak az elejét kezdte.
- V, én...-kíváncsian hallgattuk volna, de végül nem volt olyan érdekes.-..megkérdezem apát ideadja e a kocsit, és menjünk azzal.
- Rendben.-feleltem, Cindy pedig bement és a kocsikulccsal tért vissza.
- Mehetünk.-mondta majd beszálltunk az autóba és elindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése