24.~

Miután végig hallgattuk a városról szóló szöveget és a hajókázás is véget ért elindultunk haza. Viszont a metrón ismét beszélgetni kezdtünk magunkról.
- Nem tudtuk befejezni a beszélgetést. Most te jössz.-fordult felém Cindy.
- Hát legyen. Én Chicago-ban születtem, és félig koreai vagyok. Apa koreai, anya amerikai, de őket már ismered. Én is szeretem az állatokat, főleg az oroszlánokat.
- Kicsit hasonlítasz is rájuk.-nevetett Cindy.
- Köszi, ezt bóknak veszem.-mosolyogtam- Mit is mondjak még...éneklek zuhanyzás közben, szeretek mosolyogni, enni, videó játékozni és hülye fejeket vágni.
- Mint például?-kérdezte Cindy, mire elkezdtem idétlen fejeket vági. Mindet bevetettem, amelyeket csak tudtam. Volt ott fájdalmas, idétlen, kancsi, aranyos, és olyan, amin már végképp elkapta a röhögő görcs. A kedvence az egyik "összenézős" volt, amin már a hasát fogta.

- Ne, légyszi hagyd abba, fáj a hasam.-mondta de még mindig nevetett.
- Na jó most megkíméllek, de úgy is fogsz még látni ilyeneket.
- Az jó lenne.-mosolygott.
- Na és te? Tudsz ilyen fejeket vágni?
- Nem. Én nem vagyok ilyen tehetséges.
- Biztos van valami, amin nevethetek, a kedvemért próbáld meg, menni fog!-biztattam és végre belement.
- Na jó.-felelte és belekezdett. A füleit fel és le kezdte mozgatni közben pedig összenézett a szemeivel. Nevetni kezdtem, mert tényleg vicces volt, de egyben aranyos is.
- Igaz,hogy tudsz te is hülye fejet vágni!-nevettem.
- Lehet tudok, de te viccesebb vagy.
- Köszönöm, köszönöm.-feleltem elégedettséget sugározva, de nem akartam beképzeltnek tűnni, azonban úgy látszott, hogy nem is tart annak.
Metrózás után még buszoztunk egyet majd hazasétáltunk. Nagyjából tizenegy óra lehetett mire haza keveredtünk, viszont nagyon jól éreztük magunkat.
A házuk elé kísértem.
- Köszönöm, ezt a mai estét, nagyon jól éreztem magam.
- Én is nagyon jól éreztem magam, kifejezetten a metrós rész tetszett, de amúgy is minden nagyon jó volt. Ha gondolod megismételhetnénk.-könyörögtem magamban, hogy egyezzen bele.
- Persze, miért is ne.-mosolygott.
- Klassz, de nekem mennem kell, mert holnap munka és, ami azt illeti már nem is olyan soká kelnem kell, szóval...
- Rendben menj csak.
- Jó éjt Cindy.
- Jó éjt Victor.-mosolygott és megölelt. Az este folyamán többször is szólított a teljes nevemen, de csak most tűnt fel a hangsúly miatt. Kifejezetten jól esett, ahogy kiejtette.
Mikor engedtünk az ölelésből legszívesebben megcsókoltam volna, de nem akartam parasztnak, vagy nyomulósnak tűnni. Nem tudtam mit reagálna rá, ezért csak egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia.-köszöntem el utoljára, és elindultam a házunk felé. Mikor bezártam magam mögött az ajtót elmosolyodtam majd felmentem a szobámba. Átvedlettem pizsamába és bebújtam az ágyba. Még anyáéknak sem szóltam, csak lefeküdtem és mint akit fejbe vágta azonnal elaludtam.
***
Véget ért az álom, és hat órakor meghallottam az ébresztő nyivákolását. Az arcomat a párnámba temettem és úgy nyúltam az ébresztő után. Sikeresen leállítottam és elindultam a fürdő felé. Elvégeztem a reggeli rutinomat és fél hétkor elindultam. Anya megkapta a reggeli puszit, a busz hét perc múlva érkezett öt perc helyett, a buszon zenét hallgattam és minden a régi kerékvágásban zajlott.
Amint beléptem a boltba drága Josh barátom azonnal letámadott.
- Milyen volt a randi? Megcsókoltad? Hova vitted végül?
- Beléphetnék az üzletbe?
- Persze, gyere.-mondta és a kasszához mentem.- Na milyen volt?
- Nagyon jó. Nagyon kedves és aranyos volt és lesz második randi is.
- Na és volt valami?-kérdezte a szemöldökét húzgálva.
- Nem.-feleltem egyszerűen.
- Nem? Csók vagy valami?
- Nem.-nevettem- Nem csókoltam meg, de megakartam. Majd egy másik alkalommal.-Josh mérgesen nézett rám.-Mi van?
- Hülye vagy, az van. Tuti azt akarta, hogy csókold meg. Mélyen nézett a szemedbe?
- Ami azt illeti, igen.
- Hülye.
- Nem akartam elsietni, és kitudja mit gondolt volna. Ráér még.
- Ha te mondod.-válaszolta Josh, és ott hagyott. Közben Ashley is megérkezett.
- Szia kicsim.-köszöntette Ash a barátját majd odajött hozzám. Szintén végigdaráltam, hogy milyen volt a randi, mire tőle is megkaptam, hogy:
- Te hülye vagy? Meg kellett volna csókolnod, biztos szerette volna.
- Honnan tudjátok? Nem vagyok olyan, aki már az első randin neki esik.
- Nem is azt mondtuk, hogy ess neki, csak csókold meg.-mondta Ashley.
- Jó, majd máskor.-feleltem, és reméltem, hogy békén hagynak.
- Hogy legyél máskor észnél.-szólt oda Josh, és felém dobott egy nyalókát.
- Kösz.-megköszöntem és hozzá láttunk a munkához.