25.~

Míg mi elkezdtük a munkát Cindy éppen hozzánk indult volna, de mégis megállt egy kis időre.
*Cindy POV*
Éppen indulni akartam a boltba, hogy megvegyem a Lisa-nak járó mentost mikor megláttam egy fiút, aki Victor-ék házánál mászkált. Háttal volt nekem így nem láttam az arcát. Muszáj volt hozzá szólnom:
-Hello! Segíthetek?-a srác azonnal hátrakapta a fejét.
-Szia, igen. Itt lakik a Young család?-kérdezte. Napszemüveg volt rajta, de amint levette elképedtem. Mintha V nézett volna rám, de tudtam,hogy nem ő az. Bizonyára ő volt Jeremy.
-I-igen, itt laknak, de senki sincs itthon.-feleltem zavarodottan.
-Oh, na mindegy. Azért köszi.-elköszönt és már menni készült, de nem hagyhattam, hogy elmenjen.
-Várj!-visszafordult.-Te vagy Jeremy, igaz?-kérdeztem és láthatóan megleptem vele.
-Honnan tudod a nevem?
-Többet tudok a nevednél.-feleltem. Ezzel felkeltettem az érdeklődését. Közelebb lépett és kérdően nézett rám.
-Nem értelek.
-Tudom, hogy a testvéredet keresed.-erre a mondatra ledöbbent.
-T-te ismered a testvéremet?-kérdezte mire bólintottam.
-Figyelj, ha van időd mindent elmesélek neked. Gondolom elég zavarodott vagy.
-Az nem kifejezés.-válaszolta.
Nem tudtam, hogy jó ötlet behívni egy vadidegen embert a lakásunkba, de muszáj volt vele beszélnem.
-Egyébként Cindy vagyok. Cindy Newton.-mutatkoztam be.
-Jeremy Young.-miután megvolt a bemutatkozás bementünk a házba, megkínáltam egy limonádéval és belekezdtünk a beszélgetésbe.
-Huh, nem is tudom, hogy hol kezdjem. Először is örülök, hogy találkoztunk. V már alig várja,hogy találkozzatok.
-V?
-Victor. Az ikertestvéred.
-Szóval így hívják. Próbáltam megtudni a nevét, de nem sikerült. De az is érdekelne, hogy te honnan tudtad a nevem?
-Hát igen, ez kicsit hosszú.-mondtam egy kis "állnevetéssel" és belekezdtem. Elmondtam a hoteles és a kórházas sztorit is, amit elképedve hallgatott.
- Azért nem semmi, hogy mi mindent megtett azért, hogy megtaláljon.
-Igen, nagyon elszánt.-feleltem.
- Bár, ha ennyire elszánt előbb is megtehette volna.
- Bocsi, de akkor te is léphettél volna ez ügyben vagy nem?
-Elég nehéz lett volna az árvaházból.
-De ha tudtad, hogy a szüleid és a testvéred itt vannak, akkor miért nem kerested meg őket?
-Cindy, tizenkilenc évig abban a tudatban éltem és élek, hogy nem kellettem a szüleimnek. Az árvaház igazgatónője mondta, hogy születésem után hoztak ide. Hiába én voltam az első szülött nem kellettem nekik.
-És most hogyhogy itt vagy?
-Elég volt már az árvaházból és úgy döntöttem anyámék szemébe akarok nézni. Megakarom tudni miért dobtak el!-a hangján hallatszott az elszántság és némi gyűlölet is.
-Nem dobtak el. Sőt. Nagyon akartak téged.
-Ezt honnan veszed?
-Az öcsédtől. De a dolgokat csak tőle tudhatod meg. Beszélned kell vele.
-Nem tartom igazán jó ötletnek.
-De hát az előbb még a házuk előtt mászkáltál.-mutattam a ház felé.
-Tudom, de mostanra már nem tartom jó ötletnek.-felsóhajtottam, nem tudtam mit mondani neki és semmivel sem tudtam rávenni, hogy beszéljen V-vel.
-Nézd, épp hozzá tartottam a boltba, ahol dolgozik. Mi lenne, ha velem jönnél?
-Inkább nem. Kicsit várok még ezzel.
-Biztos vagy benne?-kérdeztem mire bólogatni kezdett.-Hát jó.
-De amit azt illeti mennem kell, köszi a limonádét és nagyon örültem.-állt fel a kanapéról és elindult a kijárat felé.
-Szívesen és én is örültem.-mondtam és együtt hagytuk el a házat. Bezártam az ajtót és egy darabig együtt mentünk bár nem sokáig.

- Viszont azt még meg kell kérdeznem, hogy jóban vagy az öcsémmel?

- Hát igen, eléggé. Tegnap volt az első randink.-mosolyogtam.

- Tényleg? Ez tök jó. Gondolom akkor tetszik is neked.-kicsit zavart, hogy ennyire kíváncsi, de miért hazudtam volna neki, és magamnak.

-Igen. Nagyon tetszik. Már az első perctől szimpatikus volt. Csak azt nem tudom, hogy ő hogy tekint rám.

- Igaz nem ismerem, de az ikertestvére vagyok és tudom, hogy tetszel neki. Erre mérget veszek.

- Gondolod?-kérdeztem szintén mosolyogva.

- Biztos vagyok benne.-mosolygott Jeremy is.

- Köszi a biztatást.-nevettem.
- Ugyan semmiség, de sajnos én erre megyek. Szia Cindy, remélem még találkozunk.
-Én is és ne tűnj el! Beszélj Victor-ral. Nagyon megakar téged találni.
-Ígérem beszélni fogok, de ne említsd neki, hogy beszéltünk. Kérlek.-nem tudtam, hogy ez jó ötlet e, de végül belementem, hogy egy árva szót sem mondok neki. Végül is ez kettőjük dolga volt.

Miután beszéltem Jeremy-vel elindultam a bolt felé. Egyre csak a múlt eseményeken kattogott az agyam, de próbáltam nem feltűnően viselkedni.

*Victor POV*

Egy vásárlót szolgáltam ki mikor belépett Cindy. Csöppet zavarodott volt, de nem fordítottam rá nagyobb figyelmet csak arra, hogy itt van, aminek igazán örültem.

- Sziasztok.-köszönt mindenkinek.

- Szia Cindy.-köszöntünk mi is egyszerre. A pulthoz jött.

- Mit adhatok?-kérdeztem.

- A szokásost.-felelte, amivel egy doboz mentosra gondolt.

- Lisa?

- A barátnőjénél. Most én leszek nekik a futár és a mentos elengedhetetlen.-felelte nevetve. Odaadtam neki a mentost majd fizetett. 

- És, mi a helyzet?-kérdeztem.- Mintha kicsit zavarodott lennél.

- Mi? Ja nem, dehogy, csak kicsit fáradt vagyok. Korábban keltem.-felelte, amit nem igazán tudtam elhinni, de nem feszegettem a húrt, inkább ráhagytam.

- Na és itt? Hogy megy a bolt?

- Megyeget. Igaz nem olyan sok a vevő, de Lisa nélkül bezárnánk.-nevettem.

- Ettől nem kel félni. De igazából csak ennyiért jöttem, még találkozunk. Sziasztok.-köszönt el, de megállítottam.

- Még valamit nem küldött Lisa?-néztem rá huncut mosollyal mire visszafordult és adott egy puszit.

- Ezt most én küldtem.-mosolygott és távozott. Amint kilépett Josh-nak sem kellett több.

- Miért nem kaptad le?

- Hagyjál már lógva!-vetettem oda neki, de nem néztem rá.

- Te hülye vagy.-felelte és tovább pakolta az árut én meg csak egy félmosolyt húztam az arcomra és úgy tettem el a Cindy-től kapott pénzt.

Jeremy