*Victor POV*
Cindy leparkolt a házuk előtt majd kiszálltunk.
-Dimitri téged nem kell hazavinni?-kérdeztem mivel ez volt az első gondolatom.
-Basszus teljesen megfeledkeztem róla.-nevetett.-Cindy akkor ha nem lenne gond...
-Nem dehogy.-mosolygott Cindy majd újra autóba szálltak.
-Szia V. Majd összefutunk.
-Rendben.-feleltem majd kezet fogtunk Dimitri-rel és elmentek.
*Cindy POV*
Csöndben autóztunk Dimitri otthona felé mikor megszólalt.
-Amúgy Cindy. Mi volt az a furcsa viselkedés az árvaházban?
-Mire gondolsz?-kérdeztem zavartan.
-Tudod te jól. A köröm kaparás és az ujj tördelés.-felelte.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Most is azt csinálod.-nézett a kezemre. Nem is vettem észre, de akaratom ellenére is a körmeimet kapargattam.
-Mindig ezt csinálom. Egyébként melyikben laksz?-tereltem a témát.
-Fordulj balra és a jobb oldali panelban.-felelte majd balra fordultam és megálltam. De Dimitri nem szállt ki.-Nos?
-Nem tudom mit kellene mondanom.
-Cindy. Valamit tudsz. Valami fontosat, úgyhogy kérlek mond el.-mondta. Talán tényleg el kell neki mondanom már nagyon nyomasztott ez a dolog.
Sóhajtottam egy nagyot és leállítottam a motort. Belekezdtem.
-Találkoztam Jeremy-vel.-már éppen megszólalni készült, de tovább mondtam.-Hidd el elakartam mondani V-nek, de Jeremy megkért, hogy ne mondjam. Ő akar vele személyesen beszélni és ebbe én nem akarok beleszólni.-Dimitri hallgatott. Sokáig.
-Most tudod hol van?-kérdezte mire megráztam a fejem miszerint nem tudom. Tényleg nem tudtam.- Viszont ha nem tudod, hogy hol van nem sokat érsz vele ha elmondod neki, hogy beszéltél vele.
-Hát nem.-válaszoltam lesütött szemekkel.
-Hát rendben. Kösz, hogy hazahoztál.-mondta és kiszállt a kocsiból. Utána szóltam.
-Dimitri!
-Igen?
-Kérlek ne mond el neki.
-Oké.-mondta egy félmosollyal majd bement a házba.
Beindítottam a kocsit és hazamentem. Út közben azon gondolkodtam, hogy miért hagytam elmenni Jeremy-t. Miért nem vittem oda V-hez. Vagy legalább a telefonszámát kértem volna el.
Cindy leparkolt a házuk előtt majd kiszálltunk.
-Dimitri téged nem kell hazavinni?-kérdeztem mivel ez volt az első gondolatom.
-Basszus teljesen megfeledkeztem róla.-nevetett.-Cindy akkor ha nem lenne gond...
-Nem dehogy.-mosolygott Cindy majd újra autóba szálltak.
-Szia V. Majd összefutunk.
-Rendben.-feleltem majd kezet fogtunk Dimitri-rel és elmentek.
*Cindy POV*
Csöndben autóztunk Dimitri otthona felé mikor megszólalt.
-Amúgy Cindy. Mi volt az a furcsa viselkedés az árvaházban?
-Mire gondolsz?-kérdeztem zavartan.
-Tudod te jól. A köröm kaparás és az ujj tördelés.-felelte.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Most is azt csinálod.-nézett a kezemre. Nem is vettem észre, de akaratom ellenére is a körmeimet kapargattam.
-Mindig ezt csinálom. Egyébként melyikben laksz?-tereltem a témát.
-Fordulj balra és a jobb oldali panelban.-felelte majd balra fordultam és megálltam. De Dimitri nem szállt ki.-Nos?
-Nem tudom mit kellene mondanom.
-Cindy. Valamit tudsz. Valami fontosat, úgyhogy kérlek mond el.-mondta. Talán tényleg el kell neki mondanom már nagyon nyomasztott ez a dolog.
Sóhajtottam egy nagyot és leállítottam a motort. Belekezdtem.
-Találkoztam Jeremy-vel.-már éppen megszólalni készült, de tovább mondtam.-Hidd el elakartam mondani V-nek, de Jeremy megkért, hogy ne mondjam. Ő akar vele személyesen beszélni és ebbe én nem akarok beleszólni.-Dimitri hallgatott. Sokáig.
-Most tudod hol van?-kérdezte mire megráztam a fejem miszerint nem tudom. Tényleg nem tudtam.- Viszont ha nem tudod, hogy hol van nem sokat érsz vele ha elmondod neki, hogy beszéltél vele.
-Hát nem.-válaszoltam lesütött szemekkel.
-Hát rendben. Kösz, hogy hazahoztál.-mondta és kiszállt a kocsiból. Utána szóltam.
-Dimitri!
-Igen?
-Kérlek ne mond el neki.
-Oké.-mondta egy félmosollyal majd bement a házba.
Beindítottam a kocsit és hazamentem. Út közben azon gondolkodtam, hogy miért hagytam elmenni Jeremy-t. Miért nem vittem oda V-hez. Vagy legalább a telefonszámát kértem volna el.
Mikor megálltam a házunk előtt rácsaptam a kormányra és a számat egy halk "francba" hagyta el. Kiszálltam és a bejárat felé mentem. De először túl kellett jutnom apámon.
-Ki volt az a másik srác?
-Victor egyik barátja.Hazavittem.-válaszoltam.
-Tudod jól, hogy nem szeretem, ha idegeneket fuvarozol.
-Még senkit sem vittem haza barátokon kívül.-húztam fel a szemöldököm.
-Tudod hogy értem.-mondta én pedig nem szerettem volna tovább ezt hallgatni, így hát bementem.
*Victor POV*
A szüleim tekintetét és kérdéseit elkerülve a szobámba igyekeztem. De mindhiába mert senki sem volt otthon.
A szobámba belépve leültem az ágyamra, de még mindig a kis oroszlán plüsst fogtam. Hirtelen eszembe jutott, az én oroszlánom is, amit még baba koromban kaptam.Talán épp ezért is az oroszlán a kedvenc állatom.
Felálltam és íróasztalom felé mentem, ugyanis annak az egyik sarkán üldögélt az én plüssöm. Magamhoz vettem, így már két kis oroszlánt fogtam.
Ahogy nézegettem valaki belépett a szobámba. Felnéztem.
- Szia anyu.-üdvözöltem.
- Szia. Hát ezek?-nézett a kezemben lévő plüssökre.
- Ja, csak felelevenítem a régi emlékeket.-válaszoltam, de ő nem válaszolt semmit csak mosolygott majd elhagyta a szobámat. Szerencsére nem kérdezte meg, hogy honnan van a másik, de reméltem, hogy valakinek hamarosan átadhatom.
 |
| Victor és plüssállata |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése