29.~

*Jeremy POV*
Már majdnem beesteledett, de még mindig az utcán bolyongtam. Egy hajléktalannak éreztem magam, nem tudtam hová mehetnék és pénzem sem volt. A városban senkit sem ismertem csak egy embert. Nem volt más választásom, Cindy-től kellett segítséget kérnem.
Már hozzá igyekeztem mikor út közben összetalálkoztam két rendőrrel. Próbáltam nyugodt maradni és mint aki semmit sem csinált elmentem előttük. Éreztem, hogy a tekintetük perzselik a hátam ahogy utánam néztek. Sugdolózni kezdtek és amitől a legjobban tartottam bekövetkezett. Az egyik utánam szólt.
-Hé, állj csak meg.-szót fogadtam és megálltam. Elém jöttek.
-Kérem a személyid.-nem tudtam mást csinálni, így hát szó nélkül átadtam. Nem akartam nagyobb bajba kerülni.
Ahogy nézte felhúzta a szemöldökét.
-Véletlenül nem rokonod Victor Young?
-De.-suttogtam.
-Hát Jeremy. Ez nem a szerencsenapod.-rázta meg a fejét. Tudtam mire gondol.-Kezeket a tarkóra.-mondta én pedig engedelmeskedtem.-Tudod miért bilincsellek meg?
-Igen.-feleltem.
-Szuper.-válaszolta és a rendőrkocsi felé vezetett. Beültetett majd becsapta az ajtót.
Felsóhajtottam. De a szívem mélyén tudtam, hogy egyszer ez a nap is eljön. Kellett nekem pénzt csórni.
Mikor megérkeztünk a kapitányság elé rossz érzés fogott el, de semmit sem szóltam. Kiszálltam az autóból és bementünk az épületbe. Egy irodába vezettek, ahol egy igen ingerült férfi fogadott.
-Már megint ez? Mit csinált megint?
-Nem, ő nem Victor. Ő Jeremy. Emlékszik még a bolti lopásos ügyre? Ahol tévedés történt.
-Igen.
-Ő a tettes.-meglepetten nézett rám a férfi.
-Valóban?
-Igen.-sóhajtottam.
- Nos, ha ez így van...akkor vegyétek fel a vallomását, meg mindent ami kell. Aztán vezessétek a zárkába.
-Mégis meddig kell ott maradnom?-kérdeztem.
-Mivel nem nagy összegről van szó és mást nem emelt el...két hétig. Ha jó kedvem van.-mosolygott szarkasztikusan.-Vigyétek.-szólt oda mintha éppen kivégzésre vinnének. Máris megutáltam a fickót, egyáltalán nem volt szimpatikus.
Miután kivezettek az irodából bevezettek egy másikba, ahol kikérdeztek. Ezután fényképet készítettek rólam majd elvezettek egy zárkába. De még mielőtt otthagytak volna kértem valamit.
-Várjon, szeretnék kérni valamit.
-Mi lenne az?
-Holnap szólnának Victor-nak, hogy megvan a tettes?
-Nem tudja, hogy maga volt?
-Nem. De ez hosszú. Csak annyit kérek, hogy értesítsék.
-Rendben. De amúgy is megtettük volna.-mondta és távozott én pedig leültem az ágyra.
Azon agyaltam, hogy mi lesz ha találkozom az öcsémmel. De ez volt a helyes megoldás, tovább nem halaszthattam a dolgot. Talán mindez azért történt, hogy végre találkozzak vele. Mindenesetre ezzel holnap kellett szembenéznem ezért fogtam magam és eldőltem az ágyon, ami nem igazán volt kényelmes.
*Victor POV*
A két macival az ágyamon aludtam el, ami egyáltalán nem volt férfias, de erről senkinek sem kellett tudnia.
Mivel ma is munka volt a szokásos napi rutinom után elindultam, de valahogy éreztem, hogy ez a nap teljesen más. Már a buszon ülve is különös érzés fogott el, de nem tudtam mire vélni. Persze ezt a boltban is észrevették rajtam.
-Mi ez a savanyú pofa?-kérdezte Josh.
-Olyan furcsa érzésem van. Jó és rossz is egyben.
-Nem lehet, hogy a tegnapi árvaház látogatás miatt?
-Nem hiszem.
-Tényleg mi volt tegnap? Megtudtatok valamit?
-Semmit. Vagyis semmi olyat, ami elvezetne hozzá.
-És hogyan tovább?
-Itt már csak a csoda segít.-mondtam bágyadtan.
-Amúgy...kicsit szarul esett, hogy engem nem hívtál magatokkal. Mégis én vagyok tíz éve a legjobb barátod nem?
-De igen, és te is maradsz. Dimitri jó haverom, de most ne viselkedj már úgy mint egy kiscsaj.-nevettem.
-Nem viselkedek. De inkább megyek a dolgomra.
-Oké.
-Ja és amúgy Ashley már nem jön be.
-Mi? Miért?
-Úgy döntött egyetemre megy. Fel is vették az egyikbe, de már nem emlékszem melyikbe.
-Csodás barát vagy, ezt sem tudod megjegyezni.-csipkelődtem.
-Haha, vicces vagy.
-De erről miért nem szólt?
-Én is csak tegnap tudtam meg.
-A főnök tudja?
-Igen. Na de a lényeg, hogy csak ketten maradtunk.
-Nem mintha nem örülnék ennek, de azért hiányozni fog. Azért mégis a barátom.
-Na igen. De ha már itt tartunk...te nem akarsz egyetemre menni?
-Nem az én műfajom...na és te?
-Úgy nézek én ki?-mutatott végig magán mire elmosolyodtam.
Miután megtudtam a hírt belekezdtünk a munkába és kinyitottunk. Nem olyan sokára Lisa libbent be az ajtón.
-Sziasztok!
-Szia Lisa.-köszöntünk egyszerre.-A szokásos lesz?
-Nem.-meglepetten hallottam a választ.
-Nem? Mi történt?
-Leszoktam a mentosról. Most mást veszek.
-És mit szeretnél?
-Egy csomag rágót. Mentásat.
-Egy csomag mentás rágó rendel.-ismételtem majd elé raktam.
-Köszi, ja és...-mutogatott az ujjával és megkaptam a puszimat.
-Most Josh is megérdemli mert nincs itt Ashley és nem is lesz már.
-Elment Ashley?-kérdezte szomorkásan.-Hát jó.-mondta majd odament Josh-hoz és megpuszilta. Josh nem tudta mire vélni, de örült neki.
Miután fizetett mint pénzzel mint puszival, elment. Távozása után jutott eszembe, hogy megkérdezhettem volna, hogy mi van Cindy-vel.
-Ez az előny, ha nincs itt Ash.
-Ja. De erről ne szólj neki. Még féltékeny lenne.-mondta, nekem pedig muszáj volt nevetnem.
***
Már éppen mostunk volna felfelé, mikor az ajtón váratlanul belibbent két személy. Rendőrök voltak. Nesze neked furcsa érzés.-gondoltam magamban.
- Jó napot.-köszöntek.
- Üdv. Hát maguk?-kérdeztem és letettem a felmosót.
- Jó hírünk van. Megtaláltuk a valódi tettest, aki ellopta az ötven dollárt. Gondoltuk értesítjük.-mikor eljutott a tudatomig a dolog a torkomban kezdett dobogni a szívem.
- Hamarabb is szólhattak volna.
- Kerestük a lakásán is, de nem találtuk otthon. Gondoltuk itt van.
- És meglehet látogatni? Szeretnék beszélni vele.
- Természetesen, semmi akadálya.-felelte az egyik tiszt.
- Akár most rögtön?-kérdeztem.
- Igen.
- Josh, befejezed helyettem?
- Persze, menj csak.-felelte.
- Magukkal mehetek?
- Jöjjön.-válaszolta az egyik és elhagytuk a boltot.

Victor arckifejezése a rendőrök láttán