27.~

A létező összes árvaházba elmentünk Chicago-ban, de sehol sem élt Jeremy Young nevű fiú. Minden reményem az utolsó árvaházban volt.
Idegesen ültem az anyós ülésen mikor Cindy megállt egy Mercy Home For Boys & Girls nevű otthon előtt.
-Ez az utolsó.-szólalt meg hátul Dimitri.
-Hát akkor menjünk be.-mondta Cindy majd sóhajtottam egy nagyot és kiszálltunk. Félve de ugyanakkor izgatottan mentem a bejárat felé. Mitha ha a rég elveszett gyermekemért jöttem volna.
Megálltam az ajtó előtt, de nem mertem bekopogni.
-Nyugi, nem lesz semmi gond.-veregette meg a vállam Dimitri és kopogtam. Kis várakozás után egy kislány nyitott ajtót. Mikor meglátott hatalmas mosolyra húzta a száját.
-Jeremy!-kiáltotta és megölelt. Nem tudtam mire vélni és furcsán néztem a srácokra. Cindy bólintott egyet miszerint jó helyen járunk.
A kislány amilyen hamar megölelet olyan hamar el is engedett.
-Te nem Jeremy vagy.-nézett rám már majdnem könnyes szemekkel, de szegénynek nem tudtam mondani semmit. De nem is kellett, ugyanis megérkezett egy nő. Mint aki szellemet látott úgy nézett rám. Gondolom ő is azt hitte, hogy én vagyok Jeremy.
-Emily drágám menj vissza a többiekhez.-utasította a kislányt, aki nyomban vissza is ment.-Jó napot, miben segíthetek?-kérdezte.
-Üdv. A nevem Victor Young.-bemutatkoztam majd közelebb mentem.
-Oh te jó ég. Maga lenne Jeremy öccse?
-Tehát tud rólam?
-Igen. Jeremy már régóta megakarta magát ismerni.
-Ő itt van most?
-Nincs. Pár hete elhagyta az otthont, hogy megkeresse.- ez kicsit lelombozott, de mindenképp többet akartam tudni róla.
-Értem. De szeretnék többet megtudni róla. Lehetséges lenne ez?
-Persze. Jöjjenek az irodába.-mondta a hölgy és követtük. Mikor beértünk leültünk és izgatottan vártam, hogy mit tud róla mondani.
-És? Mit szeretne tudni?
-Mindent. Tehát mikor került ide és..Eddig miért nem keresett vagy kerestek minket, hogy itt a bátyám?
-Nos, hát pár napos korában került ide hozzánk a kórházból. Azt mondták, hogy a szülei ott hagyták.
-Elnézést, hogy félbeszakítom, de ez nem így volt. A szüleim úgy tudják, hogy születés közben maghalt. Lehetetlen, hogy ott hagyták volna.
-Erről nem tudtunk és ezért nem kerestük önöket.
-Kérem folytassa.
-Sajnos nem volt olyan, aki örökbe fogadta volna és hát tizenkilenc évig itt nevelkedett. Úgy tizennégy éves korában érdekelni kezdte, hogy kik az igazi szülei és tudomást szerzett magáról is. Mivel kiskorú volt nem engedhettük, hogy megkeresse magukat és felajánlottuk, hogy értesítjük önöket, de nem engedte. Mindenképp maga akarta megtenni.
-És azt is tudja, hogy miért élt itt?
-Abban a tudatban élt, hogy a szülei ellökték őt és ide hozták. A szemükbe akart nézni és kérdőre vonni őket, hogy miért tették.-felelte a hölgy. Miközben hallgattuk a történetet Cindy idegesen tördelte az ujjait és a körmeit kapargatta. Dimitri-nek feltűnt ez a zavaros viselkedés, de előttem semmit sem szólt, mi viszont tovább folytattuk a beszélgetést a nővel.
-Tehát arról fogalma sincs, hogy azt hittük meghalt.
-Arról nincs.
-És arról tud, hogy most hol van?
-Sajnos nem, de körülbelül egy hete itt a járt a rendőrség és őt keresték. Erről volt tudomása?
-Ami azt illeti igen. Betört abba a boltba, ahol én dolgozom és elemelt ötven dollárt a kasszából. Ezt felvette a biztonsági a kamera és mivel az ikertestvérem azt hitték én loptam és engem zártak fogdába.
-Nagyon sajnálom, nem tudom mi üthetett belé.
- Semmi gond.-mosolyogtam.-De egy nap múlva ki is engedtek. Viszont azt nem tudom, hogy őt keresik e.

- Azt én sem tudom, mindenesetre remélem semmi baja nem lesz, és természetesen azt is, hogy egymásra találnak.

- Köszönöm.-mosolyogtam majd felálltam a székből.- Köszönöm, hogy elmondta ezeket, de mennünk kell.

- Megértem, és nincs mit.-felelte a hölgy majd kikísért minket, de mielőtt még elhagytuk volna az otthont, az Emily nevű kislány hozzánk sietett.

- Ha találkozol Jeremy-vel, ezt átadod neki?-kérdezte csillogó szemekkel, majd átadott egy pici oroszlán plüsst. Elmosolyodtam. Rögtön az jutott eszembe, hogy nekem is van otthon egy oroszlán plüssöm.

- Átadom.-feleltem. A kislány bólintott majd adott egy gyors ölelést és elszaladt.

- Indulhatunk?-kérdezte Cindy. Bólintottam és beszálltunk a kocsiba.

- Nyugodtabb vagy?-kérdezte Dimitri.

- Igen. De idegesít, hogy még mindig nem találtam meg.-mondtam mire Cindy hatalmasat sóhajtott.

- Mi volt ez a sóhaj?-kérdezte kíváncsian Dimitri.

- Mi? Ja semmi, csak fáradt vagyok. És nyugodj meg biztos megtalálod.-mosolygott rám, ami kicsit megnyugtatott.

Hazáig végig a kis oroszlán plüsst szorongattam és gondolkodtam. Hol lehet most? Miért nem találkozom vele? Oda kellett volna mennem mikor láttam a hotelnál? Semmire sem találtam választ csak annyit tudtam, hogy megakarom találni.

*Jeremy POV*

Azt sem tudom hová menjek. A hotelbe már nem mehetek vissza és az árvaházba sem. Ezek tetejében még pénzem sincs. Lehet el kellene állnom valahová dolgozni, de ötletem sincs, hogy hová. Talán segítséget kellett volna kérnem Cindy-től? Vagy vissza kellene mennem a Young házhoz? Nem tudtam mit tegyek.