23.~

*Olvasás közben ajánlott hallgatni :3*

Út közben eléggé feszült voltam, alig tudtam megszólalni, de Cindy szerencsére oldotta a hangulatot.
- Na, és milyen filmet nézünk?-kérdezte lelkesen.
- Vígjátékra gondoltam, de ha mondjuk te romantikusabb filmet szeretnél akkor az is jöhet.
- Nem igazán vagyok az a romantikus típus filmek terén, de a vígjáték megfelel.-mosolygott.
- Én sem vagyok az, szóval megnyugodtam.-nevettem.
- Tudom ez nem ide tartozik, de nem gondolkodtál már a jogosítványon?-eléggé meglepett ez a kérdés, de igazából volt alapja.
- De gondolkodtam, csak nem tudom magam rávenni, hogy megszerezzem. Végül is vezetni tudok már tizenhat éves korom óta, csak, hogy is mondjam....kicsit lusta vagyok.-nevettem mire Cindy is elmosolyodott.
Ahogy beszélgettünk nem is igazán figyeltük merre megyünk, de mégis a buszmegállónál kötöttünk ki. Nem telt bele öt perc már meg is érkezett. Felszálltunk és elindultunk a mozi felé. A buszon csak mosolyogtunk egymásra és alig vártuk, hogy végre a mozinál legyünk.
Mikor megérkeztünk egyenesen a kasszához mentünk. Cindy már nyúlt volna a pénztárcája után mikor megállítottam.
- Ezt hagyd csak, én állom.
- De biztos? Nem akarok olyannak tűnni, aki kihasznál téged.
- Nyugi, a mai estét én állom.-mosolyogtam és megvettem a két jegyet. Ezek után beljebb mentünk, majd megvettük a popcornt és az üdítőt.
Éppen időben érkeztünk, ugyanis mikor bementünk a vetítő terembe már majdnem megkezdődött a film. Vártunk még egy-két percet és már el is indult.
A film eleje kissé furcsán indult, de aztán egyre jobb és viccesebb lett. Az egyik jelenetnél annyira nevettünk, hogy Cindy a vállamnak dőlt és úgy kacagott. Nagyon aranyosan tudott nevetni, és még jól is állt neki.
A film szinte minden második percében nevetés és jókedv töltötte be a termet, ami valljuk be elég kellemes helyzet volt.
Körülbelül két órán át néztük a tömör viccforrást majd elhagytuk a termet.
- Ez a film valami őrületesen jó volt, nagyon tetszett!-áradozott Cindy- Neked is?
- Az nem kifejezés.-nevettem- De ezt meg kell örökíteni. Gyere.-húztam oda magamhoz majd kattintottam egyet a telefonomon és már készen is volt a kép.
- Ez emlék marad.-mosolygott Cindy.
- Az bizony. Figyelj, mit szólnál hozzá, ha elmennénk kicsit sétálni?
- Rendben, menjünk.-felelte és el is indultunk. Végül a parkban kötöttünk ki, ahol leültünk és beszélgetni kezdtünk az életünkről.
- Na és mesélj magadról. Azon kívül, hogy tudom, hogy van egy zöld titoktincsed, szereted a kutyákat, tudsz vezetni és nem vagy nagy romantikus nem sok mindent tudok rólad.-kezdtem sorolni.
- Hát rendben. Londonban születtem december huszonkettedikén. Imádom az állatokat,szeretek olvasni....
- Na várj, én még ott tartok, hogy idősebb vagy nálam nyolc nappal.-nevettem mire ő is kacagni kezdett.- De folytasd.
- Hiába itt lakom már két hete, de a várost még egyáltalán nem láttam.-mikor ezt a tudtomra adta felgyúlt a fejem fölött a lámpa.
- Van egy ötletem...Mit szólnál ha elmennénk valahova? Meglepetés!-ajánlottam fel.
- Hát nem tudom...-mondta hunyorogva, de látszott rajta, hogy nagyon érdekli.- Oké, menjünk!
- Szuper, de tényleg nem láttad még Chicago semelyik részét?
- Hát nem igazán.
- Akkor nyomás.-mondtam lelkesen és a kezemet nyújtottam felé. Mosolyogva fogta meg azt és úgy indultunk neki a városnak. Reménykedtem benne, hogy tetszeni fog neki, amit mutatok és most arra is sor kerül, hogy jobban megismerje a várost.
- Igazából hova is megyünk?-kérdezte kíváncsian.
- Az meglepetés.-kacsintottam.
- Kezdek megijedni Victor, igaz nem akarsz elrabolni?-kérdezte nevetve.
- Hát...-feleltem, mire játékosan boxolt bele a vállamba- Bízz bennem, jó lesz.
- Hát rendben.
Kis séta után metróra szálltunk és úgy mentünk tovább. Egyre csak kérdezgette, hogy még is hova a jó francba megyünk, de nem válaszoltam mást mint azt hogy: Meglepetés!
A metrózás után még sétáltunk pár métert majd megálltunk.
- Várj.-mondtam mire furcsán nézett rám.
- Ide jöttünk?-kérdezte és a mellettünk álló már majdnem lebontásra ítélő épületre mutatott.
- Nem. Csukd be a szemed.-mondtam, mire szó nélkül becsukta. Megfogtam a kezét és vezetni kezdtem előre, az előttünk lévő hajó felé, amely a vízen billegett.  Mikor megérezte a lába alatt az ingatag járművet megszorította a kezem.
- V ez egy hajó?-kérdezte nevetve, de úgy látszott nincs ellenére.
- Igen, és lassan kinyithatod a szemed.-mosolyogtam mire lassan és óvatosan nyitotta ki nagy barna szemeit. Mikor meglátta Chicago fényeit egyszerűen nem jutott szóhoz, és tátott szájjal nézett körül. Elmosolyodott.
- Victor, ez valami...csodálatos. Nem is tudtam, hogy Chicago ilyen szép.-a reakciójából ítélve tetszett neki, ami nekem  megkönnyebbülést jelentett.
- Örülök, hogy tetszik. És ha nincs ellenedre most hajókázni fogunk.-nevettem.
- Nincs ellenemre.-mondta és leültünk. Rajtunk kívül még volt három pár és egy idegenen vezető a hajón.
- Kíváncsi vagy miért vagyunk itt?-kérdeztem. Kíváncsian nézett rám- Mivel mondtad, hogy nem igazán ismered még a várost ezért úgy gondoltam, hogy ez most kapóra jön, ugyanis az úr a városról hablatyol.
- Tényleg, nem gondoltam volna, hogy ma egy hajón fogok utazni és a várost csodálni.-kis szünetet tartott majd:- Köszönöm.-mondta egy mosollyal és amit a boltban nem kaptam meg puszit most megkaptam. A szívem hevesebben kezdett dobogni. Rámosolyogtam. Mellette mindent elfejeltettem, még a Jeremy ügyet is és csak arra koncentráltam, hogy minden tökéletes legyen. Boldog voltam vele, és ez még csak az első randi volt.