- Reggelt!-hallottam meg a hangját majd ránéztem. A falnak nekidőlve ült az ágyon.
- Neked is.-ásítottam majd körözni kezdtem a nyakammal, ami pár ropogó hangot adott ki.
- Jól aludtál?-kérdezte.
- Ahhoz képest, hogy hideg volt és kemény az ágy egész jól. Na és te? Gondolom már megszoktad.
- Ja, egész megszokott. Na és mond csak...ki látogatott meg tegnap téged?
- A szomszédlány.-azonnal felegyenesedett.
- A szomszédlány? Gondolom.-mosolygott.
- Még mielőtt többet gondolnál nem több, csak a szomszédlány.
- Ha bejött, hogy lásson téged, akkor több mint csak a szomszédlány.-felelte.
- Te vagy az ötödik, aki ezt mondja.
- Na látod. Most még úgy gondolod, hogy csak egy szimpla kis szomszédcsaj, de nem lesz az. Hidd el. Minden így kezdődik.
- Na jó, hagyjuk ezt a filozófikus dumát. És neked? Van valakid?
- Nem, most nincs. Tudod...várom az igazit.-nevetett.
- Inkább tűnsz csajozógépnek mint olyannak, aki az igazit keresi.
- Na menj a francba! De az tény, hogy ezt már sok mindenkitől megkaptam, de nem haragszom.-nevetett.- Sok lányban csalódtam már és rájöttem, hogy már nincs értelme a folyamatos csajozásnak.-eléggé megdöbbentett ez a hozzáállás, hiszen még fiatal volt, előtte állt az egész élet, és ezt a gondolatomat vele is megosztottam:
- De hát fiatal vagy, előtted áll az egész élet.
- A mai huszonegy évesek számára az élet csak a bulizásból és a szabadságból áll. Most vannak elemükben, de én régimódi vagyok.-az egészből csak annyi esett le, hogy huszonegy éves. Basszus, tizennyolcnak se néz ki, nem hogy huszonegynek. De aztán lassan felfogtam az utána lévő dolgokat is.
- Ha régimódi vagy, és számodra nem ez jelenti az életet, akkor miért raboltál?-felsóhajtott és látszott, hogy komoly dologról lesz szó.
- Belekeveredtem egy "rossz közösségbe". Nem terveztem ilyen életmódot élni, de megtanultam, hogy többet a büdös életbe nem keveredem bele ilyen dolgokba. És most nem csak bolti lopásról van szó.
- Illegális dolgok?-kérdeztem és rábólintott.
- Szükségem volt pénzre, és nem csak nekem. A szüleimnek is és..kénytelen voltam rá.
- Drogoztál is?-ezt meg kellett kérdeznem, de úgy látszott, hogy nem vette zokon a kérdésemet.
- Nem. Rá akartak venni, hogy terítsem és hogy használjam, de nem foglalkoztam vele. Az illegális dolgok alatt, lopott cuccokat érts. De soha nem nyúltam drogokhoz.-ahhoz képest, hogy még csak egy napja ismertük egymást igazán megnyílt előttem, aminek még örültem is, mert úgy tűnt, hogy megbízik bennem.
- Nem semmi, amiken keresztül mentél, de remélem, hogy minden helyre jön az életedben.
- Kösz.-mosolygott.- Én pedig remélem, hogy minél hamarabb kiengednek. Ártatlanul vagy itt, nincs itt semmi keresnivalód.
- Kösz.-feleltem. Pár perc múlva ismét jött egy őr, de ezúttal nem hozzám.
- Dimitri Peterson! Látogatója jött.
- Biztos az anyám.-felelte és felállt.- Még jövök.-mondta majd az őr kivezette.
***
Majdnem egy óra telt el, de még nem jöttek vissza. Már arra is gondoltam, hogy talán elengedték, vagy átvitték valahová. Ezen merengtem, de fölöslegesen mert visszahozták.
- Sokáig tartott.-mondtam.
- Anyám bír beszélni, de örülök, hogy láttam, és azt is megtudtam, hogy már csak öt napom van és hazamehetek.
- Az jó.-feleltem.- De tegyél érte, hogy több ilyen ne legyen, ezzel csak az életedet teszed tönkre.
- Most úgy beszéltél mint az anyám, jesszusom V!-nézett rám érthetetlen fejjel, mire elkacagtam magam.
Beszélgettünk még jó pár órát, és ismét megláttuk az őr arcát.
Ez már megint mit akar?-kérdeztem magamtól, de ezúttal hozzám jött. Gondoltam, ismét egy látogató. Talán anyámék, de nem.
- Victor! Szabadlábra helyezték. Hazamehet.-mikor meghallottam, hatalmas boldogság töltött el, és szerettem volna minél hamarabb hazajutni. Megkönnyebbülten álltam fel majd léptem ki a rácsok közül, de először Dimitri-hez mentem.
- Még találkozunk.-mondtam.
- Mindenképp.-felelte, majd átnyújtotta a kezét a keskeny rácson és kezet fogtunk. A búcsúzás után az őr elvezetett, de újdonsült barátom még egyszer utánam szólt:
- Aztán ügyesen azzal a kis csajjal!
- Menj a francba!-mondtam, aztán hallottam, hogy elnevette magát.
Egy irodába vezettek, ahol mindent elmondtak, többek között, hogy ártatlan vagyok és valóban nem én vagyok a felvételen. Ezen kívül a személyes tárgyaimat is visszakaptam, majd kivezettek. Anyáék vártak az őrs előtt. Anya odajött hozzám és megölelt.
- Jaj kisfiam. Tudtam, hogy elengednek.
- Majd otthon megbeszéljük, csak menjünk haza.-mondtam majd elindultunk az autó felé. Beszálltunk, de otthonig egy szót sem szóltam. Otthon viszont mindent megbeszéltünk, csak azt az egy dolgot nem említettem nekik, hogy a srác, aki pénzt lopott a boltból az esetlegesen az ikertestvérem is lehetett. És mivel nem volt kedvem erről beszélni, vacsora után fáradtságra hivatkozva felmentem a szobámba. Ahogy beléptem, azonnal az ágyra vetettem magam. Félreértés ne essék, nem vagyok az az elkényeztetett kis ficsúr, aki egy napot sem bír ki, hogy ne a saját ágyában aludjon, de azért ártatlanul eltölteni két napot egy fogdában eléggé szokatlan és nyomasztó volt.
Jobban körülnéztem és örültem a szobám minden egyes négyzetméterének. Igaz még nem volt itt az idő, hogy lefeküdjek, de mivel nem tudtam magam igazán kipihenni és holnap dolgoznom kellett, ezért már nyolc órakor húzni kezdtem a lóbőrt. Na de kellett nekem elaludni? Rögtön az álmok világába csöppentem, és ismételten csak "saját magammal" találkoztam. De ezentúl, nem rémálom volt. Sőt, inkább egy boldog egymásra találásnak tűnt, de nem sokáig álmodhattam mert egyszer csak minden szertefoszlott és meghallottam az ébresztő óra üvöltését. Mikor felébredtem elmosolyodtam, hogy nem abban a hideg zárkában ébredtem, és már az egész napom vidámabban kezdődött mint eddig. Elmentem fogat mosni, megmosdottam, felöltöztem, zsebre vágtam a telefonom és elindultam. Persze az anyának járó puszi sem maradt el.
A busz most meglepően időben érkezett, így két perccel hamarabb értem be az üzletbe. Mikor beléptem az ajtón Josh tárt karokkal fogadott.
- Jó reggelt, te börtöntöltelék.
- Vicces vagy.-mondtam komoly fejjel- De örülök, hogy látom azt a hülye fejed.-nevettem.-És most kivételesen a hajad is jól áll.
- Na és mesélj csak, mi volt ez az egész? Mert minket nem igazán világosítottak fel.-mondta majd a pultra könyökölt, én pedig mesélésbe kezdtem.
 |
| Josh és Victor |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése