Mikor beléptem a házba azt hittem, hogy ott nyomban kiugrik a szívem. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy valaki van a házban, főleg nem Josh barátom.
- Mi a f..?-mondtam volna, de nem szokásom a káromkodás.- Mi csinálsz te itt, és hogy jöttél be?
- A cserépben lévő pótkulccsal.
- Az rendben, de hogy hogy itt vagy? És a bolt?
- Ashley-re hagytam, muszáj volt eljönnöm, hogy megtudjam hova a francba mentetek Cindy-vel.
- Ez a te bajod. Túl kíváncsi vagy! Nem tudtad volna kivárni ma estig?
- Úgy ismersz?-nézett rám karba tett kézzel. Vettem egy nagy levegőt, és mivel tudtam, hogy addig úgy sem megy el szó nélkül átadtam neki az anyakönyvi kivonat másolatát.- Ez honnan van?
- Ezért nem mentem ma dolgozni, mert a kórházba mentünk. Ez alapján, biztos, hogy életben van.
- Jó, de akkor is van ilyen ha maghalt nem?
- Van, de akkor nem lenne benne a nyilvántartásban és akkor most nem néznéd.
- Nem hittem volna, hogy kiderül, hogy van egy ikertestvéred. TÉNYLEG nem hittem.-hangsúlyozta ki a "tényleg" szót.
- Szerinted én igen? Azt sem tudom, hogy még a hotelben van e. Lehet már a városban sincs.
- Biztos a városban van még.
- Fogalmam sincs öregem...de nem ülhetek itt tétlenül. Valamit ki kell találnom.
- Hát, lesz rá időd. Holnap nem kell bemenni dolgozni.
- Miért?-kérdezte megdöbbenve.
- Mert mondjuk vasárnap?-nézett rám furcsán Josh.
- Ja tényleg.-kaptam az agyamhoz- Akkor tényleg lesz rá időm.-ebben a pillanatban kinyílt a bejárati ajtó. Anyu volt az, gondolom eddig tartott a munkaidő.
- Szia kisfiam. Oh, szia Josh.-mosolygott mindkettőnkre.
- Üdv Mrs. Young.
- Na, hogy ment Cindy-vel az állatkórházban?-kérdezte de közben a konyhába ment. Josh érthetetlenül nézett rám.
- Egész jól, kiderült még sincs nagy baja a kutyának.-feleltem,majd Josh-ra néztem, és motyogni kezdtem neki, hogy ez volt a terv.
- Ez jó hír. Gondolom Cindy is örül.
- Igen, örül.-mondtam.
- Hát akkor én megyek is, csá V, csók Mrs. Young.-köszönt el Josh, majd a kijárathoz kísértem. Már az ajtót is bezártam, mikor valami eszembe jutott. Nála maradt a papír. Gyorsan az ajtóhoz mentem, majd utána szóltam.
- Josh!-rögtön észbe kapott és a kezembe nyomta a papírt.- Csá.-köszöntem el utoljára majd bementem anyuhoz.
-És milyen napod volt?-kezdte ő.
-Elment egynek. De örülök, hogy holnap nem kell bemenni, pihenhetek egy kicsit.
-És mondjuk elhívhatod valahova Cindy-t.
-Anyu...ezt ne.-emeltem fel az egyik tenyerem az arca elé.
-De miért? Ha már elkísérted az állatkórházba akkor egy randira is elhívhatnád.
-Anya, nagyjából egy hete ismerem és igen, már terveztem de...basszus miért veled beszélem meg ezeket?
-Tehetek én róla, hogy apád nem a híve az ilyen dolgoknak? Amúgy is én jobban megértelek.-mondta majd belecsípett az arcomba, ami most kimondottan fájt, így gyorsan leszedtem az arcomról azzal a kezemmel, amiben a papír volt. Észre is vette.-Az milyen papír?
-Ja ez? Ez nem fontos.-legyintettem.
-Tudod, hogy nem szeretem ha itt legyintgetsz. Victor,mi az a papír?-kérdezte kicsit komolyabb hangnemmel.
- Josh hozta egy lista, hogy mit kell megrendelni a boltba.
-Azt nem Ashley intézi?-nem igaz, hogy ennyit kell magyarázkodnom.
-De igen, de nem ér rá, így ezt az egyet most én intézem.
-Hát rendben.-mondta de egy hangyányit hallatszott, hogy nem igazán hitte el, de lényeg, hogy elfogadta a válaszom. És mivel nem akartam további kérdéseket kimentem a nappaliba és lehuppantam a kanapéra.
- Mi a f..?-mondtam volna, de nem szokásom a káromkodás.- Mi csinálsz te itt, és hogy jöttél be?
- A cserépben lévő pótkulccsal.
- Az rendben, de hogy hogy itt vagy? És a bolt?
- Ashley-re hagytam, muszáj volt eljönnöm, hogy megtudjam hova a francba mentetek Cindy-vel.
- Ez a te bajod. Túl kíváncsi vagy! Nem tudtad volna kivárni ma estig?
- Úgy ismersz?-nézett rám karba tett kézzel. Vettem egy nagy levegőt, és mivel tudtam, hogy addig úgy sem megy el szó nélkül átadtam neki az anyakönyvi kivonat másolatát.- Ez honnan van?
- Ezért nem mentem ma dolgozni, mert a kórházba mentünk. Ez alapján, biztos, hogy életben van.
- Jó, de akkor is van ilyen ha maghalt nem?
- Van, de akkor nem lenne benne a nyilvántartásban és akkor most nem néznéd.
- Nem hittem volna, hogy kiderül, hogy van egy ikertestvéred. TÉNYLEG nem hittem.-hangsúlyozta ki a "tényleg" szót.
- Szerinted én igen? Azt sem tudom, hogy még a hotelben van e. Lehet már a városban sincs.
- Biztos a városban van még.
- Fogalmam sincs öregem...de nem ülhetek itt tétlenül. Valamit ki kell találnom.
- Hát, lesz rá időd. Holnap nem kell bemenni dolgozni.
- Miért?-kérdezte megdöbbenve.
- Mert mondjuk vasárnap?-nézett rám furcsán Josh.
- Ja tényleg.-kaptam az agyamhoz- Akkor tényleg lesz rá időm.-ebben a pillanatban kinyílt a bejárati ajtó. Anyu volt az, gondolom eddig tartott a munkaidő.
- Szia kisfiam. Oh, szia Josh.-mosolygott mindkettőnkre.
- Üdv Mrs. Young.
- Na, hogy ment Cindy-vel az állatkórházban?-kérdezte de közben a konyhába ment. Josh érthetetlenül nézett rám.
- Egész jól, kiderült még sincs nagy baja a kutyának.-feleltem,majd Josh-ra néztem, és motyogni kezdtem neki, hogy ez volt a terv.
- Ez jó hír. Gondolom Cindy is örül.
- Igen, örül.-mondtam.
- Hát akkor én megyek is, csá V, csók Mrs. Young.-köszönt el Josh, majd a kijárathoz kísértem. Már az ajtót is bezártam, mikor valami eszembe jutott. Nála maradt a papír. Gyorsan az ajtóhoz mentem, majd utána szóltam.
- Josh!-rögtön észbe kapott és a kezembe nyomta a papírt.- Csá.-köszöntem el utoljára majd bementem anyuhoz.
-És milyen napod volt?-kezdte ő.
-Elment egynek. De örülök, hogy holnap nem kell bemenni, pihenhetek egy kicsit.
-És mondjuk elhívhatod valahova Cindy-t.
-Anyu...ezt ne.-emeltem fel az egyik tenyerem az arca elé.
-De miért? Ha már elkísérted az állatkórházba akkor egy randira is elhívhatnád.
-Anya, nagyjából egy hete ismerem és igen, már terveztem de...basszus miért veled beszélem meg ezeket?
-Tehetek én róla, hogy apád nem a híve az ilyen dolgoknak? Amúgy is én jobban megértelek.-mondta majd belecsípett az arcomba, ami most kimondottan fájt, így gyorsan leszedtem az arcomról azzal a kezemmel, amiben a papír volt. Észre is vette.-Az milyen papír?
-Ja ez? Ez nem fontos.-legyintettem.
-Tudod, hogy nem szeretem ha itt legyintgetsz. Victor,mi az a papír?-kérdezte kicsit komolyabb hangnemmel.
- Josh hozta egy lista, hogy mit kell megrendelni a boltba.
-Azt nem Ashley intézi?-nem igaz, hogy ennyit kell magyarázkodnom.
-De igen, de nem ér rá, így ezt az egyet most én intézem.
-Hát rendben.-mondta de egy hangyányit hallatszott, hogy nem igazán hitte el, de lényeg, hogy elfogadta a válaszom. És mivel nem akartam további kérdéseket kimentem a nappaliba és lehuppantam a kanapéra.
*Eközben a hotelnál*
Jeremy a szobában nézte a tévét, mikor csörgött a telefonja.
- Igen, tessék?!
- Jeremy, Katie néni vagyok, most volt itt a rendőrség.
- Hogy mi?-ült fel az ágyon a hír hallatán.
- Jól hallottad, mit műveltél?
- Nyugodj meg, majd én elrendezem, de igaz nem mondtad meg nekik, hogy hol vagyok.
- Nem, hiszen még én sem tudom.-felelte a nő.
- Jó, de tényleg ne aggódj, mindent elintézek. Mit mondtak?
- Csak annyit, hogy téged keresnek, mert bolti lopással gyanúsítanak. Ez igaz?
- Figyelj, lehet van benne némi igazság, de nem olyan nagy dolog.-nem szeretett hazudni neki, így kénytelen volt elmondani.
- Jeremy ez nem játék...
- Tudom, de bízz bennem, elintézem. Most le kell tennem, szia.-köszönt el majd letette. Nem tudta mit csináljon, de tudta, hogy keresik ezért már a hotelben sem lehetett biztonságban. Úgy tervezte még marad egy napot, aztán eltűnik.
*Vicor-ék háza*
Elgondolkodtam azon, amit anya mondott, hogy hívjam el valahová holnap Cindy-t. Jó párszor megkíséreltem azt, hogy írok neki-nem volt bátorságom beszélni vele-, de nem tudtam magam igazán rávenni Gyerünk V. Ez csak randi, mi baj történhet?-kérdeztem magamtól, de csak a kanapéba süppedve bámultam a telefont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése