- Gyerünk V, találj ki valamit!-de semmi sem jutott eszembe. Még a Micimackó féle gondolkodási módot is bevetetettem, de semmi eredmény. És persze ezeket akkor is bevetettem, mikor a szüleim már itthon voltak. Szegények csak bámultak, hogy mi a fene lelte a fiúkat, de semmit sem szóltak, csak egymás között beszélték meg.
- Szerinted mi lelte Victor-t?-kérdezte apu.
- Nem tudom, kérdezd meg. A te fiad.-felelte anyu.
- Oh, hirtelen csak az én fiam?-anyu vállat vont. Már éppen sikerült volna valamit kieszelnem, de apu sikeresen félbeszakított.
- Victor, minden rendben?
- Mi? Ja, persze, csak gondolkodom valami. Most nem fontos, hogy min.-válaszoltam, és békén is hagyott.
Talán az volt a gond, hogy látványosan gondolkodtam. Egyszerűen csak hagyni kell a dolgot, és majd beugrik. Így tettem, és hát nem meg történt? Mielőtt elfelejtettem volna anyu elé álltam.
- Anyu!-szólítottam meg.
- Mondjad.
- Holnap nem megyek be dolgozni, már a főnöknek is szóltam.
- És ugyan miért nem mész?
- Beszéltem ma Cindy-vel és említette, hogy a kutyáját holnap be kellene vinnie az állatkórházba. Nem szeretne egyedül menni és felajánlottam neki, hogy elkísérem. Hiszen a barátom.
- Tényleg?Hát rendben, ha ez ennyire fontos.
- Igen az, és úgy gondoltam szólok, hogy ne furcsálld, ha holnap hamarabb itthon leszek.
- Rendben, de amúgy sem lenne furcsa, hiszen mindig előttem érsz haza.
- De holnap szombat, nem mész dolgozni.-mondtam.
- Igen, nem szoktam menni, de holnap valamiért be kell mennem.
- Tényleg?-kérdeztem egy állmosollyal, de legszívesebben egy fájdalmas arckifejezést mutattam volna.- Hát akkor mindegy, de én most fel megyek.-mondtam, közben fölfelé a lépcsőn grimaszokat vágva.
***
Másnap pontban egy órakor izgatottan léptem ki a házunk ajtaján. Épp úgy mint Cindy.
- Szia.-köszöntem majd közelebb mentem.
- Szia. Na, készen állsz?-kérdezte.
- Igen, de ezt úgy mondod, mintha betörnénk valahova.
- Hát, ha nem lesznek segítőkészek, akkor kénytelenek leszünk.-nevetett- Gyere.-mondta és a házuk udvarára mentünk a garázs elé.
- Nem busszal megyünk?-lepődtem meg.
- Nem. Apától elkértem a kocsit.-mosolygott, majd megnyomott egy gombot, mire a garázs ajtó megindult fölfelé. Mikor már nem állt az utunkba, elállt a szavam. Egy bogárfekete Audi állt a garázsban.
- Nagyon dögös.-mondtam majd végigsimítottam a motorháztetőn az ujjaimat.
- Apám büszkesége. Imádja ezt a kocsit, így megölne ha valami baja történne. Viszont elég jól tudok vezetni, így remélhetőleg nem lesz gond.-nevetett.
-Induljunk.-mondtam majd beszálltunk. Az autóban ülve mintha csak a Need for Speed nevű játékba csöppentem volna, azonban ehhez az érzéshez más is társult. Az ideg majd szétvetett, alig vártam, hogy a kórházban legyünk. Viszont mikor megérkeztünk, inkább hazamentem volna.
- Ne izgulj, minden rendben lesz. Majd én beszélek.-mosolygott rám Cindy, ami kicsit megnyugtatott. Mikor beértünk a recepcióhoz mentünk. De először kérdezett még egyet.- Mikor is születtél?
-Ezerkilencszázkilencvenöt december harmincadikán.-feleltem.
- Rendben.-ahogy ígérte, ő beszélt.- Jó napot.-kezdte.
- Jó napot, miben segíthetek?-kérdezte a hölgy egy mosollyal, ami jó kezdésnek indult.
- Érdeklődi szeretnék, egy bizonyos anyakönyvi kivonat iránt. Fontos lenne, és gondolom lenne valami másolat vagy ilyesmi.-kérdezte óvatosan.
- Igen, általában van másolat. Ha mond egy nevet és egy születési időpontot utána nézhetek.-nem gondoltam volna, hogy van ilyen.
- Nagyszerű. A név Jeremy Young, a születési időpont pedig ezerkilencszázkilencvenöt december harminc.
- Egy pillanat.-mondta a hölgy és keresgélni kezdett. Cindy rám nézett egy "én megmondtam" mosollyal. Visszamosolyogtam és reméltem, hogy meglesz az a papír.- Meg is van. Jeremy Young. A születési időpont megegyezik, apja neve Young Chim-Hae, anya neve Isabelle Ross.-nem hittem a fülemnek. Ezek szerint valóban nem halt meg.
- Ezt elkérhetném egy nyomtatványban?
- Persze.-felelte a nő, majd szempillantás alatt kinyomtatta és átadta.
- Nagyon szépen köszönjük, és még azt szeretném megkérdezni, hogy ha netán egy gyermek a születése után elhalálozott, akkor neki is van anyakönyvi kivonata?
- Igen van, de azoké nem kerülnek be a nyilvántartásba, ez esetben nem tudtam volna segíteni önöknek.
- Köszönjük még egyszer, viszlát.-köszöntünk el, majd elhagytuk a kórházat. Alig bírtam megszólalni.
- Atya világ.-motyogtam mégis halkan.
- A testvéred életben van.-mondta Cindy majd átnyújtotta a papírt. Rávetettem egy pillantást és minden stimmelt.
- Nem is tudom mit mondjak.-hebegtem.
- Ne mondj semmit. Elég nagy dolog ez számodra, úgyhogy elhiszem ha zavarodott vagy. Gyere, menjünk inkább.-beszálltunk a kocsiba majd hazamentünk.
- Tényleg köszönöm, hogy ezt tetted értem. Pedig nem lett volna muszáj.-mondtam.
- Szívesen segítettem, és ne köszönj semmit. Megérdemled, hogy megtaláld a válaszokat.-mosolygott, majd megölelt.- Szia V. Holnap találkozunk.
- Szia.-mondtam majd elindultam a házunk felé. De gyötört a tudat, hogy nem tudtam jobban megköszönni, így visszafordultam, hogy elhívjam valahová de addigra már nem láttam. Félrehúztam a jobb szájszegletem, de azzal vigasztalódtam, hogy lesz még holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése