16.~

Még aznap este áthívtam Josh-t és megmutattam neki a képet. Ledöbbent.
-Azt a rohadt.
-Én is ezt mondom.
-Biztos nem te vagy?- kérdezte.
-Valószínű Josh, lefotóztam saját magam. Nem, nem én vagyok!
-De tényleg nem találtál semmit, ami elárulná, hogy ki ő?
-Semmit csak a ruháit. Gondolom elvitte magával a tárcáját.
-És a nevét?-megráztam a fejem miszerint még a nevét sem tudtam meg.
-Hát az gáz. És, hogyan tovább?-ez a kérdés kizökkentett. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz ezután.
-Nem tudom, de valahogy muszáj lesz vele beszélnem.
-Miért nem tetted meg ma?
-És szerinted mit mondtam volna? Hello, Victor vagyok az ikred, azt hittem meghaltál mikor születtünk, hogy vagy?
-Tehát tényleg nem halt meg.
- Itt a bizonyíték, hogy nem.-mutattam fel ismét a telefonomban lévő képet.
-Szerinted ő tudja, hogy vagy?
-Fogalmam sincs. De ha tudja is miért nem keresett minket?
-Mi van ha azt hiszi, hogy a szüleid hagyták magára?
-Szerinted így van?-kérdeztem halkan.
-Hát lehetséges. Te mit hinnél?
-Valószínűleg ugyan ezt.
-Na látod. De azt ajánlom neked, ha nem ő keres meg téged, keresd meg őt te. És nem hiszem, hogy sokáig lesz abban a hotelben szóval minél hamarabb cselekedj.
-De Josh..azt sem tudom hogy álljak a dologhoz. Mi van, ha nem is kíváncsi rám és utál engem mert nekem jutott az, ami neki nem. A szüleink.
-Ezt csak akkor tudod meg, ha elmondasz neki mindent.
- A szüleimnek mondjam el? Anyám szívrohamot kapna. És tizenkilenc év sok idő, hogy nem látta a másik fiát.
-Biztos vagy benne, hogy mégiscsak a testvéred?
-Ezt már megbeszéltük a boltban, ki más lenne? A jövőbeli énem?
-Szerintem a testvér logikusabb.-gondolkodni kezdtem de végül semmire se jutottam. Elvoltam képedve, hogy megtaláltam a testvéremet, aki elvileg születésünkkor meghalt. Lehetetlennek tűnt az egész.
- De itt egy másik kérdés.-felé biccentettem, hogy bökje ki.- Mi van a rendőrségi üggyel? Szerinted keresik?
- Gondolom le kell majd töltenie a büntetését, de nekem semmit sem mondtak. Majd meglátjuk, hogy mi lesz.-sóhajtottam.
-Figyelj haver, szerintem aludd ki magad, sok volt ez mára neked, és gondolt át a dolgokat. Holnap találkozunk a boltban.
-Oké.-felálltam és az ajtóhoz kísértem. Mikor kinyitottam mindketten megdöbbentünk. Cindy állt ott és éppen kopogni készült.
-Oh, sziasztok.-köszönt mosolyogva.
-Szia.-üdvözölte Josh és tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.-Te vagyCindy, a szomszédlány.-mikor ezt mondta rám nézett.
-Igen, te pedig....-mondta volna de nem tudta a nevét.
-Josh...Choi. Victor barátja és munkatársa.
- Tényleg, már láttalak a boltban.-mondta Cindy.
-Igen. De ha megbocsátotok most megyek. Jó szórakozást. Sziasztok.-mondta emelkedő hangon majd távozott. De még mielőtt teljesen eltűnt volna visszafordult és hatalmas vigyorral az arcán kezdett szíveket mutogatni.
-Gyere be.-mondtam, amit elfogadott és beljebb lépett. A nappaliba vezettem, ahol helyet foglaltunk a kanapén, és úgy kezdtünk el  beszélgetni.
- Köszi. Nem akarok zavarni, csak kíváncsi voltam, hogy hogy vagy.
- Láthatóan még életben, de kicsit zavarodott vagyok.
- Miért?-kérdezte, én pedig úgy éreztem, hogy el kell neki mindent mondanom. A legelejétől kezdtem.
Képedve hallgatott végig, de mielőtt még befejezhettem volna félbeszakított.
- Neked van egy ikertestvéred?-csak ennyi jött le az egész sztoriból neki?
- Lehetséges. De még nem tudom biztosra, hiszen a szüleim szerint meghalt.-feleltem.
- De hát...nem értem. Ha meghalt, akkor ki ez a fiú? Megszólalásig hasonlít rád.
- Tudom.-ennyit tudtam csak mondani.
- Viszont azt sem értem, hogy ha életben maradt, akkor a kórháznak nem kellett volna titeket értesítenie?-na ezen elgondolkodtam.
- De kellett volna. De mi van ha...azt hitték, hogy direkt hagyták ott?
- És árvaházba dugták?-kérdezte.
- Igen. Legalább is egy időre. Kitudja, hogy hol nőtt fel.
- Ezt tőle kellene megkérdezni.
- De még a nevét sem tudom.-dőltem hátra a kanapén. Láttam Cindy-n, hogy valamin nagyon gondolkodik.
- Figyelj, van egy ötletem de...-mondta volna de ekkor anyu lépett be az ajtón.
- Sziasztok.-köszönt meglepve.
- Szia anyu!
- Üdv Mrs.Young.
- Nem is zavarok, beszélgessetek csak nyugodtan.-mosolygott.
- Oh, nem már amúgy is menni készültem.-felelte Cindy majd felállt és az ajtóhoz ment. Követtem.
- Mi is lenne az a terv?-érdeklődtem.
- Kérdezd meg anyukádat, hogy mi lett volna a másik gyerekük neve, de csak óvatosan és ne ess neki ezzel. Gondolom érzékenyen érinti.
- Nem is sejted mennyire.-válaszoltam.
- Ha megtudtad, akkor értesíts én pedig elmondom a többi részét a tervnek. Rendben? Üzenetben átküldöm a számom, ha bármi lenne, hívj nyugodtan.
- Rendben.-feleltem, majd elköszöntünk én pedig becsuktam az ajtót. Előre féltem anyu beszólásaitól, de érdekesen csak annyit fűzött hozzá, hogy:
- Na és jól elvoltatok?
- Igen, de anyu..kérdezhetek valamit?
- Persze, kérdezz csak.
- Hát arról lenne szó, hogy...nem akarlak felzaklatni, de... már tudtátok, hogy mi lesz a neve a testvéremnek?
- Victor, muszáj most erről beszélni?
- Kérlek anyu. Fontos lenne.-kis ideig habozott majd vett egy nagy levegőt és elkezdte.
- Igen, már tudtuk, hogy mi lesz a neve és ha jól tudom már az anyakönyvi kivonatban is ez szerepelt, de gondolom ez idővel megsemmisült. A neve Jeremy lett volna.
- Jeremy...-suttogtam- Köszönöm, hogy elmondtad.-mondtam és megöleltem.
- Nincs mit, de miért volt erre szükséged?
- Már régóta érdekelt.-füllentettem. Felvonta a szemöldökét.
- Na jó, főzök valamit, majd szólok ha készen van a vacsora.
- Jó, addig felmegyek.-mondtam egy mosoly kíséretében majd felmentem.