***
Munka után megbeszéltük, hogy este hatra legyenek lenn nálam. Addig is mindenki hazament, hogy összeszedje magát.
Miközben hazafelé tartottam furcsálltam, hogy senki sincs a Newton ház tájékán. Mármint, hogy Cindy általában kinn van, de ma senki sem volt. Betudtam annak, hogy esetleg elmentek valahová, de már a legrosszabb is eszembe jutott, hogy netán elköltöztek. Viszont az nem volt kézenfekvő mert biztosan szólt volna.
Amint megvoltam a lehetőségek átgondolásával az ajtónk elé léptem. Kikutattam a cserépben lévő kulcsot majd benyitottam. Rögtön a konyhapulthoz mentem, hogy megszemléljem a rám hagyott összeget. Nem igazán volt anyu bőkezű, de megértem, nem gondolhatta, hogy nem egyedül fogok ma vacsorázni. Ezért kénytelen voltam az én tartalék pénzemből is elemelni egy keveset.
Igazából nem sok mindent csináltam míg megjöttek a srácok, csak előkészítettem a terepet. Ez alatt értem, hogy lehoztam a játék konzolom, amit a nappaliban lévő tévére csatlakoztattam, és előkészítettem egy kis nasit. A piát a srácokra hagytam, azt mondták intézik. Viszont ez baromi rossz döntés volt.
Pontban hatkor csöngettek. Ajtó nyitáskor Josh egy hatos csomag sört és egy kisebb üveg whiskeyt tolt a pofám elé.
- Itt van a buli?-kérdezte.
- Szerintem eltévesztettétek a házszámot. Én azt hittem, hogy kólát hoztok vagy ilyesmi.
- Ugyan már, ennyi még senkinek sem ártott meg.-állt mellé Dimitri is.
- Na jó, gyertek.-mondtam és behívtam őket. A cipőjük lehúzása után rögtön a kanapéra dobták magukat.
- Egész jó kis tákolmány.-nézett körbe Dimitri.
- Kösz.
- Amúgy, nem akarok pofátlan lenni, de nincs valami kaja?-kérdezte Josh. Nem voltam meglepődve a kérdésen.
- Per pillanat nincs, de csak egy telefon és itt lesz. Mit kértek? Pizza, kínai...
- Nekem jó a pizza.-vágott közbe Dimitri.
- Nekem is csak együnk.-válaszolt Josh is, amivel eldőlt, hogy pizza lesz. Tárcsáztam a pizzériát, ahol rendeltem két óriás sajtosat és ananászosat. Húsz percen belül ki is hozzák, addig be kell érniük a chipssel és a popcornnal.
Ahogy letettem a telefont a srácok már fel is bontottak egy-egy sört és már a whiskeynek is utat engedtek.
- Nem várjátok meg a kaját?
- Chipsel is jó ez. Na, tessék.-nyújtott át nekem is doboz sört Josh. Nem akartam ünneprontó lenni, így elfogadtam. Miután lehúztuk majdnem a felét nekifeküdtünk a játéknak. Viszont az köztudott, hogy Josh már egy korty piától eltud szállni, így hát elég érdekes volt a játék drága barátom bekiabálásaival, mint például a:"Menjél már, menjél már!", "Várjál, hova mész?","Bazdmeg, már megint elkaptak!", vagy mikor ő lett az utolsó "Kapjátok be seggfejek!"
Mi természetesen ezeken jót nevettünk, hiszen tudtuk, hogy már nem volt magánál. Közben a pizza is megérkezett, amit csaknem egyszerre be is toltunk.
Nagyon jó estének bizonyult. Az idő lassan telt, a kaja jó volt, a piát vedeltük, és ennek tetejében még a játékkal is kiabáltunk. Nagyjából már nyolc óra lehetett mikor lassan Dimitri is kezdett becsiccsenteni, de mindhármunk közül végül én álltam be a legjobban. A kanapén fetrengtem és dőlt belőlem a nevetés miközben Josh és Dimitri versenyeztek. Közben Josh elkezdett a csajokról dumálni Dimitri-nek, persze hulla részegen.
- Te Dimitri! Ne...legyen..barátnőd...csak a gond van velük...
- Te beszélsz, mikor ott van neked Ashley? Talán nem szereted vagy, mi van?
- Nem, nem, nagyon szeretem. Imádom.-itt egy kis hatásszünetet tartott- Nem akarok vele szakítani, nem élném túl.-tette hozzá majd műsírást kezdett imitálni és nekidőlt Dimitri-nek végül csönd lett. Öt percig csak hallgatott mindenki, végül én, aki már azt sem tudta hol van, megszólaltam.
- Nekem csak Cindy kell. Nem kell más lány.
- Juj, Victor szerelmes egy lányba!-szólalt meg Josh.
- Én...én szeretem C-C-C-Cindy-t. Feleségül akarom venni, és és...ennyi.-nyögtem ki végül igen csak nehezen.
- Akkor mond el neki.-mondta Dimitri.
- Nem, nem, nem...nem kell neki tudni.
- Emeld már fel a segged, és mond meg neki!-emelte fel a hangját Dimitri, amitől igen csak felbátorodtam.
- Tudjátok mit! Elmondom!-mondtam és egy nagy lendülettel felkeltem a kanapéról és kiviharoztam az utcára. A srácok utánam jöttek és az ajtóból nevettek, ahogy csetlek-botlok. Végül valahogy megálltam az ajtójuk előtt és csöngettem. Cindy nyitott ajtót, de ahogy meglátott felhúzta a szemöldökét, hiszen egyértelműen látszott, hogy valami nincs rendben.
- Cindy, Cindy, Cindy, Cindy.-kezdtem el hadarni a nevét.
- V, minden rendben? Részeg vagy?-kérdezte és az orra elé tette a kezét.
- Nem, nem, nem vagyok csak..csak..hoppá.-mondtam volna, de majdnem oldalra vágódtam így meg kellett kapaszkodnom az ajtófélfába.
- De igen az vagy, inkább menj haza és holnap beszélünk, rendben?
- Nem, én most akarok! Csak..csak..hallgass meg.
- Akkor mond gyorsan.-mondta.
- Én..én Cindy...téged..nagyon...kedvellek. Nem, nem...szeretlek Cindy! Hozzám jössz?-kérdeztem majd letérdeltem elé. Közben hallottam, ahogy a fiúk már halálra kacagják magukat, sőt Josh sikeresen már a földre is rogyott. Cindy viszont eléggé meghökkent.
- Victor, inkább menj haza. Segítek felállni.-monda majd felsegített. Egy kis darabig kísért, de meggondoltam magam.
- De, nem, nem!-kiabáltam el magam és újra letérdeltem ezúttal az út közepén.- Gyere hozzám feleségül, csak téged szeretlek!-mondtam ismét mire Cindy elnevette magát.
- Hozzád megyek, ha hazamész. Most.
- De tényleg?!-kérdeztem komoly hangon, de egyáltalán nem voltam az.
- Igen, csak kérlek állj fel.-hallgattam rá és felálltam. Az ajtónk elé kísért és átadott a fiúknak.- Jesszusom, ti is részegek vagytok?
- Nem, de ő igen.-nevették el magukat a srácok, végül belőlem is kitört a nevetés.
- Nekem muszáj visszamennem, de ne hagyjátok, hogy elhagyja a házat. Megértettétek?
- Igenis asszonyom!-felelte Dimitri majd vigyázz állásba állt.
- Holnap beszélünk.-nézett rám Cindy majd elhagyta a házat és bezárta maga mögött az ajtó.
- Azt mondta hozzám jön.-mondtam a fiúknak, akik ismételten csak elnevették magukat. Igazán érdekes jelenségek lehettünk, hiszen még csak be sem voltunk tépve.
Míg tartott a sör és a whiskey hatása egész jól éreztük magunkat végül bealudtunk. A szüleim tizenegykor értek haza, addigra mi már húztuk a lóbőrt. Meglepve léptek be a házba. A pizzás és a sörös dobozok szanaszét hevertek, csaknem úgy mint a popcorn és a chips darabkák. Mi az akkor számunkra igen kellemes pózban aludtunk. Én a kanapén párnákat ölelgetve, Josh pedig az én párnáimra hajolva a whiskeys üveggel a kezében-ami közben kiesett a kezéből-, Dimitri pedig a padlón. Egyikünk sem hallotta, mikor beléptek.
- Mi a jó fene történt itt?-kérdezte apám.
- Jól érezték magukat.-válaszolta anyu eléggé dühös hangon.- Majd holnap beszélünk vele, most teljesen fölösleges.
- Igaz. Megyek átöltözöm.-mondta apu majd mindketten felmentek, mi pedig tovább folytattuk részeg angyalkás álmunkat.
 |
| Victor és Josh |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése