Lassan hazaindultunk, de ezentúl hazafelé végig kéz a kézben mentünk. A házukig kísértem.
- Köszönöm ezt a napot, nagyon jól éreztem magam.
- Én mindig jól érzem magam, ha velem vagy.-csúszott ki a számon, mire azon kaptam magam, hogy az ajkaink ismét összeforrnak.
- Akár csak én.-mosolygott.- Egyébként, ha mész a bátyádhoz, mond meg neki, hogy üdvözlöm.
- Átadom.-feleltem.
- Szia V.
- Szia Cindy.-búcsúztunk el, majd két irányba indultunk.
Míg be nem értem a házba ez volt életem legjobb napja, de amit betettem a lábam mindez szertefoszlott.
- Te meg hol a pokolba voltál?-állt anyu azonnal nekem.
- Cindy-vel voltam.
- És miért nem hívtál? Azt hittem, hogy csak dolgozni mész!
- Megnyugodnál? Jól vagyok, nem raboltak ki, és nem késeltek meg. Cindy-vel voltam a világító toronynál.
- Na jó, menj fel a szobádba.-mondta anya én pedig szó nélkül megtettem. Hallani lehetett, ahogy bevágom az ajtómat.- Chen?! Neked nincs ehhez semmi hozzáfűzni valód?-nézett rá apura.
- A te fiad.
- Ja, ilyenkor az enyém...jobb lenne, ha te beszélnél vele, mégis csak te vagy a férfi.
- Rám nem hallgat. Kiskora óta veled beszélt meg mindent.
- Igazán nagy segítség vagy mondhatom.-mondta anyu majd megindult a szobám felé.
Addigra én már a laptopomat bújtam, és észre sem vettem, hogy kopognak.
- Beszélhetnénk?
- Mit szeretnél?-kérdeztem.
- Mi lelt téged mostanában?
- Mire gondolsz?
- Elmondom, ha rám nézel.-felelte, de nem néztem rá.- Victor!
- Tessék.-fordultam felé.
- Mostanában eléggé zárkózott vagy, és flegma. Te nem ilyen vagy.
- Nem értelek...semmiben sem változtam, csak felnőttem. Elvégre nem sokára húsz leszek, de még mindig úgy bántok velem, mint egy pisissel.
- És ez mit jelent ránk nézve?
- Rátok? Mit jelentene? Hogy elköltözöm? Igen, barátkozom a gondolattal.
- És elárulnád nekem, hogy mégis miből tartanád fenn magad? A kisbolti fizetésedből?-kérdezte anyu eléggé lekezelően.
- A főnök felajánlott egy üzletvezetői állást egy nagyobb boltban, ami a jövőhéten nyílik.
- Hogy mi?
- Jól hallottad.-mondtam, de láttam, hogy anyu nem igazán tudja felfogni.
- Hát...akkor gratulálok.-válaszolta, de nem volt igazán lelkes.
- Ezt mondhattad volna kicsivel több lelkesedéssel is. De miért is jöttél konkrétan?
- Már nem beszélünk meg olyan sok mindent.
- Anyu...ne már...Szerinted, egy fiúnak, az anyjával kell megbeszélni a dolgait? Hát nem hiszem. Elég ciki.
- Jó, ebben igazad van, de azt elmondod, hogy mi a helyzet Cindy-vel?-tudtam, hogy erre is ráfog térni. Fújtam egy nagyot és belekezdtem.
- Jól alakulnak a dolgok...azt hiszem megfogom kérni, hogy legyen a barátnőm.
- Annyira örülök annak, hogy találtál egy hozzád való lányt!-mondta kitörő örömmel, majd adott egy puszit. Mi lett hirtelen a haragos énjével? Ennyivel el van intézve?
- Na jó, jó, anyu. Megbeszéltük? Magamra hagynál?
- Ha nagyon akarod.-felelte, de mikor az ajtó felé fordult meglátta a Jeremy-nek szánt macit.- Hát ez?
- Ja..azt..Lisa-tól kaptam. Tudja, hogy szeretem az oroszlánokat, és nekem adta.
- Ez nagyon aranyos tőle.-mosolygott majd visszatette az asztalra és kiment. Kicsit megállt bennem az ütő, de végül megúsztam.
***
A vasárnapot szinte csak átugrottuk, a nappal hirtelen váltott át éjszakába és már hétfő reggel volt. Izgatottan keltem fel, ami annak köszönhető, hogy ma újra láthatom a bátyámat. Ennek örömében mikor munkába indultam fogtam a kis oroszlán plüsst, zsebre vágtam és elindultam. Viszont az igazi jó, hogy Cindy-vel indulhattam a munkába.
- Szia.-üdvözölt egy puszival.
- Szia. Munkába?
- Igen.
- Megyünk együtt?
- Persze!-bólintott majd felé nyújtottam a kezem, amit készségesen elfogadott és elindultunk.
- Tudod, tegnap kiment a fejemből, de miért nem mondtad, hogy dolgozol?
- Már pénteken elmondtam volna, de nem voltál igazán formában.-utalt arra, hogy hulla részeg voltam.
- Jaj ne...az nem én voltam..illetve én, de nem akartam úgy elázni. A srácok leitattak.
- Valójában vicces volt.-nevetett.
- De ha már így felmerült a munka kérdés akkor nekem is van egy hírem.
- Hallgatlak.
- A főnök nyit egy új boltot, ahová engem akar üzletvezetőnek.
- Nahát, ez nagyszerű! Gratulálok.-mosolygott Cindy.
- Köszi.-válaszoltam.
Ahogy elindultunk, már szét is kellett válnunk, ugyanis Cindy munkahelye közelebb volt mint az enyém.
- Nekem is van egy hírem...én csak eddig jöttem veled.-mondta lebiggyesztett ajkakkal.
- Ne már..-mondtam én is szomorúan. Egymás felé fordultunk.
- Hidd el, hogy sokkal tovább mennék veled, de nekem arra van a munkahelyem.-biccentett jobbra, közben a kabátom gallérját kezdte piszkálni én pedig a dereka köré fontam a karjaimat és közelebb húztam.
- Ha lenne kedved, akkor eljöhetnél velem Jeremy-hez munka után. Mikor végzel?
- Négykor.
- Én is. Akkor lenne kedved?
- Lenne.-mosolygott, nekem pedig muszáj volt megcsókolnom, nem hagyhattam ki. Akár csak tegnap, szinte beleremegtem, a szívem majd kiugrott és minden megszűnt létezni körülöttem, még ha csak néhány percre is.
- Akkor munka után.
- Rendben, szia.-elköszönt és távozott a másik irányba. Csak néztem, ahogy távolodik és közben mosolyogtam. El sem hittem, hogy miket váltott ki belőlem ez a lány, kezdi szebbé tenni az életemet.
- Szia.-üdvözölt egy puszival.
- Szia. Munkába?
- Igen.
- Megyünk együtt?
- Persze!-bólintott majd felé nyújtottam a kezem, amit készségesen elfogadott és elindultunk.
- Tudod, tegnap kiment a fejemből, de miért nem mondtad, hogy dolgozol?
- Már pénteken elmondtam volna, de nem voltál igazán formában.-utalt arra, hogy hulla részeg voltam.
- Jaj ne...az nem én voltam..illetve én, de nem akartam úgy elázni. A srácok leitattak.
- Valójában vicces volt.-nevetett.
- De ha már így felmerült a munka kérdés akkor nekem is van egy hírem.
- Hallgatlak.
- A főnök nyit egy új boltot, ahová engem akar üzletvezetőnek.
- Nahát, ez nagyszerű! Gratulálok.-mosolygott Cindy.
- Köszi.-válaszoltam.
Ahogy elindultunk, már szét is kellett válnunk, ugyanis Cindy munkahelye közelebb volt mint az enyém.
- Nekem is van egy hírem...én csak eddig jöttem veled.-mondta lebiggyesztett ajkakkal.
- Ne már..-mondtam én is szomorúan. Egymás felé fordultunk.
- Hidd el, hogy sokkal tovább mennék veled, de nekem arra van a munkahelyem.-biccentett jobbra, közben a kabátom gallérját kezdte piszkálni én pedig a dereka köré fontam a karjaimat és közelebb húztam.
- Ha lenne kedved, akkor eljöhetnél velem Jeremy-hez munka után. Mikor végzel?
- Négykor.
- Én is. Akkor lenne kedved?
- Lenne.-mosolygott, nekem pedig muszáj volt megcsókolnom, nem hagyhattam ki. Akár csak tegnap, szinte beleremegtem, a szívem majd kiugrott és minden megszűnt létezni körülöttem, még ha csak néhány percre is.
- Akkor munka után.
- Rendben, szia.-elköszönt és távozott a másik irányba. Csak néztem, ahogy távolodik és közben mosolyogtam. El sem hittem, hogy miket váltott ki belőlem ez a lány, kezdi szebbé tenni az életemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése