32.~

Péntek. Ami azt jelenti, hogy vége a hétnek vagyis utolsó munkanap. Ha minden igaz, holnap nem nyaggatnak azzal, hogy menjek be.
Mint mindig az ébresztő óra fülsüketítő zajára ébredtem, és hogy elhallgattassam egy könnyed mozdulattal levertem a komódról és ahogy földet ért nyomban el is hallgatott. A fejemet felemeltem a párnámról majd lassan kikászálódtam az ágyból. Zombi módra a fürdőszobába mentem, ahol erőt vettem magamon és mosni kezdtem a fogam. Annyira fáradt voltam, hogy még a fogkrémet sem nyaltam le, rögtön fogat kezdtem mosni.
A fürdőszobai rutin után átvedlettem kevésbe pizsamás ruhába, belőttem a hajam és lementem a nappaliba. Arra számítottam, hogy lenn találom a szüleimet, de csak egy cetlit találtam:

"Ma tovább kell az irodában maradnunk, ha éhes vagy rendelj valamit. Pénz a konyha asztalon. Szeretlek, anya."

Többször fordult már ilyen elő, így nem lepett meg a dolog. Elkönyveltem magamban majd elhagytam a házat. De először becsuktam, a kulcsot pedig az ajtó mellett lévő cserepes virág aljába tettem.
Miután megvoltam vele elindultam, de nem bírtam ki, hogy ne vessek egy pillantást Cindy-ék háza felé. De semmi. Bár ez eddig is így volt.
A buszhoz siettem, viszont mikor felszálltam ismerős arccal futottam össze.
-Ashley! Szia.-üdvözöltem majd leültem mellé.
-V! Reméltem, hogy összefutunk. Mi a helyzet?
-Velem semmi, de veled? Josh mondta, hogy egyetemre mész.
-Igen, ami azt illeti most oda tartok. Valamit még meg kell beszélni az igazgatóval.
-És mire ez a nagy elhatározás?
-Váltanom kellett. Elég volt a kisboltból ennyi is. Úgy döntöttem, hogy tanulni szeretnék és szeretném vinni valamire.
-Ez igazán érett gondolkodás.- feleltem.
-Na és te? Nem tervezed?
-Úgy nézek én ki?-mutattam magamra.
-Őszintén? Nem.-nevetett.-Olyan vagy mint Josh.
-Nem hiába legjobb barátom. Amúgy meg...ez nem lesz hatással a kapcsolatotokra?
-Erről már mi is beszéltünk és őszintén....nem tudom.- sóhajtott beszéd közben egy nagyot, ami azt jelenti, hogy nagyon is hatással lesz rájuk. De ezt jobbnak láttam, ha nem teszem szóvá.
-És mi van veled és Cindy-vel? Na és tényleg, hogy halad az ikres ügy?
-Melyikkel kezdjem?
-Akkor kezd az ikressel.
-Emlékszel még a betöréses esetre? Mikor elloptak ötven dollárt?
-Igen.
-Megvan a tettes. És találkoztam is vele.-mosolyogtam mire Ashley a lélegzetét is visszafojtva kezdett mosolyogni.
-Vagyis találkoztál vele?-bólintottam.-Atyavilág! Hát ez nagyon király, és milyen, kedves vagy hogy néz ki vagy mi?
-Ash...ő is ikertestvérem...szerinted hogy néz ki?-nevettem.
-Na jó, jó, folytasd!
-Igazából nagyon kedves és jó fej de, az egész olyan lehetetlennek tűnt. Tizenkilenc év múlva egyszer csak ott ül veled szembe az ikertestvéred. Te hogy éreznéd magad?
-Hát sokkolva lennék az biztos. De a lényeg, hogy végre egymásra találtatok. A szüleid mit szólnak hozzá?
-Még nem tudják. Ha kiengedték a fogdából két hét múlva akkor megmondom nekik. Meg gondolom Jeremy akar velük beszélni.
-Akkor ennek a sztorinak jó a vége. És megmondtam, hogy nem vagyok őrült, mikor láttam őt a hotelnál!-elnevettem magam.- És most jöjjön Cindy. Hogy alakul?
-Szombaton lesz a második randi.
-Csak a második?-húzta fel a szemöldökét.
-Végig mondhatom?
-Bocs.Folytasd.
-Igen, még csak a második. Nem sietem el, régebben is ez volt a baj.
-Tetszik neked?
-Igen. Nagyon tetszik.-feleltem, de Ashley nem hitt nekem.
-Ez már több. Majdnem tíz éve ismerlek, látom rajtad. Mikor róla beszélsz csillog a szemed.-nem mondtam semmit, de ő helyettem is mondta.-Nézd, gyors leszek mert mindjárt leszállsz. A régi barátnőid egyáltalán nem illettek hozzád. Mind hülye liba volt, sokszor nem is értettelek, hogy miért ilyeneket választottál. De Cindy más. Ezt te is és én is tudom. Ne rontsd el vele kapcsolatban és ha jól csinálod, még hosszú távú is lehet. Egész hosszú.-mire kimondta a busz megállt.
-Bírom a filozófikus oldalad.
-Csak az igazat mondom. Na menj.-mondta én pedig felálltam.
-Szia Ash.
-Szia Victor.-elköszöntünk majd leszálltam. Mikor bementem a boltba Josh már benn volt.

- A barátnőd rendesen az ember lelkére tud beszélni.-vetetettem oda köszönés nélkül.

-Ashley? Találkoztál vele?

- Igen a buszon. Valami megbeszélésre ment az egyetemre vagy ilyesmi.

- Említett valami ilyesmit. De mire is beszélt rá, vagy miről volt szó?

- Elmondtam neki, hogy mi a helyzet Cindy-vel erre ő megállapította, hogy bele vagyok zúgva. Miközben nem, csak tetszik és jól elvagyunk.-mondtam majd levettem a kabátom, az egyik polchoz mentem és leemeltem róla egy üveg narancsos italt a pénzt pedig a kasszába tettem.

- Mi van, ha igaza van? Mi van, ha tényleg szerelmes vagy csak nem akarod magadnak bevallani?

- Josh, ez abszurd! 

- Már miért lenne az? Sokat gondolsz rá?

- Igen.

- Szeretsz vele lenni?

- Igen.

- Most is szívesebben lennél vele?

- Igen.-mondtam mindenre igent, amivel el is dőlt.

- Akkor miről beszélünk? És ha megbocsátasz, most elszívok egy szál cigit. Hátul megtalálsz.-mondta majd elment hátra. Nem akartam benn lenni egyedül, így pár perc múlva én is utána mentem.

- Adsz egy szálat?

- Nem.-felelte és rám fújta a füstöt, amit a kezemmel hessegettem el.

- Miért nem?

- Bizonytalan vagy és azért akarsz cigizni. Sose cigiztél és nem is fogsz, ha rajtam múlik.

- És mikor a múltkor is megkínáltál?

- Tudtam, hogy nemet mondasz. Amúgy sem kell ez neked. Tök fölösleges.-felelte majd ismét beleszívott.- Rohadt hideg van.

- Ősz van. Persze, hogy hideg van.-feleltem.- De Chicago-ban amúgy is mindig...

- Szerinted vége a kapcsolatunknak Ash-el?-megdöbbentett a kérdése.

- Miről beszélsz?

- Tudod te azt nagyon jól. Ő egyetemre jár, én itt robotolok ebbe a szaros kisboltban. Nem lesz ennek jó vége.-mondta, amire semmit sem tudtam válaszolni, de volt benne igazság, amit mondott.- De ez már mindegy. Mindenesetre még nem szakítottunk, de ez idővel eldől.

- Nem biztos, hogy vége.

-Dehogynem...tudod ez olyan, mint a halál és az újjászületés. Valaki meghal, és újjá születik egy másik testben. A mi kapcsolatunknak vége, a tiéd pedig elkezdődik Cindy-vel. Egyszerű.-meg kell mondjam, hogy már kiskorunk óta barátok vagyunk Josh-al, de nagyon ritkán hallok tőle efféle dolgokat. Ismét sikerült meglepnie. Közben a cigit is elszívta és visszamentünk. Kitettem a NYITVA táblát és a kasszához álltam.- Tényleg. Ilyen parasztot, nem is kérdeztem mi volt tegnap a rendőrségen.-mondta én pedig mindent elmondtam neki. Kicsit azért ő is ledöbbent.- Azt a...ez valami oltári. Gondolom a szüleid is örültek neki.

- Nem, ők még nem tudják. Majd idővel.

- Végre összeáll lassan a kis család.-mosolygott Josh.

- Igen, remélem.-mosolyogtam én is majd belekortyoltam az italomba. 

Ahogy jöttek és mentek a vevők-köztük persze Lisa is- belépett drága cimborám, Dimitri is.

- Sziasztok!-fogott kezet mindkettőnkkel majd az egyik polcról elemelt egy nyalókát.

- Most szórakozol?-nevettem.

- Miért? Manapság nem ez a menő?-nevetett majd kibontotta.

- Ez az én védjegyem.

- A nyalókázás?-nézett rám furcsán mindkét barátom.

- Na jó, ez kicsit furán jött ki.-nevettem, de hirtelen eszembe ötlött valami. Mivel ma a szüleim sokáig dolgoznak és pénzt is hagytak otthon,mi lenne,ha meghívnám a fiúkat egy pasis estére. Rögtön meg is kérdeztem őket.- Figyeljetek, mi lenne, ha ma csapnánk egy pasis estét? A szüleim késő estig dolgoznak meg amúgy sem szeretek egyedül lenni. Mit szóltok hozzá?

- Én benne vagyok.-felelte Josh.- Dimitri?

- Nem látom akadályát.-mondta majd mindhárman összekoccoltunk.

Dimitri

31.~

Miután elbúcsúztam a bátyámtól, őt visszavitték a fogdába én pedig elhagytam az őrsöt. De előtte még megtudakoltam valamit az egyik rendőrtől.
- Mikor jöhetnék következő látogatásra?
- Nos, ez nem ilyen egyszerű. Beszélnie kell egy ügyvéddel, aki látogatást szervez a büntetettel.
- És ezt nem lehetne megoldani máshogy? Ügyvéd nélkül.-már épp kezdtem volna elmesélni az egész életemet, mikor egy sóhaj hagyta el a rendőr száját, ami jóval kecsegtetett.
- Rendben, két nap múlva.-felelte én pedig egy mosollyal próbáltam hálámat kifejezni.
- Nagyon köszönöm.-mondtam majd sarkon fordultam és elindultam haza. Kicsit messze volt a rendőrségtől a házunk, de nem akartam senkit sem zaklatni azzal, hogy jöjjön értem és amúgy is gondolkodhattam az elmúlt eseményeken. Még mindig álomszerűnek tűnt, és hiába csipkedtem volna magamat, hogy ébredjek fel nem sikerült, hiszen tényleg megtaláltam a testvéremet. Jesszusom, a testvéremet! Szívem szerint azonnal elmondtam volna a szüleimnek, de megígértem Jeremy-nek, hogy nem teszem. Várnom kellett.
Mindenesetre nagyon örültem ennek az egésznek, de hogy ne csendben bandukoljak hazafelé elővettem a headsetemet és elindítottam a zenét.
*Jeremy POV*
Mikor visszavezettek a helyemre még mindig jó kedvem volt és mosolyogtam. Olyan hihetetlen ez az egész, akár csak egy filmben. Ez az "egymásra találás" nem éppen szokványosan történt, de azt hiszem Victor-nak igaza van. Nem volt olyan rossz ötlet elemelni azt a pénzt, legalábbis abból a szemszögből, hogy megismerhettem. Az már más, hogy mi a következmény, de ez a két hét nem nagy fáradtság annak érdekében, hogy utána végre a családommal lehetek. És apropó család. Ha igaz, amit Victor mondott, és nem ők hagytak el, akkor minden vágyam, hogy végre lássam őket. De az idő ennek még útjában áll.
*Victor POV*
A zene hallgatás mellett hamar elment az idő, és szinte észre sem vettem, hogy már a mi utcánkban járok. De mielőtt még hazamentem volna volt egy elintézni valóm. Vettem egy nagy levegőt és becsöngettem Cindy-hez. Pár perc múlva már kinn is volt.
- Szia V.-üdvözölt hatalmas mosollyal.
- Szia Cindy.-köszöntem vissza kevésbe mosolyogva, amit észre is vette.
- Minden rendben?
- Beszélhetnénk?-kérdeztem, amit kicsit komoran tettem.
- Persze, gyere be.-invitált be a házba,amit elfogadtam.A nappaliba mentünk és leültünk.- Miről lenne szó?
- A rendőrségről jövök.-meglepve nézett rám.
- Mi történt?
- Megtalálták a valódi tettest. Mármint, aki ellopta a pénzt a boltból.-mikor ezt meghallotta köpni-nyelni nem tudott, látszott a döbbenet az arcán.
- E-ez az jelenti, hogy a...testvéred..
- Igen.-bólintottam.
- Ez csodálatos.-felelte zavarodottan, de mégis mosolygott.
- Miért nem mondtad el?-tértem rögtön a tárgyra.
- Mit?
- Hogy beszéltél vele.-nem mondott semmit, csak sóhajtozott.
- Nem akartam, hogy általam ismerjétek meg egymást, nem lett volna fair.
- Tudtad, hogy milyen fontos volt nekem. Nem érdekelt volna, hogy hogyan ismerem meg.
- Ne haragudj.-mondta megbánóan.
- Nem haragszom, csak azt hittem vagyunk olyan jóban, hogy elmond.
- Vagyunk is. Sőt, azonnal elakartam neked mondani, de Jeremy kért meg rá, hogy ne mondjam. Ha te kérted volna ugyanígy teszek.-felelte.- De tényleg sajnálom, nem akartam neked ezzel rosszat.
- Rendben, megértem.-mondtam. Nem tudtam és nem is akartam rá haragudni, túlságosan kedveltem ahhoz.- De most mennem kell ne haragudj. A szüleim már biztos azt hiszik, hogy elnyelt a föld.
- Oké.-felelte és kikísért. De mielőtt még átmentem volna az út túloldalára kérdeznem kellett tőle valamit. Nem akartam, hogy feszültség legyen köztünk a történtek miatt.
- Cindy!
- Igen?
- Lenne kedved meginni valamit szombaton?-mosolyogtam.
- Az jó lenne.-mosolygott ő is.
- Még kereslek.-mondtam, de mielőtt még elfordulhattam volna az arcomra nyomott egy puszit.
- Szia V.-köszönt el és visszament a házba. Elmosolyodtam, és hazamentem. Mikor beléptem anyu fogadott.
- Ilyen sokáig tartott a munka Victor?
- Neked is szia.-mosolyogtam.- Nem, nem tartott ilyen sokáig. Cindy-nél voltam.-mondtam és tudtam, hogy erre a válaszomra anyu komorsága is múlóba vész.
- Tényleg? És, hogy alakul?
- Csak beszélgettünk.-feleltem.
- Csak beszélgettetek?-ismételte meg a mondatot.
- Ne faggasd már a gyereket. Ha beszélgettek beszélgettek. Majd lesz más is később.-nézett rám apu egy kacsintással majd tovább olvasta az újságot.
- Felmegyek a szobámba. Majd szólsz ha kész a kaja?
- Persze.-válaszolta anya, én pedig felmentem. Nem sokan múlott, hogy elmondjak neki mindent, de meg kellett várnom, mire letelik a két hét.

30.~

Abban az autóban ülve éreztem, hogy minden megváltozik. Rettenetesen izgultam, szinte már remegett a térdem és már csak pár perc választott el a bátyámtól.
*Jeremy POV*
A hajamat simítgattam hátrafelé és csak vártam, vártam azt a pillanatot mikor végre találkozom Victor-ral. A jobb lábamat ráztam és csak bámultam ki a fejemből.
Nagyjából tíz perc várakozás után egy őr jött.
- Jeremy. Itt a testvére.-mondta nekem pedig a szívem majd kiugrott a helyéről. Felálltam és az őrrel együtt elindultunk egy szoba felé.
*Victor POV*
Mikor megérkeztünk az őrs elé kételyek támadtak bennem. Mi van, ha egyáltalán nem fog örülni annak, hogy lát? Mi van, ha elküld a francba, és nem akar velem beszélni? Volt egy pillanat mikor legszívesebben visszafordultam volna, de erőt vettem magamon és bementem.
- Akar vele beszélni?-kérdezték.
- Igen.-feleltem majd bevezettek abba a szobába, ahol én beszélhettem Cindy-vel.
- Üljön le, egy perc és itt lesz.-mondta az őr és otthagyott. Leültem az egyik asztalhoz és vártam.
Jeremy már a folyosón járt és ugyanazt érezte mint én. Kétségbeesés, izgatottság, ugyanakkor öröm is.
Mikor már a szívem a kiugrás határán volt meghallottam, ahogy lenyomják a kilincset. Ajtóval szemben ültem, így csak azt tudtam nézni. Ő lépett be először. A lábait bámulta még nem nézett fel. De így is láttam az arcát. Mintha magamat bámultam volna egy tükörben, semmi különbséget nem láttam.
Ahogy figyeltem rám nézett. Épp úgy ahogy én, ő sem akart hinni a szemeinek. Farkasszemet néztünk egymással.
- Ez nem igaz.-suttogtam magamban miközben tudtam, hogy ez nagyon is igaz. Felálltam ő pedig közelebb jött, az őr pedig elhagyta a szobát. Jeremy ott állt előttem, de látszott, hogy semmit sem tud kinyögni, így hát én kezdtem, hátha ő is szóra bírja magát.
- Hát...nem is tudom, hogy hol kezdjem...ez az egész olyan lehetetlennek tűnik...
- Victor. Igaz így hívnak?-kérdezte de legnagyobb meglepettségemre egy félmosolyt húzott az arcára.
- Igen. Téged Jeremy-nek.
- Igen. De had mutatkozzam be rendesen. Jeremy Young. Minden jel szerint...a bátyád.-mosolygott és felém nyújtotta a kezét.
- Victor Young. Az öcséd.-nyújtottam én is a kezem és kezet fogtunk, de a végére egy ölelés lett belőle. Már majdnem elbőgtem magam, de tartottam magam bár elég gyengének bizonyultam mert mégis kicsordult egy könnycsepp. El sem hitten, hogy a bátyámat ölelem. Olyan álomszerűnek tűnt az egész és nem akartam felébredni.
- El sem hiszem, hogy megtaláltuk egymást.-nevetett Jeremy.
- Én sem hiszem el.-feleltem majd engedtünk az ölelésből és leültünk.
- Nagyon sok megbeszélni valók van, és ne nézz hülyének ha nagyon megbámullak, csak olyan...furcsa.-mondtam.
- Nem, megértem. Én mondjuk még sokk hatása alatt vagyok.-nevetett ismét- De tény, hogy sok a megbeszélnivaló, csak mindössze tizenkilenc évnyi.-nevetett.- Viszont meg kell mondjam, hogy azt hittem sokkal rosszabb lesz ez az egész.
- Én is azt hittem, de szerencsére kellemesen csalódtam. De érdekelne, hogy honnan tudod a nevem?
- A barátnődtől.
- Barátnőm?
- Cindy-től.-mikor megmondta ledöbbentem.
- Te találkoztál Cindy-vel?
- Igen, de félreértés ne essék csak beszélgettünk.-tartotta fel a kezeit mint akire pisztolyt szegeztek.
- Nem, nem semmi ilyesmi, csak...nekem nem szólt róla.
- Én kértem meg rá, hogy ne szóljon neked. Ő persze azonnal szólt volna neked, de azt szerettem volna ha személyesen találkozunk és nem egy másik személy által.
- Mondjuk megértem.-bólogattam, de azért kicsit haragudtam Cindy-re.
- Viszont azt még el kell mondanom, hogy elmondta, hogy miket tettél az érdekében, hogy megtalálj. Tényleg elmentél a kórházba?-nevetett.
- Igen, tudod nagyon szerettelek volna megtalálni és megbizonyosodni róla, hogy nem haltál meg...
- Várj, várj. Mi van?-kérdezte kiguvadt szemekkel.
- Ez az alap sztorija az egésznek. A szüleink azt hitték, vagyis hiszik, hogy születés közben meghaltál.-ledöbbent mikor meghallotta- Tudom azt hiszed, hogy nem kellettél nekik, de ez nem így van.
- Nekem azt mondták, hogy ott hagytak a kórházban.
- Nem hagytak ott, azt mondták nekik meghaltál születés közben. De, hogy miért nem szóltak arról fogalmam sincs.
- El sem tudod képzelni, hogy milyen abban a tudatban élni tizenkilenc évig, hogy a szüleid eldobtak, és hogy nem kellesz nekik? Borzalmas.
- Elhiszem, hogy szörnyű lehetett, és az árvaház igazgatónője mesélt is erről.
- Jártál az árvaházban?
- Igen, tegnap.-nevettem.
- Hát ez kész.-dőlt hátra a székben.- Tényleg nagyon kíváncsi voltál rám.-nevetett Jeremy is, ami megnyugtatott, miszerint nem utál.
-Igen, nagyon.-kis szünetet tartottam.- Azt még meg kell kérdeznem, hogy nem érzel vagy éreztél irántam gyűlöletet?-felsóhajtott.
- Az igazat megvallva azért jöttem el az árvaházból, hogy kérdőre vonjam a szüleinket, hogy miért hagytak el, de azok alapján, amiket mondtál már fölösleges. És igen, gyűlöltem őket, és kicsit téged is, hogy te mindent megkaptál, mindent megadtak neked, én meg ott rohadtam az árvaházban. Viszont te semmiről nem tehettél, szóval...nem, nem gyűlöllek.-mosolygott, én pedig nem tudtam mit felelni, csak mosolyogtam.
- Ja, ha már az árvaháznál tartunk, az egyik kislány nagyon hiányol téged.
- Biztosan Emily. Ő volt a legjobb barátom az árvaházban, kisbaba kora óta mindig ott voltam mellette.-valóban ő volt, de az ajándékát sajnos most nem tudtam átadni.
- Tudod, nekem is van egy ilyen kis barátnőm.
- Öcsém, ez kicsit pedofilan hangzott.-nevetett.
- Na, tudod, hogy értem.
- Igen, folytasd.
- Lisa-nak hívják, és mióta a kisboltban dolgozom minden nap bejön és vesz egy doboz mentost. Viszont mostanában leszokott róla és áttért a mentolos rágóra. Nem mellesleg Cindy unokahúga.
- Témánál vagyunk...mesélj kicsit róla. Mondta, hogy már randiztatok is.
- Nemrég költöztek Chicago-ba és a szomszédom. Az egész úgy kezdődött, hogy megláttam miközben anyuval beszélgetett. Aztáb eljött Lisa-val a boltba, kséőbb az utcán kezdtünk beszélgetni. Elmondtam neki a veled kapcsolatos sztorit és felajánlotta, hogy segít. Nagyon szimpatikus lány, és nagyon tetszik.
- Te belezúgtál.
- Ott még nem tartok.
- Nézd. Még csak most találkoztunk először, de az öcsém vagy és látom rajtad. Nekem nem tudsz hazudni.
- Ha te így látod...ja és azt még hozzá teszem, hogy mikor legelőször találkoztunk törölközőben voltam.
- Ez komoly?
- Igen. Átjött a házba köszönni, én meg letrappoltam törölközőben.-meséltem Jeremy pedig nem bírta abbahagyni a nevetést.- Na és nálad? Mi a helyzet a csajok terén?
- Semmi. Ha árvaházban nősz fel, nem sok esélyed van a csajozásra.
- De már nem vagy ott, úgyhogy ha innen kijöttél, a kapu nyitva áll előtted.
- Ja. Két hét múlva.-mondta.
Még szívünk szerint órákig tudtunk volna beszélgetni, de az őr tájékoztatott minket, hogy vége a látogatásnak. Elbúcsúztunk egymástól és már éppen menni készültem, de Jeremy utánam szólt.
- Anyáéknak egy szót sem. Ha letelt a két hét, akkor majd tájékoztatjuk őket. Oké?
- Rendben. És tudod mit? Lehet nem is volt olyan rossz ötlet elvenni azt az ötven dollárt.
- Ebben nem kételkedem. Még találkozunk öcskös.-mosolygott és összeborzolta a hajam. El sem tudom mondani milyen felemelő érzés volt ezt hallani: "Öcskös".

29.~

*Jeremy POV*
Már majdnem beesteledett, de még mindig az utcán bolyongtam. Egy hajléktalannak éreztem magam, nem tudtam hová mehetnék és pénzem sem volt. A városban senkit sem ismertem csak egy embert. Nem volt más választásom, Cindy-től kellett segítséget kérnem.
Már hozzá igyekeztem mikor út közben összetalálkoztam két rendőrrel. Próbáltam nyugodt maradni és mint aki semmit sem csinált elmentem előttük. Éreztem, hogy a tekintetük perzselik a hátam ahogy utánam néztek. Sugdolózni kezdtek és amitől a legjobban tartottam bekövetkezett. Az egyik utánam szólt.
-Hé, állj csak meg.-szót fogadtam és megálltam. Elém jöttek.
-Kérem a személyid.-nem tudtam mást csinálni, így hát szó nélkül átadtam. Nem akartam nagyobb bajba kerülni.
Ahogy nézte felhúzta a szemöldökét.
-Véletlenül nem rokonod Victor Young?
-De.-suttogtam.
-Hát Jeremy. Ez nem a szerencsenapod.-rázta meg a fejét. Tudtam mire gondol.-Kezeket a tarkóra.-mondta én pedig engedelmeskedtem.-Tudod miért bilincsellek meg?
-Igen.-feleltem.
-Szuper.-válaszolta és a rendőrkocsi felé vezetett. Beültetett majd becsapta az ajtót.
Felsóhajtottam. De a szívem mélyén tudtam, hogy egyszer ez a nap is eljön. Kellett nekem pénzt csórni.
Mikor megérkeztünk a kapitányság elé rossz érzés fogott el, de semmit sem szóltam. Kiszálltam az autóból és bementünk az épületbe. Egy irodába vezettek, ahol egy igen ingerült férfi fogadott.
-Már megint ez? Mit csinált megint?
-Nem, ő nem Victor. Ő Jeremy. Emlékszik még a bolti lopásos ügyre? Ahol tévedés történt.
-Igen.
-Ő a tettes.-meglepetten nézett rám a férfi.
-Valóban?
-Igen.-sóhajtottam.
- Nos, ha ez így van...akkor vegyétek fel a vallomását, meg mindent ami kell. Aztán vezessétek a zárkába.
-Mégis meddig kell ott maradnom?-kérdeztem.
-Mivel nem nagy összegről van szó és mást nem emelt el...két hétig. Ha jó kedvem van.-mosolygott szarkasztikusan.-Vigyétek.-szólt oda mintha éppen kivégzésre vinnének. Máris megutáltam a fickót, egyáltalán nem volt szimpatikus.
Miután kivezettek az irodából bevezettek egy másikba, ahol kikérdeztek. Ezután fényképet készítettek rólam majd elvezettek egy zárkába. De még mielőtt otthagytak volna kértem valamit.
-Várjon, szeretnék kérni valamit.
-Mi lenne az?
-Holnap szólnának Victor-nak, hogy megvan a tettes?
-Nem tudja, hogy maga volt?
-Nem. De ez hosszú. Csak annyit kérek, hogy értesítsék.
-Rendben. De amúgy is megtettük volna.-mondta és távozott én pedig leültem az ágyra.
Azon agyaltam, hogy mi lesz ha találkozom az öcsémmel. De ez volt a helyes megoldás, tovább nem halaszthattam a dolgot. Talán mindez azért történt, hogy végre találkozzak vele. Mindenesetre ezzel holnap kellett szembenéznem ezért fogtam magam és eldőltem az ágyon, ami nem igazán volt kényelmes.
*Victor POV*
A két macival az ágyamon aludtam el, ami egyáltalán nem volt férfias, de erről senkinek sem kellett tudnia.
Mivel ma is munka volt a szokásos napi rutinom után elindultam, de valahogy éreztem, hogy ez a nap teljesen más. Már a buszon ülve is különös érzés fogott el, de nem tudtam mire vélni. Persze ezt a boltban is észrevették rajtam.
-Mi ez a savanyú pofa?-kérdezte Josh.
-Olyan furcsa érzésem van. Jó és rossz is egyben.
-Nem lehet, hogy a tegnapi árvaház látogatás miatt?
-Nem hiszem.
-Tényleg mi volt tegnap? Megtudtatok valamit?
-Semmit. Vagyis semmi olyat, ami elvezetne hozzá.
-És hogyan tovább?
-Itt már csak a csoda segít.-mondtam bágyadtan.
-Amúgy...kicsit szarul esett, hogy engem nem hívtál magatokkal. Mégis én vagyok tíz éve a legjobb barátod nem?
-De igen, és te is maradsz. Dimitri jó haverom, de most ne viselkedj már úgy mint egy kiscsaj.-nevettem.
-Nem viselkedek. De inkább megyek a dolgomra.
-Oké.
-Ja és amúgy Ashley már nem jön be.
-Mi? Miért?
-Úgy döntött egyetemre megy. Fel is vették az egyikbe, de már nem emlékszem melyikbe.
-Csodás barát vagy, ezt sem tudod megjegyezni.-csipkelődtem.
-Haha, vicces vagy.
-De erről miért nem szólt?
-Én is csak tegnap tudtam meg.
-A főnök tudja?
-Igen. Na de a lényeg, hogy csak ketten maradtunk.
-Nem mintha nem örülnék ennek, de azért hiányozni fog. Azért mégis a barátom.
-Na igen. De ha már itt tartunk...te nem akarsz egyetemre menni?
-Nem az én műfajom...na és te?
-Úgy nézek én ki?-mutatott végig magán mire elmosolyodtam.
Miután megtudtam a hírt belekezdtünk a munkába és kinyitottunk. Nem olyan sokára Lisa libbent be az ajtón.
-Sziasztok!
-Szia Lisa.-köszöntünk egyszerre.-A szokásos lesz?
-Nem.-meglepetten hallottam a választ.
-Nem? Mi történt?
-Leszoktam a mentosról. Most mást veszek.
-És mit szeretnél?
-Egy csomag rágót. Mentásat.
-Egy csomag mentás rágó rendel.-ismételtem majd elé raktam.
-Köszi, ja és...-mutogatott az ujjával és megkaptam a puszimat.
-Most Josh is megérdemli mert nincs itt Ashley és nem is lesz már.
-Elment Ashley?-kérdezte szomorkásan.-Hát jó.-mondta majd odament Josh-hoz és megpuszilta. Josh nem tudta mire vélni, de örült neki.
Miután fizetett mint pénzzel mint puszival, elment. Távozása után jutott eszembe, hogy megkérdezhettem volna, hogy mi van Cindy-vel.
-Ez az előny, ha nincs itt Ash.
-Ja. De erről ne szólj neki. Még féltékeny lenne.-mondta, nekem pedig muszáj volt nevetnem.
***
Már éppen mostunk volna felfelé, mikor az ajtón váratlanul belibbent két személy. Rendőrök voltak. Nesze neked furcsa érzés.-gondoltam magamban.
- Jó napot.-köszöntek.
- Üdv. Hát maguk?-kérdeztem és letettem a felmosót.
- Jó hírünk van. Megtaláltuk a valódi tettest, aki ellopta az ötven dollárt. Gondoltuk értesítjük.-mikor eljutott a tudatomig a dolog a torkomban kezdett dobogni a szívem.
- Hamarabb is szólhattak volna.
- Kerestük a lakásán is, de nem találtuk otthon. Gondoltuk itt van.
- És meglehet látogatni? Szeretnék beszélni vele.
- Természetesen, semmi akadálya.-felelte az egyik tiszt.
- Akár most rögtön?-kérdeztem.
- Igen.
- Josh, befejezed helyettem?
- Persze, menj csak.-felelte.
- Magukkal mehetek?
- Jöjjön.-válaszolta az egyik és elhagytuk a boltot.

Victor arckifejezése a rendőrök láttán

28.~

*Victor POV*
Cindy leparkolt a házuk előtt majd kiszálltunk.
-Dimitri téged nem kell hazavinni?-kérdeztem mivel ez volt az első gondolatom.
-Basszus teljesen megfeledkeztem róla.-nevetett.-Cindy akkor ha nem lenne gond...
-Nem dehogy.-mosolygott Cindy majd újra autóba szálltak.
-Szia V. Majd összefutunk.
-Rendben.-feleltem majd kezet fogtunk Dimitri-rel és elmentek.
*Cindy POV*
Csöndben autóztunk Dimitri otthona felé mikor megszólalt.
-Amúgy Cindy. Mi volt az a furcsa viselkedés az árvaházban?
-Mire gondolsz?-kérdeztem zavartan.
-Tudod te jól. A köröm kaparás és az ujj tördelés.-felelte.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Most is azt csinálod.-nézett a kezemre. Nem is vettem észre, de akaratom ellenére is a körmeimet kapargattam.
-Mindig ezt csinálom. Egyébként melyikben laksz?-tereltem a témát.
-Fordulj balra és a jobb oldali panelban.-felelte majd balra fordultam és megálltam. De Dimitri nem szállt ki.-Nos?
-Nem tudom mit kellene mondanom.
-Cindy. Valamit tudsz. Valami fontosat, úgyhogy kérlek mond el.-mondta. Talán tényleg el kell neki mondanom már nagyon nyomasztott ez a dolog. 
Sóhajtottam egy nagyot és leállítottam a motort. Belekezdtem.
-Találkoztam Jeremy-vel.-már éppen megszólalni készült, de tovább mondtam.-Hidd el elakartam mondani V-nek, de Jeremy megkért, hogy ne mondjam. Ő akar vele személyesen beszélni és ebbe én nem akarok beleszólni.-Dimitri hallgatott. Sokáig.
-Most tudod hol van?-kérdezte mire megráztam a fejem miszerint nem tudom. Tényleg nem tudtam.- Viszont ha nem tudod, hogy hol van nem sokat érsz vele ha elmondod neki, hogy beszéltél vele.
-Hát nem.-válaszoltam lesütött szemekkel.
-Hát rendben. Kösz, hogy hazahoztál.-mondta és kiszállt a kocsiból. Utána szóltam.
-Dimitri!
-Igen?
-Kérlek ne mond el neki.
-Oké.-mondta egy félmosollyal majd bement a házba.
Beindítottam a kocsit és hazamentem. Út közben azon gondolkodtam, hogy miért hagytam elmenni Jeremy-t. Miért nem vittem oda V-hez. Vagy legalább a telefonszámát kértem volna el.

Mikor megálltam a házunk előtt rácsaptam a kormányra és a számat egy halk "francba" hagyta el. Kiszálltam és a bejárat felé mentem. De először túl kellett jutnom apámon.

-Ki volt az a másik srác?

-Victor egyik barátja.Hazavittem.-válaszoltam.

-Tudod jól, hogy nem szeretem, ha idegeneket fuvarozol.

-Még senkit sem vittem haza barátokon kívül.-húztam fel a szemöldököm.

-Tudod hogy értem.-mondta én pedig nem szerettem volna tovább ezt hallgatni, így hát bementem.

*Victor POV*

A szüleim tekintetét és kérdéseit elkerülve a szobámba igyekeztem. De mindhiába mert senki sem volt otthon.

A szobámba belépve leültem az ágyamra, de még mindig a kis oroszlán plüsst fogtam. Hirtelen eszembe jutott, az én oroszlánom is, amit még baba koromban kaptam.Talán épp ezért is az oroszlán a kedvenc állatom.

 Felálltam és íróasztalom felé mentem, ugyanis annak az egyik sarkán üldögélt az én plüssöm. Magamhoz vettem, így már két kis oroszlánt fogtam.

Ahogy nézegettem valaki belépett a szobámba. Felnéztem.

- Szia anyu.-üdvözöltem.

- Szia. Hát ezek?-nézett a kezemben lévő plüssökre.

- Ja, csak felelevenítem a régi emlékeket.-válaszoltam, de ő nem válaszolt semmit csak mosolygott majd elhagyta a szobámat. Szerencsére nem kérdezte meg, hogy honnan van a másik, de reméltem, hogy valakinek hamarosan átadhatom.

Victor és plüssállata 

27.~

A létező összes árvaházba elmentünk Chicago-ban, de sehol sem élt Jeremy Young nevű fiú. Minden reményem az utolsó árvaházban volt.
Idegesen ültem az anyós ülésen mikor Cindy megállt egy Mercy Home For Boys & Girls nevű otthon előtt.
-Ez az utolsó.-szólalt meg hátul Dimitri.
-Hát akkor menjünk be.-mondta Cindy majd sóhajtottam egy nagyot és kiszálltunk. Félve de ugyanakkor izgatottan mentem a bejárat felé. Mitha ha a rég elveszett gyermekemért jöttem volna.
Megálltam az ajtó előtt, de nem mertem bekopogni.
-Nyugi, nem lesz semmi gond.-veregette meg a vállam Dimitri és kopogtam. Kis várakozás után egy kislány nyitott ajtót. Mikor meglátott hatalmas mosolyra húzta a száját.
-Jeremy!-kiáltotta és megölelt. Nem tudtam mire vélni és furcsán néztem a srácokra. Cindy bólintott egyet miszerint jó helyen járunk.
A kislány amilyen hamar megölelet olyan hamar el is engedett.
-Te nem Jeremy vagy.-nézett rám már majdnem könnyes szemekkel, de szegénynek nem tudtam mondani semmit. De nem is kellett, ugyanis megérkezett egy nő. Mint aki szellemet látott úgy nézett rám. Gondolom ő is azt hitte, hogy én vagyok Jeremy.
-Emily drágám menj vissza a többiekhez.-utasította a kislányt, aki nyomban vissza is ment.-Jó napot, miben segíthetek?-kérdezte.
-Üdv. A nevem Victor Young.-bemutatkoztam majd közelebb mentem.
-Oh te jó ég. Maga lenne Jeremy öccse?
-Tehát tud rólam?
-Igen. Jeremy már régóta megakarta magát ismerni.
-Ő itt van most?
-Nincs. Pár hete elhagyta az otthont, hogy megkeresse.- ez kicsit lelombozott, de mindenképp többet akartam tudni róla.
-Értem. De szeretnék többet megtudni róla. Lehetséges lenne ez?
-Persze. Jöjjenek az irodába.-mondta a hölgy és követtük. Mikor beértünk leültünk és izgatottan vártam, hogy mit tud róla mondani.
-És? Mit szeretne tudni?
-Mindent. Tehát mikor került ide és..Eddig miért nem keresett vagy kerestek minket, hogy itt a bátyám?
-Nos, hát pár napos korában került ide hozzánk a kórházból. Azt mondták, hogy a szülei ott hagyták.
-Elnézést, hogy félbeszakítom, de ez nem így volt. A szüleim úgy tudják, hogy születés közben maghalt. Lehetetlen, hogy ott hagyták volna.
-Erről nem tudtunk és ezért nem kerestük önöket.
-Kérem folytassa.
-Sajnos nem volt olyan, aki örökbe fogadta volna és hát tizenkilenc évig itt nevelkedett. Úgy tizennégy éves korában érdekelni kezdte, hogy kik az igazi szülei és tudomást szerzett magáról is. Mivel kiskorú volt nem engedhettük, hogy megkeresse magukat és felajánlottuk, hogy értesítjük önöket, de nem engedte. Mindenképp maga akarta megtenni.
-És azt is tudja, hogy miért élt itt?
-Abban a tudatban élt, hogy a szülei ellökték őt és ide hozták. A szemükbe akart nézni és kérdőre vonni őket, hogy miért tették.-felelte a hölgy. Miközben hallgattuk a történetet Cindy idegesen tördelte az ujjait és a körmeit kapargatta. Dimitri-nek feltűnt ez a zavaros viselkedés, de előttem semmit sem szólt, mi viszont tovább folytattuk a beszélgetést a nővel.
-Tehát arról fogalma sincs, hogy azt hittük meghalt.
-Arról nincs.
-És arról tud, hogy most hol van?
-Sajnos nem, de körülbelül egy hete itt a járt a rendőrség és őt keresték. Erről volt tudomása?
-Ami azt illeti igen. Betört abba a boltba, ahol én dolgozom és elemelt ötven dollárt a kasszából. Ezt felvette a biztonsági a kamera és mivel az ikertestvérem azt hitték én loptam és engem zártak fogdába.
-Nagyon sajnálom, nem tudom mi üthetett belé.
- Semmi gond.-mosolyogtam.-De egy nap múlva ki is engedtek. Viszont azt nem tudom, hogy őt keresik e.

- Azt én sem tudom, mindenesetre remélem semmi baja nem lesz, és természetesen azt is, hogy egymásra találnak.

- Köszönöm.-mosolyogtam majd felálltam a székből.- Köszönöm, hogy elmondta ezeket, de mennünk kell.

- Megértem, és nincs mit.-felelte a hölgy majd kikísért minket, de mielőtt még elhagytuk volna az otthont, az Emily nevű kislány hozzánk sietett.

- Ha találkozol Jeremy-vel, ezt átadod neki?-kérdezte csillogó szemekkel, majd átadott egy pici oroszlán plüsst. Elmosolyodtam. Rögtön az jutott eszembe, hogy nekem is van otthon egy oroszlán plüssöm.

- Átadom.-feleltem. A kislány bólintott majd adott egy gyors ölelést és elszaladt.

- Indulhatunk?-kérdezte Cindy. Bólintottam és beszálltunk a kocsiba.

- Nyugodtabb vagy?-kérdezte Dimitri.

- Igen. De idegesít, hogy még mindig nem találtam meg.-mondtam mire Cindy hatalmasat sóhajtott.

- Mi volt ez a sóhaj?-kérdezte kíváncsian Dimitri.

- Mi? Ja semmi, csak fáradt vagyok. És nyugodj meg biztos megtalálod.-mosolygott rám, ami kicsit megnyugtatott.

Hazáig végig a kis oroszlán plüsst szorongattam és gondolkodtam. Hol lehet most? Miért nem találkozom vele? Oda kellett volna mennem mikor láttam a hotelnál? Semmire sem találtam választ csak annyit tudtam, hogy megakarom találni.

*Jeremy POV*

Azt sem tudom hová menjek. A hotelbe már nem mehetek vissza és az árvaházba sem. Ezek tetejében még pénzem sincs. Lehet el kellene állnom valahová dolgozni, de ötletem sincs, hogy hová. Talán segítséget kellett volna kérnem Cindy-től? Vagy vissza kellene mennem a Young házhoz? Nem tudtam mit tegyek.

26.~

Miközben én azon agyaltam, hogy vajon Cindy miért volt kissé zaklatott jött egy vendég. Nem is akárki.
-Hé!-szólított meg-teszem hozzá kicsit furcsám- amint belépett. Felnéztem.
-Dimitri!-elmosolyodtam.- Hát te?
-Erre jártam mikor benéztem az ablakon és megláttalak.-felelte majd közelebb jött és kezet fogtunk.- Szóval itt dolgozol?
-Igen.Elég tűrhető, és nem egyedül. Srácok!-szólítottam meg a barátaimat, akik azonnal előjöttek.
- Mi az?-kérdezte Ashley.
- Ash, Josh. Ő itt Dimitri. Vele ültem együtt a fogdában. Dimitri, ők itt Ashley és Josh a legjobb barátaim.
- Szia, nagyon örülök.-köszönt először Ashley.
- Hello, én is. És bizonyára ő a barátod.-nézett rá Josh-ra.
- Igen. Végre megismerhetem a barátom cellatársát.-üdvözölte Josh is.
- Csak fogdatársak voltunk.-nevetett Dimitri.
- Srácok, kicsit dumálok Dimitri-vel, ha nem gond.
- Persze, nem gond.-válaszolta Ashley, majd elmentek.
- Na mesélj, mi újság. Mi a helyzet a kis "szomszédcsajjal"?-kezdett bele a beszélgetésbe.- Csak nem ő jött ki az imént a boltból?
- De igen.-feleltem egy félmosollyal.
- Nagyon aranyos volt.-kacsintott Dimitri.
- Nekem mondod? Tegnap megvolt a randi.
- Remélem több is lesz ebből, mint csak randizás.
- Kösz.-feleltem.
- Na és...mi van a testvéres üggyel? Van új fejlemény?-felsóhajtottam.
- Elakadtam. Az anyakönyvi kivonat után semmi.-feleltem. Láttam rajta, hogy mikor elmondtam gondolkodni kezdett.
- Na figyelj, igaz árvaházban nőtt fel?
- Bizonyára.-mondtam bizonytalanul.
- Menj el az árvaházba és tudj meg róla többet. Biztos tudnak neked mondani valami értelmeset.-amit mondott elgondolkodtató volt.
- Nem is rossz ötlet.-mondtam de aztán kiábrándultam.- De honnan tudjam melyikben nőtt fel?
- Nem hiszem, hogy sok árvaház van Chicago-ban. Benézel mindenhová.
- Ez így rendben.-feleltem.- Hé, nincs kedved eljönni velem?
- Úgy sincs más dolgom.-vonta meg a vállát.
- Klasz, de szeretnék még egy embert elhívni.
- Csak nem a drága szomszédodat?-kérdezte fülig érő mosollyal.
- De igen. Már nagyon sokat segített és úgy gondolom most is tudna.
- Hát rendben. Akkor ha végeztél itt várlak a bolt előtt. Mikor is végzel?
- Négy órakor.
- Akkor addig van idő. De majd visszajövök. Hello V, sziasztok srácok!-köszönt el mindenkitől majd távozott.
Érdekes módon Josh nem kezdett faggatni, de nem is bántam. Viszont azért gondoltam, hogy előbb-utóbb rákérdez.
***
Négy órakor leváltottak a kasszánál én pedig fáradtan léptem ki a boltból. Elköszöntem a skacoktól, és vártam Dimitri-t, aki nem volt ott négy órakor.

Gondoltam késik egy kicsit, ami így is volt. Öt perccel négy óra után érkezett meg.
- Bocs, hogy nem voltam itt, de későn indultam.
- Nem gond. Indulhatunk?-kérdeztem.
- Persze.
- Ja, de előbb el kell mennünk Cindy-ért.
- Ő a..?-bólintottam miszerint igen, ő a szomszéd lány.- Oké.
Buszra szálltunk és elindultunk. Dimitri szó nélkül követett és nem kérdezősködött.
Kis idő múlva már Cindy-ék háza előtt álltunk. Csengettem.
- Sziasztok!-köszönt Cindy mosolyogva és meglepve.
- Szia. Ráérsz?-kérdeztem.
- Persze. Gyertek beljebb.-felelte és az udvarra mentünk.
- Szia. Mi még nem ismerjük egymást. Dimitri Peterson vagyok. Victor-ral együtt voltunk fogdában.
- Szia, nagyon örülök. Cindy Newton.-mutatkozott be Cindy is és kezet fogtak.-Ti, hogyhogy itt?
- Dimitri-nek támadt egy jó ötlete, amivel talán még többet megtudhatunk Jeremy-ről.
- És mi lenne az?-kérdezte Cindy, de ismét zavarodottan.
- Elmegyünk az árvaházakba, és megkérdezzük ismernek-e Jeremy nevű fiút. Valaki csak tud majd róla mondani valamit.
- És szerintetek ez beválna?
- Szerintünk igen.-feleltem. Látszott Cindy-n, hogy valamit nagyon kiakar mondani, de csak az elejét kezdte.
- V, én...-kíváncsian hallgattuk volna, de végül nem volt olyan érdekes.-..megkérdezem apát ideadja e a kocsit, és menjünk azzal.
- Rendben.-feleltem, Cindy pedig bement és a kocsikulccsal tért vissza.
- Mehetünk.-mondta majd beszálltunk az autóba és elindultunk.

25.~

Míg mi elkezdtük a munkát Cindy éppen hozzánk indult volna, de mégis megállt egy kis időre.
*Cindy POV*
Éppen indulni akartam a boltba, hogy megvegyem a Lisa-nak járó mentost mikor megláttam egy fiút, aki Victor-ék házánál mászkált. Háttal volt nekem így nem láttam az arcát. Muszáj volt hozzá szólnom:
-Hello! Segíthetek?-a srác azonnal hátrakapta a fejét.
-Szia, igen. Itt lakik a Young család?-kérdezte. Napszemüveg volt rajta, de amint levette elképedtem. Mintha V nézett volna rám, de tudtam,hogy nem ő az. Bizonyára ő volt Jeremy.
-I-igen, itt laknak, de senki sincs itthon.-feleltem zavarodottan.
-Oh, na mindegy. Azért köszi.-elköszönt és már menni készült, de nem hagyhattam, hogy elmenjen.
-Várj!-visszafordult.-Te vagy Jeremy, igaz?-kérdeztem és láthatóan megleptem vele.
-Honnan tudod a nevem?
-Többet tudok a nevednél.-feleltem. Ezzel felkeltettem az érdeklődését. Közelebb lépett és kérdően nézett rám.
-Nem értelek.
-Tudom, hogy a testvéredet keresed.-erre a mondatra ledöbbent.
-T-te ismered a testvéremet?-kérdezte mire bólintottam.
-Figyelj, ha van időd mindent elmesélek neked. Gondolom elég zavarodott vagy.
-Az nem kifejezés.-válaszolta.
Nem tudtam, hogy jó ötlet behívni egy vadidegen embert a lakásunkba, de muszáj volt vele beszélnem.
-Egyébként Cindy vagyok. Cindy Newton.-mutatkoztam be.
-Jeremy Young.-miután megvolt a bemutatkozás bementünk a házba, megkínáltam egy limonádéval és belekezdtünk a beszélgetésbe.
-Huh, nem is tudom, hogy hol kezdjem. Először is örülök, hogy találkoztunk. V már alig várja,hogy találkozzatok.
-V?
-Victor. Az ikertestvéred.
-Szóval így hívják. Próbáltam megtudni a nevét, de nem sikerült. De az is érdekelne, hogy te honnan tudtad a nevem?
-Hát igen, ez kicsit hosszú.-mondtam egy kis "állnevetéssel" és belekezdtem. Elmondtam a hoteles és a kórházas sztorit is, amit elképedve hallgatott.
- Azért nem semmi, hogy mi mindent megtett azért, hogy megtaláljon.
-Igen, nagyon elszánt.-feleltem.
- Bár, ha ennyire elszánt előbb is megtehette volna.
- Bocsi, de akkor te is léphettél volna ez ügyben vagy nem?
-Elég nehéz lett volna az árvaházból.
-De ha tudtad, hogy a szüleid és a testvéred itt vannak, akkor miért nem kerested meg őket?
-Cindy, tizenkilenc évig abban a tudatban éltem és élek, hogy nem kellettem a szüleimnek. Az árvaház igazgatónője mondta, hogy születésem után hoztak ide. Hiába én voltam az első szülött nem kellettem nekik.
-És most hogyhogy itt vagy?
-Elég volt már az árvaházból és úgy döntöttem anyámék szemébe akarok nézni. Megakarom tudni miért dobtak el!-a hangján hallatszott az elszántság és némi gyűlölet is.
-Nem dobtak el. Sőt. Nagyon akartak téged.
-Ezt honnan veszed?
-Az öcsédtől. De a dolgokat csak tőle tudhatod meg. Beszélned kell vele.
-Nem tartom igazán jó ötletnek.
-De hát az előbb még a házuk előtt mászkáltál.-mutattam a ház felé.
-Tudom, de mostanra már nem tartom jó ötletnek.-felsóhajtottam, nem tudtam mit mondani neki és semmivel sem tudtam rávenni, hogy beszéljen V-vel.
-Nézd, épp hozzá tartottam a boltba, ahol dolgozik. Mi lenne, ha velem jönnél?
-Inkább nem. Kicsit várok még ezzel.
-Biztos vagy benne?-kérdeztem mire bólogatni kezdett.-Hát jó.
-De amit azt illeti mennem kell, köszi a limonádét és nagyon örültem.-állt fel a kanapéról és elindult a kijárat felé.
-Szívesen és én is örültem.-mondtam és együtt hagytuk el a házat. Bezártam az ajtót és egy darabig együtt mentünk bár nem sokáig.

- Viszont azt még meg kell kérdeznem, hogy jóban vagy az öcsémmel?

- Hát igen, eléggé. Tegnap volt az első randink.-mosolyogtam.

- Tényleg? Ez tök jó. Gondolom akkor tetszik is neked.-kicsit zavart, hogy ennyire kíváncsi, de miért hazudtam volna neki, és magamnak.

-Igen. Nagyon tetszik. Már az első perctől szimpatikus volt. Csak azt nem tudom, hogy ő hogy tekint rám.

- Igaz nem ismerem, de az ikertestvére vagyok és tudom, hogy tetszel neki. Erre mérget veszek.

- Gondolod?-kérdeztem szintén mosolyogva.

- Biztos vagyok benne.-mosolygott Jeremy is.

- Köszi a biztatást.-nevettem.
- Ugyan semmiség, de sajnos én erre megyek. Szia Cindy, remélem még találkozunk.
-Én is és ne tűnj el! Beszélj Victor-ral. Nagyon megakar téged találni.
-Ígérem beszélni fogok, de ne említsd neki, hogy beszéltünk. Kérlek.-nem tudtam, hogy ez jó ötlet e, de végül belementem, hogy egy árva szót sem mondok neki. Végül is ez kettőjük dolga volt.

Miután beszéltem Jeremy-vel elindultam a bolt felé. Egyre csak a múlt eseményeken kattogott az agyam, de próbáltam nem feltűnően viselkedni.

*Victor POV*

Egy vásárlót szolgáltam ki mikor belépett Cindy. Csöppet zavarodott volt, de nem fordítottam rá nagyobb figyelmet csak arra, hogy itt van, aminek igazán örültem.

- Sziasztok.-köszönt mindenkinek.

- Szia Cindy.-köszöntünk mi is egyszerre. A pulthoz jött.

- Mit adhatok?-kérdeztem.

- A szokásost.-felelte, amivel egy doboz mentosra gondolt.

- Lisa?

- A barátnőjénél. Most én leszek nekik a futár és a mentos elengedhetetlen.-felelte nevetve. Odaadtam neki a mentost majd fizetett. 

- És, mi a helyzet?-kérdeztem.- Mintha kicsit zavarodott lennél.

- Mi? Ja nem, dehogy, csak kicsit fáradt vagyok. Korábban keltem.-felelte, amit nem igazán tudtam elhinni, de nem feszegettem a húrt, inkább ráhagytam.

- Na és itt? Hogy megy a bolt?

- Megyeget. Igaz nem olyan sok a vevő, de Lisa nélkül bezárnánk.-nevettem.

- Ettől nem kel félni. De igazából csak ennyiért jöttem, még találkozunk. Sziasztok.-köszönt el, de megállítottam.

- Még valamit nem küldött Lisa?-néztem rá huncut mosollyal mire visszafordult és adott egy puszit.

- Ezt most én küldtem.-mosolygott és távozott. Amint kilépett Josh-nak sem kellett több.

- Miért nem kaptad le?

- Hagyjál már lógva!-vetettem oda neki, de nem néztem rá.

- Te hülye vagy.-felelte és tovább pakolta az árut én meg csak egy félmosolyt húztam az arcomra és úgy tettem el a Cindy-től kapott pénzt.

Jeremy

24.~

Miután végig hallgattuk a városról szóló szöveget és a hajókázás is véget ért elindultunk haza. Viszont a metrón ismét beszélgetni kezdtünk magunkról.
- Nem tudtuk befejezni a beszélgetést. Most te jössz.-fordult felém Cindy.
- Hát legyen. Én Chicago-ban születtem, és félig koreai vagyok. Apa koreai, anya amerikai, de őket már ismered. Én is szeretem az állatokat, főleg az oroszlánokat.
- Kicsit hasonlítasz is rájuk.-nevetett Cindy.
- Köszi, ezt bóknak veszem.-mosolyogtam- Mit is mondjak még...éneklek zuhanyzás közben, szeretek mosolyogni, enni, videó játékozni és hülye fejeket vágni.
- Mint például?-kérdezte Cindy, mire elkezdtem idétlen fejeket vági. Mindet bevetettem, amelyeket csak tudtam. Volt ott fájdalmas, idétlen, kancsi, aranyos, és olyan, amin már végképp elkapta a röhögő görcs. A kedvence az egyik "összenézős" volt, amin már a hasát fogta.

- Ne, légyszi hagyd abba, fáj a hasam.-mondta de még mindig nevetett.
- Na jó most megkíméllek, de úgy is fogsz még látni ilyeneket.
- Az jó lenne.-mosolygott.
- Na és te? Tudsz ilyen fejeket vágni?
- Nem. Én nem vagyok ilyen tehetséges.
- Biztos van valami, amin nevethetek, a kedvemért próbáld meg, menni fog!-biztattam és végre belement.
- Na jó.-felelte és belekezdett. A füleit fel és le kezdte mozgatni közben pedig összenézett a szemeivel. Nevetni kezdtem, mert tényleg vicces volt, de egyben aranyos is.
- Igaz,hogy tudsz te is hülye fejet vágni!-nevettem.
- Lehet tudok, de te viccesebb vagy.
- Köszönöm, köszönöm.-feleltem elégedettséget sugározva, de nem akartam beképzeltnek tűnni, azonban úgy látszott, hogy nem is tart annak.
Metrózás után még buszoztunk egyet majd hazasétáltunk. Nagyjából tizenegy óra lehetett mire haza keveredtünk, viszont nagyon jól éreztük magunkat.
A házuk elé kísértem.
- Köszönöm, ezt a mai estét, nagyon jól éreztem magam.
- Én is nagyon jól éreztem magam, kifejezetten a metrós rész tetszett, de amúgy is minden nagyon jó volt. Ha gondolod megismételhetnénk.-könyörögtem magamban, hogy egyezzen bele.
- Persze, miért is ne.-mosolygott.
- Klassz, de nekem mennem kell, mert holnap munka és, ami azt illeti már nem is olyan soká kelnem kell, szóval...
- Rendben menj csak.
- Jó éjt Cindy.
- Jó éjt Victor.-mosolygott és megölelt. Az este folyamán többször is szólított a teljes nevemen, de csak most tűnt fel a hangsúly miatt. Kifejezetten jól esett, ahogy kiejtette.
Mikor engedtünk az ölelésből legszívesebben megcsókoltam volna, de nem akartam parasztnak, vagy nyomulósnak tűnni. Nem tudtam mit reagálna rá, ezért csak egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia.-köszöntem el utoljára, és elindultam a házunk felé. Mikor bezártam magam mögött az ajtót elmosolyodtam majd felmentem a szobámba. Átvedlettem pizsamába és bebújtam az ágyba. Még anyáéknak sem szóltam, csak lefeküdtem és mint akit fejbe vágta azonnal elaludtam.
***
Véget ért az álom, és hat órakor meghallottam az ébresztő nyivákolását. Az arcomat a párnámba temettem és úgy nyúltam az ébresztő után. Sikeresen leállítottam és elindultam a fürdő felé. Elvégeztem a reggeli rutinomat és fél hétkor elindultam. Anya megkapta a reggeli puszit, a busz hét perc múlva érkezett öt perc helyett, a buszon zenét hallgattam és minden a régi kerékvágásban zajlott.
Amint beléptem a boltba drága Josh barátom azonnal letámadott.
- Milyen volt a randi? Megcsókoltad? Hova vitted végül?
- Beléphetnék az üzletbe?
- Persze, gyere.-mondta és a kasszához mentem.- Na milyen volt?
- Nagyon jó. Nagyon kedves és aranyos volt és lesz második randi is.
- Na és volt valami?-kérdezte a szemöldökét húzgálva.
- Nem.-feleltem egyszerűen.
- Nem? Csók vagy valami?
- Nem.-nevettem- Nem csókoltam meg, de megakartam. Majd egy másik alkalommal.-Josh mérgesen nézett rám.-Mi van?
- Hülye vagy, az van. Tuti azt akarta, hogy csókold meg. Mélyen nézett a szemedbe?
- Ami azt illeti, igen.
- Hülye.
- Nem akartam elsietni, és kitudja mit gondolt volna. Ráér még.
- Ha te mondod.-válaszolta Josh, és ott hagyott. Közben Ashley is megérkezett.
- Szia kicsim.-köszöntette Ash a barátját majd odajött hozzám. Szintén végigdaráltam, hogy milyen volt a randi, mire tőle is megkaptam, hogy:
- Te hülye vagy? Meg kellett volna csókolnod, biztos szerette volna.
- Honnan tudjátok? Nem vagyok olyan, aki már az első randin neki esik.
- Nem is azt mondtuk, hogy ess neki, csak csókold meg.-mondta Ashley.
- Jó, majd máskor.-feleltem, és reméltem, hogy békén hagynak.
- Hogy legyél máskor észnél.-szólt oda Josh, és felém dobott egy nyalókát.
- Kösz.-megköszöntem és hozzá láttunk a munkához.