8.~

Éppen hazafelé tartottam, mikor nevetést hallottam a szemben lévő szomszéd házból. Odapillantottam és minő meglepő, Cindy-t pillantottam meg. Ő is látott és azonnal köszönt.
- Szia V!
- Hello Cindy.-mosolyogtam. Nem terveztem vele beszélgetést, de ha már így alakult, miért is ne.
- Tudtam én, hogy fogunk ma még találkozni.-mosolygott és kijött hozzám az útra. Amint kilépett a házuk kapuján egy kis husky futott utána.
- Szép kutya.-jegyeztem meg.-Gondolom nem harap, már csak a termetéből ítélve.
- Nem. Ha szeretnéd megsimogathatod.-felelte.
- Kénytelen leszek.-mosolyogtam és már le is hajoltam hozzá. A kutyus jókedvűen fogadta az üdvözlésemet, hevesebben kezdte csóválni a farkát és megnyalta a kezem.- Mi a neve?
- Kevin.-felelte.
- Kevin? Elég szokatlan név egy kutyának.-nevettem.
- Tudom, de nekem tetszett, és ha ránézel olyan Kevin kinézete van.-a kutyára néztem és elméláztam.
- Igazad lehet.-feleltem. Közben a kutya-közismertebb nevén Kevin- Cindy-hez is odament, hogy kapjon tőle némi szeretet. Cindy lehajolt és megsimogatta. Közben különös dolgot fedeztem fel. A haja copfban volt, és az aljából kilátszott egy zöld tincs.
- Jól van. Kevin, ül!-utasította a kutyát, de közben nem bírtam megállni, hogy ne osszam meg vele az észrevételemet.
- Nem is tudtam, hogy van egy zöld tincs a hajadban.
- Ja, hogy az.-mosolygott- Nehezen lehet észrevenni, mert a hajam legalján van és akkor látszik, ha összefogom. Ezért hívom titoktincsnek.
- És miért éppen zöld?
- Ez a kedvenc színen.-felelte.
- Az enyém is.-mosolyogtam, mire ő is elmosolyodott.
- Meg hát tudom, hogy nem valami nagy dolog, de ettől kicsit egyedinek érzem magam. Nem mintha másnak nem lenne, de próbálom elhinni, hogy legalább ez azzá tesz.
- Hidd el, az vagy.-mosolyogtam.- Oh várj.-mondtam és a frufruját,amit az enyhén fújó szél elmozdított visszatettem a füle mögé.
- Köszönöm.-mosolygott ő is. Most vettem csak észre, hogy mennyit mosolyog, akár csak én. Bár, ez az utóbbi időben nem igazán látszik. Viszont mióta találkoztunk, nagyon sokat láttam mosolyogni, szinte mindig, és nagyon aranyosan tette. Elmerültem mosolygásában, de közben észbe kaptam és gyorsan elkaptam a tekintetem az arcáról.
Közben meghallottuk Cindy anyukájának hangját.
- Cindy kérlek gyere be!
- Megyek! Hát akkor, szia. Még találkozunk.-mosolygott ismét- Gyere Kevin.
- Szia.-intettem utána, majd én is bementem a házunka. Mikor beléptem a házba senkit sem láttam, viszont mikor oldalra fordultam ijedtemben ugrottam egyet. Anyu ott állt az ablaknál.
- Láttam.-mosolygott.
- Anyu mi a...ilyet többet ne csinálj, és egyáltalán miért állsz az ablaknál?-förmedtem rá.
-Láttam.-ismételte meg majd karba tett kézzel sétált el mellettem sunyi mosollyal. Érthetetlenül nézem utána.
- Mi az istent láttál?-kérdeztem tőle felemelt kezekkel.
- Tudod te.-tudtam. Tényleg tudtam, de nem kötöttem az orrára.
- Kikészítesz. Te is és Josh is.-mondtam fáradt hangnemmel, és felmentem az emeletre.

Közben Jeremy megérkezett Chicago nyugati részére és mivel nem volt senkinél-egyenlőre-akinél megszállhatott volna egy hotelba ment. Kivett egy szobát pár éjszakára. Felment, letette a táskáját és az ablakhoz ment, hogy megnézze a kilátást, de nem sokáig csodálta.
- Úgy is megtalállak.-suttogta és behúzta a függönyt.

Kevin