Pár percet még feküdtem, majd meghallottam az autóajtó csapódását. Megjöttek. Kedvtelenül keltem fel és mentem le. A lépcső aljánál vártam őket, bár tényleg nem volt kedvem velük találkozni.
- Szia, kisfiam!-mosolygott anya, majd odajött és megölelt.
- Szia, anyu.-üdvözöltem én is egy öleléssel. Apu csak felém biccentett és bezárta az ajtót.
- Mit kérsz ma vacsorára?-kérdezte anyu.
- Teljesen mindegy, de ami azt illeti, nem is vagyok éhes. Főzz, amit akarsz! Fenn leszek a szobámban.-mondtam és felmentem. Bekapcsoltam a laptopom és felléptem a közösségi oldalra. Az első posztot-ami megjelent- Lisa anyukája tette ki. Egy kép volt, amin Lisa volt és az a lány, akivel reggel anyu beszélgetett. Talán ő lenne Lisa unokanővére? Erre csak úgy jöhettem rá, ha megkérdezem anyut. Minden porcikám az ellen volt, hogy ne kérdezzem meg, sőt, még cikinek is találtam, de szerettem volna megtudni, hogy ki az, így visszamentem anyához és megkérdeztem.
- Te, anyu?! Ki volt az a lány, akivel reggel beszéltél?-mosolyogva fogadta a kérdésemet, ami rosszat sejtetett.
- Ő az új szomszéd. A szüleivel költöztek ide Londonból, és Lisa unokatestvére.-mindjárt gondoltam.
- Értem.-feleltem és gondolkodva nekitámaszkodtam a pultnak.
- De miért kérded?-nézett rám anya huncut mosollyal.
- Csak úgy.-feleltem.
- Szép kislány igaz?-sejtettem, hogy ezzel fog előhozakodni, én pedig egy könnyed fordulattal a lépcső felé igyekeztem.
- Ebbe most ne menjünk bele.. a szobámban leszek.
- Tudtam én, hogy tetszik!-szólt utánam mire legyintettem egyet és ráhagytam a dolgot. De szó mi szó, tényleg szép lány volt.
Nem tartottam be a szavam és nem maradtam vacsorakor a szobámban. Amint megéreztem a kaja illatát lesprinteltem a konyhába. Tény, hogy szerettem enni, és mindig elsőként ültem az asztalhoz. Ezúttal viszont kerültem a testvérrel kapcsolatos témát, és nyugodtan vacsoráztunk meg idegesség nélkül. Utána lezuhanyoztam, fellőttem a pizsit, és lefeküdtem.
Hajnali egy óra körül járhatott az idő, mikor álmodni kezdtem. A helyszín egy börtön volt, de nem értettem, hogy mit keresek ott. A cellámban ültem és a fejemet fogtam. Hirtelen megszólalt egy hang.
- Victor, látogatója jött!-gondolom az őr lehetett. A rácsokhoz mentem és vártam a látogatómat. Megdöbbentem. Saját magamat láttam magam előtt és mosolyogtam a rácsok mögött álló énemre. Közelebb lépett és megszólalt.
- Tönkre foglak tenni.-mondta és elsétált. Ezt nem tudtam mire vélni, így utána kiáltottam, hogy álljon meg, de nem tette meg. Addig kiabáltam míg szertefoszlott minden és felébredtem. Felültem és sóhajtozni kezdtem. Húsz perc múlva aludtam vissza.
Kinyitottam a boltot, levettem a kabátom és beálltam a kasszához. Azonban éppen, hogy bementem megjelent a szállítmányos és a kezembe nyomott egy nagy kartondoboz tisztítószert. Pár perc múlva együtt jelent meg Josh és Ashley.
- Szia, V!-köszöntek egyszerre.
- Sziasztok. Jött egy új szállítmány, kipakolnátok légyszíves?
- Persze, de csak most jöttünk meg és még van öt perc nyitásig. Nyugi.-felelte Ashley. Nem válaszoltam semmit, hanem tovább számoltam a pénzt.
Mikor letelt az öt perc Josh megfordította a táblát. Nem telt bele sok, Lisa máris benyitott. És nem volt egyedül.
- Sziasztok.-hallottam meg a hangját, de a köszönés visszhangzott a háta mögül. Az unokanővére volt, ergo az új szomszédlány. Így közelebbről még szebbnek látszott, a sötétbarna hajával,- ami inkább már feketének volt mondható- és csokoládébarna szemeivel.
- Menj, hozz valami édességet.-utasította kedvesen Lisa-t, aki bólogatva ment el a hátsó sorra, a lány pedig felém kezdett közeledni.
- Szia, nem te vagy Isabelle néni fia?-tért rögtön a tárgyra.
- Szia, de én vagyok. Victor Young, de V-nek becéznek.-nyújtottam felé a kezem, amit készségesen elfogadott.
- Cindy Newton.-nyújtotta ő is a kezét és a szemembe mosolygott. Bájos volt.
- Mint a tudós?-mosolyogtam.
- Kitudja, lehet ő volt az ük ük üknagybátyám.-úgy látszik jól fogadta a feltételezésemet ás az apró viccet.- Én vagyok az új szomszéd, és Lisa unokatestvére.
- Igen, tudom.-feleltem de többet nem tudtam mondani, ugyanis Lisa kérte a szokásos adagját.- Még valamit?-mutogatni kezdett, közelebb hajoltam és megpuszilt. Cindy felvont szemöldökkel figyelt.
- Ez gyakori?-nevetett Cindy.
- Mindennapos.-feleltem, amit mosolyogva fogadott. Kifizette a dolgokat, majd elköszöntek.
- Akkor még találkozunk.-mosolygott- Sziasztok.-amint kiléptek az ajtón Josh azonnal ott termett mellettem.
- Nicsak, nicsak...ki volt ez a csajszi? Nagyon mosolygós volt.
- Csak az új szomszédcsaj.-feleltem közömbösen.
- CSAK az új szomszédcsaj?-emelte ki a "csak" szót.- Láttam, hogy bejön neked. Talán ő segíthetne elkergetni az álmaidat, ha érted mire gondolok.- húzgálta a szemöldökét és az oldalbordáimat kezdte ütögetni a könyökével.
- Elmész te a francba öregem, húzzál inkább pakolni!-nevettem, és tovább folytattam a munkámat.
- Szia, kisfiam!-mosolygott anya, majd odajött és megölelt.
- Szia, anyu.-üdvözöltem én is egy öleléssel. Apu csak felém biccentett és bezárta az ajtót.
- Mit kérsz ma vacsorára?-kérdezte anyu.
- Teljesen mindegy, de ami azt illeti, nem is vagyok éhes. Főzz, amit akarsz! Fenn leszek a szobámban.-mondtam és felmentem. Bekapcsoltam a laptopom és felléptem a közösségi oldalra. Az első posztot-ami megjelent- Lisa anyukája tette ki. Egy kép volt, amin Lisa volt és az a lány, akivel reggel anyu beszélgetett. Talán ő lenne Lisa unokanővére? Erre csak úgy jöhettem rá, ha megkérdezem anyut. Minden porcikám az ellen volt, hogy ne kérdezzem meg, sőt, még cikinek is találtam, de szerettem volna megtudni, hogy ki az, így visszamentem anyához és megkérdeztem.
- Te, anyu?! Ki volt az a lány, akivel reggel beszéltél?-mosolyogva fogadta a kérdésemet, ami rosszat sejtetett.
- Ő az új szomszéd. A szüleivel költöztek ide Londonból, és Lisa unokatestvére.-mindjárt gondoltam.
- Értem.-feleltem és gondolkodva nekitámaszkodtam a pultnak.
- De miért kérded?-nézett rám anya huncut mosollyal.
- Csak úgy.-feleltem.
- Szép kislány igaz?-sejtettem, hogy ezzel fog előhozakodni, én pedig egy könnyed fordulattal a lépcső felé igyekeztem.
- Ebbe most ne menjünk bele.. a szobámban leszek.
- Tudtam én, hogy tetszik!-szólt utánam mire legyintettem egyet és ráhagytam a dolgot. De szó mi szó, tényleg szép lány volt.
Nem tartottam be a szavam és nem maradtam vacsorakor a szobámban. Amint megéreztem a kaja illatát lesprinteltem a konyhába. Tény, hogy szerettem enni, és mindig elsőként ültem az asztalhoz. Ezúttal viszont kerültem a testvérrel kapcsolatos témát, és nyugodtan vacsoráztunk meg idegesség nélkül. Utána lezuhanyoztam, fellőttem a pizsit, és lefeküdtem.
Hajnali egy óra körül járhatott az idő, mikor álmodni kezdtem. A helyszín egy börtön volt, de nem értettem, hogy mit keresek ott. A cellámban ültem és a fejemet fogtam. Hirtelen megszólalt egy hang.
- Victor, látogatója jött!-gondolom az őr lehetett. A rácsokhoz mentem és vártam a látogatómat. Megdöbbentem. Saját magamat láttam magam előtt és mosolyogtam a rácsok mögött álló énemre. Közelebb lépett és megszólalt.
- Tönkre foglak tenni.-mondta és elsétált. Ezt nem tudtam mire vélni, így utána kiáltottam, hogy álljon meg, de nem tette meg. Addig kiabáltam míg szertefoszlott minden és felébredtem. Felültem és sóhajtozni kezdtem. Húsz perc múlva aludtam vissza.
***
Reggel szokás szerint elvégeztem a reggeli rutint és elindultam a boltba. De ezúttal én voltam az első, amin csodálkoztam is.Kinyitottam a boltot, levettem a kabátom és beálltam a kasszához. Azonban éppen, hogy bementem megjelent a szállítmányos és a kezembe nyomott egy nagy kartondoboz tisztítószert. Pár perc múlva együtt jelent meg Josh és Ashley.
- Szia, V!-köszöntek egyszerre.
- Sziasztok. Jött egy új szállítmány, kipakolnátok légyszíves?
- Persze, de csak most jöttünk meg és még van öt perc nyitásig. Nyugi.-felelte Ashley. Nem válaszoltam semmit, hanem tovább számoltam a pénzt.
Mikor letelt az öt perc Josh megfordította a táblát. Nem telt bele sok, Lisa máris benyitott. És nem volt egyedül.
- Sziasztok.-hallottam meg a hangját, de a köszönés visszhangzott a háta mögül. Az unokanővére volt, ergo az új szomszédlány. Így közelebbről még szebbnek látszott, a sötétbarna hajával,- ami inkább már feketének volt mondható- és csokoládébarna szemeivel.
- Menj, hozz valami édességet.-utasította kedvesen Lisa-t, aki bólogatva ment el a hátsó sorra, a lány pedig felém kezdett közeledni.
- Szia, nem te vagy Isabelle néni fia?-tért rögtön a tárgyra.
- Szia, de én vagyok. Victor Young, de V-nek becéznek.-nyújtottam felé a kezem, amit készségesen elfogadott.
- Cindy Newton.-nyújtotta ő is a kezét és a szemembe mosolygott. Bájos volt.
- Mint a tudós?-mosolyogtam.
- Kitudja, lehet ő volt az ük ük üknagybátyám.-úgy látszik jól fogadta a feltételezésemet ás az apró viccet.- Én vagyok az új szomszéd, és Lisa unokatestvére.
- Igen, tudom.-feleltem de többet nem tudtam mondani, ugyanis Lisa kérte a szokásos adagját.- Még valamit?-mutogatni kezdett, közelebb hajoltam és megpuszilt. Cindy felvont szemöldökkel figyelt.
- Ez gyakori?-nevetett Cindy.
- Mindennapos.-feleltem, amit mosolyogva fogadott. Kifizette a dolgokat, majd elköszöntek.
- Akkor még találkozunk.-mosolygott- Sziasztok.-amint kiléptek az ajtón Josh azonnal ott termett mellettem.
- Nicsak, nicsak...ki volt ez a csajszi? Nagyon mosolygós volt.
- Csak az új szomszédcsaj.-feleltem közömbösen.
- CSAK az új szomszédcsaj?-emelte ki a "csak" szót.- Láttam, hogy bejön neked. Talán ő segíthetne elkergetni az álmaidat, ha érted mire gondolok.- húzgálta a szemöldökét és az oldalbordáimat kezdte ütögetni a könyökével.
- Elmész te a francba öregem, húzzál inkább pakolni!-nevettem, és tovább folytattam a munkámat.
Nagyon jó.........így tovább. :-)
VálaszTörlésKöszönöm :3
TörlésNagyon jó, mint mindig. :)
TörlésTetszett az a börtönös jelenet, azt hiszem ez még sokat fog jelenteni a történet során.
Sok sikert és kitartást!
A~
Köszönöm :3
Törlés