15.~

Megdöbbenten hallgatta.
- Szerintem igaza van annak a Dimitri srácnak, és tényleg életben van az ikred.
- De az nem lehetséges, hiszen meghalt. Anyám meg nem hazudik.
- Mi van ha ő sem tudja, hogy életben van? Csak azt hitték.
- Nem tudom, de valahogy meg kell találnom azt a srácot.-mondtam. Kis ideig hallgattunk, majd meghallottuk egy csilingelő hangot, ami jelezte, hogy valaki bejött az üzletbe. Ashley volt az. Mikor meglátott szinte a nyakamba ugrott.
- V! De jó, hogy itt vagy! Hallottam, hogy mi történt, de nem tudtam elhinni.-mondta, és mielőtt még tovább tudta volna mondani neki is elmondtam mindent.- Egyet értek, biztos van valami köze hozzád annak a fiúnak.
- De mi van ha, csak egy egyszerű srác, aki hasonlít rám? Sok embernek van alteregója.
- Biztos, hogy nem, valami biztosan köt hozzá. Hidd el.-nem tudtam mit mondani, csak szó nélkül a kasszához fordultam és számolni kezdtem a pénzt.
- Mennyi volt a tegnapi bevétel?
- Nem tudom, de nem olyan sok. Bocs.-felelte Josh. Ennek ellenére átszámoltam, majd leültem a székre és csak vártam és vártam, hátha belép valaki az ajtón. Fél órával később be is lépett. Nem is akárki. Lisa és Cindy. Mint ahogy Ashley, Lisa is úgy ugrott a nyakamba, Cindy egy kicsit diszkrétebb volt, ő szolidabban ölelt meg.
- Tudtam, hogy kiengednek.-mosolygott.
- Reméltem, hogy kifognak.-feleltem és mélyen a szemébe néztem. Nem értettem magam, de hiányzott, és jó volt, hogy végre láttam.
A pillanatot Lisa szakította meg, mikor a pultra tett egy csomag chipset, és kért egy doboz mentost.
- Még valamit?-kérdeztem és szokás szerint megkaptam a napi puszi adagomat. Cindy-re néztem.- Tőled nem kapok?
- Majd máskor.-mosolygott, majd kifizette a dolgokat és elmentek. Mikor kimentek az arcomat a tenyerembe temettem és szidtam a hülye fejemet."Tőled nem kapok?" Ilyen hülyét...-dörmögtem magamban, de természetesen Josh azonnal ott termett, hogy még jobban rontson a helyzeten.
- Tőled nem kapok?-ismételte meg a mondatomat egy szemöldök felhúzás kíséretében.
- Ezt ne, kérlek.-tettem az arca elé a kezem, hogy befejezze be, de nem sokat értem vele.
- És hogy még CSAK a szomszédcsaj. Hagyd már ezt...látom, hogy bejön neked.
- Akadj már le rólam légyszi.
- Valld be, hogy tetszik neked!-felsóhajtottam.
- Ha azt mondom tetszik, elhiszed?-bólintott.-Tetszik, na menj.-hessegettem el a kezemmel.
- Ezt most úgy mondtad, mintha nem lenne igaz, de igaz szóval elhiszem.-felelte.
- Kibírhatatlan vagy.-mondtam.
- Azért jó, hogy itt vagyok, különben ki csesztetne állandóan? Hát nem Ashley. Ja és itt a napi adagod.-mondta majd átadott egy nyalókát- A vendégem van.
- Kösz, igazán nagy lelkű vagy.-mondtam szarkasztikusan. Hűha, a barátom kifizetett helyettem egy harmincöt centes nyalókát. Elismerésem a számára, de tényleg nem Josh-ról lenne szó, ha nem csinálná ezt.
Miközben dolgoztunk eszembe jutott valami. Ehhez viszont Ashley segítségére is szükségem volt.
- Ashley!-szólítottam meg.
- Igen?! Mit szeretnél?
- A múltkor említetted, hogy láttál egy srácot, aki úgy nézett ki mint én. Melyik hotelnál láttad?
- Amelyik két utcányival lejeb van. A nevére nem emlékszem, de tudod melyik az nem?-gondolkodni kezdtem mire beugrott.
- Igen,tudom.
- De miért kérded?
- Munka után lesz egy kis dolgom.-feleltem, de többet sem kérdezett, azonnal tudta, hogy mire gondolok.
***
Ahogy mondtam munka után elmentem a hotelhez és csak reménykedtem, hogy legyen még ott. Leültem az egyik padra a parkban, feltettem a fejemre a kapucnimat és csak vártam.
Már majdnem fél órája várakoztam, de senki sem jött, így elhatároztam valamit. Mivel a srác ugyanúgy nézett ki mint én, ezért megpróbálkozom a recepción. Határozottan elindultam a hotel felé, majd egyenesen a recepcióhoz mentem. Úgy látszik, már ismert volt benn a srác.
- Jó napot uram, esetleg itt felejtett valamit?-kérdezte a hölgy. Hirtelen azt sem tudtam mit csinálok, csak válaszoltam.
- Jó napot, igen a szobában felejtettem valamit, viszont fenn hagytam a kulcsom. Kaphatnék egy másikat?-reménykedtem, hogy nem kéri majd a szobaszámot vagy a nevemet.
- Természetesen. Egy pillanat.-görccsel a gyomromban vártam- A kétszáznyolcashoz, igaz?
- Igen.-feleltem, de egyáltalán nem voltam benne biztos. Ideadta, én pedig siettem, ahogy csak tudtam. Mikor megtaláltam a szobát már muszáj volt bemennem, valamit találnom kellett. Pechemre semmit bizonyíthatót nem találtam, még egy személyigazolványt sem csak ruhákat és egy táskát. Mindössze pár percet voltam fenn, majd lesiettem, visszaadtam a kulcsot és távoztam. Tudtam, hogy elment, ezért továbbra is a parkban várakoztam. Nem telt bele sok idő, megláttam. Megállt bennem az ütő, teljesen úgy nézett ki mint én. Fekete napszemüvegben volt,-amit nem értettem, hiszen nem sütött a Nap- de a vonásai, a haja, az arca, még a magassága is megegyezett az enyémmel. Muszáj volt lefényképeznem, bizonyíték kellett. Szinte már tátott szájjal bámultam, de visszazökkentem a valóságba. Gondolom a recepciós meglesz lepve, hogy ilyen hamar "vissza jöttem".
- Üdvözlöm, esetleg megint itt hagyott valamit?
- Jó napot, nem csak visszajöttem, nem találtam semmi elfoglaltságot.
- Értem, csak abból gondoltam, hogy mivel az előbb visszajött valamiért....
- Én nem jöttem vissza.-magyarázta Jeremy.
- De hát az előbb járt itt, még pótkulcsot is kért.
- Összekever valakivel hölgyem, de ha megbocsát most felmegyek.-hangzott el az utolsó mondat a szájából majd felment, én pedig sokkot kapva hazamentem.