12.~

Amint a rendőrök megláttak "engem" a felvételen nem volt kérdés, hogy azonnal őrizetbe vettek.
- Hé, hé, várjanak, nem én vagyok azon a felvételen.
- Victor Young, ezennel letartóztatom bolti lopás vádjával.
- De nem én voltam! Josh, hidd el, nem én voltam!-Josh nem szólt semmit, csak bámulta, ahogy kivisznek a boltból. Nem akartam ezt elhinni, azt kívántam, hogy bárcsak egy rossz álom lenne, és mindjárt felébredek. De nem, nem ébredtem fel, helyette egy rendőrautóban találtam magam megbilincselve, amely szirénázva haladt a rendőrőrs felé. Egész úton azon gondolkodtam, hogy hogy a francba lehetséges ez. Nem lehettem azon a felvételen, hiszen otthon voltam, mikor ez történt, és erre tanúk is vannak. De hiába tűnt ez a fő gondnak, nem ez volt. Hanem az, mikor meglátom majd a szüleim arckifejezését. Tudtam, hogy nem én voltam, de akkor is tartottam tőlük.
Tíz perccel később megérkeztünk a kapitányságra. Alig vártam, hogy végre leszedjék rólam a bilincset, mivel eléggé kényelmetlen volt és szorított is.
Még életemben nem jártam rendőrségen, és reméltem, hogy többet nem is fogok. Egy iroda kinézetű szobába vezettek be, a falai hófehérek voltak, azokon pedig mindenféle bűnözők képei voltak felaggatva. Középen egy íróasztal volt, ami mögött egy férfi ült, a billentyűket nyomkodva közben a szemüvegét igazgatva. Fehér ingeben volt, fekete nyakkendője pedig meg volt lazítva. Látszott rajta, hogy unja a munkáját, de nagyképűnek érezte magát azzal a dús barna hajával mivel ő volt itt a főnök.
 Előállítottak, majd levették a bilincset.
- Na végre.-sóhajtottam fel és dörzsölni kezdtem a csuklóimat. Az íróasztal előtt volt egy szék, ahová leültettek. Karba tettem a kezeimet és csak néztem. A férfi rövidesen megszólalt.
- Szóval, Victor Young, ha nem tévedek.-nézett rám, de nem válaszoltam. Tudta jól, hogy kivagyok.- Bolti lopás?
- Nem én voltam.-feleltem, mire a hátamnál álló rendőr átnyújtott a férfinak egy kazettát. Gondolom ez a biztonsági kamerák felvétele volt. A férfi szó nélkül átvette és betette egy lejátszóba. Belepörgetett és rátért a lényegre, ahol a tettes éppen lenyúlja a pénzt. Megállította és rám nézett.
- Ezek szerint teljesen biztos, hogy te voltál.
- Ügyvéd nélkül nem nyilatkozom.-ezt mindig is kiakartam próbálni, de úgy látszott nem igazán tetszett a pasasnak.
- Az egyetlen ügyvéd, akit ma látni fogsz, azok a szüleid lesznek.-felelte.- Amíg nem érkeznek meg a szülei, vegyenek tőle ujjlenyomatot, aztán folytatjuk.-mondta, engem pedig felállítottak és egy másik szobába vezettek. Az ujjaimat betintázták és egyenként lenyomkodták. Miközben ez zajlott, a szüleim megérkeztek. Apám forrt a dühtől, de még nem tudta mi történt. Rögtön így fogadott.
- Fiam, mi a fenét műveltél?
- Semmit. Tényleg semmit.-feleltem.
- Biztosúr, biztosan tudom állítani, hogy nem lehet a fiam azon a felvételen, hiszen otthon volt. Az meg, hogy az a fiú hasonlít a fiamra nem jelenti, hogy ő  volt!
- Amíg erre nincs kézen fogható bizonyíték, addig őrizetbe kell vennünk. Mivel nem nagy összeg tűnt el, maximum egy hét letöltendő szabadságvesztést kap.
- De ez hallatlan, a fiam nem bűnöző!-anyu nagyon biztos volt benne, viszont apu már kevésbe.
- Asszonyom, érhető, hogy védi a fiát, de amíg nincsen bizonyíték, és más tanú a biztos alibihez...-okoskodott volna még a pasas de félbeszakítottam.
- Tulajdonképpen van.
- Ki?-nézett rám mindenki.
- Tegnap Cindy-vel beszéltem fél kilencig.-motyogtam magamban- Mikor is történt az eset?
- A kamera órája szerint este kilenckor.
- Anyu, gondolj bele, kilenckor mentem fel a szobámba mikor fürdés után megvacsoráztam. Kizárt, hogy egy időben két helyen legyek, vagy nem?-kérdeztem nagyképűen.
- Ki is volt a másik illető?
- Cindy Newton. Biztos alibim van és ezt ő is állítja.
- Mindenesetre kihallgatjuk Ms.Newton-t és értesítjük önöket, de amíg nem lesz biztos az alibid, őrizetbe kell hogy vegyünk, mivel te vagy az első számú gyanúsított.-hangzott el a férfi szájából.
- Ezt nem tehetik, hiszen most mondta, hogy ártatlan!-hallottam meg anyu hangját, ami igazán erőteljes volt.
- Nyugodjon meg asszonyom, mindössze csak egy hétről van szó, sőt lehetséges, hogy hamarabb elengedjük, de ehhez szükség van a kisasszony vallomására.
- De...-anyu már nem tudott mit mondani, így én nyugtattam meg.
- Anyu, nyugodj meg. Ma vagy holnap behívják Cindy-t, ő is elmondja azt, amit én, kiengednek és minden rendben lesz.
- Jó.-bólintott és megölelt. Engem újra megbilincseltek, és elvezettek. Egy átmeneti fogdába vezettek, ez még nem volt igazi börtön. De ennek ellenére is borzalmasan éreztem magam. Ártatlanul egy fogdában az ágyon, imára kulcsolt kezekkel ülni...soha senkinek sem kívánom ezt az érzést. Csak egy dolog nyomasztott, de az nagyon. Ki volt az a fiú, aki megszólalásig hasonlított rám? Átfutott egy-két dolog az agyamon, de azok teljesen lehetetlennek tűntek. Talán a jövőbeli énem volt, aki csóró volt és szüksége volt pénzre? Na jó, ez hülyeség, túl sok filmet nézek. Ha nem lenne más lehetőség azt hinném hogy...de ez is lehetetlen.Hiszen meghalt.