23.~

*Olvasás közben ajánlott hallgatni :3*

Út közben eléggé feszült voltam, alig tudtam megszólalni, de Cindy szerencsére oldotta a hangulatot.
- Na, és milyen filmet nézünk?-kérdezte lelkesen.
- Vígjátékra gondoltam, de ha mondjuk te romantikusabb filmet szeretnél akkor az is jöhet.
- Nem igazán vagyok az a romantikus típus filmek terén, de a vígjáték megfelel.-mosolygott.
- Én sem vagyok az, szóval megnyugodtam.-nevettem.
- Tudom ez nem ide tartozik, de nem gondolkodtál már a jogosítványon?-eléggé meglepett ez a kérdés, de igazából volt alapja.
- De gondolkodtam, csak nem tudom magam rávenni, hogy megszerezzem. Végül is vezetni tudok már tizenhat éves korom óta, csak, hogy is mondjam....kicsit lusta vagyok.-nevettem mire Cindy is elmosolyodott.
Ahogy beszélgettünk nem is igazán figyeltük merre megyünk, de mégis a buszmegállónál kötöttünk ki. Nem telt bele öt perc már meg is érkezett. Felszálltunk és elindultunk a mozi felé. A buszon csak mosolyogtunk egymásra és alig vártuk, hogy végre a mozinál legyünk.
Mikor megérkeztünk egyenesen a kasszához mentünk. Cindy már nyúlt volna a pénztárcája után mikor megállítottam.
- Ezt hagyd csak, én állom.
- De biztos? Nem akarok olyannak tűnni, aki kihasznál téged.
- Nyugi, a mai estét én állom.-mosolyogtam és megvettem a két jegyet. Ezek után beljebb mentünk, majd megvettük a popcornt és az üdítőt.
Éppen időben érkeztünk, ugyanis mikor bementünk a vetítő terembe már majdnem megkezdődött a film. Vártunk még egy-két percet és már el is indult.
A film eleje kissé furcsán indult, de aztán egyre jobb és viccesebb lett. Az egyik jelenetnél annyira nevettünk, hogy Cindy a vállamnak dőlt és úgy kacagott. Nagyon aranyosan tudott nevetni, és még jól is állt neki.
A film szinte minden második percében nevetés és jókedv töltötte be a termet, ami valljuk be elég kellemes helyzet volt.
Körülbelül két órán át néztük a tömör viccforrást majd elhagytuk a termet.
- Ez a film valami őrületesen jó volt, nagyon tetszett!-áradozott Cindy- Neked is?
- Az nem kifejezés.-nevettem- De ezt meg kell örökíteni. Gyere.-húztam oda magamhoz majd kattintottam egyet a telefonomon és már készen is volt a kép.
- Ez emlék marad.-mosolygott Cindy.
- Az bizony. Figyelj, mit szólnál hozzá, ha elmennénk kicsit sétálni?
- Rendben, menjünk.-felelte és el is indultunk. Végül a parkban kötöttünk ki, ahol leültünk és beszélgetni kezdtünk az életünkről.
- Na és mesélj magadról. Azon kívül, hogy tudom, hogy van egy zöld titoktincsed, szereted a kutyákat, tudsz vezetni és nem vagy nagy romantikus nem sok mindent tudok rólad.-kezdtem sorolni.
- Hát rendben. Londonban születtem december huszonkettedikén. Imádom az állatokat,szeretek olvasni....
- Na várj, én még ott tartok, hogy idősebb vagy nálam nyolc nappal.-nevettem mire ő is kacagni kezdett.- De folytasd.
- Hiába itt lakom már két hete, de a várost még egyáltalán nem láttam.-mikor ezt a tudtomra adta felgyúlt a fejem fölött a lámpa.
- Van egy ötletem...Mit szólnál ha elmennénk valahova? Meglepetés!-ajánlottam fel.
- Hát nem tudom...-mondta hunyorogva, de látszott rajta, hogy nagyon érdekli.- Oké, menjünk!
- Szuper, de tényleg nem láttad még Chicago semelyik részét?
- Hát nem igazán.
- Akkor nyomás.-mondtam lelkesen és a kezemet nyújtottam felé. Mosolyogva fogta meg azt és úgy indultunk neki a városnak. Reménykedtem benne, hogy tetszeni fog neki, amit mutatok és most arra is sor kerül, hogy jobban megismerje a várost.
- Igazából hova is megyünk?-kérdezte kíváncsian.
- Az meglepetés.-kacsintottam.
- Kezdek megijedni Victor, igaz nem akarsz elrabolni?-kérdezte nevetve.
- Hát...-feleltem, mire játékosan boxolt bele a vállamba- Bízz bennem, jó lesz.
- Hát rendben.
Kis séta után metróra szálltunk és úgy mentünk tovább. Egyre csak kérdezgette, hogy még is hova a jó francba megyünk, de nem válaszoltam mást mint azt hogy: Meglepetés!
A metrózás után még sétáltunk pár métert majd megálltunk.
- Várj.-mondtam mire furcsán nézett rám.
- Ide jöttünk?-kérdezte és a mellettünk álló már majdnem lebontásra ítélő épületre mutatott.
- Nem. Csukd be a szemed.-mondtam, mire szó nélkül becsukta. Megfogtam a kezét és vezetni kezdtem előre, az előttünk lévő hajó felé, amely a vízen billegett.  Mikor megérezte a lába alatt az ingatag járművet megszorította a kezem.
- V ez egy hajó?-kérdezte nevetve, de úgy látszott nincs ellenére.
- Igen, és lassan kinyithatod a szemed.-mosolyogtam mire lassan és óvatosan nyitotta ki nagy barna szemeit. Mikor meglátta Chicago fényeit egyszerűen nem jutott szóhoz, és tátott szájjal nézett körül. Elmosolyodott.
- Victor, ez valami...csodálatos. Nem is tudtam, hogy Chicago ilyen szép.-a reakciójából ítélve tetszett neki, ami nekem  megkönnyebbülést jelentett.
- Örülök, hogy tetszik. És ha nincs ellenedre most hajókázni fogunk.-nevettem.
- Nincs ellenemre.-mondta és leültünk. Rajtunk kívül még volt három pár és egy idegenen vezető a hajón.
- Kíváncsi vagy miért vagyunk itt?-kérdeztem. Kíváncsian nézett rám- Mivel mondtad, hogy nem igazán ismered még a várost ezért úgy gondoltam, hogy ez most kapóra jön, ugyanis az úr a városról hablatyol.
- Tényleg, nem gondoltam volna, hogy ma egy hajón fogok utazni és a várost csodálni.-kis szünetet tartott majd:- Köszönöm.-mondta egy mosollyal és amit a boltban nem kaptam meg puszit most megkaptam. A szívem hevesebben kezdett dobogni. Rámosolyogtam. Mellette mindent elfejeltettem, még a Jeremy ügyet is és csak arra koncentráltam, hogy minden tökéletes legyen. Boldog voltam vele, és ez még csak az első randi volt.

22.~

Arra viszont nem kellett várnom, ugyanis egy üzenet is érkezett Dimitri-től. Beszélgetni kezdtünk minden féléről, többek között arról is, hogy hogyan bírta még ki ezt a pár napot a fogdában, és elmeséltem neki a iker testvéremmel kapcsolatos dolgot is.
- Mi van, ha csak az alteregód?-meglepett és elgondolkodtatott ez a kérdés.
- Nem hinném, akkor nem lenne ugyan az a születési időpont és a vezeték nevünk sem egyezne.-világosítottam fel. Idővel persze a mai randi is szóba került, és persze ő is felvette azt a kérdést, hogy:
- Na és hová viszed?
- Moziba megyünk, aztán van számára egy kis meglepetésem.-azt viszont még Dimitri-nek sem árultam el.
- És szerinted tetszeni fog neki a meglepetés?
- Szerintem igen.-válaszoltam, a mondat végére pedig egy mosolygós fejet biggyesztettem.
Még pár üzenet után elköszöntem újdonsült barátomtól és valami ismeretlen oknál fogva az ablakomhoz mentem és valami arra késztetett, hogy nézzek ki. Hát megtettem és megláttam mai partnerem,miközben éppen virágot locsolt. Éppen, hogy nézni kezdtem ő felnézett és meglátott. Mosolyogva kezdett integetni és én sem tudtam máshogy cselekedni. Persze a pillanatot valakinek muszáj volt megszakítani, aki természetesen anyám volt, ki más lett volna. Odajött az ablakhoz, hogy lássa kinek integetek.
- Oh, szia Cindy!-köszönt neki, de szegény lány nem igazán hallhatta, ugyanis az ablak zárva volt. Csak inteni tudott anyának.
Miután mindenki köszönt mindenkinek közöltem a szüleimmel, hogy most egy időre hagyjanak békén, mert szeretnék kicsit videojátékozni a randiig. A tévé elé vonszoltam a babzsákfotelem, bekapcsoltam a Need for Speed című videojátékot és játszani kezdtem. Képes voltam órákon át nyomni és volt mikor anya zökkentett vissza a valóságba. Hát ez most is így volt.
Körülbelül öt óra lehetett, mikor anya belépett a szobámba.
- Nem szeretnéd még abbahagyni?-kérdezte karba tett kézzel. Nem tudtam megszólalni, csak megráztam a fejem és tovább öldököltem a rendőrautókat.- Szerintem készülődnöd kellene.
- Minek?-kérdeztem teljesen nyugodtan.
- Mert gondolom hat órakor menned kellene a szomszéd kislányért mert moziba mentek, talán azért?-felelte anya, de mint aki meg sem hallja, játszottam tovább. Anya csak kivárt mire végre észbe kapok. Elég sokáig tartott, de végül leesett.
- Bassza meg!-kiáltottam fel és egy szabályos mozdulattal elhajítottam a joystickot a szoba másik végébe.Kirohantam a szobából egyenesen a fürdőbe.
- Nem kell annyira sietned!-szólt utánam anya és elhagyta a szobámat.
Nem szerettem volna elkésni, vagy ápolatlannak tűnni ezért fogtam magam és lezuhanyoztam. Azután megmostam a fogam, majd jöhetett a hajszárítás. Nem akartam, hogy az a "csodás" frizurám szanaszét álljon ezért beszárítottam majd megfésültem. Ilyenkor olyannak tűnhetek mint egy lány, de szerettem volna ha minden tökéletes.
Miután megvolt a "szépítkezés",-ami csaknem fél órába tellett-jöhetett a ruha. Elég szeles idő volt, ezért annak megfelelőlen öltöztem. Viszont túlzásba sem vittem. Egy fekete, a térdénél szakadt farmernél döntöttem fekete hosszú ujjúval. Mindehhez felvettem a kedvenc csukám és hogy ne úgy nézzek ki mint aki temetésre készül megspékeltem egy kék farmerkabáttal.
Nagyjából háromnegyed hat lehetett mire készen lettem és már igazán várakozni sem nagyon bírtam ezért elindultam. Na persze anya:
- Jó mulatást,szépen viselkedj vele és ne vidd túlzásba!
- Úgy ismersz? Elmentem, majd jövök.-mondtam és mielőtt még anya többet mondhatott volna felé fordultam és adtam neki egy puszit.
- Jó szórakozást.-mondta egy mosollyal, én pedig kiléptem az ajtón. Izgatottan sétáltam Cindy-ék háza felé majd csöngettem. De nem Cindy lépett ki az ajtón, hanem az apja.
- Jó napot.-köszöntem a lehető legudvariasabban.
- Hello. Te vagy Vicor, igaz? A szomszédsrác.
- Igen, én vagyok.-feleltem, de az igazat megvallva kicsit ijesztő volt.
- Cindy mindjárt....-mondta volna de addigra már Cindy is kijött.
- Apa, innentől már intézem, köszi.-mosolygott majd megpuszilta az édesapját.
- Na jó, jó szórakozást és okosan.-nézett rám szúrós szemekkel és bement.
- Nagyon megijesztett?-kérdezte.
- Nem, nem ijesztett, viszont nagyon csinos vagy.-bókoltam neki, ami láthatóan jól esett neki. Igaz kicsit tényleg megijesztett az apja, de ezt nem vallottam be neki. Azonban tényleg jól nézett ki. Egy farmer volt rajta, szürke kötött pulcsival és szegecses tornacsukával. A haja ki volt vasalva és láthatóvá tette a titoktincsét is.
- Köszönöm, de te is jól nézel ki.-mondta és végig simította a kabátom gallérját. Elmosolyodtam.
- Indulhatunk?-kérdeztem, mire a karom felé nyújtottam, hogy belém karolhasson.
- Mehetünk.-mondta egy kacagás kíséretében és elindultunk.

Cindy outfit

Victor outfit

21.~

*Victor POV*
Másnap nem szólt az ébresztőóra ezért nyugodtan aludhattam. Körül belül tíz óra lehetett mikor felkeltem. A konyhából kiszűrődő palacsinta illata keltett fel és akár csak a mesékben az illat az orromnál fogva ragadott meg és húzott ki az ágyból. Egy ásítás után a konyhába mentem. Anya épp a palacsintát sütötte majd láttam, ahogy apa átöleli hátulról. Már tizenkilenc éve éltem együtt a szüleimmel de ilyen pillanatok ritkán adódtak. Látszott rajtuk, hogy szeretik egymást és szerettem volna, ha én is ilyen társat találok magamnak. Érthetetlen módon rögtön Cindy-re gondoltam de megráztam a fejem és közelebb mentem.
-Jó reggelt.-üdvözöltem őket majd a hűtőhöz mentem.
-Jó reggelt Victor.-köszönt apu majd anyu is. Közben kivettem a hűtőből egy doboz narancslevet és nagyot kortyoltam belőle. Apám rögtön megszólalt.
-Pohár!
-Bocs.-mondtam majd elvettem egy poharat és öntöttem.
-V ülj le, már van kész palacsinta.-mondta anya én pedig azonnal az asztalnál termettem. Apu velem szemben olvasta az újságot. Anyu pár perc múlva elénk rakta a palacsintát, ami mellé lekvár vagy juhar szirup dukált.
Már elkezdtem enni mikor anya megszólalt.
-Na és kisfiam, ma hová mentek Cindy-vel?-a palacsinta majdnem a torkomon akadt de sikerült lenyelnem.
-Randi? Nekem miért nem szóltál?-nézett rám apu.
-Úgy gondoltam, hogy moziba megyünk utána pedig még elviszem valahová és azért nem szóltam mert úgy gondoltam nem igazán érdekel.
-Már miért ne érdekelne?
-Chen, ezt majd később megbeszélitek, de nekem lenne egy ötletem, hogy hová vidd.-mondta anya. Ha már szervezkedni kezd abból jó nem sül ki.
-És mi lenne az?
-Vidd el a Cloud Gate-hez.-anyára néztem.

- Ez komoly? Ahhoz a bab alakú, tükrös szarhoz? Mit lehet azon nézni?-kérdeztem.

- Jó, mondjuk az nem romantikus.

- Majd én megoldom. Bízzátok rám. De azért köszi, az ajánlatot.-mondtam egy kacsintással és tovább ettem a palacsintát.

*Eközben Cindy-éknél*

- Már ilyen korán fenn vagy?-kérdezte Cindy anyukája,Kim meglepetten hiszen tudni illik, hogy Cindy képes akár délig is aludni.

- Igen, kicsit izgulok.-felelte Cindy.

- Ne izgulj, biztos jó lesz.-lépett közelebb Kim a lányához és megsimogatta a vállát. Közben a családapa, Eli is csatlakozott.

- Na szóval mikor is lesz ez a randi?-kérdezte karba tett kezekkel.

- Ma lesz és moziba megyünk.-felelte Cindy.

- Csak a mozinál nehogy több legyen belőle.-mondta Eli komoly arccal majd kivett a hűtőből egy üveg vizet.

- Jaj apa, nem lesz semmi, csak mozi és kész. Amúgy is, nem a kocsit kellene szerelned?

- Az ráér. De ha megtudom, hogy a srác illetlen volt akkor...

- Tudom, ha megtudod a kocsi után kötöd egy karabinerrel és végig húzod az utcán.-felelte Cindy a szemét forgatva.

- Pontosan.-bólintott Eli majd kiment.

- Anya... a férjed őrült.-nézett rá Cindy az anyjára, aki még ha kicsit szégyellve is, de bólintott, miszerint Eli néha tényleg túlzásba esik.

- Amúgy mikor jön érted Victor?

- Este hatkor.

- Mivel mentek?

- Szerintem busszal.

- Nincs jogosítványa?-kérdezte Kim meglepődve.

- Szerintem nincs, de nem szégyen az. Már nem azért, de neked sincs harminchét éves létedre.

- Igazad van.-bólintott Kim- Na jó, elkezdek főzni, addig megtennéd, hogy meglocsolod a virágaimat?

- Persze.-mosolygott Cindy majd kiment.

*Victor-ék háza*

Miután befejeztem a reggelit felmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopom és felléptem a közösségi oldalra. Mikor bejelentkeztem a szemem egy értesítés szúrta ki, miszerint valaki bejelölt. Kíváncsian néztem meg mire elmosolyodtam. Megláttam egy ismerős arcot, akivel már egy közös emlékünk is maradt a fogdáról. A neve is ismerős volt, Dimitri Peterson. És minő meglepő, nem feketében volt.

Természetesen visszajelöltem neki és kíváncsian vártam, hogy mikor futok vele össze az utcán.

Dimitri Peterson

20.~

Ahogy a telefonomba temetkeztem rájöttem egy igen érdekes dologra. A csaj a szemben lévő házban lakik, csak átkell menni és elhívni. De ha telefonon nem voltam képes írni neki, akkor szemtől szemben lefagynék és csak dadognék, azt pedig jobb lett volna elkerülni.
Jobban belegondolva még soha nem izgultam ennyire, hogy egy lányt elhívjak randizni. De Cindy más volt mint az eddigi barátnőim és a szüleimnek is szimpatikus volt, ami jót jelentett. És nem utolsó sorban nagyon tetszett.Szerettem vele lenni, bár még kevés lehetőségem volt rá. Úgy éreztem ezen változtatnom kell. Vettem egy nagy levegőt letettem a telefont, felálltam és az ajtó felé mentem.
-Anyu mindjárt jövök.-szóltam anyának majd kiléptem az ajtón és egyenesen Cindy-ék háza felé mentem. Megnyomtam a csengőt. Rögtön azután kutyaugatásra lettem figyelmes és néhány másodperccel később Kevin már ott állt előttem farok csóválva,utána Cindy is ott termett.
-Szia V.-mosolygott.-Hát te?
-Szia. Igaz, hogy nem rég váltunk el, de szeretnék valamit kérdezni.
-És mi lenne az?-lépett ki a kapun egyenesen elém.
-Mivel olyan sokat segítettél nekem és mellettem állsz ebben a testvér ügyben szeretném jobban megköszönni és igazából az lenne a kérdésem, hogy eljönnél velem egy randira?- feltettem a nagy kérdést. A gyomrom görcsbe rándult. Nem értettem ezt az érzést. De legnagyobb örömömre elmosolyodott, ami jót jelentett.
-Igen, szívesen elmennék veled egy randira.-mikor kimondta megkönnyebbültem.
-Szuper, akkor holnap mondjuk egy mozi?
-Rendben, benne vagyok.-mosolygott még mindig.
-Oké, akkor még megbeszéljük a dolgokat, de most vissza kell mennem. Szia Cindy, szia Kevin.-a kutya egy ugatássál köszönt vissza, Cindy pedig egy intéssel és egy halk "szia"-val. Persze a vigyort még mindig nem lehetett letörölni az arcáról.
Mikor visszamentem a házba elmosolyodtam.
-Mire fel ez a nagy jókedv?-kérdezte anya.
-Telefonálnom kell.-feleltem a kérdésére nem megfelelő válasszal majd felszaladtam a szobámba. Azonnal hívtam Josh-t, hogy per pillanat mi az álláspont. Lehet úgy viselkedtem mint egy kiscsaj, akit randira hívtak és azonnal hívta a barátnőjét,de nem érdekelt mert tényleg izgatott voltam.
- Na és hova viszed?-kérdezte.
-Mozira gondoltam utána pedig beülnénk valahova kajálni.-csalódott sóhajt hallottam a vonal túloldaláról.
-Haver ne már...ez már közhely, valami izgalmas helyre vidd. Mondjuk gokartozni vagy valami izgalmasabb helyre.
-Nem tudom mennyire szereti az ilyesmit, de szerintem nem nagy extrém sportos.
- Mi? Ez nem mondható extrém sportnak. És attól mert az eddigi cicababa nőid nem voltak oda érte, az nem azt jelenti, hogy Cindy-nek ne tetszene. Sőt, lehet, hogy szereti.
-Na jó, majd meglátom. Leteszlek, majd még beszélünk. Csá, hello.-köszöntem el majd letettem. Nem tudtam bízhatok-e Josh ötletében, de valahogy majd holnap megpróbálok erre utalni.

Telefonálás közben éreztem, hogy valaki áll az ajtó előtt és hallgatózik. Lassan az ajtóhoz léptem és hirtelen kinyitottam az ajtót. Ahogy sejtettem, anya állt előtte.

- Esetleg szeretnél valamit?-támaszkodtam neki az ajtónak. Kicsit zavarodott volt.

- Ja nem, nem csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy nem vagy e éhes?

- Nem, nem vagyok, de inkább azt mond meg, hogy miért álltál az ajtóm előtt. Hallottál mindent? Akkor tudod, hogy holnap hová megyek.

- Na jó, inkább semmit sem mondok, majd később megbeszéljük.-mondta és távozott. Megráztam a fejem, majd visszaléptem a szobámba. Lehuppantam a babzsákfotelembe és írtam Cindy-nek, hogy megbeszéljük a randi időpontját. Meg is volt, holnap hat órára megyek érte. Még nem kérdeztem rá a gokartos dologra, még az sem volt biztos, hogy elviszem, de majd meglátjuk, hogy hogy alakul a holnap.

*A hotelnál, Jeremy POV*

Nem várhattam holnapig, így hát összepakoltam mindent és a földszint felé mentem. Viszont mikor kiszálltam a liftből megállt bennem az ütő. Két zsaru állt a bejárat előtt és az egyik alkalmazottal beszélt. Valami azt súgta, hogy engem keresnek, ezért hát visszahátráltam, felvettem a napszemüvegem és a sapkámat majd amennyire csak tudtam feltűnés nélkül lementem. Közben lefelé bámultam és úgy mentem a recepcióhoz. Kijelentkeztem.

- Jól érezte magát itt nálunk?-kérdezte a recepciós hölgy.

- Igen, köszönöm. Kérhetném a számlát?-sürgettem kicsit, mert minél hamarabb elakartam innen tűnni. Mikor kiadta gyorsan kifizettem majd távoztam. Egy parányit paráztam mikor a két rendőr előtt kellett elhaladnom, de végtére is sikerült. Amint kinn voltam sóhajtottam egy nagyot és elindultam, viszont még én sem tudtam, hogy hová.

Jeremy

19.~

Mikor beléptem a házba azt hittem, hogy ott nyomban kiugrik a szívem. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy valaki van a házban, főleg nem Josh barátom.
- Mi a f..?-mondtam volna, de nem szokásom a káromkodás.- Mi csinálsz te itt, és hogy jöttél be?
- A cserépben lévő pótkulccsal.
- Az rendben, de hogy hogy itt vagy? És a bolt?
- Ashley-re hagytam, muszáj volt eljönnöm, hogy megtudjam hova a francba mentetek Cindy-vel.
- Ez a te bajod. Túl kíváncsi vagy! Nem tudtad volna kivárni ma estig?
- Úgy ismersz?-nézett rám karba tett kézzel. Vettem egy nagy levegőt, és mivel tudtam, hogy addig úgy sem megy el szó nélkül átadtam neki az anyakönyvi kivonat másolatát.- Ez honnan van?
- Ezért nem mentem ma dolgozni, mert a kórházba mentünk. Ez alapján, biztos, hogy életben van.
- Jó, de akkor is van ilyen ha maghalt nem?
- Van, de akkor nem lenne benne a nyilvántartásban és akkor most nem néznéd.
- Nem hittem volna, hogy kiderül, hogy van egy ikertestvéred. TÉNYLEG nem hittem.-hangsúlyozta ki a "tényleg" szót.
- Szerinted én igen? Azt sem tudom, hogy még a hotelben van e. Lehet már a városban sincs.
- Biztos a városban van még.
- Fogalmam sincs öregem...de nem ülhetek itt tétlenül. Valamit ki kell találnom.
- Hát, lesz rá időd. Holnap nem kell bemenni dolgozni.
- Miért?-kérdezte megdöbbenve.
- Mert mondjuk vasárnap?-nézett rám furcsán Josh.
- Ja tényleg.-kaptam az agyamhoz- Akkor tényleg lesz rá időm.-ebben a pillanatban kinyílt a bejárati ajtó. Anyu volt az, gondolom eddig tartott a munkaidő.
- Szia kisfiam. Oh, szia Josh.-mosolygott mindkettőnkre.
- Üdv Mrs. Young.
- Na, hogy ment Cindy-vel az állatkórházban?-kérdezte de közben a konyhába ment. Josh érthetetlenül nézett rám.
- Egész jól, kiderült még sincs nagy baja a kutyának.-feleltem,majd Josh-ra néztem, és motyogni kezdtem neki, hogy ez volt a terv.
- Ez jó hír. Gondolom Cindy is örül.
- Igen, örül.-mondtam.
- Hát akkor én megyek is, csá V, csók Mrs. Young.-köszönt el Josh, majd a kijárathoz kísértem. Már az ajtót is bezártam, mikor valami eszembe jutott. Nála maradt a papír. Gyorsan az ajtóhoz mentem, majd utána szóltam.
- Josh!-rögtön észbe kapott és a kezembe nyomta a papírt.- Csá.-köszöntem el utoljára majd bementem anyuhoz.
-És milyen napod volt?-kezdte ő.
-Elment egynek. De örülök, hogy holnap nem kell bemenni, pihenhetek egy kicsit.
-És mondjuk elhívhatod valahova Cindy-t.
-Anyu...ezt ne.-emeltem fel az egyik tenyerem az arca elé.
-De miért? Ha már elkísérted az állatkórházba akkor egy randira is elhívhatnád.
-Anya, nagyjából egy hete ismerem és igen, már terveztem de...basszus miért veled beszélem meg ezeket?
-Tehetek én róla, hogy apád nem a híve az ilyen dolgoknak? Amúgy is én jobban megértelek.-mondta majd belecsípett az arcomba, ami most kimondottan fájt, így gyorsan leszedtem az arcomról azzal a kezemmel, amiben a papír volt. Észre is vette.-Az milyen papír?
-Ja ez? Ez nem fontos.-legyintettem.
-Tudod, hogy nem szeretem ha itt legyintgetsz. Victor,mi az a papír?-kérdezte kicsit komolyabb hangnemmel.
- Josh hozta egy lista, hogy mit kell megrendelni a boltba.
-Azt nem Ashley intézi?-nem igaz, hogy ennyit kell magyarázkodnom.
-De igen, de nem ér rá, így ezt az egyet most én intézem.
-Hát rendben.-mondta de egy hangyányit hallatszott, hogy nem igazán hitte el, de lényeg, hogy elfogadta a válaszom. És mivel nem akartam további kérdéseket kimentem a nappaliba és lehuppantam a kanapéra.

*Eközben a hotelnál*

Jeremy a szobában nézte a tévét, mikor csörgött a telefonja.

- Igen, tessék?!

- Jeremy, Katie néni vagyok, most volt itt a rendőrség.

- Hogy mi?-ült fel az ágyon a hír hallatán.

- Jól hallottad, mit műveltél?

- Nyugodj meg, majd én elrendezem, de igaz nem mondtad meg nekik, hogy hol vagyok.

- Nem, hiszen még én sem tudom.-felelte a nő.

- Jó, de tényleg ne aggódj, mindent elintézek. Mit mondtak?

- Csak annyit, hogy téged keresnek, mert bolti lopással gyanúsítanak. Ez igaz?

- Figyelj, lehet van benne némi igazság, de nem olyan nagy dolog.-nem szeretett hazudni neki, így kénytelen volt elmondani.

- Jeremy ez nem játék...

- Tudom, de bízz bennem, elintézem. Most le kell tennem, szia.-köszönt el majd letette. Nem tudta mit csináljon, de tudta, hogy keresik ezért már a hotelben sem lehetett biztonságban. Úgy tervezte még marad egy napot, aztán eltűnik.

*Vicor-ék háza*

Elgondolkodtam azon, amit anya mondott, hogy hívjam el valahová holnap Cindy-t. Jó párszor megkíséreltem azt, hogy írok neki-nem volt bátorságom beszélni vele-, de nem tudtam magam igazán rávenni  Gyerünk V. Ez csak randi, mi baj történhet?-kérdeztem magamtól, de csak a kanapéba süppedve bámultam a telefont.

18.~

Még ma este felhívtam a főnökömet majd Josh-t, hogy holnap nem tudok bemenni dolgozni. Josh persze kérdezősködött, de megígértem neki, hogy holnap mindent elmondok. Viszont volt egy kis gond. Holnap szombat. Ami azt jelentette, hogy holnap anya itthon marad. Nem tudtam mit mondjak neki, így egész nap ezen gondolkodtam, és mit ne mondjak egész látványosan tettem. A házban járkáltam föl s alá, a halántékomat masszíroztam, közben azt hajtogattam, hogy:
- Gyerünk V, találj ki valamit!-de semmi sem jutott eszembe. Még a Micimackó féle gondolkodási módot is bevetetettem, de semmi eredmény. És persze ezeket akkor is bevetettem, mikor a szüleim már itthon voltak. Szegények csak bámultak, hogy mi a fene lelte a fiúkat, de semmit sem szóltak, csak egymás között beszélték meg.
-  Szerinted mi lelte Victor-t?-kérdezte apu.
- Nem tudom, kérdezd meg. A te fiad.-felelte anyu.
- Oh, hirtelen csak az én fiam?-anyu vállat vont. Már éppen sikerült volna valamit kieszelnem, de apu sikeresen félbeszakított.
- Victor, minden rendben?
- Mi? Ja, persze, csak gondolkodom valami. Most nem fontos, hogy min.-válaszoltam, és békén is hagyott.
Talán az volt a gond, hogy látványosan gondolkodtam. Egyszerűen csak hagyni kell a dolgot, és majd beugrik. Így tettem, és hát nem meg történt? Mielőtt elfelejtettem volna anyu elé álltam.
- Anyu!-szólítottam meg.
- Mondjad.
- Holnap nem megyek be dolgozni, már a főnöknek is szóltam.
- És ugyan miért nem mész?
- Beszéltem ma Cindy-vel és említette, hogy a kutyáját holnap be kellene vinnie az állatkórházba. Nem szeretne egyedül menni és felajánlottam neki, hogy elkísérem. Hiszen a barátom.
- Tényleg?Hát rendben, ha ez ennyire fontos.
- Igen az, és úgy gondoltam szólok, hogy ne furcsálld, ha holnap hamarabb itthon leszek.
- Rendben, de amúgy sem lenne furcsa, hiszen mindig előttem érsz haza.
- De holnap szombat, nem mész dolgozni.-mondtam.
- Igen, nem szoktam menni, de holnap valamiért be kell mennem.
- Tényleg?-kérdeztem egy állmosollyal, de legszívesebben egy fájdalmas arckifejezést mutattam volna.- Hát akkor mindegy, de én most fel megyek.-mondtam, közben fölfelé a lépcsőn grimaszokat vágva.
***
Másnap pontban egy órakor izgatottan léptem ki a házunk ajtaján. Épp úgy mint Cindy.
- Szia.-köszöntem majd közelebb mentem.
- Szia. Na, készen állsz?-kérdezte.
- Igen, de ezt úgy mondod, mintha betörnénk valahova.
- Hát, ha nem lesznek segítőkészek, akkor kénytelenek leszünk.-nevetett- Gyere.-mondta és a házuk udvarára mentünk a garázs elé.
- Nem busszal megyünk?-lepődtem meg.
- Nem. Apától elkértem a kocsit.-mosolygott, majd megnyomott egy gombot, mire a garázs ajtó megindult fölfelé. Mikor már nem állt az utunkba, elállt a szavam. Egy bogárfekete Audi állt a garázsban.
- Nagyon dögös.-mondtam majd végigsimítottam a motorháztetőn az ujjaimat.
- Apám büszkesége. Imádja ezt a kocsit, így megölne ha valami baja történne. Viszont elég jól tudok vezetni, így remélhetőleg nem lesz gond.-nevetett.
-Induljunk.-mondtam majd beszálltunk. Az autóban ülve mintha csak a Need for Speed nevű játékba csöppentem volna, azonban ehhez az érzéshez más is társult. Az ideg majd szétvetett, alig vártam, hogy a kórházban legyünk. Viszont mikor megérkeztünk, inkább hazamentem volna.
- Ne izgulj, minden rendben lesz. Majd én beszélek.-mosolygott rám Cindy, ami kicsit megnyugtatott. Mikor beértünk a recepcióhoz mentünk. De először kérdezett még egyet.- Mikor is születtél?
-Ezerkilencszázkilencvenöt december harmincadikán.-feleltem.
- Rendben.-ahogy ígérte, ő beszélt.- Jó napot.-kezdte.
- Jó napot, miben segíthetek?-kérdezte a hölgy egy mosollyal, ami jó kezdésnek indult.
- Érdeklődi szeretnék, egy bizonyos anyakönyvi kivonat iránt. Fontos lenne, és gondolom lenne valami másolat vagy ilyesmi.-kérdezte óvatosan.
- Igen, általában van másolat. Ha mond egy nevet és egy születési időpontot utána nézhetek.-nem gondoltam volna, hogy van ilyen.
- Nagyszerű. A név Jeremy Young, a születési időpont pedig ezerkilencszázkilencvenöt december harminc.
- Egy pillanat.-mondta a hölgy és keresgélni kezdett. Cindy rám nézett egy "én megmondtam" mosollyal. Visszamosolyogtam és reméltem, hogy meglesz az a papír.- Meg is van. Jeremy Young. A születési időpont megegyezik, apja neve Young Chim-Hae, anya neve Isabelle Ross.-nem hittem a fülemnek. Ezek szerint valóban nem halt meg.
- Ezt elkérhetném egy nyomtatványban?
- Persze.-felelte a nő, majd szempillantás alatt kinyomtatta és átadta.
- Nagyon szépen köszönjük, és még azt szeretném megkérdezni, hogy ha netán egy gyermek a születése után elhalálozott, akkor neki is van anyakönyvi kivonata?
- Igen van, de azoké nem kerülnek be a nyilvántartásba, ez esetben nem tudtam volna segíteni önöknek.
- Köszönjük még egyszer, viszlát.-köszöntünk el, majd elhagytuk a kórházat. Alig bírtam megszólalni.
- Atya világ.-motyogtam mégis halkan.
- A testvéred életben van.-mondta Cindy majd átnyújtotta a papírt. Rávetettem egy pillantást és minden stimmelt.
- Nem is tudom mit mondjak.-hebegtem.
- Ne mondj semmit. Elég nagy dolog ez számodra, úgyhogy elhiszem ha zavarodott vagy. Gyere, menjünk inkább.-beszálltunk a kocsiba majd hazamentünk.
- Tényleg köszönöm, hogy ezt tetted értem. Pedig nem lett volna muszáj.-mondtam.
- Szívesen segítettem, és ne köszönj semmit. Megérdemled, hogy megtaláld a válaszokat.-mosolygott, majd megölelt.- Szia V. Holnap találkozunk.
- Szia.-mondtam majd elindultam a házunk felé. De gyötört a tudat, hogy nem tudtam jobban megköszönni, így visszafordultam, hogy elhívjam valahová de addigra már nem láttam. Félrehúztam a jobb szájszegletem, de azzal vigasztalódtam, hogy lesz még holnap.

17.~

Ma már nem akartam Cindy-t zaklatni,-hiába küldte el a számát- úgy terveztem, hogy holnap mondom el neki.
*Eközben a hotelnál*
Jeremy az ágyon ült és egy számot tárcsázott. Pontosabban az árvaház telefonszámát. Az egyik dolgozó vette fel.
-Hallo?!-hallatszott egy női hang. Jeremy felismerte.
-Szia Katie néni, Jeremy vagyok. Emily ott van?
-Szia! Pillanat és adom.-várt pár percet majd meghallotta a kislány hangját.
-Szia Jeremy.
-Emily...jó hallani a hangod. Hogy vagy?
-Jól. De kicsit unalmas nélküled.
-Nélküled is. És a többiek? Fogadtak örökbe valakit?
-Nem. Minden olyan, mint amilyen volt.
-Értem.
-Mikor jössz látogatóba?-kérdezte Emily.
-Még nem tudom. Talán a jövőhéten, fogalmam sincs.
-Na és megtaláltad a testvéred?-ez kicsit elgondolkodtatta Jeremy-t.
-Igen. Azt hiszem meg. De még nem beszéltem vele.
-Miért?
-Nem tudtam hogyan közeledjek felé. De muszáj leszek valahogy.
-Remélem egymásra találtok és boldog család lesztek.-ez igazán meghatotta a fiút.
-Igen, jó lenne. De az igazi családom mindig is ti lesztek.
-Hiányzol Jeremy.
-Te is nekem. Majd még beszélünk. Szia.-köszönt el majd letette.
*Jeremy POV*
Mikor lettem a telefont elgondolkodtam. A gondjaimat egy tizenkét éves kislánnyal osztottam meg, aki egyben a legjobb barátom is volt. De az is eszembe jutott, hogy ha nem ismernének még pedofilnak is néznének, de aggodalomra nem volt ok. Mindenesetre tartottam magam ahhoz, amit Emily-nek mondtam és megakartam találni az öcsémet. Azt már tudtam, hogy hol dolgozik de mégsem állíthattam csak úgy be. Viszont még a nevét sem tudtam és arra sem volt ötletem, hogy hogyan deríthetném ki.
Csak ellöktem magamtól a telefont és elterültem az ágyon.
***
*Victor POV*
Másnap meglepően kipihentem ébredtem és nem értettem, hogy miért. Viszont mikor az órára néztem minden világossá vált. Nyolc órát mutatott az a rohadt óra. Először még nyugodtan feküdtem az ágyban majd beugrott, hogy már majdnem két órát késtem. Mint aki alatt forró parázs lett volna úgy ugrottam ki az ágyból majd fogmosás, mosdás és fésülködés nélkül felöltöztem és spurizni kezdtem. Annyi szerencsém volt, hogy elkaptam egy buszt, ami éppen akkor indult mikor odaértem. Mikor felszálltam és leültem megnéztem a telefonom, amin összesen hat nem fogadott hívás volt mint Josh- tól, mint Ashley-től.
Pár perc múlva már a boltnál voltam. Mikor beléptem csodálkozva néztek.
-Ezt a főnök inkább ne tudja meg.-mondtam majd szó nélkül a kasszához mentem, ahol Josh helyettesített. Jobbnak látta ha semmit sem mond ezért csöndesen elhagyta a helyem. De Ashley nem volt ennyire diszkrét.
-Öcsém...két órát késtél, úgy nézel ki, mint akit most húztak ki egy kutya szájából, a hajadról meg inkább semmit sem mondok.
-Nem csörgött az ébresztő.-ásítottam közben.
-Többet ilyen ne forduljon elő kérlek. És nyugi nem mondjuk el a főnöknek.-nyugtatott meg Ashley majd elment.
-Úgy látszik nem csak én jártam meg a múltkor a hajammal.-kezdett nevetni az én drága jó barátom.

- Szerintem ezt most hanyagoljuk.-feleltem kedvetlenül.

-Szerintem szedd magad rendbe.-javasolta Josh majd a személyzeti mosdóba mentem, ahol megmosdottam és megcsináltam a hajam. Elmondásuk szerint mikor kiléptem a mosdóból máris jobban néztem ki.
-Már volt Lisa?-érdeklődtem.
-Igen. -felelte Josh.
-És...Cindy nem volt vele.
-Nem, nem volt de miért érdekel ez téged?-kérdezte Josh miközben a szemöldökeit fel-le mozgatta.
-Csak úgy.-vontam meg a vállaim. Josh nem nyaggatott tovább és így nyugodtan tudtunk dolgozni.
Munka után úgy terveztem, hogy beugrok Cindy-hez de megelőzött.
Éppen kanyarodni akartam a kapuhoz mikor kilépett a házból.
-Victor! Épp hozzátok készültem.
-Én pedig hozzátok.-mondtam mosolyogva.

- Na? Van valami fejlemény?-kérdezte karba tett kezekkel.

- Igen. A neve Jeremy lett volna, de mit kezdünk ezzel?

- Figyelj, tényleg meg akarod találni igaz?-bólintottam miszerint igen, nagyon is megszeretném.

- Akkor kérj egy szabadnapot a munkahelyen, ugyanis kórházba megyünk.

- Minek?-nem értettem, hogy minek mennénk kórházba.

- Kideríteni, hogy valóban meghalt-e, vagy nem. Ha meghalt, akkor nincs anyakönyvi kivonata.-meglepett, amit mondott. Eddig hogy nem jutott eszembe? Már kezdtem magam beleélni, de ott volt még egy dolog:

- Nem rossz ötlet, de hogyan fogjuk megszerezni?

- Ezen még gondolkodom, de holnapra valahogy intézz el magadnak egy szabadnapot és mondjuk egy órakor találkozunk. Rendben?

- Oké.-bólintottam, de mielőtt bementem volna utána fordultam.- Kösz, hogy segítsz.-mosolyogtam.

- Ugyan, semmiség.-mosolygott vissza, majd bement a házba.

Victor haja reggel

16.~

Még aznap este áthívtam Josh-t és megmutattam neki a képet. Ledöbbent.
-Azt a rohadt.
-Én is ezt mondom.
-Biztos nem te vagy?- kérdezte.
-Valószínű Josh, lefotóztam saját magam. Nem, nem én vagyok!
-De tényleg nem találtál semmit, ami elárulná, hogy ki ő?
-Semmit csak a ruháit. Gondolom elvitte magával a tárcáját.
-És a nevét?-megráztam a fejem miszerint még a nevét sem tudtam meg.
-Hát az gáz. És, hogyan tovább?-ez a kérdés kizökkentett. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz ezután.
-Nem tudom, de valahogy muszáj lesz vele beszélnem.
-Miért nem tetted meg ma?
-És szerinted mit mondtam volna? Hello, Victor vagyok az ikred, azt hittem meghaltál mikor születtünk, hogy vagy?
-Tehát tényleg nem halt meg.
- Itt a bizonyíték, hogy nem.-mutattam fel ismét a telefonomban lévő képet.
-Szerinted ő tudja, hogy vagy?
-Fogalmam sincs. De ha tudja is miért nem keresett minket?
-Mi van ha azt hiszi, hogy a szüleid hagyták magára?
-Szerinted így van?-kérdeztem halkan.
-Hát lehetséges. Te mit hinnél?
-Valószínűleg ugyan ezt.
-Na látod. De azt ajánlom neked, ha nem ő keres meg téged, keresd meg őt te. És nem hiszem, hogy sokáig lesz abban a hotelben szóval minél hamarabb cselekedj.
-De Josh..azt sem tudom hogy álljak a dologhoz. Mi van, ha nem is kíváncsi rám és utál engem mert nekem jutott az, ami neki nem. A szüleink.
-Ezt csak akkor tudod meg, ha elmondasz neki mindent.
- A szüleimnek mondjam el? Anyám szívrohamot kapna. És tizenkilenc év sok idő, hogy nem látta a másik fiát.
-Biztos vagy benne, hogy mégiscsak a testvéred?
-Ezt már megbeszéltük a boltban, ki más lenne? A jövőbeli énem?
-Szerintem a testvér logikusabb.-gondolkodni kezdtem de végül semmire se jutottam. Elvoltam képedve, hogy megtaláltam a testvéremet, aki elvileg születésünkkor meghalt. Lehetetlennek tűnt az egész.
- De itt egy másik kérdés.-felé biccentettem, hogy bökje ki.- Mi van a rendőrségi üggyel? Szerinted keresik?
- Gondolom le kell majd töltenie a büntetését, de nekem semmit sem mondtak. Majd meglátjuk, hogy mi lesz.-sóhajtottam.
-Figyelj haver, szerintem aludd ki magad, sok volt ez mára neked, és gondolt át a dolgokat. Holnap találkozunk a boltban.
-Oké.-felálltam és az ajtóhoz kísértem. Mikor kinyitottam mindketten megdöbbentünk. Cindy állt ott és éppen kopogni készült.
-Oh, sziasztok.-köszönt mosolyogva.
-Szia.-üdvözölte Josh és tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.-Te vagyCindy, a szomszédlány.-mikor ezt mondta rám nézett.
-Igen, te pedig....-mondta volna de nem tudta a nevét.
-Josh...Choi. Victor barátja és munkatársa.
- Tényleg, már láttalak a boltban.-mondta Cindy.
-Igen. De ha megbocsátotok most megyek. Jó szórakozást. Sziasztok.-mondta emelkedő hangon majd távozott. De még mielőtt teljesen eltűnt volna visszafordult és hatalmas vigyorral az arcán kezdett szíveket mutogatni.
-Gyere be.-mondtam, amit elfogadott és beljebb lépett. A nappaliba vezettem, ahol helyet foglaltunk a kanapén, és úgy kezdtünk el  beszélgetni.
- Köszi. Nem akarok zavarni, csak kíváncsi voltam, hogy hogy vagy.
- Láthatóan még életben, de kicsit zavarodott vagyok.
- Miért?-kérdezte, én pedig úgy éreztem, hogy el kell neki mindent mondanom. A legelejétől kezdtem.
Képedve hallgatott végig, de mielőtt még befejezhettem volna félbeszakított.
- Neked van egy ikertestvéred?-csak ennyi jött le az egész sztoriból neki?
- Lehetséges. De még nem tudom biztosra, hiszen a szüleim szerint meghalt.-feleltem.
- De hát...nem értem. Ha meghalt, akkor ki ez a fiú? Megszólalásig hasonlít rád.
- Tudom.-ennyit tudtam csak mondani.
- Viszont azt sem értem, hogy ha életben maradt, akkor a kórháznak nem kellett volna titeket értesítenie?-na ezen elgondolkodtam.
- De kellett volna. De mi van ha...azt hitték, hogy direkt hagyták ott?
- És árvaházba dugták?-kérdezte.
- Igen. Legalább is egy időre. Kitudja, hogy hol nőtt fel.
- Ezt tőle kellene megkérdezni.
- De még a nevét sem tudom.-dőltem hátra a kanapén. Láttam Cindy-n, hogy valamin nagyon gondolkodik.
- Figyelj, van egy ötletem de...-mondta volna de ekkor anyu lépett be az ajtón.
- Sziasztok.-köszönt meglepve.
- Szia anyu!
- Üdv Mrs.Young.
- Nem is zavarok, beszélgessetek csak nyugodtan.-mosolygott.
- Oh, nem már amúgy is menni készültem.-felelte Cindy majd felállt és az ajtóhoz ment. Követtem.
- Mi is lenne az a terv?-érdeklődtem.
- Kérdezd meg anyukádat, hogy mi lett volna a másik gyerekük neve, de csak óvatosan és ne ess neki ezzel. Gondolom érzékenyen érinti.
- Nem is sejted mennyire.-válaszoltam.
- Ha megtudtad, akkor értesíts én pedig elmondom a többi részét a tervnek. Rendben? Üzenetben átküldöm a számom, ha bármi lenne, hívj nyugodtan.
- Rendben.-feleltem, majd elköszöntünk én pedig becsuktam az ajtót. Előre féltem anyu beszólásaitól, de érdekesen csak annyit fűzött hozzá, hogy:
- Na és jól elvoltatok?
- Igen, de anyu..kérdezhetek valamit?
- Persze, kérdezz csak.
- Hát arról lenne szó, hogy...nem akarlak felzaklatni, de... már tudtátok, hogy mi lesz a neve a testvéremnek?
- Victor, muszáj most erről beszélni?
- Kérlek anyu. Fontos lenne.-kis ideig habozott majd vett egy nagy levegőt és elkezdte.
- Igen, már tudtuk, hogy mi lesz a neve és ha jól tudom már az anyakönyvi kivonatban is ez szerepelt, de gondolom ez idővel megsemmisült. A neve Jeremy lett volna.
- Jeremy...-suttogtam- Köszönöm, hogy elmondtad.-mondtam és megöleltem.
- Nincs mit, de miért volt erre szükséged?
- Már régóta érdekelt.-füllentettem. Felvonta a szemöldökét.
- Na jó, főzök valamit, majd szólok ha készen van a vacsora.
- Jó, addig felmegyek.-mondtam egy mosoly kíséretében majd felmentem.

15.~

Megdöbbenten hallgatta.
- Szerintem igaza van annak a Dimitri srácnak, és tényleg életben van az ikred.
- De az nem lehetséges, hiszen meghalt. Anyám meg nem hazudik.
- Mi van ha ő sem tudja, hogy életben van? Csak azt hitték.
- Nem tudom, de valahogy meg kell találnom azt a srácot.-mondtam. Kis ideig hallgattunk, majd meghallottuk egy csilingelő hangot, ami jelezte, hogy valaki bejött az üzletbe. Ashley volt az. Mikor meglátott szinte a nyakamba ugrott.
- V! De jó, hogy itt vagy! Hallottam, hogy mi történt, de nem tudtam elhinni.-mondta, és mielőtt még tovább tudta volna mondani neki is elmondtam mindent.- Egyet értek, biztos van valami köze hozzád annak a fiúnak.
- De mi van ha, csak egy egyszerű srác, aki hasonlít rám? Sok embernek van alteregója.
- Biztos, hogy nem, valami biztosan köt hozzá. Hidd el.-nem tudtam mit mondani, csak szó nélkül a kasszához fordultam és számolni kezdtem a pénzt.
- Mennyi volt a tegnapi bevétel?
- Nem tudom, de nem olyan sok. Bocs.-felelte Josh. Ennek ellenére átszámoltam, majd leültem a székre és csak vártam és vártam, hátha belép valaki az ajtón. Fél órával később be is lépett. Nem is akárki. Lisa és Cindy. Mint ahogy Ashley, Lisa is úgy ugrott a nyakamba, Cindy egy kicsit diszkrétebb volt, ő szolidabban ölelt meg.
- Tudtam, hogy kiengednek.-mosolygott.
- Reméltem, hogy kifognak.-feleltem és mélyen a szemébe néztem. Nem értettem magam, de hiányzott, és jó volt, hogy végre láttam.
A pillanatot Lisa szakította meg, mikor a pultra tett egy csomag chipset, és kért egy doboz mentost.
- Még valamit?-kérdeztem és szokás szerint megkaptam a napi puszi adagomat. Cindy-re néztem.- Tőled nem kapok?
- Majd máskor.-mosolygott, majd kifizette a dolgokat és elmentek. Mikor kimentek az arcomat a tenyerembe temettem és szidtam a hülye fejemet."Tőled nem kapok?" Ilyen hülyét...-dörmögtem magamban, de természetesen Josh azonnal ott termett, hogy még jobban rontson a helyzeten.
- Tőled nem kapok?-ismételte meg a mondatomat egy szemöldök felhúzás kíséretében.
- Ezt ne, kérlek.-tettem az arca elé a kezem, hogy befejezze be, de nem sokat értem vele.
- És hogy még CSAK a szomszédcsaj. Hagyd már ezt...látom, hogy bejön neked.
- Akadj már le rólam légyszi.
- Valld be, hogy tetszik neked!-felsóhajtottam.
- Ha azt mondom tetszik, elhiszed?-bólintott.-Tetszik, na menj.-hessegettem el a kezemmel.
- Ezt most úgy mondtad, mintha nem lenne igaz, de igaz szóval elhiszem.-felelte.
- Kibírhatatlan vagy.-mondtam.
- Azért jó, hogy itt vagyok, különben ki csesztetne állandóan? Hát nem Ashley. Ja és itt a napi adagod.-mondta majd átadott egy nyalókát- A vendégem van.
- Kösz, igazán nagy lelkű vagy.-mondtam szarkasztikusan. Hűha, a barátom kifizetett helyettem egy harmincöt centes nyalókát. Elismerésem a számára, de tényleg nem Josh-ról lenne szó, ha nem csinálná ezt.
Miközben dolgoztunk eszembe jutott valami. Ehhez viszont Ashley segítségére is szükségem volt.
- Ashley!-szólítottam meg.
- Igen?! Mit szeretnél?
- A múltkor említetted, hogy láttál egy srácot, aki úgy nézett ki mint én. Melyik hotelnál láttad?
- Amelyik két utcányival lejeb van. A nevére nem emlékszem, de tudod melyik az nem?-gondolkodni kezdtem mire beugrott.
- Igen,tudom.
- De miért kérded?
- Munka után lesz egy kis dolgom.-feleltem, de többet sem kérdezett, azonnal tudta, hogy mire gondolok.
***
Ahogy mondtam munka után elmentem a hotelhez és csak reménykedtem, hogy legyen még ott. Leültem az egyik padra a parkban, feltettem a fejemre a kapucnimat és csak vártam.
Már majdnem fél órája várakoztam, de senki sem jött, így elhatároztam valamit. Mivel a srác ugyanúgy nézett ki mint én, ezért megpróbálkozom a recepción. Határozottan elindultam a hotel felé, majd egyenesen a recepcióhoz mentem. Úgy látszik, már ismert volt benn a srác.
- Jó napot uram, esetleg itt felejtett valamit?-kérdezte a hölgy. Hirtelen azt sem tudtam mit csinálok, csak válaszoltam.
- Jó napot, igen a szobában felejtettem valamit, viszont fenn hagytam a kulcsom. Kaphatnék egy másikat?-reménykedtem, hogy nem kéri majd a szobaszámot vagy a nevemet.
- Természetesen. Egy pillanat.-görccsel a gyomromban vártam- A kétszáznyolcashoz, igaz?
- Igen.-feleltem, de egyáltalán nem voltam benne biztos. Ideadta, én pedig siettem, ahogy csak tudtam. Mikor megtaláltam a szobát már muszáj volt bemennem, valamit találnom kellett. Pechemre semmit bizonyíthatót nem találtam, még egy személyigazolványt sem csak ruhákat és egy táskát. Mindössze pár percet voltam fenn, majd lesiettem, visszaadtam a kulcsot és távoztam. Tudtam, hogy elment, ezért továbbra is a parkban várakoztam. Nem telt bele sok idő, megláttam. Megállt bennem az ütő, teljesen úgy nézett ki mint én. Fekete napszemüvegben volt,-amit nem értettem, hiszen nem sütött a Nap- de a vonásai, a haja, az arca, még a magassága is megegyezett az enyémmel. Muszáj volt lefényképeznem, bizonyíték kellett. Szinte már tátott szájjal bámultam, de visszazökkentem a valóságba. Gondolom a recepciós meglesz lepve, hogy ilyen hamar "vissza jöttem".
- Üdvözlöm, esetleg megint itt hagyott valamit?
- Jó napot, nem csak visszajöttem, nem találtam semmi elfoglaltságot.
- Értem, csak abból gondoltam, hogy mivel az előbb visszajött valamiért....
- Én nem jöttem vissza.-magyarázta Jeremy.
- De hát az előbb járt itt, még pótkulcsot is kért.
- Összekever valakivel hölgyem, de ha megbocsát most felmegyek.-hangzott el az utolsó mondat a szájából majd felment, én pedig sokkot kapva hazamentem.

14.~

Másnap mikor felébredtem eleinte megdöbbentem, de aztán minden eszembe jutott. Sóhajtottam egy nagyot, és felültem. Újdonsült haverom-ha szabad így mondani- Dimitri köszöntött.
- Reggelt!-hallottam meg a hangját majd ránéztem. A falnak nekidőlve ült az ágyon.
- Neked is.-ásítottam majd körözni kezdtem a nyakammal, ami pár ropogó hangot adott ki.
- Jól aludtál?-kérdezte.
- Ahhoz képest, hogy hideg volt és kemény az ágy egész jól. Na és te? Gondolom már megszoktad.
- Ja, egész megszokott. Na és mond csak...ki látogatott meg tegnap téged?
- A szomszédlány.-azonnal felegyenesedett.
- A szomszédlány? Gondolom.-mosolygott.
- Még mielőtt többet gondolnál nem több, csak a szomszédlány.
- Ha bejött, hogy lásson téged, akkor több mint csak a szomszédlány.-felelte.
- Te vagy az ötödik, aki ezt mondja.
- Na látod. Most még úgy gondolod, hogy csak egy szimpla kis szomszédcsaj, de nem lesz az. Hidd el. Minden így kezdődik.
- Na jó, hagyjuk ezt a filozófikus dumát. És neked? Van valakid?
- Nem, most nincs. Tudod...várom az igazit.-nevetett.
- Inkább tűnsz csajozógépnek mint olyannak, aki az igazit keresi.
- Na menj a francba! De az tény, hogy ezt már sok mindenkitől megkaptam, de nem haragszom.-nevetett.- Sok lányban csalódtam már és rájöttem, hogy már nincs értelme a folyamatos csajozásnak.-eléggé megdöbbentett ez a hozzáállás, hiszen még fiatal volt, előtte állt az egész élet, és ezt a gondolatomat vele is megosztottam:
- De hát fiatal vagy, előtted áll az egész élet.
- A mai huszonegy évesek számára az élet csak a bulizásból és a szabadságból áll. Most vannak elemükben, de én régimódi vagyok.-az egészből csak annyi esett le, hogy huszonegy éves. Basszus, tizennyolcnak se néz ki, nem hogy huszonegynek. De aztán lassan felfogtam az utána lévő dolgokat is.
- Ha régimódi vagy, és számodra nem ez jelenti az életet, akkor miért raboltál?-felsóhajtott és látszott, hogy komoly dologról lesz szó.
- Belekeveredtem egy "rossz közösségbe". Nem terveztem ilyen életmódot élni, de megtanultam, hogy többet a büdös életbe nem keveredem bele ilyen dolgokba. És most nem csak bolti lopásról van szó.
- Illegális dolgok?-kérdeztem és rábólintott.
- Szükségem volt pénzre, és nem csak nekem. A szüleimnek is és..kénytelen voltam rá.
- Drogoztál is?-ezt meg kellett kérdeznem, de úgy látszott, hogy nem vette zokon a kérdésemet.
- Nem. Rá akartak venni, hogy terítsem és hogy használjam, de nem foglalkoztam vele. Az illegális dolgok alatt, lopott cuccokat érts. De soha nem nyúltam drogokhoz.-ahhoz képest, hogy még csak egy napja ismertük egymást igazán megnyílt előttem, aminek még örültem is, mert úgy tűnt, hogy megbízik bennem.
- Nem semmi, amiken keresztül mentél, de remélem, hogy minden helyre jön az életedben.
- Kösz.-mosolygott.- Én pedig remélem, hogy minél hamarabb kiengednek. Ártatlanul vagy itt, nincs itt semmi keresnivalód.
- Kösz.-feleltem. Pár perc múlva ismét jött egy őr, de ezúttal nem hozzám.
- Dimitri Peterson! Látogatója jött.
- Biztos az anyám.-felelte és felállt.- Még jövök.-mondta majd az őr kivezette.
***
Majdnem egy óra telt el, de még nem jöttek vissza. Már arra is gondoltam, hogy talán elengedték, vagy átvitték valahová. Ezen merengtem, de fölöslegesen mert visszahozták.
- Sokáig tartott.-mondtam.
- Anyám bír beszélni, de örülök, hogy láttam, és azt is megtudtam, hogy már csak öt napom van és hazamehetek.
- Az jó.-feleltem.- De tegyél érte, hogy több ilyen ne legyen, ezzel csak az életedet teszed tönkre.
- Most úgy beszéltél mint az anyám, jesszusom V!-nézett rám érthetetlen fejjel, mire elkacagtam magam.
Beszélgettünk még jó pár órát, és ismét megláttuk az őr arcát.
Ez már megint mit akar?-kérdeztem magamtól, de ezúttal hozzám jött. Gondoltam, ismét egy látogató. Talán anyámék, de nem.
- Victor! Szabadlábra helyezték. Hazamehet.-mikor meghallottam, hatalmas boldogság töltött el, és szerettem volna minél hamarabb hazajutni. Megkönnyebbülten álltam fel majd léptem ki a rácsok közül, de először Dimitri-hez mentem.
- Még találkozunk.-mondtam.
- Mindenképp.-felelte, majd átnyújtotta a kezét a keskeny rácson és kezet fogtunk. A búcsúzás után az őr elvezetett, de újdonsült barátom még egyszer utánam szólt:
- Aztán ügyesen azzal a kis csajjal!
- Menj a francba!-mondtam, aztán hallottam, hogy elnevette magát.
Egy irodába vezettek, ahol mindent elmondtak, többek között, hogy ártatlan vagyok és valóban nem én vagyok a felvételen. Ezen kívül a személyes tárgyaimat is visszakaptam, majd kivezettek. Anyáék vártak az őrs előtt. Anya odajött hozzám és megölelt.
- Jaj kisfiam. Tudtam, hogy elengednek.
- Majd otthon megbeszéljük, csak menjünk haza.-mondtam majd elindultunk az autó felé. Beszálltunk, de otthonig egy szót sem szóltam. Otthon viszont mindent megbeszéltünk, csak azt az egy dolgot nem említettem nekik, hogy a srác, aki pénzt lopott a boltból az esetlegesen az ikertestvérem is lehetett. És mivel nem volt kedvem erről beszélni, vacsora után fáradtságra hivatkozva felmentem a szobámba. Ahogy beléptem, azonnal az ágyra vetettem magam. Félreértés ne essék, nem vagyok az az elkényeztetett kis ficsúr, aki egy napot sem bír ki, hogy ne a saját ágyában aludjon, de azért ártatlanul eltölteni két napot egy fogdában eléggé szokatlan és nyomasztó volt.
Jobban körülnéztem és örültem a szobám minden egyes négyzetméterének. Igaz még nem volt itt az idő, hogy lefeküdjek, de mivel nem tudtam magam igazán kipihenni és holnap dolgoznom kellett, ezért már nyolc órakor húzni kezdtem a lóbőrt. Na de kellett nekem elaludni? Rögtön az álmok világába csöppentem, és ismételten csak "saját magammal" találkoztam. De ezentúl, nem rémálom volt. Sőt, inkább egy boldog egymásra találásnak tűnt, de nem sokáig álmodhattam mert egyszer csak minden szertefoszlott és meghallottam az ébresztő óra üvöltését. Mikor felébredtem elmosolyodtam, hogy nem abban a hideg zárkában ébredtem, és már az egész napom vidámabban kezdődött mint eddig. Elmentem fogat mosni, megmosdottam, felöltöztem, zsebre vágtam a telefonom és elindultam. Persze az anyának járó puszi sem maradt el.
A busz most meglepően időben érkezett, így két perccel hamarabb értem be az üzletbe. Mikor beléptem az ajtón Josh tárt karokkal fogadott.
- Jó reggelt, te börtöntöltelék.
- Vicces vagy.-mondtam komoly fejjel- De örülök, hogy látom azt a hülye fejed.-nevettem.-És most kivételesen a hajad is jól áll.
- Na és mesélj csak, mi volt ez az egész? Mert minket nem igazán világosítottak fel.-mondta majd a pultra könyökölt, én pedig mesélésbe kezdtem.

Josh és Victor

13.~

Ahogy ültem hallottam, hogy valaki megszólított. Bár nem tudom a "Hé, te" az milyen fajta megszólítás. Felnéztem.
- Igen te.-eddig észre sem vettem, hogy ül valaki a velem szemben lévő cellában. Először még nem láttam, de aztán közelebb jött. Szőke hajú, ázsiai srác,talpig feketében.Klasz összeállítás.-gondoltam magamban. Látszólag velem egyidősnek tűnt.
- Hogy hívnak?
- Victor, de csak V.
- Milyen becenév ez?-nézett rám furcsán. Kíváncsi lettem az övére.
- És a tied?
- Dimitri.-felhúztam a szemöldököm. Ahhoz képest, hogy orosz neve volt, eléggé ázsiainak tűnt.
- Ez komoly? Nem látszol orosznak.-feleltem.
- Tudom, csak a szüleimnek nagyon tetszett ez a név bár sokszor megváltoztatnám. És, bocs ha az elején bunkón szólítottalak meg, de nem tudtam, hogy hogy tegyem.-nevetett.
- Na és miért csuktak le?-kérdeztem.
- Hát volt egy-két lopási kísérletem.
- Kísérleted?
- Igazából sikerült, de csak kisebb összegeket. Már három napja vagyok ide bezárva, de elvileg még van egy hetem. Viszont ha megint kísérletezem akkor már börtön. Na és te?
- Én semmit nem csináltam, de a rendőrök állítják, hogy igen.
- Mi történt?
- Tegnap kirabolták a boltot, ahol dolgozom és nagyon úgy tűnik, hogy a biztonsági kamera felvételein én vagyok, de nem én voltam. Biztos alibim van és ezt többen is alátámasztják.
- Hát akkor miért vagy itt?
- A srác, aki kirabolta szakasztott úgy nézett ki mint én. Csak azt nem tudom ez hogy lehetséges.
- Mi van ha a jövőbeli éned, vagy nem tudom...van ikertesód?-a srác ugyanúgy gondolkodott mint én.
- Nem nincs, vagyis..nem tudom.
- Hogyhogy nem?-kérdezte felhúzott szemöldökkel, erre elmondtam neki mindent.- Hú, ez komoly. Mi van, ha mégsem halt meg?
- De akkor a szüleim tudnának róla nem? Vagy keresett volna minket.
- Nézd, nem tudom, hogy mit gondolsz ezzel kapcsolatban de egy biztos, hogy a srácot meg kell találnod. Mi van ha tényleg a testvéred?
- Nem tudom Dimitri...nem tudom, de abban igazad van, hogy valahogy meg kell találnom.
- Na erről van szó.-mosolygott- Amúgy mi a teljes neved? Majd bejelöllek Facebook-on.-ezen elkacagtam magam.
- Victor Young.-mosolyogtam.
- Koreai vagy?-kérdezte.
- Félig. Anyám amerikai, apám koreai.
- Király. Bennem is van koreai.
- Akkor nem vagy teljesen az?
- Neeem.-mondta az "e" betűt kicsit elnyújtva.- Apám angol, anyám pedig koreai-japán szóval van bennem minden.-nevetett. Egész jó fejnek tűnt a srác.
Még pár percet beszélgettünk, mikor közeledni kezdett egy őr.
- Victor Young?! Látogatója jött.-ilyen hamar? De nem érdekelt,hihetetlenül örültem. Kinyitotta az ajtót majd rám tette a bilincset.
- Hé V!-hátrafordultam.- Remélem minél hamarabb kijutsz innen.-mondta Dimitri.
- Kösz. Viszont kívánom.-mosolyogtam majd intett egyet, én pedig elindultam az őrrel. Egy menzára vittek annyi kivétellel, hogy itt csak asztalok és székek voltak. Mikor beléptem egy lány ült az egyik asztalnál. Amint becsukták a hátam mögött az ajtót felállt és felém jött. Megkönnyebbültem mikor láttam, hogy Cindy az. Késztetést éreztem arra, hogy megöleljem, de ő is így tett.
- Jaj, Victor!-kezdte a mondandóját.- Hogy vagy?-kérdezte és engedett az ölelésből.
- Egész tűrhetően.-válaszoltam mosolyogva majd leültünk az asztalhoz. Kicsit csodálkoztam, hogy ilyen hamar behívták, de minél előbb annál jobb.
- Voltam kihallgatáson, és elmondtam, hogy fél kilencig veled beszéltem, sőt még az üzeneteket is megmutattam és még azt is említettem, hogy nem láttalak volna, hogy elhagyod a házatokat.
- És mit mondtak?-kérdeztem kíváncsian.
- Azt, hogy még kivizsgálják az ügyet, de nagy esély van rá, hogy már holnap kiengednek.-mondta nagy mosollyal, mire én is mosolyra fakadtam. Ismét meg kellett ölelnem, amit mosolyogva fogadott.
- Köszönöm.
- Ugyan semmiség, hiszen ártatlan vagy, tudom, és bizonyítható is.-felelte.- Viszont mennem kell, mert nem engedték, hogy sokáig benn legyek, épp hogy csak ezt eltudjam neked mondani.
- Rendben.-mondtam és felálltunk.
- Holnap még beszélünk.-felelte és egy mosollyal távozott is. Megkönnyebbültem, mikor Cindy elmondta a hírt, hogy akár már holnap kiengednek és boldog voltam, még ha egy hideg és nyirkos zárkában is kellett aludnom.

Dimitri

12.~

Amint a rendőrök megláttak "engem" a felvételen nem volt kérdés, hogy azonnal őrizetbe vettek.
- Hé, hé, várjanak, nem én vagyok azon a felvételen.
- Victor Young, ezennel letartóztatom bolti lopás vádjával.
- De nem én voltam! Josh, hidd el, nem én voltam!-Josh nem szólt semmit, csak bámulta, ahogy kivisznek a boltból. Nem akartam ezt elhinni, azt kívántam, hogy bárcsak egy rossz álom lenne, és mindjárt felébredek. De nem, nem ébredtem fel, helyette egy rendőrautóban találtam magam megbilincselve, amely szirénázva haladt a rendőrőrs felé. Egész úton azon gondolkodtam, hogy hogy a francba lehetséges ez. Nem lehettem azon a felvételen, hiszen otthon voltam, mikor ez történt, és erre tanúk is vannak. De hiába tűnt ez a fő gondnak, nem ez volt. Hanem az, mikor meglátom majd a szüleim arckifejezését. Tudtam, hogy nem én voltam, de akkor is tartottam tőlük.
Tíz perccel később megérkeztünk a kapitányságra. Alig vártam, hogy végre leszedjék rólam a bilincset, mivel eléggé kényelmetlen volt és szorított is.
Még életemben nem jártam rendőrségen, és reméltem, hogy többet nem is fogok. Egy iroda kinézetű szobába vezettek be, a falai hófehérek voltak, azokon pedig mindenféle bűnözők képei voltak felaggatva. Középen egy íróasztal volt, ami mögött egy férfi ült, a billentyűket nyomkodva közben a szemüvegét igazgatva. Fehér ingeben volt, fekete nyakkendője pedig meg volt lazítva. Látszott rajta, hogy unja a munkáját, de nagyképűnek érezte magát azzal a dús barna hajával mivel ő volt itt a főnök.
 Előállítottak, majd levették a bilincset.
- Na végre.-sóhajtottam fel és dörzsölni kezdtem a csuklóimat. Az íróasztal előtt volt egy szék, ahová leültettek. Karba tettem a kezeimet és csak néztem. A férfi rövidesen megszólalt.
- Szóval, Victor Young, ha nem tévedek.-nézett rám, de nem válaszoltam. Tudta jól, hogy kivagyok.- Bolti lopás?
- Nem én voltam.-feleltem, mire a hátamnál álló rendőr átnyújtott a férfinak egy kazettát. Gondolom ez a biztonsági kamerák felvétele volt. A férfi szó nélkül átvette és betette egy lejátszóba. Belepörgetett és rátért a lényegre, ahol a tettes éppen lenyúlja a pénzt. Megállította és rám nézett.
- Ezek szerint teljesen biztos, hogy te voltál.
- Ügyvéd nélkül nem nyilatkozom.-ezt mindig is kiakartam próbálni, de úgy látszott nem igazán tetszett a pasasnak.
- Az egyetlen ügyvéd, akit ma látni fogsz, azok a szüleid lesznek.-felelte.- Amíg nem érkeznek meg a szülei, vegyenek tőle ujjlenyomatot, aztán folytatjuk.-mondta, engem pedig felállítottak és egy másik szobába vezettek. Az ujjaimat betintázták és egyenként lenyomkodták. Miközben ez zajlott, a szüleim megérkeztek. Apám forrt a dühtől, de még nem tudta mi történt. Rögtön így fogadott.
- Fiam, mi a fenét műveltél?
- Semmit. Tényleg semmit.-feleltem.
- Biztosúr, biztosan tudom állítani, hogy nem lehet a fiam azon a felvételen, hiszen otthon volt. Az meg, hogy az a fiú hasonlít a fiamra nem jelenti, hogy ő  volt!
- Amíg erre nincs kézen fogható bizonyíték, addig őrizetbe kell vennünk. Mivel nem nagy összeg tűnt el, maximum egy hét letöltendő szabadságvesztést kap.
- De ez hallatlan, a fiam nem bűnöző!-anyu nagyon biztos volt benne, viszont apu már kevésbe.
- Asszonyom, érhető, hogy védi a fiát, de amíg nincsen bizonyíték, és más tanú a biztos alibihez...-okoskodott volna még a pasas de félbeszakítottam.
- Tulajdonképpen van.
- Ki?-nézett rám mindenki.
- Tegnap Cindy-vel beszéltem fél kilencig.-motyogtam magamban- Mikor is történt az eset?
- A kamera órája szerint este kilenckor.
- Anyu, gondolj bele, kilenckor mentem fel a szobámba mikor fürdés után megvacsoráztam. Kizárt, hogy egy időben két helyen legyek, vagy nem?-kérdeztem nagyképűen.
- Ki is volt a másik illető?
- Cindy Newton. Biztos alibim van és ezt ő is állítja.
- Mindenesetre kihallgatjuk Ms.Newton-t és értesítjük önöket, de amíg nem lesz biztos az alibid, őrizetbe kell hogy vegyünk, mivel te vagy az első számú gyanúsított.-hangzott el a férfi szájából.
- Ezt nem tehetik, hiszen most mondta, hogy ártatlan!-hallottam meg anyu hangját, ami igazán erőteljes volt.
- Nyugodjon meg asszonyom, mindössze csak egy hétről van szó, sőt lehetséges, hogy hamarabb elengedjük, de ehhez szükség van a kisasszony vallomására.
- De...-anyu már nem tudott mit mondani, így én nyugtattam meg.
- Anyu, nyugodj meg. Ma vagy holnap behívják Cindy-t, ő is elmondja azt, amit én, kiengednek és minden rendben lesz.
- Jó.-bólintott és megölelt. Engem újra megbilincseltek, és elvezettek. Egy átmeneti fogdába vezettek, ez még nem volt igazi börtön. De ennek ellenére is borzalmasan éreztem magam. Ártatlanul egy fogdában az ágyon, imára kulcsolt kezekkel ülni...soha senkinek sem kívánom ezt az érzést. Csak egy dolog nyomasztott, de az nagyon. Ki volt az a fiú, aki megszólalásig hasonlított rám? Átfutott egy-két dolog az agyamon, de azok teljesen lehetetlennek tűntek. Talán a jövőbeli énem volt, aki csóró volt és szüksége volt pénzre? Na jó, ez hülyeség, túl sok filmet nézek. Ha nem lenne más lehetőség azt hinném hogy...de ez is lehetetlen.Hiszen meghalt.

11.~

Rögtön mikor felmentem bekapcsoltam a laptopom és megnéztem a közösségi oldalt, hogy milyen dolgok történnek. Hát mit ne mondjak, elég unalmas dolgokat láttam és már kezdtem lelépni, mikor üzenetem jött. Mosolyogva néztem rá a felugró ablakra, amelyen a "Cindy Newton" név díszelgett.

- Szia!-kezdte a beszélgetést a végén egy mosolygó arccal.

- Hello.-írtam vissza és vártam, hogy visszaírjon. Nem is kellett sokat várnom.

- Hogy vagy? A hajadat nem rontotta el a szél?-meglepődtem az utóbbi kérdésen.

- Köszi jól, de ezt honnan veszed?

- Láttalak reggel kapucniban és gondoltam, hogy azért vetted fel mert fújt a szél.-elmosolyodtam.

- Szerencsémre nem, viszont Josh barátom nem volt ilyen szerencsés.-válaszoltam és elküldtem neki egy Josh-ról készült fényképet. Természetesen muszáj volt lefotóznom, ahogy a haja az égnek állt. 

- Nagyon jól áll neki.-olvastam a válaszát melynek végére nevető arcokat biggyesztett.- Téged is megnéznélek ilyen hajjal.

- Talán egyszer.-feleltem egy mosolygós arccal a végén.- Ma miért nem jöttél Lisa-val a boltba?

- Miért? Talán hiányoztam?-kérdezte, amelyre legszívesebben azt válaszoltam volna, hogy igen, de mivel ez nem állt szándékomban, ezért csak annyit írtam, hogy:

- Csak furcsa volt, hogy még ma nem találkoztunk, és jól jött volna még egy vevő.

- Akkor lehet holnap beugrom.-ennek a mondatnak a végére egy kacsintó fejet rakott, ami ismét csak megmosolyogtatott.Igazán örültem neki, hogy beszéltem vele. Nagyon megkedveltem őt, hiába csak három napja ismertem.

*Cindy POV*

Nagyon nehezen tudtam magam rávenni, hogy írjak V-nek, de végül megtettem. Hiába még csak pár napja ismertem, de nagyon szimpatikusnak tűnt, sőt már tetszett is. Az meg hogy visszaírt, igazán boldoggá tett és úgy éreztem, ebből még több is lehet, bár nem fűztem hozzá sok reményt.

*Victor POV*

Már majdnem két órája beszéltünk, mikor benyitottak. Szokás szerint anyu volt az.

- Kisfiam már nyolc óra van és még nem ettél. Nem vagy éhes?

- Nem, nem köszi.-mondtam, de nem néztem rá anyára, hanem csak írtam az üzenetet.

- Kivel beszélgetsz?-kérdezte.

- Nem fontos.-feleltem, de tudtam, hogy úgy is kiszedi belőlem.

- Victor.-lehunytam a szemem, sóhajtottam egyet és kinyögtem.- Cindy-vel.-a francba anyám kíváncsiságával.

- Azzal a Cindy-vel?-kérdezte mire kimutattam az ablakomon mondva, hogy a szomszéddal.- Akkor nem is zavarok.-mosolygott és kiment, én pedig tovább folytattam a beszélgetést.

***

Körülbelül fél kilenckor köszöntünk el egymástól, majd lecsuktam a laptopom és elment zuhanyozni.

Eközben Jeremy már a boltnál volt. Jobban szemügyre vette a boltot, majd körbejárta. A főbejáraton akart bemenni, de nem tartotta túl jó ötletnek, ezért hátra ment a hátsóbejárathoz. Fogta a feszítővasát és felfeszítette a zárat. Pár perc próbálkozás után sikerült neki. Óvatosan kinyitotta az ajtót majd a kasszához sietett. Nem gondolkodott nagyban, csak pár dollárt vett el és már készült is menni, de utoljára még visszafordult és elemelt egy nyalókát. Mikor végzett elhagyta a boltot.

***

Reggel ugyanúgy ébredtem mint szoktam. Nem tudtam, hogy mi vár még rám ezért nem izgultam, kivéve amiatt, hogy mit vegyek fel de végül egy farmernál, egy fehér mintás felsőnél és a fekete bőrdzsekinél döntöttem. Ugyanis szerettem volna jó megjelenést kölcsönözni, mivel Cindy megígérte, hogy ma bejön a boltba.

Boldogan ballagtam a buszmegállóhoz, mikor csörgött a telefonom. Josh volt.

- Hallo.-szóltam bele.

- Victor, be kell jönnöd azonnal.

- Nem sokára jön a busz, tíz perc és benn vagyok.-feleltem.

- Siess!-mondta és letette. Ilyet még nem csinált és a hangja is elég komolynak tűnt. Mikor megérkezett a busz ingerülten szálltam fel és alig vártam, hogy végre a boltnál legyek. Viszont mikor megérkeztem megdöbbentem. Két rendőrautó állt a bolt előtt. Azonnal bementem.

- Josh! Mi történt?

- Este betörtek. Most nézzük a biztonsági kamera felvételeit.

- Mit vittek el?

- Az áruból semmi sem hiányzik, csak ötven dollár.-felelte, de közben a felvételeket nézték két rendőrrel a másik kettő pedig a hátsó bejáratot nézegették, gondolom ujjlenyomatot kerestek én pedig csak álltam ott. Hirtelen Josh arca lefagyott. Mint aki szellemet látott.

- Josh, mi van?-nem felelet, de engem nézett.- Mi van a felvételeken?

- V, de hát..-mondta volna, de nem folytatta. Felém fordított a monitort, hogy én is megnézzem. Mikor megláttam nem hittem a szememnek. Ez nem lehetséges. Én voltam azon a felvételen.

10.~

Miközben mi dolgoztunk, Jeremy elhagyta a hotelt. Kevéske pénze fogyóban volt, fogalma sem volt, hogy honnan szerethetne pénzt.
- Pénzt kell szereznem.-morogta magában majd táskájával együtt útnak indult. Mivel nem tervezett bankot rabolni de szüksége volt pénzre, fontolóra vette, hogy magához vesz egy kisebb összeget nem teljesen legális módon és ezért nézegetni kezdte a boltokat. Nem gondolkodott nagyban, beérte egy kisebb bolttal is mint például ahol én dolgoztam. Miközben sétálgatott meglátta a boltot, többek között engem is a kasszánál.

- Ezt nem hiszem el.-suttogta és bámulni kezdett, de én nem vettem észre. Viszont Ashley annál inkább.

- V, nézd!-nézett rám és mutogatni kezdett az ajtó felé. Kinéztem az ablakon de nem láttam semmi különöset.

- Mi az?-kérdeztem.

- Az előbb ott állt kinn egy ugyanolyan fiú mint te.-érthetetlenül néztem rá- Nem vagyok hülye, komolyan láttam egy srácot!

- Ashley...minden rendben van?-kérdeztem.

- Nem vagyok megőrülve, esküszöm, hogy láttam azt a fiút és úgy nézett ki mint te! Akkor őt láttam reggel a hotelnál is.

- Jó, oké. Lehet csak hasonlított rám, előfordulhat.-mondtam, de kicsit azért furcsálltam, hogy már másodjára hozakodik ezzel elő.

*JEREMY POV*

Mielőtt még észrevehetett volna elhúztam a csíkot, így is elég volt, hogy az a csaj meglátott. Még most sem hiszem el, hogy láttam az öcsémet. Az ikremet! Egyszerre éreztem dühöt és boldogságot. Bedühödtem, mert az a tudat, hogy a szüleim őt választották engem meg bedugtak egy rohadt árvaházba nagyon rosszul esett és mindent megtettem volna, hogy tönkretegyem az életüket. Viszont örültem, hogy végre megtaláltam. Régóta vártam arra, hogy lássam az öcsémet. Mindig is szerettem volna egy testvért és most végre megtaláltam. De most ezt félre kellett tennem egy időre, ugyanis pénzhez kell, hogy jussak, és már meg is van, hogy honnan.

* Victor POV*

Ashley egész nap zaklatott volt és azt magyarázta Josh-nak, hogy nem őrült meg, igenis az a srác úgy nézett ki mint én. Olyan meggyőző volt, hogy már kezdtem neki hinni, és már fel is merült bennem egy gondolat, de az lehetetlen. Mindenesetre próbáltam nem figyelni rá, de nem sikertelenül. Ráadásul még Lisa is egyedül jött és még Cindy-t sem láttam, de természetesen legjobb barátom az eszembe juttatta.

- Na és..mi a helyzet a kis szomszédlánnyal?

- Kivel? Cindy-vel?-bólintott.-Tegnap beszéltünk és ennyi.

- Szóval beszéltetek?-kérdezte nagy vigyorral.

- Igen..ez olyan nagy dolog?

- Később még az lesz.-kacsintott és távozott. Kikészít ez a gyerek, de ha nem lenne ilyen akkor nem is Josh-ról beszélnénk.

Munka után siettem haza ahogy csak tudtam két okból is kifolyólag. Az egyik, mert még mindig fújt a szél és hideg volt. A másik, hogy szerettem volna találkozni Cindy-vel de sajnos ez a tervem füstbe ment, ugyanis nem volt kinn az udvaron. Tudomásul vettem, hogy ma nem látom és bágyadtan mentem be a házba. Mikor beléptem már apa benn volt.

- Szia. Anyu?-kérdeztem.

- Még benn kellett maradni az irodában, de egy óra múlva itthon lesz.-mondta.

- Rendben. Ha kellek, fenn leszek a szobámban.-mutattam fel a lépcsőn, de apu megállított.

- Várj csak egy kicsit Victor. Anyád mesélt nekem a szomszédlányról, hogy...

- Ne, ne, apu. Inkább szerintem hagyjuk ezt a témát, már túl vagyunk a felvilágosításon nem?

- Igen, és csak annyit szeretnék mondani, hogy egyet értek anyáddal.

- Oké, végeztünk? Ezt anyával már megbeszéltem, felmehetek?

- Menj csak.

- Köszönöm.-fújtam ki a benn tartott levegőt és felmentem.

Jeremy

9.~

Eközben a szép napos idő átváltott zordra és esősre.
A szobában álltam az ablaknál és néztem, ahogy az esőcseppek lepotyognak az égből. Közben rá-rá pillantottam Cindy-ék lakására. Kicsit már kezdett érdekelni ez a lány és szerettem volna még látni.
Míg én az égszakadást néztem, valaki bejött a szobámba.
-Mit szeretnél?-kérdeztem megfordulás nélkül, de tudtam, hogy anya az. Más nem igazán jár be hozzám.
-Beszélni szeretnék veled.
-Anyu, ha arról szeretnél beszélni, amit láttál akkor inkább kímélj meg légyszi. Semmi jelentősége nincs.
-Ha nincs semmi jelentősége akkor miért nézed most is az ő házukat?-jobbnak láttam ha inkább eljövök az ablaktól és inkább leülök az előtte lévő kék babzsákfotelbe.
-Nem néztem. Az esőt bámultam.
-Figyelj, ha szívesebben beszélsz erről apáddal akkor inkább...
-Csak apát hagyd ki ebből kérlek.-esdekeltem.- És amúgy is, már átestünk azon a bizonyos beszélgetésen, szóval minden oké.
-Hát rendben, de engedd meg, hogy mondjak valamit.
-Parancsolj.-válaszoltam.
-Ismerd meg őt jobban. Látom rajta, hogy kedvel téged és az eddigi barátnőid..hát egyik sem volt ilyen.
-Nem bírtad őket?-kérdeztem.
-Ne haragudj de nem. Mind borzalmas volt, nem is értem, hogy járhattál velük.
-Ezt eddig sose mondtad.-húztam fel a szemöldököm.
-Mert nem tartottam fontosnak. Cindy teljesen más, ne hagyd, hogy eltávolodjon tőled. Hallgass rám.-ezen kicsit elgondolkodtam.
-Köszi anyu.-mosolyogtam, majd egy mosoly kíséretében távozott. Felsóhajtottam és gondolkodni kezdtem. Fogadjam meg anyám tanácsát?
Másnap reggel hatkor ismét csörgött az az átkozott óra. Fáradtan nyúltam utána de megint lelöktem, viszont ezúttal mikor földet ért elhallgatott. Fölültem az ágyon, nyújtóztam egyet majd elvonultam a fürdőszobába. Tíz perccel később jöttem ki és öltöztem fel. Igazán szeles nap volt a mai ezért a mai összeállításom egy fekete farmer, piros pólóval és egy fekete kapucnis pulcsi volt.
Mikor kiléptem a házból azonnal feltettem a kapucnit, hogy a hajam megvédjem. Közben Cindy-ék házát néztem és reménykedtem, hogy kilép az ajtón, de sajnos semmi nem történt.

- Mi van veled V? Megvagy hülyülve?-kérdezgettem magamtól és gyorsan tovább mentem. Út közben végig fogtam a kapucnimat, mert különben a hajam bánta volna, de szerencsére úgy értem a bolthoz, ahogy elindultam. De velem ellentétben Josh nem volt ilyen elővigyázatos. Mikor beléptem a boltba rögtön elfogott a kacagás. Josh furcsán nézett rám.
-Mi van?
-Öcsém, néztél már tükörbe?-fogtam a hasam a nevetéstől.
-Miért?
-Csak nézd meg a fejed a tükörben.-annyira nevettem, hogy a pultra rogytam. Josh sietve ment a személyzeti mosdóba, hogy megnézze a haját. Döbbenet fogta el.
-A rohadt életbe! És így mentem végig az utcán!- háborodott fel és gyorsan igazgatni kezdte a haját. Még mindig kacagtam de már kezdtem megnyugodni.
-Máskor inkább tegyél fel sapkát vagy valami.
-Jó ötlet.-felelte és megfordított a táblát. Pár perc múlva Ashley lépett be.
-Sziasztok! V, te mit keresel itt?
- Hogyhogy mit keresek itt?-kérdeztem.
- Az előbb téged láttalak a hotelnál.
-Azt meg hogy, ide jöttem rögtön és itt vagyok már vagy tíz perce. Nem jártam egy hotel közelében sem.

-Pedig biztos voltam benne, hogy téged láttalak. Akkor káprázott a szemem? Na mindegy.-vonta meg a vállát és munkába állt. Kicsit furcsálltam a dolgot, de hagytam a dolgot.

8.~

Éppen hazafelé tartottam, mikor nevetést hallottam a szemben lévő szomszéd házból. Odapillantottam és minő meglepő, Cindy-t pillantottam meg. Ő is látott és azonnal köszönt.
- Szia V!
- Hello Cindy.-mosolyogtam. Nem terveztem vele beszélgetést, de ha már így alakult, miért is ne.
- Tudtam én, hogy fogunk ma még találkozni.-mosolygott és kijött hozzám az útra. Amint kilépett a házuk kapuján egy kis husky futott utána.
- Szép kutya.-jegyeztem meg.-Gondolom nem harap, már csak a termetéből ítélve.
- Nem. Ha szeretnéd megsimogathatod.-felelte.
- Kénytelen leszek.-mosolyogtam és már le is hajoltam hozzá. A kutyus jókedvűen fogadta az üdvözlésemet, hevesebben kezdte csóválni a farkát és megnyalta a kezem.- Mi a neve?
- Kevin.-felelte.
- Kevin? Elég szokatlan név egy kutyának.-nevettem.
- Tudom, de nekem tetszett, és ha ránézel olyan Kevin kinézete van.-a kutyára néztem és elméláztam.
- Igazad lehet.-feleltem. Közben a kutya-közismertebb nevén Kevin- Cindy-hez is odament, hogy kapjon tőle némi szeretet. Cindy lehajolt és megsimogatta. Közben különös dolgot fedeztem fel. A haja copfban volt, és az aljából kilátszott egy zöld tincs.
- Jól van. Kevin, ül!-utasította a kutyát, de közben nem bírtam megállni, hogy ne osszam meg vele az észrevételemet.
- Nem is tudtam, hogy van egy zöld tincs a hajadban.
- Ja, hogy az.-mosolygott- Nehezen lehet észrevenni, mert a hajam legalján van és akkor látszik, ha összefogom. Ezért hívom titoktincsnek.
- És miért éppen zöld?
- Ez a kedvenc színen.-felelte.
- Az enyém is.-mosolyogtam, mire ő is elmosolyodott.
- Meg hát tudom, hogy nem valami nagy dolog, de ettől kicsit egyedinek érzem magam. Nem mintha másnak nem lenne, de próbálom elhinni, hogy legalább ez azzá tesz.
- Hidd el, az vagy.-mosolyogtam.- Oh várj.-mondtam és a frufruját,amit az enyhén fújó szél elmozdított visszatettem a füle mögé.
- Köszönöm.-mosolygott ő is. Most vettem csak észre, hogy mennyit mosolyog, akár csak én. Bár, ez az utóbbi időben nem igazán látszik. Viszont mióta találkoztunk, nagyon sokat láttam mosolyogni, szinte mindig, és nagyon aranyosan tette. Elmerültem mosolygásában, de közben észbe kaptam és gyorsan elkaptam a tekintetem az arcáról.
Közben meghallottuk Cindy anyukájának hangját.
- Cindy kérlek gyere be!
- Megyek! Hát akkor, szia. Még találkozunk.-mosolygott ismét- Gyere Kevin.
- Szia.-intettem utána, majd én is bementem a házunka. Mikor beléptem a házba senkit sem láttam, viszont mikor oldalra fordultam ijedtemben ugrottam egyet. Anyu ott állt az ablaknál.
- Láttam.-mosolygott.
- Anyu mi a...ilyet többet ne csinálj, és egyáltalán miért állsz az ablaknál?-förmedtem rá.
-Láttam.-ismételte meg majd karba tett kézzel sétált el mellettem sunyi mosollyal. Érthetetlenül nézem utána.
- Mi az istent láttál?-kérdeztem tőle felemelt kezekkel.
- Tudod te.-tudtam. Tényleg tudtam, de nem kötöttem az orrára.
- Kikészítesz. Te is és Josh is.-mondtam fáradt hangnemmel, és felmentem az emeletre.

Közben Jeremy megérkezett Chicago nyugati részére és mivel nem volt senkinél-egyenlőre-akinél megszállhatott volna egy hotelba ment. Kivett egy szobát pár éjszakára. Felment, letette a táskáját és az ablakhoz ment, hogy megnézze a kilátást, de nem sokáig csodálta.
- Úgy is megtalállak.-suttogta és behúzta a függönyt.

Kevin 

7.~

Innentől kezdve egész munkaidő alatt Josh csak azt hajtotta, hogy Cindy mennyire illene hozzám, és hogy mennyire bejön nekem. Hiába dobáltam hozzá a szivacslabdát nem hagyta abba. Inkább egy medicinlabda kellett volna.Még csak az kellett, hogy Ashley is megtudja. De ha Josh-on múlik akkor azonnal megtudja. Így is lett.
-Oh Ashley!-hívta oda a barátnőjét kényes hangon.
-Mi az?-kérdezte és azonnal mikor odasietett a barátjához.
-Képzeld...-kis hatásszünetet tartott-Itt járt Lisa és az unokanővére Cindy, aki egyben V új szomszédja és jövendőbelije. A srác szerelmes.-mesélte hatalmas mosollyal az arcán miközben szíveket mutogatott felém.
- Tényleg? V, nem is mondtad, hogy...-nem engedtem, hogy befejezze.
-Semmit sem mondtam mert még én sem tudok róla.-néztem rá szúrós szemekkel a barátomra.- Cindy csak a szomszédcsaj de a pasid állítja, hogy belezúgtam. De ezt nekem kellene tudni nem igaz?
- Figyelj Victor, nekem hiába mondod, de látom a szemedben,-közben megfogta a vállam és mutogatni kezdett az ujjaival a szemem felé, amit mellesleg majdnem kiszúrt-hogy hazudsz. Lásd meg, hogy igazam lesz. Elmentem dolgozni.-fejezte be elégedetten és tudálékosan majd elment. Fújtam egyet.
- Ez sem normális.
-Tudom, de ha az lenne már furcsa lenne.-nevetett Ashley mire én is elmosolyodtam- Na most, hogy elment mesélj csak kicsit nekem erről a Cindy-ről.-könyökölt le elém.
-Ash, ne kezd már te is! Esküszöm ha ezzel fogtok nyaggatni kirúgatom magam.
-Nem is tudnád magad kirúgatni te nagyon okos. De most komolyan..megtetszett?-elméláztam egy időre.
- Nem mondom azt, hogy azonnal belészerettem, de igazán szép lány.
-Tudtam!!-hallottuk meg Josh hangját az utolsó sorból.
- Húzzál már dolgozni!-kiáltottam rá mire elhallgatott.
-Tehát tetszik.-mosolygott Ashley.
-Egy picit. De nem tervezek semmit.
-Nem is kell. A sors majd elintézi.-kacsintott és otthagyott, de még egy pillanatra visszafordult.- Ezt elfelejtettem.-mondta és odadobott egy nyalókát.
-Kösz.-megköszöntem és ki is bontottam.
*Eközben Chicago másik részében*
Jeremy a szobában volt és pakolt.
-Hová fogsz menni?-kérdezte egy copfos kislány, aki szinte a bátyjának tartotta Jeremy-t.
-Nem tudom, majd meglátom. De...-guggolt le elé- te maradj jó és ne szomorkodj. Majd jövök és meglátogatlak. Rendben?
-Megölelhetlek?-kérdezte a kislány mire Jeremy bólintott. Megölelte majd felvette a táskáját és lement a földszintre. Az előtérben az árvaház lakói és a dolgozók várták.
-Vigyázz magadra és ezt tedd el.-mondta az árvaház vezetője és átnyújtott némi pénzt.
-Köszönöm.
-Remélem boldogulsz majd és remélem, hogy megtalálod a testvéredet.
-Igen, én is remélem.-felelte Jeremy majd elbúcsúzott mindenkitől és elindult. A buszmegállóba ment, onnan pedig Chicago nyugati részébe, ahol mi laktunk.

Josh "V szerelmes" mosolya

6.~

Pár percet még feküdtem, majd meghallottam az autóajtó csapódását. Megjöttek. Kedvtelenül keltem fel és mentem le. A lépcső aljánál vártam őket, bár tényleg nem volt kedvem velük találkozni.
- Szia, kisfiam!-mosolygott anya, majd odajött és megölelt.
- Szia, anyu.-üdvözöltem én is egy öleléssel. Apu csak felém biccentett és bezárta az ajtót.
- Mit kérsz ma vacsorára?-kérdezte anyu.
- Teljesen mindegy, de ami azt illeti, nem is vagyok éhes. Főzz, amit akarsz! Fenn leszek a szobámban.-mondtam és felmentem. Bekapcsoltam a laptopom és felléptem a közösségi oldalra. Az első posztot-ami megjelent- Lisa anyukája tette ki. Egy kép volt, amin Lisa volt és az a lány, akivel reggel anyu beszélgetett. Talán ő lenne Lisa unokanővére? Erre csak úgy jöhettem rá, ha megkérdezem anyut. Minden porcikám az ellen volt, hogy ne kérdezzem  meg, sőt, még cikinek is találtam, de szerettem volna megtudni, hogy ki az, így visszamentem anyához és megkérdeztem.
- Te, anyu?! Ki volt az a lány, akivel reggel beszéltél?-mosolyogva fogadta a kérdésemet, ami rosszat sejtetett.
- Ő az új szomszéd. A szüleivel költöztek ide Londonból, és Lisa unokatestvére.-mindjárt gondoltam.
- Értem.-feleltem és gondolkodva nekitámaszkodtam a pultnak.
- De miért kérded?-nézett rám anya huncut mosollyal.
- Csak úgy.-feleltem.
- Szép kislány igaz?-sejtettem, hogy ezzel fog előhozakodni, én pedig egy könnyed fordulattal a lépcső felé igyekeztem.
- Ebbe most ne menjünk bele.. a szobámban leszek.
- Tudtam én, hogy tetszik!-szólt utánam mire legyintettem egyet és ráhagytam a dolgot. De szó mi szó, tényleg szép lány volt.
Nem tartottam be a szavam és nem maradtam vacsorakor a szobámban. Amint megéreztem a kaja illatát lesprinteltem a konyhába. Tény, hogy szerettem enni, és mindig elsőként ültem az asztalhoz. Ezúttal viszont kerültem a testvérrel kapcsolatos témát, és nyugodtan vacsoráztunk meg idegesség nélkül. Utána lezuhanyoztam, fellőttem a pizsit, és lefeküdtem.
Hajnali egy óra körül járhatott az idő, mikor álmodni kezdtem. A helyszín egy börtön volt, de nem értettem, hogy mit keresek ott. A cellámban ültem és a fejemet fogtam. Hirtelen megszólalt egy hang.
- Victor, látogatója jött!-gondolom az őr lehetett. A rácsokhoz mentem és vártam a látogatómat. Megdöbbentem. Saját magamat láttam magam előtt és mosolyogtam a rácsok mögött álló énemre. Közelebb lépett és megszólalt.
- Tönkre foglak tenni.-mondta és elsétált. Ezt nem tudtam mire vélni, így utána kiáltottam, hogy álljon meg, de nem tette meg. Addig kiabáltam míg szertefoszlott minden és felébredtem. Felültem és sóhajtozni kezdtem. Húsz perc múlva aludtam vissza.

***

Reggel szokás szerint elvégeztem a reggeli rutint és elindultam a boltba. De ezúttal én voltam az első, amin csodálkoztam is.
Kinyitottam a boltot, levettem a kabátom és beálltam a kasszához. Azonban éppen, hogy bementem megjelent a szállítmányos és a kezembe nyomott egy nagy kartondoboz tisztítószert. Pár perc múlva együtt jelent meg Josh és Ashley.
- Szia, V!-köszöntek egyszerre.
- Sziasztok. Jött egy új szállítmány, kipakolnátok légyszíves?
- Persze, de csak most jöttünk meg és még van öt perc nyitásig. Nyugi.-felelte Ashley. Nem válaszoltam semmit, hanem tovább számoltam a pénzt.
Mikor letelt az öt perc Josh megfordította a táblát. Nem telt bele sok, Lisa máris benyitott. És nem volt egyedül.
- Sziasztok.-hallottam meg a hangját, de a köszönés visszhangzott a háta mögül. Az unokanővére volt, ergo az új szomszédlány. Így közelebbről még szebbnek látszott, a sötétbarna hajával,- ami inkább már feketének volt mondható- és csokoládébarna szemeivel.
- Menj, hozz valami édességet.-utasította kedvesen Lisa-t, aki bólogatva ment el a hátsó sorra, a lány pedig felém kezdett közeledni.
- Szia, nem te vagy Isabelle néni fia?-tért rögtön a tárgyra.
- Szia, de én vagyok. Victor Young, de V-nek becéznek.-nyújtottam felé a kezem, amit készségesen elfogadott.
- Cindy Newton.-nyújtotta ő is a kezét és a szemembe mosolygott. Bájos volt.
- Mint a tudós?-mosolyogtam.
- Kitudja, lehet ő volt az ük ük üknagybátyám.-úgy látszik jól fogadta a feltételezésemet ás az apró viccet.- Én vagyok az új szomszéd, és Lisa unokatestvére.
- Igen, tudom.-feleltem de többet nem tudtam mondani, ugyanis Lisa kérte a szokásos adagját.- Még valamit?-mutogatni kezdett, közelebb hajoltam és megpuszilt. Cindy felvont szemöldökkel figyelt.
- Ez gyakori?-nevetett Cindy.
- Mindennapos.-feleltem, amit mosolyogva fogadott. Kifizette a dolgokat, majd elköszöntek.
- Akkor még találkozunk.-mosolygott- Sziasztok.-amint kiléptek az ajtón Josh azonnal ott termett mellettem.
- Nicsak, nicsak...ki volt ez a csajszi? Nagyon mosolygós volt.
- Csak az új szomszédcsaj.-feleltem közömbösen.
- CSAK az új szomszédcsaj?-emelte ki a "csak" szót.- Láttam, hogy bejön neked. Talán ő segíthetne elkergetni az álmaidat, ha érted mire gondolok.- húzgálta a szemöldökét és az oldalbordáimat kezdte ütögetni a könyökével.
- Elmész te a francba öregem, húzzál inkább pakolni!-nevettem, és tovább folytattam a munkámat.