65.~

*olvasás közben ajánlott hallgatni*

Alig vártam, hogy kedvesemet ismét a karjaim közé zárjam, de hajnali hat órakor nem szerettem volna megzavarni álmai közepette így inkább vártam reggelig.
Ahogy benyitottunk a házba a díszek sorban vártak minket.
- Jó ötlet volt feldíszíteni a házat, legalább nem az ürességre értünk haza.-ásított közben Jeremy.- Én felmegyek és hunyok egyet, nagyon álmos vagyok.
- Megyek veled.-feleltem majd felvonszoltuk magunkat a lépcsőn.
- Én úgy sem tudnék elaludni, inkább elmegyek és beszerzek egy-két dolgot.-mondta anyu. Hirtelen megfordultam.
-Várj!-mondtam és hozzá futottam.- Ha megtennéd, hogy hozol pár szál rózsát megköszönném.-elmosolyodott.
- Milyet?-gondolkodni kezdtem.
- Fehéret,
- Oké.-felelte majd elment. Vissza indultam a lépcsőhöz. Jeremy a tetején várt.
- Valakinek jó napja lesz.-kacsingatott.
- Csak virágot viszek neki.-nevettem.- De először aludnom kell.-kétfelé váltunk és egyszerre csaptuk be a hátunk mögött az ajtót. Úgy, ahogy voltam, garbóstul vetettem le magam az ágyra és ahogy becsuktam a szemem máris álomba merültem.

Majdnem fél órája aludtam mikor éreztem, hogy nem egyedül vagyok a szobámban. Mikor kinyitottam a szemem senkit sem láttam, csak az ágyam melletti komódot és az ajtómat. Vállat vontam, lehunytam a szemem majd a másik oldalamra fordultam. Szuszogást hallottam, így ismét kinyitottam a szemem. Cindy ott feküdt mellettem és láthatólag aludt. Elmosolyodtam. Olyan aranyos volt, ahogy a kezeit az arca alá begyömöszölve aludt ezzel száját kissé össze szuszakolta, amitől olyan volt, mint egy halé. Még szélesebbre húztam a mosolyom. Fogtam a takarót és ráhúztam majd adtam egy puszit az arcára. Simogatni kezdtem a haját majd arcán is végigsimítottam. Megérezhette, ahogy a kezem hozzá ér mert megragadta és közelebb húzta magát hozzám. A feje éppen a homlokom alatt volt így csókot leheltem rá és ráhajtottam a sajátomat.

*Cindy POV*
Éreztem, ahogy a szíve dobog. Egyre hevesebben miközben közelebb férkőztem hozzá. Aztán megéreztem, ahogy megcsókolta a fejtetőmet. Elmosolyodtam. Végig gondoltam az eddig történteket. Mikor elköltöztünk Londonból egyáltalán nem gondoltam, hogy egy ilyen kincsbe botlom, mint amilyen Victor. Számomra tökéletes fiú, jobbat nem is kívánhatnék és sokszor nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki a szerelmét. De örökre hálás leszek azért, amiért magam mellett tudhatom. Szerelmes voltam belé. Kimondhatatlanul.
*Victor POV*
Csak feküdtünk és lassan kezdtem én is elszenderedni. Nem akartam mást csak ölelni, elmondhatatlanul hiányzott ebben az utóbbi pár napban. Mintha nem láttam volna egy éve és mikor megláttam, hogy itt fekszik mellettem a szívem melegségbe és boldogságba borult. Nem tudtam elképzelni nélküle az életemet, ennyire még soha nem szerettem senkit.
Még jobban magamhoz húztam és suttogni kezdtem.
- Szeretlek Cindy Newton. Az életemnél is jobban.
- Én is téged Victor Young.-hallottam a választ és megéreztem valami nedvességet a garbómon keresztül. Megkönnyezte a szavaimat mire csak elmosolyodtam és ismét megcsókoltam a fejtetőjét.
Így aludtunk mozdulatlanul nagyjából fél óráig mikor kopogtak az ajtón.
- Gyere.-hallattam egy halk választ mire anyu nyitott be. Felmutatta a szépen csomagolt három szál fehér rózsát mire lassan kibújtam Cindy karjai közül és elvettem tőle. Szerelmem még mindig aludt, így lassan felkönyököltem az ágyra és megsimogattam az arcát. Néhány pislogás múlva teljesen kinyitotta a szemét. Mikor meglátta a kezemben a rózsákat elmosolyodott és felült az ágyon.
- Ez az enyém?-kérdezte kissé elcsukló hangon. Bólintottam.
- Remélem tetszik.-mondtam majd átnyújtottam neki. A szeme könnybe lábadt és elvette a csokrot. Beleszagolt.
- Ez a kedvencem.-mondta miközben letörölte a könnyeit, de nem engedtem neki, hogy összeset eltávolítsa, az utolsókat én töröltem le.
- Miért sírsz?-kérdeztem mosolyogva miközben elé ültem törökülésbe.
- Még...senkitől nem kaptam rózsát. Főleg nem fehéret.-szünetet tartott.-Köszönöm.-mondta végül majd megcsókolt egy megölelt.-De mégis miért érdemeltem ki?-kérdezte és ismét beleszimatolt a virágba.
- Azzal, hogy itt vagy.-kezdtem bele szerelmes vallomásomba.- Nagyon hiányoztál az elmúlt napokban és ha nem látlak akkor olyan,mintha nem kapnék levegőt.-a szeme ismét könnyes lett a rózsákat pedig az arcához emelte, de hirtelen megakadtam a beszédben.
- Nem kell többet mondanod.-szólalt meg végül majd félretette a rózsát, közelebb bújt hozzám és ismét megölelt.-Nagyon szeretlek.
- Te vagy a legjobb dolog az életemben.-éreztem, ahogy a fejét a nyakamhoz szorítja és ismét hullani kezdtek a könnyei. Nem vágytam semmi másra csak arra, hogy így öleljen még percekig. Sokszor ennyi is elég.