61.~

Másnap reggel, ahogy felkelt a nap, mi már talpon voltunk. Nem szokásom hajnal ötkor kelni, de ha muszáj, akkor muszáj. Épp az utolsó dolgokat csomagoltam be-amiket kihagytam- mikor Jeremy kopogott.

- Gyere.-szólítottam. Összekulcsolt kézzel lépett be és köszöntött. Rögtön láttam, hogy valami nem stimmel így abbahagytam a pakolást és felé fordultam.- Minden rendben?

- Hát nem éppen...

- Félsz?-kérdeztem egy mosollyal. Bólintott.-Mitől?

- Mi van, ha a nagymamáék nem látnak majd szívesen?

- Ez hülyeség..te is az unokájuk vagy és biztos örülni fognak neked.

- Kicsit fura lesz, hogy egy gyerek helyett kettő jelenik meg.-felelte kissé erőltetett nevetéssel. Megveregettem a vállát.

- Minden rendben lesz. Csak..nyugi. Rendben?-néztem egyenesen a szemébe, ő pedig mosolyogva bólintott. Később egy ásítás is társult hozzá.-Álmos vagy?

- Nem szokásom hajnal ötkor fenn lenni.-válaszolta miközben visszament a szobájába. Szerinted nekem igen?-tettem hozzá gondolatban és betettem az utolsó dolgot a poggyászomba, ami a telefontöltő volt.

 Anyuék már lenn vártak minket a nappaliban.

- Mehetünk? Megjött a taxi.-kérdezte anya hatalmas mosollyal az arcán. Mindketten bólintottunk a szemünk alatti hatalmas fekete karikákkal. Felvettük a kabátjainkat majd kimentünk a házból. Apu lekapcsolt minden világítást a házban, kikapcsolta a fűtést majd becsukta az ajtót.Vetettem még egy pillantást Cindy-ék háza felé, melynek kerítésénél a kutyája, Kevin állt két lábon és minket vizslatott. Rámosolyogtam majd beszálltam a taxiba. A városi dugó miatt húsz perc alatt értünk a repülőtérre. Miközben várakoztunk a beszállásig helyet foglaltunk az előcsarnokban. Megfigyeltem, hogy Jeremy idegességében föl-le mozgatja a jobb lábát.

- A repüléstől is félsz?

- Még soha nem ültem gépen és igen, kicsit parázok.-felelte és a lábát tovább mozgatja.

Pontosan hatkor szálltunk gépre, természetesen a bátyám mellé ültem. Nem szeretett volna ablak mellé ülni, így én néztem a felhők rengetegét. Sóhajtottam egy nagyot, elhelyezkedtem az ülésben és készen álltam egy tizennégy órás repülésre Koreába. Az út felét mindketten végigaludtuk, aztán mikor felkeltünk készen álltunk akár meghalni is, csak ne repültünk volna tovább. Párszor még légörvénybe is kerültünk, ami mit ne mondjak...nem volt éppen kellemes.

Koreai időszámítás szerint másnap reggel nyolcra értünk oda. Nyúzottan szálltunk le a gépről és mikor és ahogy megéreztük a bőrünkön a levegőt libabőrösek lettünk. A tél valami gyönyörű volt Szöulban, mindenhol hó, a városban csodaszép díszítéssel.

A repülőtér mellett van egy autókölcsönző, így az első dolgunk, hogy kölcsönöztünk egyet. Apu elintézte, így húsz perc múlva már autóba is szálltunk. Ahogy haladtunk a nagyiék háza felé Jeremy képedve nézte Szöul utcáit. Az arcát nekinyomta az ablaküvegek és figyelte az embereket, a házakat, a tájat.

- Üdv Szöulban.-szóltam oda mire egy kis időre elfordult az üvegtől és rám mosolygott.

Tavaly jártam itt utoljára, de sokkal több időnek tűnt. Mintha minden megváltozott volna, de azért volt, ami nem. A Szöul torony. Minden évben felmentem oda és tudtam, hogy ezúttal a bátyámmal fogok oda felmenni.

- Srácok, megjöttünk.-hallottuk meg apu hangját,Jeremy pedig izgatottan emelte el az arcát az ablaktól. Apu leparkolt a ház előtt majd kiszálltunk. Alighogy megálltunk a nagyi azonnal kijött az ajtón.

- Megjöttem a drágáim!-indult meg felénk kitárt karokkal és csillogó szemekkel. 

- Szia anya.-köszöntötte először apu majd anyut is megölelte.

- Victor, te évről évre jobban és jobban nézel ki.-ölelt meg.

- A nagyapja sármját örökölte.-szólalt meg nagypapa a háttérben. Őt is üdvözöltük, de eközben Jeremy mindvégig a kocsi másik oldalán bujkált.

- Chen, Lim...-kezdte anyu- Szeretnénk nektek bemutatni valamit. Drágám, gyere.-nézett az autó felé anya, Jeremy pedig lassan előbújt. Kissé megijedtem mikor a nagyiékra néztem mert nem voltam benne biztos, hogy kapnak-e levegőt, de megkönnyebbültem mikor a nagyi a szája elé tette a kezét.

- Ő itt Jeremy. A másik fiunk.-még mindig nem kaptunk hozzászólást.

- Sziasztok.-köszönt félénken.

-E-ez, hogy történt?-kezdte a nagyi és közben reménykedtünk, hogy nem kap helyben szívrohamot.

- Odabenn mindent elmagyarázunk, csak kérlek üdvözöljétek.-mondta apu.

- Szakasztott olyan mint Victor.-mosolygott a nagyi közben könnyek szöktek a szemébe.- Leszámítva a szőke hajat, de...Istenem, mint két tojás!-nevetett majd magához ölelte Jeremy-t. A bátyám szívéről láthatólag nagy kő esett le és örült a fogadtatásnak.

- Üdv a családban Jeremy!-ment oda nagypapa is ő is megölelte. Láthatólag nem kezdtek ellenségeskedésben és örömmel látták, hogy van még egy unokájuk- Viszont menjünk be mert nagyon hideg van, gyertek, gyertek.-tessékelt be minket nagyapa a házba, mi pedig szó szerint berohantunk a házba. Ahogy beértünk megcsapta az orrunkat az ínycsiklandozó süti illat.

- Csak nem süti illatot érzek?-kérdeztem a nagyitól.

- A konyhában van.-felelte én pedig berohantam a konyhába. Az asztalon várt egy tányér frissen illatozó mézeskalács, amiben mindig volt valami meglepetés. Jobban megszimatoltam.

- Gyömbér.-mondtuk ki egyszerre Jeremy-vel és elvettük egyet egyet. Közben már anyáék is a házban voltak és lecuccoltak. A nappaliba mentek, ahol beszélgetésbe fogtak. Mindenki jól tudta, hogy nem szerettem ott lenni mikor a felnőttek beszélgetnek. Hát ez most sem volt másképp.

Ahogy Jeremy-vel a konyhában gyűrtük befelé a süteményt csengettek.

- Vársz valakit?-kérdeztem.

- Nem, de kérlek nyisd ki!-hallatszott a nagyi hangja, én pedig kénytelen voltam felállni és ajtót nyitni. Az eszem megállt.

- Na mizu Vicky?-szólított meg az előttem álló szőke, már szinte fehér hajú srác. Nagy vigyorra húztam a szám.

- Suga fiam, lehányt a meszes zsák?-vágtam vissza majd magamhoz húztam és megöleltem. Rajta kívül még voltak négyen, akiknek rettentően örültem. Ott volt Jungkook, Jin, Jimin, és Namjoon.- Gyertek beljebb, gyertek.-hívtam be őket, de a mosolygásom nem hagyott alább.- Ti hogyhogy itt?

- Gondoltuk benézünk, ha már csak most tudunk találkozni.-felelte Jungkook.- Josh-t hol hagytad?

- Nem tudott jönni, valószínűleg nyáron fog. De meséljetek, mi van veletek?-kérdeztem majd bevezettem őket a konyhába, ahol leültünk.

- Velünk minden rendben, de mi van veled? Alig látunk és meg kell, hogy mondjam...egyre szarabbul nézel ki.-viccelődött Nam, de tudtam, hogy nem rossz indulatból beszél.

- Hát történtek dolgok...-bólogattam.

- Akkor gyerünk, mond már!-szólt közbe Jimin.

- Hát..szeretnék bemutatni nektek valakit.-mondtam felálltam az asztaltól. A többiek összeszűkült szemekkel figyeltek, nem tudták mi fog ebből kisülni. Jeremy-hez mentem.

- Gyere kérlek, szeretnélek bemutatni téged a srácoknak.

- Ez biztos jó ötlet?-kérdezte Jeremy vonakodva.

- Bízz bennem, bírni fogod őket.-Jeremy vont egyet a vállán majd követett a konyhába.- Gyerekek, szeretném bemutatni Jeremy-t, a bátyámat.-ahogy ezt a fiúk meghallották abbahagyták a duruzsolást és kikerekedett szemmel bámultak mindkettőnkre. Jin és Jungkook tátott szájjal figyeltek.

- Beszarok...-suttogta Suga.

- Hello srácok.-köszönt Jeremy. Namjoon volt az első, aki felállt és kezet fogott vele.

- Hello, Kim Namjoon.

- Jeremy Young.

- Ez, hogy történt?-kérdezte tőlem Nam.

- Elmagyarázom.

- Haver, ez nagyon para, de oltári! Park Jimin!-állt fel Jimin is és jókedvűen kezet fogott vele. Suga, Jin és Jungkook és mindig ültek.

- Bocs, ha bunkó vagyok, de erre nem voltam felkészülve.-nevette el magát Jin.- De mindenesetre örülök, hogy megismerhetlek, Kim SeokJin, de csak Jin.

- Jeremy.-mosolygott.

- Suga.-szólalt meg a széken ülve, adva a szokásos swag megjelenését a béke jellel társítva.

- Megkérdezhetem, hogy miért Suga? A cukorral kapcsolatos?

- Csak rám kell nézni meg a mosolyomra.-felelte és mosolyogni kezdett.

- Igen..csak kár, hogy a csajoknál nem jön be.-szólalt meg a háttérbe Namjoon mire a többiek az orruk alatt nevetni kezdtek. Suga szúrós tekintettél nézett rá.
- Megöllek.-suttogta majd felénk fordult.- Egyébként Min Yoongi.-nyújtotta a kezét.
- Jeremy.-mosolygott és kezet fogtak. Közben Jungkook is felállt.
- Jeon Jungkook.
- Jeremy Young.-mutatkozott be Jeremy is, de nem fogtak kezet. Egy ideig csak kínosan nézték egymást.
- Hát...aki Victor barátja, az az én barátom is. Főleg ha az ikre, na gyere tesó!-mondta Jungkook, tőle kissé se megszokottan majd megölelte Jeremy-t.- Na szóval, hogy is volt ez a dolog? Mát tűkön ülünk.-néztek rám a barátaim, én pedig belefogtam a mesélésbe.