-Csirke!-azonnal a konyhába siettünk akár az éhes kisgyerekek remélve, hogy már készen van.
- Negyed óra és készen van.-mondta anya miközben megkavarta a fövésben lévő levest. Csalódottan húztuk félre szájunk szegletét és egymásra néztünk. Nem tudtunk mit csináljunk addig majd kipillantottam az ablakon. A hó még mindig esett méghozzá nem is kicsit.
- Mikor építettél utoljára hóembert?-kérdeztem Jeremy-től.
- Utoljára Emily-vel építettem úgy tizenegy éves koromban.-emlékezett vissza.
- Akkor itt az ideje, hogy visszarázódj!-fogtam meg a vállát majd széles mosollyal kiszaladtunk az udvarra.
- Hiába tizenkilenc évesek még nem nőttek fel teljesen.-mondta utánunk nézve apu majd leült a nappaliban tévét nézni.
Közben mi kint már neki is fogtunk a hóember építésnek. Jeremy csinálta az alsó részét, én pedig nekifogtam a középső résznek. A nagypapa nem takarította el a havat, aminek kifejezetten örültünk, így nagy hóembert tudtunk csinálni.
Kicsit lassan haladtunk, de tökéletesre szerettük volna. Ahogy csináltuk a járókelők megbámultak minket, de nem törődtünk velük. Kit érdekel, hogy lassan felnőttek leszünk? A bennünk szunnyadó gyerek örökre bennünk fog élni.
Két lány is elhaladt a ház előtt, akik mosolyogva figyeltek minket. Jeremy szintén mosolyogva mérte végig őket.
- Be kellene újítanod egy barátnőt.-mondtam miközben már a fejét kezdtem gurítani.
- Túl béna vagyok hozzá..meg aztán...ki bírná elviselni ezt a hülye fejemet?-kérdezte imitálva a nevetést.
- Sok lány hidd el...gondolom az árvaházban voltak barátnőid.
- Árvaházon kívül, de a végén kiderült, hogy javarészt sajnálatból voltak velem. Ilyenekre meg nincs szükségem. Inkább...mindegy hagyjuk.
- Nekem elmondhatod. A bátyám vagy.-mosolyogtam majd egy kis időre félretettem a fejet. Közben Jeremy felvette a középső részt és a helyére tette. Sóhajtott.
- Inkább már egy olyan lányt szeretnék mint Cindy. Ő magadért szeret téged, amilyen vagy. Nem kér meg rá, hogy változz meg és nem csak arra hajt, hogy vegyél meg neki mindent. Úgy is mondhatnám, hogy nagy mázlista vagy, amiért ilyen barátnőd van.-elmosolyodtam.
- Igen, az vagyok.-feleltem és a barátnőmre gondoltam.- Hidd el, előbb-utóbb te is megtalálod az igazit.-bátorítottam majd feltettem a fejét is.- Kellene még répa, szén, meg valami kalap. Esetleg sál.
- Majd én kérek.-mondta Jeremy majd bement a házba. Amíg vártam rá az utcát kémleltem. Még nagyon időm sem volt elmerülni a dolgokban így pásztázni kezdtem az utcát. A járó-kelőket, az autókat. Közben a tenyeremet melegítettem mert nem vettem fel kesztyűt, így az kis híján lefagyott.
Míg nézelődtem megjelent előttem egy ismerős arc. Jungkook volt.
- Hello.-üdvözölt majd a félkész hóemberre emelte a tekintetét.- Látom nagy építkezésben vagytok.
- Ja, csak még hiányzik pár dolog. Na és? Te hogyhogy itt? A többiek?
- Nem volt más elfoglaltságom, így gondoltam eljövök, ha úgy is már csak pár napig lesztek itt. És a másik kérdésedre a válasz, gondolom Jin és Suga még húzzák a lóbőrt, Nam a barátnőjénél van, Jimin meg szerintem egy csajt fűz valahol, vagy már megvolt neki, nem tudom.-felelte s kabátzsebébe dugott kézzel majd a fejét a kabát nyakába dugta.
- Namjoon-nak van barátnője?-kérdeztem meglepetten.
- Igen. Már vagy fél éve. A nevét mindig elfelejtem, de nem ide való. Igazából azt sem igazán tudom...
- Látom jól értesült vagy.-nevettem mire Jongkook elégedett arccal bólogatni kezdett. Közben nyitódott az ajtó.
- Hello Jungkook.
- Szia Jeremy.-intett barátságosan.-Még mindig alig hiszem el, hogy kettő van belőled.-súgta oda nekem.
- Minden megvan és a kaja is kész.-jelentette ki Jeremy miközben átnyújtotta a hóember befejezéséhez szükséges dolgokat.
- Nem maradsz itt ebédre? Igaz már egy óra, de nem baj.-mondtam remélve, hogy igent mond, hiszen a másik legjobb barátomnak mondhattam Kookie-t és egy év sok idő, hogy újra lássam.
- Anyámék úgy is csak este készülnek rokonokat látogatni, szóval szívesen maradok, köszi.-felelte.
- Szuper, akkor ezt befejezzük és mehetünk zabálni.
- Látszik sosem változol.-veregette meg a vállam mire elmosolyodtam.
- Te sem, még mindig olyan cuki pofid van mint eddig.-fogtam és belecsíptem az arcába.
- Hé, attól mert két évvel fiatalabb vagyok nincs jogod megráncigálni a pofám!-mondta majd leszedte a kezem az aráról,én pedig elnevettem magam. Szerettem piszkálni, ez nem volt kérdés.
A hóember szeme helyére raktunk két széndarabot majd a száját is kiraktuk. Legvégül a nyakába kötöttünk egy régi sálat a fejére pedig egy ütött-kopott edény került. A ház hátánál találtunk két nagyobb ágat, így azok lettek a karjai. Hárman elé álltunk és úgy néztünk rajta végig.
- Ennek így kell kinéznie, én azt mondom.-szólaltam meg.
- Ha kicsit nagyobb lenne a vigyor a képén, azt mondanám, hogy úgy néz ki mint te.-tette hozzá Junkook.
- Na persze..inkább menjünk együnk.-feleltem majd bementünk. A nagyiék szívesen látták Junkook-ot, így örültek neki, hogy marad. Az asztal ízlésesen megvolt terítve, középen egy kis adventi koszorúval. A asztal igaz, hogy hat személyes volt, de szorítottunk helyet Jungkook-nak is. Mi hárman csöndben ettünk míg a többiek beszélgettek, bár nem is igazán tudtunk volna megszólalni a mennyei ebédtől. Kérdezgetni ugyan kérdezgettek, de csak gyors és egyszerű választ adtunk. Mint például arra a kérdésre, hogy "Na és, hogy megy a munka?" csak egy egyszerű "Jól"-t válaszoltam. Ennyivel megelégedtek, hiszen tudták, hogy evés közben nem igazán szeretek beszélni és ez szintén igaz volt Jeremy-re is.
Ahogy végeztünk hármónkat az asztalnál hagytak és elvonultak kávézni.
- Na és? Mikor indultok haza?-kezdte a beszélgetést Jungkook.
- Holnap után. Ha minden igaz, de szívem szerint még kicsit maradnék. Már hiányzott ez az egész.
- És Jeremy, neked hogy tetszik Szöul?-érdeklődött Jungkook.
- Nagyon tetszik. Az az igazság, hogy még soha nem utaztam külföldre és ez így nagyon tetszik. Úgy érzem máris a szívemhez nőtt.-mosolygott.
- Érthető, hiszen apád ágáról innen származol.
- És azt megkérdezhetem, hogy te honnan tudsz ilyen jól angolul? Én egyetlen szót sem tudok koreaiul, esetleg a köszönést tudom.
- A suliban angolt tanulok. Javarészt. Érettségi után pedig egyetemre szeretnék menni, ahol ezt tovább fejleszthetem.
- Ez tök jó.-felelte Jeremy elismerően.- Én is gondolkodtam egyetemen, de nem tudom, hogy képes lennék e rá, pedig szeretném.-ezt hallva kissé meglepődtem, ugyanis nem tudtam a bátyám szándékáról. Azonban nem akartam nagyon meglepettnek hatni, így nem szegeztem neki a kérdéseimet.
- Szerintem képes lennél rá, csak higgy benne. Én sem nézek ki egy egyetemista palántának, de szeretném és megdolgozom érte.-ez elgondolkodtat volt.- Persze nem muszáj ezzel tovább menned. Nézd az öcséd. Érettségi után dolgozni ment egy kisboltban mára meg már üzletvezető vagy, ha nem tévedek.-nézett rám én pedig bólintottam.- Csak akarat kérdése.
- Nem tudom, de...most, hogy visszakaptam a családom, még nem akarom őket elhagyni. Mindenesetre elgondolkodom rajta.-válaszolta Jeremy.
- Jól teszed. De srácok ne haragudjatok mennem kell, mielőtt indultuk Amerikába hívj és a csapattal jövünk elköszönni.
- Rendben.-bólintottam majd kikísértem. Elbúcsúzott a szüleinktől majd tőlünk is elment.-Hogy hogy szeretnél egyetemre menni? Miért nem mondtad?-kérdeztem kissé sértetten.
- Ezt majd később megbeszéljük.-felelte majd a nappaliba ment a többiekhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése