- Jungkook már elment?-kérdezte anyu mire bólintottam.
- Valami baj van Victor?-kérdezte apu.
- Nem, nincs semmi.-mosolyogtam közben Jeremy-re néztem, aki zavarodottan pillantott rám vissza.
- Srácok, éppen azt beszéljük, hogy a vártánál hamarabb kell visszautaznunk Amerikába. Már holnap.-mondta anya.
- Mi? Miért?-kérdeztem.
- Adódott egy kis probléma a könyveléssel és muszáj lesz elintéznünk anyátokkal.
- Már megint a munka! Valami mindig keresztbe tesz, nem igaz, hogy soha nem lehet egy nyugodt nyaralásunk!-mondtam hirtelen. Jeremy nesz nélkül ült velem szemben.
- Victor most ne kezd, ez nagyon fontos és egy adott időn belül....-félbeszakítottam, nem engedtem, hogy befejezze.
- Azt mondtad nem leszel hülye! És hogy félreteszed a munkát, de te sosem változol!-vágtam apu fejéhez majd a szobába mentem. Egy hatalmas ajtócsapódás hallatszott és néma csönd.
- Beszélek vele.-ajánlotta fel Jeremy és utánam jött. Lassan lépett be. Az ágyon ültem és a padlót fürkésztem. A mellkasom szaporán mozgott, ami eléggé látványos is volt, forrtam a dühtől.
- Egyszer..csak egyszer tudnánk úgy kimozdulni, hogy közben nem kell a munkájára gondolni.-mondtam. A bátyám nem felelt semmit csak leült mellém.- De ez már örökké így lesz.
- Biztos apáéknak is rossz, hogy nem lehet egy nyugodt percük sem, de....könyvelők. Méghozzá a felsőbb fajtából.
- És senki már nincs, aki elintézné helyettük?-kérdeztem mint egy óvodás, aki nem tudja felfogni, hogy a szülei fontos emberek és a kevés a szabadidejük. A tenyerembe temetettem a fejem majd végigsimítottam a homlokomon és a hajamon. A bal kezem a tarkómon állapodott meg és Jeremy-re néztem.- Miért nem mondtad az egyetemes dolgot?
- Nem tartottam fontosnak.-felelte egy sóhaj után.
- Pedig az. A jövőddel kapcsolatos, ami nem játék. Már akinek.
- Mint ahogy már Jungkook-nak is mondtam...nem érzem, hogy képes lennék rá. Az érettségin is épp, hogy átmentem, így az egyetem szóba sem jöhet.-szembe fordultam vele így a szemébe tudtam nézni.
- Szeretnéd?-bólintott.- Biztos van olyan egyetem, ahová betudsz kerülni, azonban még nem engedem, hogy elmenj.-felvonta a szemöldökét.
- Miért?
- Most kaptalak vissza.-feleltem komolyan.-És nem csak én, anyuék is. Egy ideig együtt lógtunk majd valaki szétválasztott minket. Nem engedem, hogy ez ismét megtörténjen. Legalábbis most biztos nem.-Jeremy arcán halvány mosoly ült és meghatottság. Felém hajolt és megölelt.
- Ha akartam volna akkor sem kaphattam volna jobb öcsöt mint te.-elmosolyodtam.
- Dettó.
***
Másnapra a haragom teljesen elült és nyugodtan pakolásztam a cuccaimat beletörődve, hogy apámnak mindig is fontosabb lesz a munkája mint a családja, még ha nem is ezt állította.
A nagyiéktől búcsút vettünk és megígértük nekik, hogy még a nyáron visszajövünk. Viszont mielőtt még elindultunk volna szóltam Jungkook-nak, hogy vissza utazunk. A válasz csak egy "megyünk" volt és bontotta is a vonalat. Reméltem, hogy nem késnek el mielőtt felszállunk, de ez a kételyem elszállt mikor megláttuk őket az előcsarnokban.
- Hogy értetek ide ilyen hamar?
- Jin, ha akar tud padlógázzal is repeszteni.-felelte Jimin mire elmosolyodtam.
- Mielőtt elmentetek volna ezt szerettük volna átadni.-mondta Jungkook és átnyújtott nekünk egy nagy ajándékdobozt. Kíváncsian vettem ki a kezéből.
- Csak még egy kérdés.-tette hozzá Namjoon.-Szeretsz még fényképezni?
- Igen.-feleltem, bár az utóbbi időben nem igazán használtam az otthon lévő fényképezőgépemet mert inkább nyáron szeretek fotózni. De ettől eltekintve a kedvenc hobbim- a video játékozáson kívül persze-a fényképezés volt.
- Hát akkor fogadd szeretettel, és Jeremy te is, ami V ajándéka mellett van. Ha egyezik az ízlésetek, akkor örülni fogsz neki.-mondta Jungkook és már tényleg nem bírtuk ki, hogy a dobozon lévő piros masnit ki ne bogozzuk. A dobozban egy Nikon fényképezőgép rejlett és egy új, friss műanyag csomagolású video játék.
- Boldog elő szülinapot!-mondták mind az öten és vállba bökdöstek minket.
- Hiába húsz évesek lesztek még nem nőttetek ki ezekből.-mondta Suga.
- Hát nem.-feleltem nevetve.- Köszönjük srácok, ennél jobb nem is lehetne, őszintén.-ezt Jeremy is megerősítette, de el is volt képedve, hiszen alig ismerték egymást a fiúkkal mégis megajándékozták.
- Na de ha már ilyet kaptam, próbáljuk ki.-mondtam majd a vadonatúj gépemmel kreáltam is egy profi minőségű képet mind a hetünkről. Közben megszólalt egy digitális hang, hogy a gépünk tíz perc múlva indul.
- Jó utat vissza és Jeremy, nagyon örülünk, hogy megismerhettünk.-tette még hozzá Jungkook majd kezet fogtunk veleük, megöleltük őket és elindultunk a beszálló kapuhoz.
Pontban délben szállt fel a chicagoi jártat és tizenkét óra múlva már otthon is voltunk. Az idő eltolódás miatt hajnalban érkeztünk meg Chicago-ba. Már maga a levegő is egész más volt. Kicsit csalódott voltam, amiért nem maradhattunk már napot, ugyanakkor boldog is voltam, hogy végre itthon lehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése