67.~

A napok rohamosan teltek, de Jeremy még mindig bánatos volt. Bár ez teljesen érthető volt, én sem lelkesedtem volna különösebben azért, ha az,akivel felnőttem egyik pillanatról a másikra kiszáll az életemből. Így mindent megtettem, hogy a kedvében járjak, de nem jártam nagyobb sikerrel. A legtöbb időt a szobájában töltötte és csak bágyadtan bámulta a plafont. Azonban azt meg kellett akadályoznom, hogy a születésnapunkkor is magába roskadva legyen egyedül a szobájában.
Reggel anyáék őt köszöntötték először, mivel ő volt az idősebb.  Hihetetlenül hangosan horkolt, a feje a párnája alá volt temetve. Apa megveregette a hátát, hogy keljen fel. Lassan kihúzta a fejét a párna alól majd megdörzsölte a szemét.
- Boldog szülinapot drágám!-köszöntötte anyu, majd apu is boldog születésnapot kívánt neki. A kezében egy mini torát tartott, ami tele volt habbal. Jeremy elmosolyodott és megköszönte a tortát.
- V fenn van már?-kérdezte sunyi arckifejezéssel.
- Még nincs, most akartunk menni hozzá.-felelte anyu.
- Hm..neki is csináltál ilyet, igaz?-anyu bólintott.- Ha nem lenne gond, akkor először én köszönteném.-anyu átadta neki a torát, ő pedig vészjósló mosollyal közeledett a szobám felé.
Annyira aludtam, hogy közben a nyálam is kifojt a párnámra ezzel nedvessé téve a fél arcomat. Hallottam ugyan, hogy valaki belép, de nem törődtem vele.
- Victor...-hallottam a nevem miközben a vállam rángatta valaki.
- Hm..-nyögtem, de nem akartam még felkelni.
- Victor!-hallottam meg ezúttal Jeremy erőteljesebb hangját mire lassan kinyitottam a szemem és ránéztem.- Boldog szülinapot öcskös!-mondta hangosan és a képembe nyomott egy nagy,habos süteményt.
- A jó édes nénikédet!-kiáltottam majd kipattantam az ágyból és utána futottam. Kacagva futott végig előttem le a lépcsőn majd át az egész nappalin, a konyhán, végül a földszinti fürdőszobába zárkózott be. Anyu képedve nézte végig a fogócskánkat, majd mikor megfordultam, akkor hasított bele a nevetés.
- Nem vicces, ezt megehettem volna!-vágtam hozzá majd az mutató ujjammal végigsimítottam az arcomon és lenyaltam róla krémet.
- Megkaphatod az enyémet.-hallottam Jeremy hangját a fürdőből.
- Ajánlom is!-feleltem.
Azt vártam, hogy mikor jön ki a fürdőből, de még mindig benn volt. Anyu ekkor magához hívott és ideadta Jeremy tortáját is. Elmosolyodtam. Hm..édes a bosszú, bár kár a finom mini tortáért. Hangokat kezdtem imitálni, mintha felmentem volna a lépcsőn, de közben az ajtó háta mögött lapultam meg. Jeremy lassan nyitni kezdte az ajtót. Először csak a fejét dugta ki, de ez épp elég volt.
- Elment már?-nézett rá anyura, mire előugrottam és az arcába nyomtam a süteményt.
- Boldog szülinapot Remy!-becéztem ismét és hahotázásba fogtam. Kijött a fürdőből majd végig törölte az arcát.
- Nem is rossz.-tette hozzá és megnyalta a száját.
- Na jó, ha már felköszöntöttétek egymást, akkor én is had köszöntsem fel a másik fiamat.-jött oda hozzám anyu majd nekem is boldog szülinapot kívánt. -Menjetek mossátok meg az arcotokat.-utasított minket, mi pedig eleget tettünk a kérésének és megmosakodtunk. Mikor készen voltunk átvedlettünk egy másik szerelésbe és lementünk a nappaliba tévét nézni. Anyu meghökkenve nézett ránk.
- Mi az?-kérdezte Jeremy.
- Itt ültük a nappaliban és...-nézett rá a tévére.- Spongyabobot néztek?
- Miért, ez jó rész.-feleltem és visszapillantottunk a tévére.
- Semmi pia, semmi buli? Húsz évesek lettetek, már megengedett.
- Értettük anyu a burkolt célzást, hogy ideje elköltözni!-mondtam mosolyogva, mire Jeremy is követett.
- Nem, nem erre értettem, csak nem hittem volna, hogy a mai napon ez lesz.
- Anya, még csak dél van...és éppen Spongyabob megy. Még bármi lehet.-fejezte be Jeremy és tovább néztük a műsort. Párszor felnevettünk a vicceken, vagy a vicces történéseken, mint kér óvodás.
- Ezek sosem fognak felnőni.-tette hozzá anyu halkan, miközben a konyhában sündörgött és közben minket figyelt. Az igazat megvallva nem hittük volna, hogy bármi fog történni ezen a napon, de túl korán gondoltuk ezt.

Miután lement a Spongyabob maraton, teletömtük  a hasunkat kajával és az anyu által sütött tortával és szinte az egész napot végigültük a kanapén este hét óra körül megszólalt a csengő. Anyu nyitott ajtót, amin a barátaim léptek beljebb.
- Csók Mrs.Young, a fiúk?-kérdezte Josh, Dimitivel, Cindy-vel, és Chloe-val az oldalán.
- A nappaliban, Spongyabobot néznek.-forgatta a szemét anyu.
- Ez rájuk vall..-nevettek mindannyian. Anya már tudta, hogy miért jöttek, de mi a legkevésbé sem tudtuk. Ahogy beléptek a nappaliba meghökkenve néztünk rájuk.
- Boldog szülinapot srácok!-kiáltották mindannyian egyszerre, mi pedig csak mosolyogni bírtunk. Odamentünk hozzájuk, és mindenkinek köszönetet mondtunk.
- Köszönjük, de ti mit kerestek itt este hétkor?-vontam fel a szemöldököm, de persze boldog voltam, hogy a barátaim eljöttek.
- Megtudjátok, ha összeszeditek magatokat, kikapcsoljátok a szivacsos mesét és velünk jöttök.
- Igaz, nem valami extrém dolog, mert azokat utálom.-tette fel a kezét védekezően Jeremy.
- Nem, nem az, csak öltözzetek.-sürgetett minket Dimitri. Anyura néztünk.
- Hallottátok, gyerünk öltözzetek!-parancsolta, mi pedig felmentünk, hogy valami elfogadhatóbb cuccba bújjunk a mackónadrág és elnyúzott felső helyett. Mire készen voltunk a többiek már kinn álltak, indulásra készen Cindy autójával.
- Elárulnátok hová megyünk?-kérdeztem, de természetesen a barátaink nem voltak hajlandóak ezt megmondani. Végül a jégkorcsolya pályánál lyukadtunk ki, ahol már temérdek ember korcsolyázott.
- Ez komoly? Tudod jól, hogy nem tudok korcsolyázni!-mondtam, de közben nevetnem kellett.
- Hát most megtanulsz! Na gyere.-karolt belém Cindy bátorítóan és elindultunk a bejárat felé. Kikértük a megfelelő cipőket, és néhány perc küszködés után elindultunk a pálya felé. Ahogy megéreztem a lábam alatt a szilárd és csúszós talajt meginogtam.
- Ugye, megtartasz majd?-kérdeztem Cindy-re nézve, aki elnevette magát.
- Hát persze, hogy meg. Nyugi, ügyes leszel.-biztatott továbbra is. Nekem kellett volna, őt bátorítanom, de túlságosan bénának éreztem magam. Lassan indultam neki, miközben a barátnőm belém karolt. A többiek persze sokkal magabiztosabbnak tűntek és rögtön a pálya közepére merészkedtek. Én és Cindy a pálya szélénél maradtunk és csak lassan haladtunk előre. Annak ellenére, hogy születésnapom volt, úgy éreztem magam, mint egy randin. Cindy-re mosolyogtam.
- Hol tanultál meg korizni?
- Nem tudok korizni.-felelte somolyogva.
- Pedig elég profinak lááátszol.-feleltem, de közben majdnem hátra vágódtam, ahogy nem figyeltem a lábam elé. Cindy gyorsan megtartott, én pedig magamhoz húztam. Egymás szemébe mosolyogtunk majd puszit nyomtam az orrára. Ahogy ott álltunk, hirtelen megszólalt a hangosbemondón egy hang:
- Boldog születésnapot kívánnak Jeremy-nek és Victor-nak legjobb barátaik. Josh, Dimitri, Chloe és Cindy. Boldog születésnapot srácok!-a tömegben megkerestem a többiek tekintetét, akik integetni kezdtek majd újra Cindy-re néztem.
- Ez még nem minden.-mosolygott, mire a korcsolyapálya melletti kis büféből két lány közeledett felénk a kezükben egy tortával. Hirtelen Jeremy és a többiek is ott teremtek mellettünk és énekelni kezdtek. Ahogy egyre csak énekeltek volt, aki a tömegből is bekapcsolódott hozzájuk. A bátyám és én csak álltunk ott és ügyeltünk rá, hogy egyikünk szeméből se folyjon le a könny az arcunkon. Még egyiküknek sem volt része ilyen köszöntésben, Mikor befejezték az éneket egyszerre fújtuk el a húsz darab gyertyát a torta tetejéről. Az igazat megvallva, semmit sem kívántam, hiszen többet nem is kérhettem volna annál, ami ott, akkor körülvett engem.
Miután megvolt a köszöntés korcsolyáztunk még egy órát majd elhagytuk a pályát.
- Na és most?-kérdeztem, hiszen magától értetődő volt, hogy itt még nincs vége az estének. Josh-t ismerve, ő még itt nem hagyta volna abba.
- Látjátok ott szemben, azt a pofás kis klubbot?-Helyben vagyunk, gondoltam.Gondolhattam volna, hogy piálást tervez estére gyerekkori cimborám. Jobban belegondolva a dologba, nem elleneztem a dolgot.
- Jó, miért is ne?-néztem a többiekre.
- Na erről van szó! Szülinaposok, a vendégeink vagytok, de csak lassan az italokkal.-tette hozzá Dimitri és elindultunk a szórakozóhely felé. Ahogy bejutottunk és levettük a kabátokat észrevettük, hogy Chloe és Cindy kabátja alatt szexi ruhák díszelegnek. Én és Dimitri egymásra néztünk majd Cindy-hez mentem és hátulról átöleltem. Végig simította a karomat.
- Miattam öltöztél így ki? Mert ha igen, akkor nagyin bejön.-búgtam a fülébe és megcsókoltam a nyakát. Szembe fordult velem.
- Látom megtette a hatását.-mosolygott és megbökte az orrom hegyét.- Gyere, menjünk beljebb.-mondta majd a kezemnél fogva a többiekhez húzott, akik a bárpult melletti boxban ültek.
- Na ki mit kér?-kérdezte Josh csillogó szemekkel, bulira készen.
- Mindegy, csak ne üssön ki annyira.-ordibáltam túl a hangos zenét.
- Akkor vodka, tequila és wiskey, meglesz!
- Azt mondtam ne üssön!-kiáltottam Josh után, de addigra már eltűnt a tömegben, Dimitri-vel együtt.
- Szerinted jó vége lesz ennek?-kérdezte Jeremy.
- Nem tudom.-vontam vállat és elnevettem magam. Pár perc múlva a fiúk kezükben a poharakkal tértek vissza.
- Áá, itt az első kör!-tett le elénk Josh a pohár tequilákat, amiket a koccintás után egyszerre hajtottunk fel.- Ez kurva jó!-boxolt bele a levegőbe Josh, miután lehúzta.
- Srácok, ti igyatok csak nyugodtan, mi megyünk táncolni.-mondta Cindy majd Chloe-val együtt táncolni mentek. A csini kis rucikban valami eszméletlenül jól néztek ki és ezt Dimitri is megerősítette.
- Ezek kiakarnak minket készíteni.-kiáltotta a fülembe Dimitri, amit csak egy bólintással igazoltam. Jeremy csak mosolygott.
- Neked is kellene egy nő, nem gondolod?-hajolt hozzá Dimitri.
- Nem is tudom..elvagy most így, egymagam.-Dimitri billegetni kezdte a fejét, miszerint nincs igaza Jeremy-nek, de közben Josh ismét italokkal jelent meg.
- Ne már!
- Mi van? Na, húzzátok lefelé!-mondta és nagyobb poharakat tett elénk, amiben vodka volt. Nem ellenkeztünk, így kiürítettük a poharakat.
Az este további részében a poharak egyre csak gyűltek az asztalunkon. Mindannyian ittunk, kivéve Cindy-t, aki csak az este elején ivott egy pohárka tequilát, mivel ő vezetett. Ahogy gurítottuk lefelé a piákat, úgy éreztem, ahogy egyre jobban érzem magam. Josh az egész klubnak bemutatta a spéci mozgását, amit nem ütemre csinált, Jeremy jobbra-balra ingadozott, Dimitri pedig nevetett. Sokat. Nagyon sokat, szinte egész este mindenen. Chloe és Cindy voltak azok, akik tartották magukat. Én persze össze-vissza beszéltem és vagy ötször megkértem Cindy kezét, mintha a rögeszmémmé vált volna.

Hajnali egy óra lehetett mikor a lányok összekapartak minket és elhagytuk a helyiséget. Bezsúfoltak minket a kocsiba és elindultunk haza. Közben a srácokkal a hátsó ülésen rákezdtünk  Adele-tól a Someone like You című dalra. Nem tudtuk, hogy honnan jött az ötlet, de akkor jó ötletnek tűnt.
Először Josh-t tettük ki, majd Chloe-t és aztán Dimitri-t. Mikor beértünk az utcánkba Cindy leparkolt a házuknál és kiszedett engem és Jeremy-t a kocsiból.
- N-nem kell, megy egyedül is..-lökte el magától finoman Jeremy Cindy-t és botladozva megindult a házunk felé. A házkulccsal kezdett babrálni, amit nem tudott belehelyezni a kulcslyukba.
- Victor!-kiáltott át nekem az utca másik oldalára teli torokból.- Nem megy bele!-kezdett nevetni, amit én is nevetéssel nyugtáztam.
- Gyere, hazaviszlek.-karolta át a derekamat Cindy majd átvitt a házunkhoz. Közben segített kinyitni a ház ajtaját, amin Jeremy szó szerint beesett és bevonszolta magát a konyhába.- Kicsim, azt hiszem, hogy sok volt az ivás, nem gondolod?
- Nem volt, nem volt, nem volt!-énekeltem.- Talán egy kicsit!-mutattam az ujjaimmal és elnevettem magam.
- Menj és aludd ki magad, reggel átjövök.
- Várj, várj egy kicsit.-húztam vissza a karjánál fogva.- Nem akarsz velem aludni?-kérdeztem kiskutya szemekkel.
- Bármikor itt aludnék, de most 'hót részeg vagy.-nevette el magát Cindy.- Majd máskor.-puszilta meg az orrom hegyét és átsétált a másik házhoz. Lebiggyesztettem az alsó ajkam és becsuktam magam előtt az ajtót.
- Remy! Hol francba vagy?-kérdeztem majd megláttam a fényt a konyhában. Jeremy a kezében egy ollóval egy fekete ruhadarabot vagdosott miközben a konyhapultnak dőlt.
- Te meg, mi a jó életet csinálsz? Hol szereztél te ollót?-kérdeztem. Lassan rám emelte a tekintetét és vigyort húzott az arcára.
- 'Tanátam a 'fiókba.-felelte és nevetni kezdett, aminek hatására én is rákezdtem anélkül, hogy megkérdeztem volna, hogy a fekete anyagot honnan szedte. A nappaliba mentem és hanyatt vágtam magam a kanapén. Visszaemlékezve Jeremy kérdésére, magamban megválaszoltam. Nem, nem lett jó vége. Legalábbis reggel mind ezt gondoltuk.

66.~

Még egyszer megsimogattam az arcát majd elhagytuk a szobámat.A nappaliban összefutottunk Jeremy-vel, aki éppen készült valahová.
- Remélem nem gond, hogy beengedtem.-mosolygott.
- Nem, dehogyis.-feleltem.-Hová mész?
- Úgy döntöttem, hogy meglátogatom a többieket az árvaházban. Emily már biztos hiányol.
- A barátnőd?-kérdezte Cindy.
- Nem, még csak tizenhárom éves.-mosolygott Jeremy majd felhúzta a cipőjét.- Vele voltam a legjobb viszonyban.
- Biztos hiányzol neki.
- Ezt majd nem sokára megtudom. Na, de megyek is. Sziasztok!-intett egy utolsót majd bezárta maga mögött az ajtót.
- Lassan nekem is indulnom kell.
- Most komolyan? Itt laksz a szomszédban, bármikor hazamehetsz.-kezdtem nyavalyogni és átmutattam a szemben lévő házra.
- Éppen ezért jöhetek vissza bármikor. De megígértem anyának, hogy csak átnézek, e helyett itt is aludtam.
- Rendben.-csillant meg egy halvány mosoly az arcomon majd elköszöntem szerelmemtől. A nappaliba mentem, levágtam magam a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Épp, hogy elhelyezkedtem megcsörrent a házi telefon. Sóhajtottam egy nagyot majd a telefonhoz vonszoltam magam.
- Young lakás.
- Mobilt felvenni luxus?-hallottam meg a vonal másik végéről régi jó cimborám, Josh hangját.
- Ki az?-kérdeztem tettetve, hogy nem tudom kivel beszélek.
- Az Atyaságos Úr Jézus, szerinted ki?-elnevettem magam.
- Tudom, hogy te vagy Josh, csak húzom az agyad.
- Már otthon vagy?-kérdezte.
- Ha felvettem a vonalas telefont, akkor gondolom igen, itthon vagyok.-feleltem mire a vonal másik végén pittyegést hallottam. Megszakadt a vonal vagy letette. Megvontam a vállam majd letettem a kagylót, gondoltam majd visszahív. De nem. Nagyjából húsz perc múlva azonban csöngettek. Kénytelen voltam ajtót nyitni én, ugyanis a szüleim már be is vonultak az irodába. Fáradtan lépdeltem az ajtó felé.
-Itthon vagy és nem vagy képes szólni?-vágta rögtön a pofámba a kérdést Josh. Először még fel sem fogtam igazán a jelenlétét, pár másodperc múlva kaptam az agyamhoz.
- Bocs, csak annyira kimerült voltam, meg itt volt Cindy és...
- Cindy? Oké, ha letudtad a Cindy-vel való találkozót akkor öltözz, kiruccanunk.
- Hogy mi van?-néztem rá értetlenkedve.
- Jól hallottad.-felelte a végét elmosolyogva. Tudtam, nem mondhatok neki nemet, így felvettem a cipőmet és a kabátomat majd becsuktam az ajtót.
- Elárulnád, hogy hova megyünk?-kérdeztem, de válaszra sem méltatva ment tovább. Megfogtam a vállát majd elé ugrottam.- Válaszolnál végre?-felsóhajtott.
- A mólóhoz.-felelte mosolyogva és tovább ment. Visszaemlékeztem. A kikötőnél volt egy vidámpark, ahol kölyök korunkban mászkáltunk mindig. Szinte az egész napot ott lógtuk el, de ez megváltozott tizenhat éves korunkban, mikor Josh átmeneti zavarokat élt át. Örültem, hogy újra odamegyünk. Azonban mikor megérkeztünk zárva volt. Végül is megértem, ki az, aki télen szeretne fagyoskodni az óriás keréken vagy bármi máson? Nem sok mindenki. De szerencsénkre nem voltak kapuk, amik megakadályoztak volna minket a bejutásban.
- Emlékszel...mikor egyszer megtetszett neked az egyik csaj és még az óriás kerékre is követted?-nevetett Josh miközben a korlátnál könyökölt és a bámulta a nagy kékséget, ami most inkább szürkésnek tűnt.
- Igen, pedig paráztam.-nevettem én is.
- Kár, hogy már nem vagyunk tizenöt évesek. Akkor minden olyan jónak tűnt.
- Most sem olyan rossz minden. Apropó, hogy vagytok mostanság az anyáddal.
- Úgy ahogy.-vonta meg a vállát.- Már nem tölt órákat az ágyban és végre elkezdett normálisan főzni és takarítani.
- Na és te?
- Ha azon aggódsz, hogy lövöm magam vagy ismét nyugtatóhoz nyúltam akkor megnyugtatlak,nem történt ilyesmi. Teljesen kizártam az életemből az ilyen dolgokat. Elég volt.
- Ezt jó hallani. Bár, azt még jobb lenne, hogy a cigizést és az ivást is kizártad.
- Azért valamit hagyhatnál nekem.-nézett rám felháborodva.- Inni nyilvánosan sosem iszom, csak buliban. És kösz, hogy eszembe juttattad.-előhúzott a zsebéből egy doboz cigarettát, kivett egy szálat és máris füstkarikákat fújt kifelé. Megkocogtattam a vállát és egy táblára mutattam, amin a "TILOS A DOHÁNYZÁS" felirat díszelgett.
- Baszki.-suttogta majd elnyomta.-Most kárba ment egy jó mentolos cigim.
- Mióta szívsz te mentolosat?
- Tegnap óta. Megtetszett a doboza.-mondta és mutogatni kezdte a dohányárú dobozát, amin menta zöld és kék díszítés volt. Elnevettem magam.
- Te sosem változol.-felém fordult.
- Te sem. Mindig is álmodozó voltál és az is maradsz. Sokszor olyan dolgokat csinálsz vagy mondasz mintha nem is te lennél. Mikor kisebbek voltunk az hittem, hogy valami űrlény vagy.-nevetett.- De most komolyra véve a szót. Emlékszem arra az időre, mikor megtaláltad Jeremy-t. Egész nap csak mosolyogtál és folyton jó kedved volt. Mintha egy gyereknek visszaadták volna azt, amit elvettek tőle.-csak bámultam a tengert. Volt benne némi igazság, amit Josh mondott.
- Mert így volt. Tizenkilenc éve elvették tőlem a másik felem és most visszaadták. Most úgy érzem, hogy minden tökéletes.-mondtam és hirtelen megéreztem barátom kezét a vállamon, ahogy lágyan ütögeti azt. Talán túl korán mondtam ki azt, hogy minden tökéletes. Nem gondoltam bele a következményekbe.
*Jeremy POV*
Csöngettem a kapun, mire Katie néni, az én drága volt őrangyalom nyitott ajtót.
- Jeremy!-csillant fel a szeme mire gyorsan magához ölelt.
- Szia Katie néni.-üdvözöltem én is.
- Uram Isten, el sem hiszem, hogy látlak.-mondta és letörölte e könnycseppeket az arcáról.- Megváltoztál!
- Csak a hajam.-helyesbítettem majd beljebb léptem.- Na és hogy vagytok?A többiek?
- Fent vannak. Szóljak nekik?
- Nincs sok időm, de ha szólnál Emily-nek, azt megköszönném.-hirtelen Katie néni örömteli arca komorra váltott és lesütötte a tekintetét.
- Neki nem tudok szólni...
- Csak nem örökbe fogadták?-kérdeztem boldogan, mire megrázta a fejét. A mosoly eltűnt az arcomról. Rosszat, nagyon rosszat sejtettem.- Hol van Emily?
- Pár hónapja akut leukémiát észleltek nála. Azt mondták két hónapja van hátra, de hamarabb elvitte a rák, mint ahogy azt hittük.-a szívem éppen készült megszakadni mikor lerogytam a mellettem lévő padra. Katie néni mellém ült. A könnyeim folyni kezdtek.

Mikor végleg tudatosult bennem a dolog az arcomat a kezembe temettem és kezdtem rá jobban a sírásra.A térdeim remegni kezdtek, nem kaptam levegőt. Tizenhárom éves. Mindössze csak ennyi volt és én még csak nem is tudtam tőle elköszönni. Nem voltam mellette, hogy megnyugtassam, hogy minden rendben lesz és nem láthattam az arcát mielőtt még elment volna.
Katie néni mellettem ült és a hátamat simogatta.
- Ne haragudj, de mennem kell.-mondtam majd letöröltem a könnyeimet és felálltam.- Mond meg a többieknek, hogy üdvözlöm őket.
- Rendben.-felelte, de addigra én már az ajtó másik oldalán voltam. A temetőbe tartottam, ahol feltett szándékom volt megtalálni Emily sírját. Szerencsére sikerült őt megtalálnom. Szívszaggatóan nézett ki, ahogy egy kis táblára fel volt írva a neve és az a rettenetesen kevés idő, amennyit élt. A kezemet a szám elé kaptam, hogy te törjön ki belőlem a zokogás. Mit sem törődve azzal, hogy havas és sáros lesz a farmerom a sír elé térdeltem majd a márványlapon végighúztam a kezem.
- Annyira sajnálom!-tört elő belőlem végül a zokogás. A lelkiismeret furdalásom belülről marcangolt, amiért nem látogattam meg őt hamarabb.- Bocsáss meg!-sírtam, de nem jött válasz, bármennyire is szerettem volna újra hallani angyali hangját.
Ahogy ott térdepeltem és hulltak a könnyeim vissza emlékeztem a régi időkre, mikor még kicsik voltunk. Annyira szerettük egymást, és annyira védelmeztem őt. Mintha csak a kishúgom lett volna és most, hogy nincs többé a szívem szakadt meg.

 Mikor beléptem a házba Victor a nappaliban boldogan cseverészett anyuval. Rögtön látták, hogy valami nincs rendben így Victor felpattant és odajött.
- Jeremy. Mi történt?-akaratom ellenére kezdtek ismét folyni a könnyeim.
- Nem látogattam meg időben.-mondtam dühöngve és már éppen az összeesésre készültem mikor Victor megtartott. Nem bírtam állva maradni ezért lassan leültem a földre, a fejemet ismét a tenyerembe temetve kezdtem sírni.
- Jeremy édesem, mi történt?-jött oda anyu is és simogatni kezdte a hátamat.
- Nem mentem hamarabb, hogy meglátogassam és meghalt. Emily meghalt!-üvöltöttem és tovább folyattam könnyeimet. Éreztem, ahogy anyu átölel. Vissza öleltem, szükségem volt a megnyugvásra és bele kellett törődnöm abba, hogy gyermekkori legjobb barátom nincs többé.

65.~

*olvasás közben ajánlott hallgatni*

Alig vártam, hogy kedvesemet ismét a karjaim közé zárjam, de hajnali hat órakor nem szerettem volna megzavarni álmai közepette így inkább vártam reggelig.
Ahogy benyitottunk a házba a díszek sorban vártak minket.
- Jó ötlet volt feldíszíteni a házat, legalább nem az ürességre értünk haza.-ásított közben Jeremy.- Én felmegyek és hunyok egyet, nagyon álmos vagyok.
- Megyek veled.-feleltem majd felvonszoltuk magunkat a lépcsőn.
- Én úgy sem tudnék elaludni, inkább elmegyek és beszerzek egy-két dolgot.-mondta anyu. Hirtelen megfordultam.
-Várj!-mondtam és hozzá futottam.- Ha megtennéd, hogy hozol pár szál rózsát megköszönném.-elmosolyodott.
- Milyet?-gondolkodni kezdtem.
- Fehéret,
- Oké.-felelte majd elment. Vissza indultam a lépcsőhöz. Jeremy a tetején várt.
- Valakinek jó napja lesz.-kacsingatott.
- Csak virágot viszek neki.-nevettem.- De először aludnom kell.-kétfelé váltunk és egyszerre csaptuk be a hátunk mögött az ajtót. Úgy, ahogy voltam, garbóstul vetettem le magam az ágyra és ahogy becsuktam a szemem máris álomba merültem.

Majdnem fél órája aludtam mikor éreztem, hogy nem egyedül vagyok a szobámban. Mikor kinyitottam a szemem senkit sem láttam, csak az ágyam melletti komódot és az ajtómat. Vállat vontam, lehunytam a szemem majd a másik oldalamra fordultam. Szuszogást hallottam, így ismét kinyitottam a szemem. Cindy ott feküdt mellettem és láthatólag aludt. Elmosolyodtam. Olyan aranyos volt, ahogy a kezeit az arca alá begyömöszölve aludt ezzel száját kissé össze szuszakolta, amitől olyan volt, mint egy halé. Még szélesebbre húztam a mosolyom. Fogtam a takarót és ráhúztam majd adtam egy puszit az arcára. Simogatni kezdtem a haját majd arcán is végigsimítottam. Megérezhette, ahogy a kezem hozzá ér mert megragadta és közelebb húzta magát hozzám. A feje éppen a homlokom alatt volt így csókot leheltem rá és ráhajtottam a sajátomat.

*Cindy POV*
Éreztem, ahogy a szíve dobog. Egyre hevesebben miközben közelebb férkőztem hozzá. Aztán megéreztem, ahogy megcsókolta a fejtetőmet. Elmosolyodtam. Végig gondoltam az eddig történteket. Mikor elköltöztünk Londonból egyáltalán nem gondoltam, hogy egy ilyen kincsbe botlom, mint amilyen Victor. Számomra tökéletes fiú, jobbat nem is kívánhatnék és sokszor nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki a szerelmét. De örökre hálás leszek azért, amiért magam mellett tudhatom. Szerelmes voltam belé. Kimondhatatlanul.
*Victor POV*
Csak feküdtünk és lassan kezdtem én is elszenderedni. Nem akartam mást csak ölelni, elmondhatatlanul hiányzott ebben az utóbbi pár napban. Mintha nem láttam volna egy éve és mikor megláttam, hogy itt fekszik mellettem a szívem melegségbe és boldogságba borult. Nem tudtam elképzelni nélküle az életemet, ennyire még soha nem szerettem senkit.
Még jobban magamhoz húztam és suttogni kezdtem.
- Szeretlek Cindy Newton. Az életemnél is jobban.
- Én is téged Victor Young.-hallottam a választ és megéreztem valami nedvességet a garbómon keresztül. Megkönnyezte a szavaimat mire csak elmosolyodtam és ismét megcsókoltam a fejtetőjét.
Így aludtunk mozdulatlanul nagyjából fél óráig mikor kopogtak az ajtón.
- Gyere.-hallattam egy halk választ mire anyu nyitott be. Felmutatta a szépen csomagolt három szál fehér rózsát mire lassan kibújtam Cindy karjai közül és elvettem tőle. Szerelmem még mindig aludt, így lassan felkönyököltem az ágyra és megsimogattam az arcát. Néhány pislogás múlva teljesen kinyitotta a szemét. Mikor meglátta a kezemben a rózsákat elmosolyodott és felült az ágyon.
- Ez az enyém?-kérdezte kissé elcsukló hangon. Bólintottam.
- Remélem tetszik.-mondtam majd átnyújtottam neki. A szeme könnybe lábadt és elvette a csokrot. Beleszagolt.
- Ez a kedvencem.-mondta miközben letörölte a könnyeit, de nem engedtem neki, hogy összeset eltávolítsa, az utolsókat én töröltem le.
- Miért sírsz?-kérdeztem mosolyogva miközben elé ültem törökülésbe.
- Még...senkitől nem kaptam rózsát. Főleg nem fehéret.-szünetet tartott.-Köszönöm.-mondta végül majd megcsókolt egy megölelt.-De mégis miért érdemeltem ki?-kérdezte és ismét beleszimatolt a virágba.
- Azzal, hogy itt vagy.-kezdtem bele szerelmes vallomásomba.- Nagyon hiányoztál az elmúlt napokban és ha nem látlak akkor olyan,mintha nem kapnék levegőt.-a szeme ismét könnyes lett a rózsákat pedig az arcához emelte, de hirtelen megakadtam a beszédben.
- Nem kell többet mondanod.-szólalt meg végül majd félretette a rózsát, közelebb bújt hozzám és ismét megölelt.-Nagyon szeretlek.
- Te vagy a legjobb dolog az életemben.-éreztem, ahogy a fejét a nyakamhoz szorítja és ismét hullani kezdtek a könnyei. Nem vágytam semmi másra csak arra, hogy így öleljen még percekig. Sokszor ennyi is elég.

64.~

A család előtt nem akartam ezzel kellemetlen helyzetbe hozni a bátyámat, ezért nem szóltam róla semmit, miközben követtem a nappaliba. Leültem a kanapéra és hallgattam.
- Jungkook már elment?-kérdezte anyu mire bólintottam.
- Valami baj van Victor?-kérdezte apu.
- Nem, nincs semmi.-mosolyogtam közben Jeremy-re néztem, aki zavarodottan pillantott rám vissza.
- Srácok, éppen azt beszéljük, hogy a vártánál hamarabb kell visszautaznunk Amerikába. Már holnap.-mondta anya.
- Mi? Miért?-kérdeztem.
- Adódott egy kis probléma a könyveléssel és muszáj lesz elintéznünk anyátokkal.
- Már megint a munka! Valami mindig keresztbe tesz, nem igaz, hogy soha nem lehet egy nyugodt nyaralásunk!-mondtam hirtelen. Jeremy nesz nélkül ült velem szemben.
- Victor most ne kezd, ez nagyon fontos és egy adott időn belül....-félbeszakítottam, nem engedtem, hogy befejezze.
- Azt mondtad nem leszel hülye! És hogy félreteszed a munkát, de te sosem változol!-vágtam apu fejéhez majd a szobába mentem. Egy hatalmas ajtócsapódás hallatszott és néma csönd.
- Beszélek vele.-ajánlotta fel Jeremy és utánam jött. Lassan lépett be. Az ágyon ültem és a padlót fürkésztem. A mellkasom szaporán mozgott, ami eléggé látványos is volt, forrtam a dühtől.
- Egyszer..csak egyszer tudnánk úgy kimozdulni, hogy közben nem kell a munkájára gondolni.-mondtam. A bátyám nem felelt semmit csak leült mellém.- De ez már örökké így lesz.
- Biztos apáéknak is rossz, hogy nem lehet egy nyugodt percük sem, de....könyvelők. Méghozzá a felsőbb fajtából.
- És senki már nincs, aki elintézné helyettük?-kérdeztem mint egy óvodás, aki nem tudja felfogni, hogy a szülei fontos emberek és a kevés a szabadidejük. A tenyerembe temetettem a fejem majd végigsimítottam a homlokomon és a hajamon. A bal kezem a tarkómon állapodott meg és Jeremy-re néztem.- Miért nem mondtad az egyetemes dolgot?
- Nem tartottam fontosnak.-felelte egy sóhaj után.
- Pedig az. A jövőddel kapcsolatos, ami nem játék. Már akinek.
- Mint ahogy már Jungkook-nak is mondtam...nem érzem, hogy képes lennék rá. Az érettségin is épp, hogy átmentem, így az egyetem szóba sem jöhet.-szembe fordultam vele így a szemébe tudtam nézni.
- Szeretnéd?-bólintott.- Biztos van olyan egyetem, ahová betudsz kerülni, azonban még nem engedem, hogy elmenj.-felvonta a szemöldökét.
- Miért?
- Most kaptalak vissza.-feleltem komolyan.-És nem csak én, anyuék is. Egy ideig együtt lógtunk majd valaki szétválasztott minket. Nem engedem, hogy ez ismét megtörténjen. Legalábbis most biztos nem.-Jeremy arcán halvány mosoly ült és meghatottság. Felém hajolt és megölelt.
- Ha akartam volna akkor sem kaphattam volna jobb öcsöt mint te.-elmosolyodtam.
- Dettó.

***

Másnapra a haragom teljesen elült és nyugodtan pakolásztam a cuccaimat beletörődve, hogy apámnak mindig is fontosabb lesz a munkája mint a családja, még ha nem is ezt állította.

A nagyiéktől búcsút vettünk és megígértük nekik, hogy még a nyáron visszajövünk. Viszont mielőtt még elindultunk volna szóltam Jungkook-nak, hogy vissza utazunk. A válasz csak egy "megyünk" volt és bontotta is a vonalat. Reméltem, hogy nem késnek el mielőtt felszállunk, de ez a kételyem elszállt mikor megláttuk őket az előcsarnokban.

- Hogy értetek ide ilyen hamar?

- Jin, ha akar tud padlógázzal is repeszteni.-felelte Jimin mire elmosolyodtam.

- Mielőtt elmentetek volna ezt szerettük volna átadni.-mondta Jungkook és átnyújtott nekünk egy nagy ajándékdobozt. Kíváncsian vettem ki a kezéből.

- Csak még egy kérdés.-tette hozzá Namjoon.-Szeretsz még fényképezni?

- Igen.-feleltem, bár az utóbbi időben nem igazán használtam az otthon lévő fényképezőgépemet mert inkább nyáron szeretek fotózni. De ettől eltekintve a kedvenc hobbim- a video játékozáson kívül persze-a fényképezés volt.

- Hát akkor fogadd szeretettel, és Jeremy te is, ami V ajándéka mellett van. Ha egyezik az ízlésetek, akkor örülni fogsz neki.-mondta Jungkook és már tényleg nem bírtuk ki, hogy a dobozon lévő piros masnit ki ne bogozzuk. A dobozban egy Nikon fényképezőgép rejlett és egy új, friss műanyag csomagolású video játék.

- Boldog elő szülinapot!-mondták mind az öten és vállba bökdöstek minket.

- Hiába húsz évesek lesztek még nem nőttetek ki ezekből.-mondta Suga.

- Hát nem.-feleltem nevetve.- Köszönjük srácok, ennél jobb nem is lehetne, őszintén.-ezt Jeremy is megerősítette, de el is volt képedve, hiszen alig ismerték egymást a fiúkkal mégis megajándékozták.

- Na de ha már ilyet kaptam, próbáljuk ki.-mondtam majd a vadonatúj gépemmel kreáltam is egy profi minőségű képet mind a hetünkről. Közben megszólalt egy digitális hang, hogy a gépünk tíz perc múlva indul.

- Jó utat vissza és Jeremy, nagyon örülünk, hogy megismerhettünk.-tette még hozzá Jungkook majd kezet fogtunk veleük, megöleltük őket és elindultunk a beszálló kapuhoz.

Pontban délben szállt fel a chicagoi jártat és tizenkét óra múlva már otthon is voltunk. Az idő eltolódás miatt hajnalban érkeztünk meg Chicago-ba. Már maga a levegő is egész más volt. Kicsit csalódott voltam, amiért nem maradhattunk már napot, ugyanakkor boldog is voltam, hogy végre itthon lehetek.

63.~

Mikor már bejártuk szinte egész Szöult visszamentünk a nagyiékhoz. Ahogy beléptünk fenséges illatok csapták meg az orrunkat és egy egyszerre mondtuk ki testvéremmel az illat forrását.
-Csirke!-azonnal a konyhába siettünk akár az éhes kisgyerekek remélve, hogy már készen van.
- Negyed óra és készen van.-mondta anya miközben megkavarta a fövésben lévő levest. Csalódottan húztuk félre szájunk szegletét és egymásra néztünk. Nem tudtunk mit csináljunk addig majd kipillantottam az ablakon. A hó még mindig esett méghozzá nem is kicsit.
- Mikor építettél utoljára hóembert?-kérdeztem Jeremy-től.
- Utoljára Emily-vel építettem úgy tizenegy éves koromban.-emlékezett vissza.
- Akkor itt az ideje, hogy visszarázódj!-fogtam meg a vállát majd széles mosollyal kiszaladtunk az udvarra.
- Hiába tizenkilenc évesek még nem nőttek fel teljesen.-mondta utánunk nézve apu majd leült a nappaliban tévét nézni.
Közben mi kint már neki is fogtunk a hóember építésnek. Jeremy csinálta az alsó részét, én pedig nekifogtam a középső résznek. A nagypapa nem takarította el a havat, aminek kifejezetten örültünk, így nagy hóembert tudtunk csinálni.
Kicsit lassan haladtunk, de tökéletesre szerettük volna. Ahogy csináltuk a járókelők megbámultak minket, de nem törődtünk velük. Kit érdekel, hogy lassan felnőttek leszünk? A bennünk szunnyadó gyerek örökre bennünk fog élni.
Két lány is elhaladt a ház előtt, akik mosolyogva figyeltek minket. Jeremy szintén mosolyogva mérte végig őket.
- Be kellene újítanod egy barátnőt.-mondtam miközben már a fejét kezdtem gurítani.
- Túl béna vagyok hozzá..meg aztán...ki bírná elviselni ezt a hülye fejemet?-kérdezte imitálva a nevetést.
- Sok lány hidd el...gondolom az árvaházban voltak barátnőid.
- Árvaházon kívül, de a végén kiderült, hogy javarészt sajnálatból voltak velem. Ilyenekre meg nincs szükségem. Inkább...mindegy hagyjuk.
- Nekem elmondhatod. A bátyám vagy.-mosolyogtam majd egy kis időre félretettem a fejet. Közben Jeremy felvette a középső részt és a helyére tette. Sóhajtott.
- Inkább már egy olyan lányt szeretnék mint Cindy. Ő magadért szeret téged, amilyen vagy. Nem kér meg rá, hogy változz meg és nem csak arra hajt, hogy vegyél meg neki mindent. Úgy is mondhatnám, hogy nagy mázlista vagy, amiért ilyen barátnőd van.-elmosolyodtam.
- Igen, az vagyok.-feleltem és a barátnőmre gondoltam.- Hidd el, előbb-utóbb te is megtalálod az igazit.-bátorítottam majd feltettem a fejét is.- Kellene még répa, szén, meg valami kalap. Esetleg sál.
- Majd én kérek.-mondta Jeremy majd bement a házba. Amíg vártam rá az utcát kémleltem. Még nagyon időm sem volt elmerülni a dolgokban így pásztázni kezdtem az utcát. A járó-kelőket, az autókat. Közben a tenyeremet melegítettem mert nem vettem fel kesztyűt, így az kis híján lefagyott.
Míg nézelődtem megjelent előttem egy ismerős arc. Jungkook volt.

- Szia Kookie.-köszöntem.
- Hello.-üdvözölt majd a félkész hóemberre emelte a tekintetét.- Látom nagy építkezésben vagytok.
- Ja, csak még hiányzik pár dolog. Na és? Te hogyhogy itt? A többiek?
- Nem volt más elfoglaltságom, így gondoltam eljövök, ha úgy is már csak pár napig lesztek itt. És a másik kérdésedre a válasz, gondolom Jin és Suga még húzzák a lóbőrt, Nam a barátnőjénél van, Jimin meg szerintem egy csajt fűz valahol, vagy már megvolt neki, nem tudom.-felelte s kabátzsebébe dugott kézzel majd a fejét a kabát nyakába dugta.
- Namjoon-nak van barátnője?-kérdeztem meglepetten.
- Igen. Már vagy fél éve. A nevét mindig elfelejtem, de nem ide való. Igazából azt sem igazán tudom...
- Látom jól értesült vagy.-nevettem mire Jongkook elégedett arccal bólogatni kezdett. Közben nyitódott az ajtó.
- Hello Jungkook.
- Szia Jeremy.-intett barátságosan.-Még mindig alig hiszem el, hogy kettő van belőled.-súgta oda nekem.
- Minden megvan és a kaja is kész.-jelentette ki Jeremy miközben átnyújtotta a hóember befejezéséhez szükséges dolgokat.
- Nem maradsz itt ebédre? Igaz már egy óra, de nem baj.-mondtam remélve, hogy igent mond, hiszen a másik legjobb barátomnak mondhattam Kookie-t és egy év sok idő, hogy újra lássam.
- Anyámék úgy is csak este készülnek rokonokat látogatni, szóval szívesen maradok, köszi.-felelte.
- Szuper, akkor ezt befejezzük és mehetünk zabálni.
- Látszik sosem változol.-veregette meg a vállam mire elmosolyodtam.
- Te sem, még mindig olyan cuki pofid van mint eddig.-fogtam és belecsíptem az arcába.
- Hé, attól mert két évvel fiatalabb vagyok nincs jogod megráncigálni a pofám!-mondta majd leszedte a kezem az aráról,én pedig elnevettem magam. Szerettem piszkálni, ez nem volt kérdés.
A hóember szeme helyére raktunk két széndarabot majd a száját is kiraktuk. Legvégül a nyakába kötöttünk egy régi sálat a fejére pedig egy ütött-kopott edény került. A ház hátánál találtunk két nagyobb ágat, így azok lettek a karjai. Hárman elé álltunk és úgy néztünk rajta végig.
- Ennek így kell kinéznie, én azt mondom.-szólaltam meg.
- Ha kicsit nagyobb lenne a vigyor a képén, azt mondanám, hogy úgy néz ki mint te.-tette hozzá Junkook.
- Na persze..inkább menjünk együnk.-feleltem majd bementünk. A nagyiék szívesen látták Junkook-ot, így örültek neki, hogy marad. Az asztal ízlésesen megvolt terítve, középen egy kis adventi koszorúval. A asztal igaz, hogy hat személyes volt, de szorítottunk helyet Jungkook-nak is. Mi hárman csöndben ettünk míg a többiek beszélgettek, bár nem is igazán tudtunk volna megszólalni a mennyei ebédtől. Kérdezgetni ugyan kérdezgettek, de csak gyors és egyszerű választ adtunk. Mint például arra a kérdésre, hogy "Na és, hogy megy a munka?" csak egy egyszerű "Jól"-t válaszoltam. Ennyivel megelégedtek, hiszen tudták, hogy evés közben nem igazán szeretek beszélni és ez szintén igaz volt Jeremy-re is.
Ahogy végeztünk hármónkat az asztalnál hagytak és elvonultak kávézni.
- Na és? Mikor indultok haza?-kezdte a beszélgetést Jungkook.
- Holnap után. Ha minden igaz, de szívem szerint még kicsit maradnék. Már hiányzott ez az egész.
- És Jeremy, neked hogy tetszik Szöul?-érdeklődött Jungkook.
- Nagyon tetszik. Az az igazság, hogy még soha nem utaztam külföldre és ez így nagyon tetszik. Úgy érzem máris a szívemhez nőtt.-mosolygott.
- Érthető, hiszen apád ágáról innen származol.
- És azt megkérdezhetem, hogy te honnan tudsz ilyen jól angolul? Én egyetlen szót sem tudok koreaiul, esetleg a köszönést tudom.
- A suliban angolt tanulok. Javarészt. Érettségi után pedig egyetemre szeretnék menni, ahol ezt tovább fejleszthetem.
- Ez tök jó.-felelte Jeremy elismerően.- Én is gondolkodtam egyetemen, de nem tudom, hogy képes lennék e rá, pedig szeretném.-ezt hallva kissé meglepődtem, ugyanis nem tudtam a bátyám szándékáról. Azonban nem akartam nagyon meglepettnek hatni, így nem szegeztem neki a kérdéseimet.
- Szerintem képes lennél rá, csak higgy benne. Én sem nézek ki egy egyetemista palántának, de szeretném és megdolgozom érte.-ez elgondolkodtat volt.- Persze nem muszáj ezzel tovább menned. Nézd az öcséd. Érettségi után dolgozni ment egy kisboltban mára meg már üzletvezető vagy, ha nem tévedek.-nézett rám én pedig bólintottam.- Csak akarat kérdése.
- Nem tudom, de...most, hogy visszakaptam a családom, még nem akarom őket elhagyni. Mindenesetre elgondolkodom rajta.-válaszolta Jeremy.
- Jól teszed. De srácok ne haragudjatok mennem kell, mielőtt indultuk Amerikába hívj és a csapattal jövünk elköszönni.
- Rendben.-bólintottam majd kikísértem. Elbúcsúzott a szüleinktől majd tőlünk is elment.-Hogy hogy szeretnél egyetemre menni? Miért nem mondtad?-kérdeztem kissé sértetten.
- Ezt majd később megbeszéljük.-felelte majd a nappaliba ment a többiekhez.

62.~

- Beszarok...-hangoztatta Jimin mikor a végére értem a mondandómnak.- Komolyan, mintha egy filmben történt volna az egész.
- Csak, hogy ez a valóság Jimin. A kő kemény valóság.-tette hozzá Namjoon.- De mégis, hogy történhetett ez?
- Nem tudjuk, senki sem tudja.-mondta Jeremy.- De valószínűleg az orvosok hibája.-miközben mesélt váratlanul megszólalt a telefonom. Félre húzódtam, hogy a többiek nyugodtan tudjanak erről beszélni. Boldogan láttam a telefonom kijelzőjén a barátnőm nevét.
- Ennyire hiányoztam?-kezdtem bele a beszélgetésbe.
- El sem köszöntél...egy üzenetet vagy valamit hagyhattál volna.-mondta kissé durcás hangon, de tudtam, hogy nem gondolta komolyan így elmosolyodtam. Miközben beszéltem Jungkook a szeme sarkából látta a hirtelen jött jókedvemet és kíváncsi lett. Felállt az asztalhoz és felém indult, de persze tisztes távolságból figyelt a falnak nekidőlve.
- Még pár nap és visszautazom. Szilveszterre otthon leszek.-mondtam. Jungkook csak halk sustorgást hallott a vonal másik végéből, de tudta, hogy egy lánnyal beszélek. Mosolygott.-Oké..én is téged. Szia.-tettem le végül. Jungkook érdeklődve figyelt.-Le kellett tennie...-még mindig szótlanul figyelt.- Mi van?
- Ki volt az az.."én is téged"?-utánozta a hanglejtésem.
- A barátnőm.-mondtam kertelés nélkül.
- Tudtam, hogy ő volt csak azt vártam, hogy kimond. Láttam a képeket facebook-on. Nagyon csinos.-dicsérte, ami jól esett. Az eddigi barátnőimről mindig volt valami rossz véleménye, de Cindy-ről nem volt.- Hogy is hívják, valami "sz" betűs....
- Cindy.
- Áh, igen, Cindy. Na és...komoly a dolog? Mióta vagytok együtt.
- Lassan fél éve és igen..elég komoly. Lehet hülyének fogsz nézni, de lassan húsz éves fejjel nincs szükségem hülye tyúkokra, akiknek csak az kell, hogy mindig drága cuccokat vegyek nekik.
- Ergo csak a pénzed.-egyszerűsítette le Jungkook.
-Igen...volt már ilyenben részem, kösz több nem kell.
- Megértem, és nem nézlek hülyének...éltél már eleget és szerintem,én is egy komolyabb kapcsolatra fogok vágyni a te korodban.-elmosolyodtam és gondolkodóba estem. Tényleg komolyan gondoltam ezt az egészet Cindy-vel.
- Képzeld,már...-elnevettem magam.- Háromszor megkértem a kezét.
- Mi van?-kérdezte Jungkook kikerekedett szemmel.
- Elsőnek részegen...aztán mikor a kedvenc palacsintámat sütötte.-közben visszaemlékeztem ezekre a dolgokra.- Harmadjára akkor mikor azt mondta, hogy ha még egyszer megkérem a kezét kénytelen lesz igent mondani.
- És te megkérted... de annyit mondok, a részeg mindig komolyan gondol mindent.
- Egyszer elhozom ide... Az itt töltött idő alatt a Szöul torony nőtt a legjobban a szívemhez...ott fogom megkérni. De az lesz az utolsó.-mondtam közben végig Jungkook-t nézve, aki képedve nézett vissza rám.
- Te tényleg szereted.-bólintottam.
- Öcsém, hol vagytok már?-hallottuk meg Suga hangját majd visszamentünk.- Már azt hittük itt hagytatok minket. Na miről ment a traccsparti?
- Semmi, nem fontos.-mondtam majd leültem az asztalhoz.
- V megfogja kérni a barátnője kezét!-mondta Jungkook majd rám kacsintott. Jeremy kezéből közben kiesett a sütemény, Jimin-nek pedig a szájából.
- Mi van?-nézett rám Jin.
- Nem most, majd idővel.-nyugtattam meg őket.- De ezt majd később megbeszéljük! Na mindent megtudtatok, amit akartatok Jeremy-ről?
- Még nem.-mondta Jin majd tőlem kezdett kérdezni.-Nem csináltatok semmit? Ezért be is perelhetnétek az egész kórházat.
- Valójában fel sem merült ez a dolog a szüleinknél. Azonban gondolkoztunk azon, hogy utána járunk a dolognak.-mondtam.
- És mégis hogy?-kérdezte Suga. Drámai hallgatás következett majd hozzátettem.
- Meglátogatjuk a kórházat.

Ahogy srácok elmentek a család összegyűlt a nappaliban. Közben anyu is elmesélte a sztorit.
- Borzalmas, ami veled történt drágám, de gondolom most már....-itt nagyi abbahagyta és csak mosolygott. Gondolom kereste a megfelelő szavakat, de nem tudta magát kifejezni. Szerencsére Jeremy folytatta helyette.
- Igen, most már sokkal jobb.-mosolygott. Természetesen szó esett az orvosok elleni pereskedésről is, de apu mindvégig csak hárította a dolgot, miszerint nincs szükség rá, ez már lassan egy húsz éves ügy, biztos nem kezdenének vele semmit, bla, bla, bla...
- Neo michyeoss-eo? (Megőrültél?)-horkant fel hirtelen nagyapa. Ezek után koreaiul folytatta.- Mi az, hogy nem akarsz az ügyben semmit sem tenni, mégis csak a fiad!
- Te ebbe ne szólj bele, apa! Ez a mi kettőnk dolga Isabelle-el!-vágott vissza apu szintén koreai nyelven. Jeremy érthetetlenül nézett maga elé.
- Most miről van szó?-súgta oda nekem.
- Nem fontos, csak...a családi ügyekről beszélnek.-nem említettem, hogy róla van szó, talán jobb is volt így. A szóbárbajt még midig folytatták, a végén anyu szólt közbe.
- Elég! Erre nincs szükség! Nem ezért jöttünk, kérlek fejezzétek be.-mindketten befejezték.- Fiúk, kérlek titeket menjetek és rendezkedjetek be a szobába.
- Rendben anya.-felelte Jeremy majd bementünk a szobába. Szerencsére két ágy volt, így nem kellett egyikünknek sem a padlón aludnia.
- Figyelj csak, V...
- Igen?
- Tényleg komolyan gondolod, hogy feleségül akarod venni Cindy-t?-elmosolyodtam.
- Azt hiszem...persze nem most..egy-két év múlva.
- Szerinted együtt lesztek addig?
- Nagyon remélem.-feleltem egy nagyobb sóhajjal.- De inkább beszéljünk most másról. Mit szeretnél holnap csinálni?
- Nem tudom, te mit ajánlasz?-rögtön tudtam a választ.
- Mit szólnál, ha elmennénk a Szöul toronyhoz?
- Hát jó,miért ne.-mosolygott majd kipakolta a dolgait a táskájából.

Másnap egyszerre keltünk Jeremy-vel és első dolgunk volt, hogy a konyhába menjünk. A bátyám azonnal megtámadta a sütis tálat én pedig a nappaliba mentem tévézni. Azonban valami szemet szúrt.
- Remy! Gyere egy kicsit!-szóltam a bátyámnak leegyszerűsítve a nevét. Nem szólt érte.
- Mi az?-kérdezte miközben magához szorította a sütid dobozt. A karácsonyfához mentünk, ahol egy becsomagolt kis téglalap alakú dolgot találtunk. A nevünk állt rajta.
- Itt járt a Jézuska.-mondtam majd kibontottam az ajándékot. Legnagyobb meglepetésünkre a Call of Duty legújabb verziója volt, amit már régóta szerettem volna kipróbálni.
- Ne már!-kiáltottunk fel egyszerre a bátyámmal és elmosolyodtunk. Láthatóan Jeremy-nek is tetszett az ajándék. Közben megérkezett a család többi tagja is.
- Látom megtaláltátok az ajándékot.-mosolygott nagyapa.
- Igen, de honnan...?
- Anyátok mesélte, hogy szeretitek az ilyeneket, és Jeremy, mivel nem számítottunk az érkezésedre nem tudtunk neked külön venni semmit.
- Ugyan, nem is kell, ez épp elég.
- Köszönjük!-mondtam mindketten odamentünk a nagyszüleinkhez, hogy megölelhessük őket.- Na és hol a ti ajándékotok?-néztem rá komolyan anyuékra, akik meglepve néztek egymásra.- Csak vicceltem.
- Úgy gondoltuk, hogy már elég nagyok vagytok és hát....tessék.-mondta anyu majd átadott nekünk egy-egy borítékot. Mind tudjuk, hogy mit rejtenek az ilyesfajta borítékok.
- Köszönjük szépen.-mondta Jeremy majd nekik is adtunk egy ölelést.
- Na és, terveztek mára valamit?-kérdezte apu.
- Hát arra gondoltunk, hogy elmennénk kicsit a városba. Megmutatok neki mindent, amit csak tudok.
- Mit szólnátok hozzá, ha hárman mennénk? Hiszen..nem sokat vagyunk együtt.-csak nem...ezt rosszul hallottam, vagy tényleg apám mondta ezt?
- Hát..-néztünk egymásra Jeremy-vel.- Miért is ne?-vontam vállat.
- Szuper, akkor öltözzetek és nem sokára indulunk.-mosolygott apu majd anyuval visszamentek a szobába.
- Hallottad ezt?-néztem rá a bátyámra.
- Mármint, amit apa mondott.-bólintottam.
- Nem sokszor ajánl fel ilyesmit, szóval ki kell használni a lehetőséget.-feleltem és öltözni kezdtünk.
 Pár perc múlva mindketten lenn vártunk apára a nappaliban. Közben anyu és a nagyi már főzéshez készültek mert valami meglepi ebédet szerettek volna. Utánunk apu is megérkezett.
- Mehetünk?-kérdezte mi pedig bólintottunk, elköszöntünk a többiektől és elhagytuk a házat.- Mit szólnátok hozzá, ha bemennénk a belvárosba?
- Rendben, menjünk.-felelte Jeremy és nekiindultunk kocsival. Azonban a belvároshoz közeli parkolóban leparkoltunk és gyalog vágtunk neki.
- Gyalog jobban eltudunk merülni a látványban.-mondta apu. Szinte el sem hittem, hogy valóban itt van velünk, ugyanis gyermekkoromban nem sokat lógtunk együtt. Végigmosolyogta az egész utat. Tizenkilenc év alatt nem sokat láttam mosolyogni. Közben vettünk sült gesztenyét és forró teát is, a hóesés pedig még jobban tökéletessé tette ezt az egészet. Az utolsó állomásunk a Szöul torony volt. Mikor felértünk a legtetejére összeszedtem minden bátorságomat és megkérdeztem.
- Apu, hogyhogy eljöttél velünk? Eddig még sosem jöttél el még velem sem.
- Tudod, Victor..sokat rágódtam a dolgom és rájöttem, hogy sok időt vesztegettem a munkára és hanyagoltam a családomat. És most, hogy végre teljes a család-nézett rá mosolyogva másik fiára-többé nem leszek hülye.
- Ezt jó volt hallani.-mondtam mosolyogva majd mindkettőnket átkarolt.
- Jeremy, kérlek ne hidd azt, hogy nem örültem az érkezésednek csak meglepett. De nagyon örülök, hogy itt vagy végre velünk. Tudjátok nagyon sok és nagyon súlyos hibákat követtem el az életemben mert fiatal voltam és hülye... ha tehetném mindent visszacsinálnék.-szünetet tartott- Örülök, hogy két ilyen csodás fiam van.-mintha csak a lelkiismerete beszélne vagy ha beismerő vallomást tett volna, bocsánatkéréssel megspékelve. Mindenesetre még nem hallottam apánkat így beszélni, de jól esett, hogy ilyet mondott nekünk.
- Ezt meg kell örökíteni.-mondta Jeremy majd elővette a telefonját és kattintott. Még soha nem láttam apánkat ilyen boldognak főleg fényképen.

61.~

Másnap reggel, ahogy felkelt a nap, mi már talpon voltunk. Nem szokásom hajnal ötkor kelni, de ha muszáj, akkor muszáj. Épp az utolsó dolgokat csomagoltam be-amiket kihagytam- mikor Jeremy kopogott.

- Gyere.-szólítottam. Összekulcsolt kézzel lépett be és köszöntött. Rögtön láttam, hogy valami nem stimmel így abbahagytam a pakolást és felé fordultam.- Minden rendben?

- Hát nem éppen...

- Félsz?-kérdeztem egy mosollyal. Bólintott.-Mitől?

- Mi van, ha a nagymamáék nem látnak majd szívesen?

- Ez hülyeség..te is az unokájuk vagy és biztos örülni fognak neked.

- Kicsit fura lesz, hogy egy gyerek helyett kettő jelenik meg.-felelte kissé erőltetett nevetéssel. Megveregettem a vállát.

- Minden rendben lesz. Csak..nyugi. Rendben?-néztem egyenesen a szemébe, ő pedig mosolyogva bólintott. Később egy ásítás is társult hozzá.-Álmos vagy?

- Nem szokásom hajnal ötkor fenn lenni.-válaszolta miközben visszament a szobájába. Szerinted nekem igen?-tettem hozzá gondolatban és betettem az utolsó dolgot a poggyászomba, ami a telefontöltő volt.

 Anyuék már lenn vártak minket a nappaliban.

- Mehetünk? Megjött a taxi.-kérdezte anya hatalmas mosollyal az arcán. Mindketten bólintottunk a szemünk alatti hatalmas fekete karikákkal. Felvettük a kabátjainkat majd kimentünk a házból. Apu lekapcsolt minden világítást a házban, kikapcsolta a fűtést majd becsukta az ajtót.Vetettem még egy pillantást Cindy-ék háza felé, melynek kerítésénél a kutyája, Kevin állt két lábon és minket vizslatott. Rámosolyogtam majd beszálltam a taxiba. A városi dugó miatt húsz perc alatt értünk a repülőtérre. Miközben várakoztunk a beszállásig helyet foglaltunk az előcsarnokban. Megfigyeltem, hogy Jeremy idegességében föl-le mozgatja a jobb lábát.

- A repüléstől is félsz?

- Még soha nem ültem gépen és igen, kicsit parázok.-felelte és a lábát tovább mozgatja.

Pontosan hatkor szálltunk gépre, természetesen a bátyám mellé ültem. Nem szeretett volna ablak mellé ülni, így én néztem a felhők rengetegét. Sóhajtottam egy nagyot, elhelyezkedtem az ülésben és készen álltam egy tizennégy órás repülésre Koreába. Az út felét mindketten végigaludtuk, aztán mikor felkeltünk készen álltunk akár meghalni is, csak ne repültünk volna tovább. Párszor még légörvénybe is kerültünk, ami mit ne mondjak...nem volt éppen kellemes.

Koreai időszámítás szerint másnap reggel nyolcra értünk oda. Nyúzottan szálltunk le a gépről és mikor és ahogy megéreztük a bőrünkön a levegőt libabőrösek lettünk. A tél valami gyönyörű volt Szöulban, mindenhol hó, a városban csodaszép díszítéssel.

A repülőtér mellett van egy autókölcsönző, így az első dolgunk, hogy kölcsönöztünk egyet. Apu elintézte, így húsz perc múlva már autóba is szálltunk. Ahogy haladtunk a nagyiék háza felé Jeremy képedve nézte Szöul utcáit. Az arcát nekinyomta az ablaküvegek és figyelte az embereket, a házakat, a tájat.

- Üdv Szöulban.-szóltam oda mire egy kis időre elfordult az üvegtől és rám mosolygott.

Tavaly jártam itt utoljára, de sokkal több időnek tűnt. Mintha minden megváltozott volna, de azért volt, ami nem. A Szöul torony. Minden évben felmentem oda és tudtam, hogy ezúttal a bátyámmal fogok oda felmenni.

- Srácok, megjöttünk.-hallottuk meg apu hangját,Jeremy pedig izgatottan emelte el az arcát az ablaktól. Apu leparkolt a ház előtt majd kiszálltunk. Alighogy megálltunk a nagyi azonnal kijött az ajtón.

- Megjöttem a drágáim!-indult meg felénk kitárt karokkal és csillogó szemekkel. 

- Szia anya.-köszöntötte először apu majd anyut is megölelte.

- Victor, te évről évre jobban és jobban nézel ki.-ölelt meg.

- A nagyapja sármját örökölte.-szólalt meg nagypapa a háttérben. Őt is üdvözöltük, de eközben Jeremy mindvégig a kocsi másik oldalán bujkált.

- Chen, Lim...-kezdte anyu- Szeretnénk nektek bemutatni valamit. Drágám, gyere.-nézett az autó felé anya, Jeremy pedig lassan előbújt. Kissé megijedtem mikor a nagyiékra néztem mert nem voltam benne biztos, hogy kapnak-e levegőt, de megkönnyebbültem mikor a nagyi a szája elé tette a kezét.

- Ő itt Jeremy. A másik fiunk.-még mindig nem kaptunk hozzászólást.

- Sziasztok.-köszönt félénken.

-E-ez, hogy történt?-kezdte a nagyi és közben reménykedtünk, hogy nem kap helyben szívrohamot.

- Odabenn mindent elmagyarázunk, csak kérlek üdvözöljétek.-mondta apu.

- Szakasztott olyan mint Victor.-mosolygott a nagyi közben könnyek szöktek a szemébe.- Leszámítva a szőke hajat, de...Istenem, mint két tojás!-nevetett majd magához ölelte Jeremy-t. A bátyám szívéről láthatólag nagy kő esett le és örült a fogadtatásnak.

- Üdv a családban Jeremy!-ment oda nagypapa is ő is megölelte. Láthatólag nem kezdtek ellenségeskedésben és örömmel látták, hogy van még egy unokájuk- Viszont menjünk be mert nagyon hideg van, gyertek, gyertek.-tessékelt be minket nagyapa a házba, mi pedig szó szerint berohantunk a házba. Ahogy beértünk megcsapta az orrunkat az ínycsiklandozó süti illat.

- Csak nem süti illatot érzek?-kérdeztem a nagyitól.

- A konyhában van.-felelte én pedig berohantam a konyhába. Az asztalon várt egy tányér frissen illatozó mézeskalács, amiben mindig volt valami meglepetés. Jobban megszimatoltam.

- Gyömbér.-mondtuk ki egyszerre Jeremy-vel és elvettük egyet egyet. Közben már anyáék is a házban voltak és lecuccoltak. A nappaliba mentek, ahol beszélgetésbe fogtak. Mindenki jól tudta, hogy nem szerettem ott lenni mikor a felnőttek beszélgetnek. Hát ez most sem volt másképp.

Ahogy Jeremy-vel a konyhában gyűrtük befelé a süteményt csengettek.

- Vársz valakit?-kérdeztem.

- Nem, de kérlek nyisd ki!-hallatszott a nagyi hangja, én pedig kénytelen voltam felállni és ajtót nyitni. Az eszem megállt.

- Na mizu Vicky?-szólított meg az előttem álló szőke, már szinte fehér hajú srác. Nagy vigyorra húztam a szám.

- Suga fiam, lehányt a meszes zsák?-vágtam vissza majd magamhoz húztam és megöleltem. Rajta kívül még voltak négyen, akiknek rettentően örültem. Ott volt Jungkook, Jin, Jimin, és Namjoon.- Gyertek beljebb, gyertek.-hívtam be őket, de a mosolygásom nem hagyott alább.- Ti hogyhogy itt?

- Gondoltuk benézünk, ha már csak most tudunk találkozni.-felelte Jungkook.- Josh-t hol hagytad?

- Nem tudott jönni, valószínűleg nyáron fog. De meséljetek, mi van veletek?-kérdeztem majd bevezettem őket a konyhába, ahol leültünk.

- Velünk minden rendben, de mi van veled? Alig látunk és meg kell, hogy mondjam...egyre szarabbul nézel ki.-viccelődött Nam, de tudtam, hogy nem rossz indulatból beszél.

- Hát történtek dolgok...-bólogattam.

- Akkor gyerünk, mond már!-szólt közbe Jimin.

- Hát..szeretnék bemutatni nektek valakit.-mondtam felálltam az asztaltól. A többiek összeszűkült szemekkel figyeltek, nem tudták mi fog ebből kisülni. Jeremy-hez mentem.

- Gyere kérlek, szeretnélek bemutatni téged a srácoknak.

- Ez biztos jó ötlet?-kérdezte Jeremy vonakodva.

- Bízz bennem, bírni fogod őket.-Jeremy vont egyet a vállán majd követett a konyhába.- Gyerekek, szeretném bemutatni Jeremy-t, a bátyámat.-ahogy ezt a fiúk meghallották abbahagyták a duruzsolást és kikerekedett szemmel bámultak mindkettőnkre. Jin és Jungkook tátott szájjal figyeltek.

- Beszarok...-suttogta Suga.

- Hello srácok.-köszönt Jeremy. Namjoon volt az első, aki felállt és kezet fogott vele.

- Hello, Kim Namjoon.

- Jeremy Young.

- Ez, hogy történt?-kérdezte tőlem Nam.

- Elmagyarázom.

- Haver, ez nagyon para, de oltári! Park Jimin!-állt fel Jimin is és jókedvűen kezet fogott vele. Suga, Jin és Jungkook és mindig ültek.

- Bocs, ha bunkó vagyok, de erre nem voltam felkészülve.-nevette el magát Jin.- De mindenesetre örülök, hogy megismerhetlek, Kim SeokJin, de csak Jin.

- Jeremy.-mosolygott.

- Suga.-szólalt meg a széken ülve, adva a szokásos swag megjelenését a béke jellel társítva.

- Megkérdezhetem, hogy miért Suga? A cukorral kapcsolatos?

- Csak rám kell nézni meg a mosolyomra.-felelte és mosolyogni kezdett.

- Igen..csak kár, hogy a csajoknál nem jön be.-szólalt meg a háttérbe Namjoon mire a többiek az orruk alatt nevetni kezdtek. Suga szúrós tekintettél nézett rá.
- Megöllek.-suttogta majd felénk fordult.- Egyébként Min Yoongi.-nyújtotta a kezét.
- Jeremy.-mosolygott és kezet fogtak. Közben Jungkook is felállt.
- Jeon Jungkook.
- Jeremy Young.-mutatkozott be Jeremy is, de nem fogtak kezet. Egy ideig csak kínosan nézték egymást.
- Hát...aki Victor barátja, az az én barátom is. Főleg ha az ikre, na gyere tesó!-mondta Jungkook, tőle kissé se megszokottan majd megölelte Jeremy-t.- Na szóval, hogy is volt ez a dolog? Mát tűkön ülünk.-néztek rám a barátaim, én pedig belefogtam a mesélésbe.