Ahogy lement a dal Jeremy odajött hozzánk.
- Lekérhetem a hölgyet?-kérdezte udvariasan. Vonakodva is, de beleegyeztem.
- Persze.-feleltem majd átadtam Cindy kezét a bátyának én pedig elvonultam a asztalunkhoz, ahol anyuék ültek. Belekortyoltam a pezsgőmbe és úgy figyeltem, ahogy táncolnak. Anyu felváltva figyelt engem és Cindy-t.
- Szereted, igaz?-kérdezte. Haboztam egy kicsit majd válaszoltam.
- Igen. Jobban mint ahogy azt betudnám magamnak vallani.
- Akkor ne ereszd el.-kacsintott anyu majd felálltak és apuval a táncpakettre mentek. Most már két párt is figyelhettem. Még néha mindig meglepődtem mikor megláttam Jeremy-t. Mintha tükörbe néztem volna, csak ez esetben a szőke hajú énem köszönt vissza.
Miközben Cindy és Jeremy táncolt nevettek majd hirtelen elkomolyodtak. Nem hallottam, hogy miről beszéltek.
- Odavagy az öcsémért, igaz?-kérdezte Cindy-t Jeremy.
- Igen. Nagyon is.-mosolygott Cindy.
- Ő is érted. Szerintem belehalna, ha elvesztene téged.
- Ezt honnan veszed?
- Nézd, Cindy. Igaz, hogy még csak nem régóta ismerem, de akkor is az ikertestvérem. Látom rajta, ahogy rád néz. A szeme már szinte szikrákat hány, annyira csillog.-túlzott Jeremy, amit Cindy nevetéssel kísért.- Hidd el, mindennél jobban szeret.-Cindy mosollyal hallgatta Jeremy kiselőadását az iránta érzett szerelmemről, de mikor újra velem táncolt erről semmit sem szólt.
Az este leforgása alatt összegyűjtötték az adományokat, közben a svédasztalon lévő finomságok is fogytak, és pezsgős üvegek is kezdtek kiürülni. Nagyjából hajnal egy óra lehetett mikor úgy éreztem, hogy nem bírok talpon maradni.
- Anyu, apu, szerintem én hazamegyek.-álltam eléjük mint egy tízéves, aki már nem bír talpon maradni.
- Victor, de hát még csak most kezdődött el igazán.-mondta anyu.
- Tudom, de tényleg fáradt vagyok.
- Én szívesen hazakísérlek, ha gondolod.-ajánlotta fel Cindy. Bólintottam.
- Hát...nem bánom. De mivel mentek? Nem mehettek gyalog!
- Ne aggódjon, fogunk egy taxit.-mondta Cindy.
- Na jó, akkor otthon találkozunk. Igaz Jeremy kisfiam, te nem akarsz még menni?-hirtelen minden szem a család körében rászegeződött.
- Ö..nem, nem még maradok.-felelte és rám kacsintott. Rámosolyogtam.
- Akkor, mi megyünk is. Sziasztok!-köszöntem el a többiektől majd Cindy kezét megfogva elhagytuk az épületet. Szerencsére tudtunk fogni egy taxit, aki egészen az utcánkig vitt, így nem kellett átszállni sehol. Kifizettem a taxit, az pedig nyomban el is hajtott.
- Nagyon jól éreztem magam.-mosolygott Cindy.- Köszönöm a meghívást.
- Nélküled el sem mentem volna.-feleltem, de valami nagyon nyomta a szívem, amit muszáj volt kiböknöm. Már épp menni készült mikor megfogtam a karját és visszahúztam magamhoz.- Nem akarom, hogy még hazamenj.-az alsó ajkamba haraptam és kimondtam:-Szeretném...ha ezt az estét velem töltenéd.
Cindy szeme fölcsillant és elmosolyodott. Kissé elpirult és lehajtotta a fejét.
- Mással nem is tölteném, csak veled.-nézett aztán a szemembe majd karjait a nyakam köré fonta és úgy csókolt meg. A szívem a torkomban dobogott, éreztem, ahogy a vágy felemészt, ha nem lehet az enyém. Hirtelen a karjaimba kaptam akár egy menyasszonyt és úgy vittem a házunkhoz. Mondjuk majdnem úgy néztünk ki mint egy friss házaspár az öltözékünket elnézve.
Felvittem a szobámba és óvatosan lefektettem az ágyra. Lassan lekerült rólunk minden fölösleges ruhadarab. Cindy hófehér ruhája a babzsákfotelemben landolt, úgyszintén az öltönyöm és a nadrágom. Nem kellettek szavak,csak tettek, hogy kifejezzem iránta érzett szerelmemet, mely kölcsönös volt és hagytuk, hogy a pillanat gyönyöre magával ragadjon minket.
Másnap reggel mikor felébredtem ürességet éreztem az ágyamban. Cindy nem volt mellettem. Felültem és körülnéztem. A ruhája és a cipője még mindig a babzsákfotelben hevert, tehát nem mehetett el.
Ezen gondolkodva ínycsiklandozó illatra lettem figyelmes. Palacsinta. Anya már fenn van? Ilyenkor? Vállat vontam majd felvettem egy nadrágot és egy felsőt. Lebaktattam a lépcsőn egyenesen a konyhába. Azonban nem anyu sündörgött a konyhában. Helyette inkább egy hosszú, sötét hajú tündérke, akin láthatólag az én felsőm volt. Mögé somfordáltam és hátulról átöleltem a derekát.
- Remélem szereted a palacsintát. Anyukád megengedte, hogy süssek neked.-éreztem, ahogy elmosolyodik.
- Nagyon is.-szagoltam bele a levegőbe majd adtam az arcára egy puszit.
- És tudod, hogy milyet csinálok?-megráztam a fejem, de gondoltam, úgy sem tudja, hogy mi a kedvenc palacsintám. Ám ráfaragtam.-Lekvárosat.-suttogta a fülembe mire a szemem felcsillant.
- Hozzám jössz feleségül?-fogtam meg a két kezét közben nevetve. Tudja mi a kedvenc palacsintám, ugyanazokat a színeket szeretjük, szinte egyforma az ízlésünk, szereti a video játékot, kedves, gyönyörű, illedelmes, hát kell ennél több? Cindy is nevetett.
- Már másodjára kéred meg a kezem. Ha harmadjára is megkéred kénytelen leszek igent mondani.
- Hozzám jössz?-kérdeztem újra. Felém fordult és megcsókolt.
- Várjunk még vele egy vagy két évet.-mondta határozottan majd elmosolyodott.
Kettesben elfogyasztottuk a palacsintákat majd visszamentünk a szobámba. Szomorúan láttam, ahogy Cindy visszaveszi a ruháját.
- Máris mész?-biggyesztettem le az ajkaimat az ágyon törökülésben ülve.
- Muszáj. Anya már biztos tűkön ül.-felelte mikor belebújt a ruhájába.-Segítenél kérlek?-kérdezte majd megállt háttal nekem, hogy húzzam fel a ruhája cipzárját.
- Inkább újra lehúznám.-válaszoltam mire elnevette magát.
- Inkább most fölfelé húzd.-nem akartam erőszakos lenni így felhúztam, de aztán újra lehuppantam az ágyra.- Még beszélünk.-fölém hajolt, hogy megcsókoljon ám ekkor megfogtam és magamra húztam. Kuncogni kezdett.
- Biztos nem akarsz még kicsit maradni?
- Szívesen maradnék, de haza kell mennem. Apa megöl, ha nem megyek haza.
- Na jó.-biggyesztettem le újra az ajkaim majd megcsókoltam és kikísértem. Elengedtem a kézét, hagytam eltávolodni magamtól majd becsuktam az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése