*Dimitri POV*
Reggel ahogy beértem a boltba elfogott egy érzés és az a tudat, hogy nekem, Dimitri Peterson-nak, egy múltbéli piti kis tolvajnak most végre van munkája és roppant jó érzés volt még a kasszához is beállni. Ahogy ezt megtettem nem sokkal érkezésem után Chloe is csatlakozott hozzám.
-Jó reggelt Dimitri.-köszöntött mosolygósan, pirospozsgás arccal. Kint rettentő hideg volt így nem csodálkoztam, hogy nyakig be volt bugyolálva.
-Neked is Chloe.-mosolyogtam vissza.-Úgy látom hideg van.
-Nem is sejted mennyire.
-De igen, én is nem rég érkeztem.
-Oh, oké.-mosolygott ismét majd levette a kabátját és a sálját. Megigazgatta a szőke loknijait, megigazította a felsőjét majd köhintett egyet.
-Meg vagy fázva?-érdeklődtem.
-Nem, ez már szokásommá vált. Szinte minden reggel köhögök egyet, nem tudom miért.-magyarázta.
-Értem.-bólintottam, de nem értetten a furcsa szokást. Azonban még ez tetszett benne.
-Esetleg...van, amit meg kellene csinálnom?-kérdezte.
-Ha gondolod, akkor elkezdheted kipakolni a dobozokból a dolgokat. A raktárban vannak.
-Rendben.-felelte majd egy pillantás múlva már egy dobozzal a kezében jött elő. Mit ne mondjak, az a doboz nem tartozott a könnyű kategóriába, de láthatólag ez Chloe-t nem érdekelte, ami szintén csak egy olyan dolog volt, ami megfogott benne. Nem félt, hogy letörik a körme, vagy hogy koszos lesz. Egyáltalán nem. Mindent bátran csinált, ezáltal ügyetlen sem volt.
Viszont nem volt sok időm őt csodálni, mivel csöngött a bejárat fölötti kis csengő. Nicsak, egy ismerős kis angyali arc.
-Szia Lisa.-köszöntöttem.
-Szia Dimitri. Mi a mai ajánlatod?
-Mit szeretnél? Rágó, csoki, gumicukor?
-Az utóbbi jöhet.-bólintott.-Kell az energia a suliba.
-Egy gumicukor rendel.-mondtam majd elsuhantam a második sorba, ahonnan előhoztam a kedvencét. Megmutattam neki.-Megfelel?
-Aha.-felelte majd beütöttem a pénztárgépbe az árát. Kifizette, de még nem ment el.-Dimitri!
-Mi az?-kérdeztem mire közelebb hívott magához.
-Ki az a lány? Aki pakol?
-Oh, ő Chloe. A munkatársam.
-Nagyon szép, nem gondolod?-kérdezte, de ismét annyira elmerültem a látványban, hogy azt sem tudtam mit válaszolok.
-De, de, persze...Várj, mi van?-eszméltem fel hirtelen.
-Semmi, semmi. Add a cuccot és el is húztam.-mondta mosolyogva, de mielőtt elment volna Chloe kíváncsi lett a kis vásárlóra.
-Dimitri, ki a kis barátnőd?
-Chloe, ő Lisa, Lisa ő...
-Chloe! Örülök, hogy megismerhetlek, az utóbbi pár percben sokat hallottam rólad.-mutatkozott be a maga módján a kis drága. -Viszont én nem is zavarok, további jó munkát. Neked itt a borravalód.-mondta és adott egy puszit.-Többet nem kapsz.-tette hozzá.
-Szia Lisa!-köszöntem el, de még mindig előttünk állt.
-Sziasztok, ja és Dimitri szerint nagyon szép vagy, odavan érted! Na pá!-tette még hozzá majd elhagyta a boltot. Chloe az orra alatt mosolyogni kezdett.
-Nagyon aranyos ez a Lisa.-mondta.
-Ja..főleg mikor rájön a beszélhetnék.-feleltem.
-Visszamegyek..pakolni.-mutatott a háta mögé, én meg egy bólintással jeleztem, hogy rendben, menjen csak.
Lisa után még jöttek páran, de aztán egy darabig leállt a forgalom. Csak ültem a kasszában, míg meg nem hallottam, hogy Chloe szólít engem. A raktárba mentem.
-Segítenél? A polc legtetején van az utolsó doboz.
-Persze.-mondtam majd hősiesen a segítségére siettem és leemeltem a dobozt a polcról. Viszont nem vettem észre, hogy közvetlenül a hátamnál áll így mikor megfordultam szinte egymás arcában találtuk egymást. Az ajkaink már majdnem összeértek és legszívesebben gondoskodtam volna róla, hogy teljesen ellepjék egymást, de helyettem intézkedett Chloe. Egyszerűen csak átkarolta a nyakamat és magához húzott. Hirtelen fel sem fogtam, hogy mi történt,viszont mikor feleszméltem ledobtam a dobozt és elmélyültem a csókjaiban.
Mikor már kezdett kicsit forrósodni a helyzet felkaptam és a helyiség végében lévő kis asztalkához vittem majd ráültettem. A rajtam lévő piros kockás inget kezdte gombolgatni.
- Várj, várj, biztos jó ötlet ez?-lihegtem két csók között. Hirtelen abbahagyta.
- Ha te nem akarod akkor...
- Viccelsz? Azóta akarlak mióta csak megláttalak.-mondtam, de nem értettem magamat, hogy az előző kérdést minek tettem fel.
Még szenvedélyesebben kezdett csókolni és tovább gombolta az ingem. Én sem akartam rajta tovább látni a felsőjét a kék kasmír felsőjét, így én is levettem róla.
Lassan mindketten jobban kezdtük élvezni egymás társaságát és mikor már kezdtünk belemerülni meghallottuk, hogy nyitódik az ajtó.
- Hahó!...Dimitri!-hallottunk meg egy ismerős hangot.
- Bassza meg, ez Victor.-suttogtam mire mindketten kapkodni kezdtünk, hogy rendbe szedjük magunkat, de a nagy kapkodás közepette véletlenül levertem egy dobozt a polcról. Lépteket hallottunk mire mindketten gyorsan előjöttünk. Valóban Victor volt az, aki képedve nézett rajtunk végig.
- Hát veletek meg mi a franc van?-kérdezte kissé elmosolyodva. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak, így valamit rögtönöznöm kellett.
- Csak..valami...rágcsáló volt a raktárban és..azt próbáltuk elkapni.-vakartam közben a tarkóm, de egyáltalán nem hitte el.
- Rágcsáló? Próbáltátok elkapni?-kérdezett vissza karba tett kézzel.- Gondolom az elkapása közben csúszott le a slicced.-nézett rám, én pedig gyorsan felhúztam. Tessék, lebuktunk.- Chloe, te meg a száddal kaptad el?
- Igen?-felelte Chloe, de nekem muszáj volt kicsit elmosolyodnom.
- Hát egymást biztos elkaptátok, de kérlek titeket, szedjétek magatokat rendbe!-kérte mi pedig elvonultunk, hogy kicsit rendbe szedjük magunkat. Az egésznek kicsit olyan beütése volt, mintha a szüleink előtt buktunk volna le vagy legalább is a főnökünk előtt, V úgy viselkedett most velünk. Persze mindketten kicsit kellemetlenül éreztük magunkat, de szerintem egyikünk sem bánta meg. Legalább is én biztos nem.
Reggel ahogy beértem a boltba elfogott egy érzés és az a tudat, hogy nekem, Dimitri Peterson-nak, egy múltbéli piti kis tolvajnak most végre van munkája és roppant jó érzés volt még a kasszához is beállni. Ahogy ezt megtettem nem sokkal érkezésem után Chloe is csatlakozott hozzám.
-Jó reggelt Dimitri.-köszöntött mosolygósan, pirospozsgás arccal. Kint rettentő hideg volt így nem csodálkoztam, hogy nyakig be volt bugyolálva.
-Neked is Chloe.-mosolyogtam vissza.-Úgy látom hideg van.
-Nem is sejted mennyire.
-De igen, én is nem rég érkeztem.
-Oh, oké.-mosolygott ismét majd levette a kabátját és a sálját. Megigazgatta a szőke loknijait, megigazította a felsőjét majd köhintett egyet.
-Meg vagy fázva?-érdeklődtem.
-Nem, ez már szokásommá vált. Szinte minden reggel köhögök egyet, nem tudom miért.-magyarázta.
-Értem.-bólintottam, de nem értetten a furcsa szokást. Azonban még ez tetszett benne.
-Esetleg...van, amit meg kellene csinálnom?-kérdezte.
-Ha gondolod, akkor elkezdheted kipakolni a dobozokból a dolgokat. A raktárban vannak.
-Rendben.-felelte majd egy pillantás múlva már egy dobozzal a kezében jött elő. Mit ne mondjak, az a doboz nem tartozott a könnyű kategóriába, de láthatólag ez Chloe-t nem érdekelte, ami szintén csak egy olyan dolog volt, ami megfogott benne. Nem félt, hogy letörik a körme, vagy hogy koszos lesz. Egyáltalán nem. Mindent bátran csinált, ezáltal ügyetlen sem volt.
Viszont nem volt sok időm őt csodálni, mivel csöngött a bejárat fölötti kis csengő. Nicsak, egy ismerős kis angyali arc.
-Szia Lisa.-köszöntöttem.
-Szia Dimitri. Mi a mai ajánlatod?
-Mit szeretnél? Rágó, csoki, gumicukor?
-Az utóbbi jöhet.-bólintott.-Kell az energia a suliba.
-Egy gumicukor rendel.-mondtam majd elsuhantam a második sorba, ahonnan előhoztam a kedvencét. Megmutattam neki.-Megfelel?
-Aha.-felelte majd beütöttem a pénztárgépbe az árát. Kifizette, de még nem ment el.-Dimitri!
-Mi az?-kérdeztem mire közelebb hívott magához.
-Ki az a lány? Aki pakol?
-Oh, ő Chloe. A munkatársam.
-Nagyon szép, nem gondolod?-kérdezte, de ismét annyira elmerültem a látványban, hogy azt sem tudtam mit válaszolok.
-De, de, persze...Várj, mi van?-eszméltem fel hirtelen.
-Semmi, semmi. Add a cuccot és el is húztam.-mondta mosolyogva, de mielőtt elment volna Chloe kíváncsi lett a kis vásárlóra.
-Dimitri, ki a kis barátnőd?
-Chloe, ő Lisa, Lisa ő...
-Chloe! Örülök, hogy megismerhetlek, az utóbbi pár percben sokat hallottam rólad.-mutatkozott be a maga módján a kis drága. -Viszont én nem is zavarok, további jó munkát. Neked itt a borravalód.-mondta és adott egy puszit.-Többet nem kapsz.-tette hozzá.
-Szia Lisa!-köszöntem el, de még mindig előttünk állt.
-Sziasztok, ja és Dimitri szerint nagyon szép vagy, odavan érted! Na pá!-tette még hozzá majd elhagyta a boltot. Chloe az orra alatt mosolyogni kezdett.
-Nagyon aranyos ez a Lisa.-mondta.
-Ja..főleg mikor rájön a beszélhetnék.-feleltem.
-Visszamegyek..pakolni.-mutatott a háta mögé, én meg egy bólintással jeleztem, hogy rendben, menjen csak.
Lisa után még jöttek páran, de aztán egy darabig leállt a forgalom. Csak ültem a kasszában, míg meg nem hallottam, hogy Chloe szólít engem. A raktárba mentem.
-Segítenél? A polc legtetején van az utolsó doboz.
-Persze.-mondtam majd hősiesen a segítségére siettem és leemeltem a dobozt a polcról. Viszont nem vettem észre, hogy közvetlenül a hátamnál áll így mikor megfordultam szinte egymás arcában találtuk egymást. Az ajkaink már majdnem összeértek és legszívesebben gondoskodtam volna róla, hogy teljesen ellepjék egymást, de helyettem intézkedett Chloe. Egyszerűen csak átkarolta a nyakamat és magához húzott. Hirtelen fel sem fogtam, hogy mi történt,viszont mikor feleszméltem ledobtam a dobozt és elmélyültem a csókjaiban.
Mikor már kezdett kicsit forrósodni a helyzet felkaptam és a helyiség végében lévő kis asztalkához vittem majd ráültettem. A rajtam lévő piros kockás inget kezdte gombolgatni.
- Várj, várj, biztos jó ötlet ez?-lihegtem két csók között. Hirtelen abbahagyta.
- Ha te nem akarod akkor...
- Viccelsz? Azóta akarlak mióta csak megláttalak.-mondtam, de nem értettem magamat, hogy az előző kérdést minek tettem fel.
Még szenvedélyesebben kezdett csókolni és tovább gombolta az ingem. Én sem akartam rajta tovább látni a felsőjét a kék kasmír felsőjét, így én is levettem róla.
Lassan mindketten jobban kezdtük élvezni egymás társaságát és mikor már kezdtünk belemerülni meghallottuk, hogy nyitódik az ajtó.
- Hahó!...Dimitri!-hallottunk meg egy ismerős hangot.
- Bassza meg, ez Victor.-suttogtam mire mindketten kapkodni kezdtünk, hogy rendbe szedjük magunkat, de a nagy kapkodás közepette véletlenül levertem egy dobozt a polcról. Lépteket hallottunk mire mindketten gyorsan előjöttünk. Valóban Victor volt az, aki képedve nézett rajtunk végig.
- Hát veletek meg mi a franc van?-kérdezte kissé elmosolyodva. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak, így valamit rögtönöznöm kellett.
- Csak..valami...rágcsáló volt a raktárban és..azt próbáltuk elkapni.-vakartam közben a tarkóm, de egyáltalán nem hitte el.
- Rágcsáló? Próbáltátok elkapni?-kérdezett vissza karba tett kézzel.- Gondolom az elkapása közben csúszott le a slicced.-nézett rám, én pedig gyorsan felhúztam. Tessék, lebuktunk.- Chloe, te meg a száddal kaptad el?
- Igen?-felelte Chloe, de nekem muszáj volt kicsit elmosolyodnom.
- Hát egymást biztos elkaptátok, de kérlek titeket, szedjétek magatokat rendbe!-kérte mi pedig elvonultunk, hogy kicsit rendbe szedjük magunkat. Az egésznek kicsit olyan beütése volt, mintha a szüleink előtt buktunk volna le vagy legalább is a főnökünk előtt, V úgy viselkedett most velünk. Persze mindketten kicsit kellemetlenül éreztük magunkat, de szerintem egyikünk sem bánta meg. Legalább is én biztos nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése