54.~

 Meg kell, hogy mondjam az új munka egyáltalán nem volt érdekfeszítő. Sokkal izgalmasabb és érdekesebb volt a kisboltban dolgozni, mint ebben a nagyobbacskában. üzletvezetőként. Csak ügyintézésből álltam ki, bár inkább álltam volna Josh mellett a kasszába. Persze ezt a főnöknek nem szándékoztam tálalni mert akkor kitudja...talán elbocsájt, nekem pedig szükségem volt a munkára. Így befogtam a számat és próbáltam elmélyülni a papírokban. Viszont jó oldala is volt a dolognak. Ez az egész üzletvezetői beosztás a javamra is vállt, hiszen én voltam az úgymond főnök helyettes. Mindenki komolyan vett, ami jól esett, nem is szólva a kényelmes kis irodáról, ahol megtalálható volt minden kellék, hogy nyugodtan és békésen tudjak mindent elintézni, nem beszélve a puha székről, amibe egyszerűen egy élmény volt beleülni. Így kényelmesen tudtam a dolgokat kezelni.
 Éppen egy megrendelést intéztem mikor kopogtattak az ajtón.
- Tessék.-szóltam. Josh lépett be.
- Csá nagyfőnök.-köszöntött.
- Nem vagyok főnök.-ráztam meg a fejem és hátradőltem a székben.
- Ugyan, mindenki annak tart. Na és, hogy vagy? Milyen üzletvezetőnek lenni?-kérdezte és az íróasztalra ült.
- Unalmas.-vágtam rá azonnal gyorsan és egyszerűen. Josh elmosolyodott.
- Hidd el, a kasszázás sem éppen szórakoztató. Nem is értem eddig hogy bírtad.-nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Pedig most inkább állnék naphosszat a kasszában, minthogy unalmas papírmunkákat végezzek. De erről a főnök előtt kuss.-szegeztem rá a mutató ujjam.
- Oké.-felelte majd felállt.- Ja, egyébként ez a tiéd. Erről azért még nem feledkeztem meg.-mondta és átnyújtott egy sárga nyalókát. Mosolyogva fogadtam el tőle majd megköszöntem. Josh még villantott egy mosolyt majd elhagyta az irodát. Ezt a lépését viszont megbánta.

*Josh POV*
Miután kiléptem az iroda ajtaján megdöbbenten néztem a távolba. Egy roppant ismerős lányt láttam, igaz csak hátulról, de már onnan is nagyon ismerősnek tűnt. Egy fiúval volt és éppen a gyümölcsös részlegnél legyeskedtek. Nem sok kellett és velem szembe fordult. A szívem hirtelen a torkomba ugrott és lefagytam. Ez Ashley. Már szinte egy hónapja nem láttam, mióta szakítottunk. Dühöt és elhagyatottságot éreztem és ez annál jobban erősödött bennem, ahogy jobban néztem őt és az újdonsült pasiját, aki tökéletesen hozzá volt öltözve Ashley táskájához. Jobban szemügyre vettem a pasast és hát mit ne mondjak...egy igazi bájgúnár. Tökéletesen fésült szőke haj, melyen csak nem egy kiló hajlakk csillogott. Patyolatfehér inge már szinte vakított, gallérja precízen vasalt csakúgy mint a nadrágja. Arcán egy hiba sem volt. Ha nem tudnám, hogy velem egyidős-már pedig úgy láttam- azt hinném, hogy telenyomták botoxal a pofáját. Képedve néztem, hogy egy ilyenért hagyott el, pontosabban megcsalt vele. Bár, nem biztos, hogy vele. Csak a távolból figyeltem őket, nem mentem oda, viszont reméltem, hogy a kasszánál találkozunk. A szemébe akartam nézni és látni a megbánást. Azonnal vissza is tértem a kasszához. Mákom volt, hiszen abba a sorba álltak be, ahol én voltam a pénztáros. Az előttük lévő két emberrel tisztelettudóan viselkedtem, azonban mikor rájuk került a sor előbújt belőlem a flegma és kissé seggfej Josh.
- Lám, lám, kit fújt ide a szél?-néztem rá szarkasztikus mosollyal.- Ashley és..csak nem! Biztos te vagy az új kulcstartója.-nyújtottam a srác felé a kezem, de ő nem kívánkozott azt megfogni.
- Josh, te mit csinálsz itt?-kérdezte Ashley.
- Én vagyok itt az új pénztáros, de szerintem neked nem vagyok köteles magyarázkodni.-feleltem flegmán.
- Nyuszi, miért hagyod, hogy így beszéljen veled?-szólalt meg közben a selyemfiú a háta mögött.
- Nyuszi!?-nevettem.- Ashley drágám, nekem nem hagytad, hogy így szólítsalak.
- Mi? Ashley, ki ez?
- A volt barátja vagyok. Megfelel a válasz? Ja egyébként csak úgy figyelmeztetlek, hogy téged is megfog csalni mert neki egy nem elég.-mondtam majd Ashley képébe mosolyogtam.
- Josh fejezd be.-förmedt rám Ash, de csak halkan.- Beszélni fogok a főnököddel.
- Csak nyugodtan, abban az irodában van.-mutattam Victor irodája felé nem félve a következményektől. Ashley azonnal elindult az iroda felé majd kopogott.
- Tessék.-Ash belépett mit sem sejtve.
- Jó napot! Elnézést, hogy zavar...-nem fejezte be a mondatot. Elállt a szava.- V!
- Ashley. Hát te?
- Csak..csak panaszt szeretnék tenni a főnöknél.
- Mondhatod.-felelte V majd hátradőlt a székében.
- De..te vagy a főnök?
- Az üzletvezető. A főnök nincs benn, nekem kell elmondanod a  dolgot. Nos? Miért tennél panaszt?
- Josh arcátlanul bánt velem és a barátommal.-V elmosolyodott.
- Valóban?
- Igen.-húzta fel a szemöldökét Ashley Victor mosolya láttán.- Kérlek függeszd fel, vagy valami...
- Normális vagy? Ashley...-rázta meg a fejét V, közben felállt majd felült az íróasztal elejére.- Nem fogok csinálni vele semmit. Tudod miért? Mert jogosan viselkedett így.
- De V, nem hallottad, hogy mivel vádolt meg. Megsértette a személyi jogaimat.-hallatszott a hangjából, hogy túloz.
- Neked van olyan?-nézett rá V kikerekedett szemmel.
- Pofátlan vagy.-vágta hozzá Ashley.
- Tudod mi a pofátlan?-állt Ashley elé karba tett kézzel.- Megcsalni a másikat ok nélkül és ezt eltitkolni. Majd telefonon szakítani magyarázat nélkül.-mondta szinte már suttogva.- Ez a pofátlan. Nem az, amit Josh csinál.
Ashley szó nélkül állt előtte és csak hallgatta, amit Victor beszél.
- Most kérlek menj el és többet ne kerülj Josh közelébe.-fordított neki Victor hátat, a lány pedig kiviharzott az irodából majd visszajött a kasszához.
- Na? Beszéltél a főnökkel?-kérdeztem, de nem válaszolt. Elértem amit szerettem volna. Láttam az arcán a megbánást és a gyötrelmet. Victor rendesen kioszthatta.-gondoltam.
- Gyere Dave, menjünk.-fogta meg barátja kezét és magával húzta. Utánuk intettem és néztem, ahogy elhagyják a boltot. Viszont ahogy kiléptek az ajtón a szarkasztikus mosoly lefagyott az arcomról, a szívem megsajdult és éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe. Nem hittem volna, hogy ilyen fájdalmas lesz őt újra látni. Ismét elnyelt egy fekete lyuk, melyből úgy éreztem nem tudok kiszabadulni. Ismét magam alá kerültem és nem láttam értelmét az életemnek nélküle. Még mindig szerettem.

*Victor POV*

Miután Ashley távozott kötelességemnek éreztem, hogy kimenjek Josh-hoz. Ahogy kiértem már csak azt láttam, hogy Josh könnyes szemmel mered maga elé. Odamentem.

- Hé.. minden oké?-tettem a kezem a vállára.

- Miért kell mindent felforgatnia? Egyetlen pillantás és már megint a mélyben érzem magam.

- Haver...tudod jól, hogy nem vagyok az a lélekre beszélős típus, de csak annyit mondok, hogy próbáld elfelejteni. Annyi jó nő járkál itt Chicago-ban, nem kell neked ez a kis lotyó. Ha képes volt ezt megtenni veled mindenféle ok nélkül, akkor...

- Mi van, ha nem ok nélkül csinálta? Talán nem tudtam neki megadni mindent, vagy...

- Hülye vagy? Sok csaj örülne, ha te lennél a pasija, bolondság, hogy nem tudtál neki megadni mindent. Hidd el, nem éri meg, hogy tönkre tedd magad miatta.

- Lehet igazad van.-felelte Josh közben bólogatott.

- Na erről van szó. Ne haragudj, de most vissza kell mennem. Fel a fejjel.-veregettem meg megint a vállát majd otthagytam, de nem számítottam arra, hogy ennek milyen borzalmas következményei lesznek.