- Ma a városban járkáltam és megláttam egy hirdetést, miszerint felszolgálót keresnek kávézóba. Elmentem és hát..-tárta szét a karjait.- Megkaptam, hétfőn kezdek.
- Ez tök jó, örülök neki.
- Hát még én. És már ideje volt, eddig úgy éreztem magam, mint egy élősködő. De így, hogy saját keresetem lesz sokkal jobban érzem magam.-az arcán látszott a megkönnyebbülés és valahol megértettem, hiszen én is hasonlóképpen éreztem volna. Ahogy álltam előtte elkapott a rosszullét. A fejem még inkább hasogatni kezdett és émelyegtem, nem tengett túl bennem jóllét.
- Totál megértelek, de ha nem haragszol ledőlök, mert mindjárt eldőlök itt előtted.
- Menj, persze, de kérdezni is akartam, hogy mit keresel itthon ilyen hamar?
- Muszáj volt otthagynom a munkát, nem bírtam tovább.-fogtam meg a fejem, amit úgy éreztem mindjárt leesik a nyakamról.
- Ha bármi van szólj .-fogta meg a vállam én pedig egyetértően bólintottam és felandalogtam a lépcsőn. A szoba ajtaját kinyitva úgy éreztem összeesek és szó szerint beestem az ágyba. A testem elnehezedett, csakúgy mint a szemem. A kényelem elnyomott és a puha párna hatására nem bírtam nyitva tartani a szemem. Elaludtam.
Gyógyszer illat. Telefon csörgés. Emberek zajongása. Mintha a hordaágy kerekeinek csikorgását hallottam volna. Lassan kinyitottam a szemem. Egy kórház. Hogy mi? Mit keresek én egy kórházban? Méghozzá egy kórteremben. Nem tudtam mit keresek itt, szerettem volna valakit megkérdezni erről. Felálltam az ágyról és elindultam a kijárat felé, de sehol sem találtam. Egy nő jött velem szemben, így gondoltam megkérdezem tőle. merre találom a kijáratot. Azonban mikor megszólítottam, az egyszerűen elhaladt mellettem. Próbálkoztam még párszor, de mind így tett. Már feladtam mikor egy orvos állt meg előttem. Egyenesen a szemembe nézett. Végül megszólított.
- Victor?
- I-igen.-feleltem tétován.
- Jöjjön utánam.-hátat fordított nekem és elindult. Reméltem, hogy a kijárt felé vezet, de helyette egy újabb kórteremben kötöttem ki. Ahogy beléptem két csecsemő feküdt az ágyon. Két kisfiú. Az egyiknek ázsiai vonásai voltak, a másiknak semmilyen ismertető jegye nem volt. Nem rég születhettek. Nem értettem a dolgot. Azonban, ahogy jobban megnéztem őket feltűnt valami. Az egyikük nem lélegzett. Az ismertetőjegy nélküli. Épp, hogy megérintettem volna két orvos jött be, de semmit sem tettek, csak sugdolóztak. Majd az egyik felemelte a látszólag halott gyermeket és kivitte, a másik pedig ott maradt a másik kicsivel. Követni kezdtem az orvost, aki egy szobába vitte a kisfiút és átadta őt egy nővérnek, majd egy újabb kórterembe ment. Egy nő feküdt az ágyon aztán ahogy az orvos elé állt, zokogni kezdett. Nagyon ismerős volt, mintha már láttam volna. Azonban mikor közelebb mentem megdöbbentem.
- Anyu?-ahogy kimondtam minden elhomályosult és a nevemet kezdtem hallani. Valaki szólongatott.
- Victor...Victor szívem ébredj.-a lágy hang hatására szaporán kezdtem pislogni és végül kinyitottam a szemem. A víz kivert, remegtek az ujjaim. Cindy ült előttem.- V, minden rendben?
- Hogy mi? Ja..persze, minden oké.-dadogtam közben a hajamat simítottam hátra. Cindy nem hitt a szavamnak, így megérintett a homlokomat.
-Neked lázad van.-sóhajtott.-Mindjárt hozok valamit.-mondta, azzal kiment a konyhába. A víz kivert, így kénytelen voltam levenni a rajtam lévő pulóvert, ami alatt csak egy trikó volt, viszont még így is izzadtam.
Cindy egy pohár vízzel és pirulákkal tért vissza.-Ezt vedd be és nem sokára jobban leszel.-nyújtotta át a dolgokat, én pedig bevettem a rémes ízű gyógyszert és lehúztam a pohár vizet. Végigsimított a homlokomon és rám mosolygott.-Jól van.-suttogta.
- Jó, hogy itt vagy.-mosolyogtam én is.
- Jeremy mondta, hogy rosszul vagy, így gondoltam átjövök.
- Hány óra van?
- Nem sokára öt.-csaknem négy órát aludtam. Szaporán kezdtem venni a levegőt és még mindig izzadtam. Nem tudtam mire vélni az álmot.- Victor, mi a baj?
- Olyan furcsát..álmodtam.
- Mit?
- Egy kórházban voltam, ahol volt két csecsemő. Az egyik halott volt, de nem tettek vele semmit csak átadták egy nővérnek, aztán közölték egy nővel, hogy a gyermeke meghalt. Anya volt az a nő.-meséltem.
- É-és ki volt a gyermek?
- Nem tudom. De amelyik életben volt, az Jeremy.
- Honnan tudod?
- Nem tudom..de érzem. Összecserélték őket vagy ami rosszabb, hogy direkt mondták anyának, hogy meghalt.-Cindy tétován nézett rám, nem tudott vagy nem akart erre mit válaszolni.-Nem várathat magára a dolog...muszáj minél hamarabb kideríteni, hogy mégis mi a franc történt, hogy miért szakítottak szét egy családot.
- Nem tudom, hogy mit jelent az álmod, de tudnod kell, hogy mindenben mellettetek állok és mindenben segítek, amiben csak tudok.-mosolygott és pedig közelebb hajoltam hozzá és megöleltem.
- Köszönöm.-suttogtam és csókot leheltem a homlokára. Holnap mindenre fény derül. Még ha minden megváltozik egy életre is.
- Hát még én. És már ideje volt, eddig úgy éreztem magam, mint egy élősködő. De így, hogy saját keresetem lesz sokkal jobban érzem magam.-az arcán látszott a megkönnyebbülés és valahol megértettem, hiszen én is hasonlóképpen éreztem volna. Ahogy álltam előtte elkapott a rosszullét. A fejem még inkább hasogatni kezdett és émelyegtem, nem tengett túl bennem jóllét.
- Totál megértelek, de ha nem haragszol ledőlök, mert mindjárt eldőlök itt előtted.
- Menj, persze, de kérdezni is akartam, hogy mit keresel itthon ilyen hamar?
- Muszáj volt otthagynom a munkát, nem bírtam tovább.-fogtam meg a fejem, amit úgy éreztem mindjárt leesik a nyakamról.
- Ha bármi van szólj .-fogta meg a vállam én pedig egyetértően bólintottam és felandalogtam a lépcsőn. A szoba ajtaját kinyitva úgy éreztem összeesek és szó szerint beestem az ágyba. A testem elnehezedett, csakúgy mint a szemem. A kényelem elnyomott és a puha párna hatására nem bírtam nyitva tartani a szemem. Elaludtam.
Gyógyszer illat. Telefon csörgés. Emberek zajongása. Mintha a hordaágy kerekeinek csikorgását hallottam volna. Lassan kinyitottam a szemem. Egy kórház. Hogy mi? Mit keresek én egy kórházban? Méghozzá egy kórteremben. Nem tudtam mit keresek itt, szerettem volna valakit megkérdezni erről. Felálltam az ágyról és elindultam a kijárat felé, de sehol sem találtam. Egy nő jött velem szemben, így gondoltam megkérdezem tőle. merre találom a kijáratot. Azonban mikor megszólítottam, az egyszerűen elhaladt mellettem. Próbálkoztam még párszor, de mind így tett. Már feladtam mikor egy orvos állt meg előttem. Egyenesen a szemembe nézett. Végül megszólított.
- Victor?
- I-igen.-feleltem tétován.
- Jöjjön utánam.-hátat fordított nekem és elindult. Reméltem, hogy a kijárt felé vezet, de helyette egy újabb kórteremben kötöttem ki. Ahogy beléptem két csecsemő feküdt az ágyon. Két kisfiú. Az egyiknek ázsiai vonásai voltak, a másiknak semmilyen ismertető jegye nem volt. Nem rég születhettek. Nem értettem a dolgot. Azonban, ahogy jobban megnéztem őket feltűnt valami. Az egyikük nem lélegzett. Az ismertetőjegy nélküli. Épp, hogy megérintettem volna két orvos jött be, de semmit sem tettek, csak sugdolóztak. Majd az egyik felemelte a látszólag halott gyermeket és kivitte, a másik pedig ott maradt a másik kicsivel. Követni kezdtem az orvost, aki egy szobába vitte a kisfiút és átadta őt egy nővérnek, majd egy újabb kórterembe ment. Egy nő feküdt az ágyon aztán ahogy az orvos elé állt, zokogni kezdett. Nagyon ismerős volt, mintha már láttam volna. Azonban mikor közelebb mentem megdöbbentem.
- Anyu?-ahogy kimondtam minden elhomályosult és a nevemet kezdtem hallani. Valaki szólongatott.
- Victor...Victor szívem ébredj.-a lágy hang hatására szaporán kezdtem pislogni és végül kinyitottam a szemem. A víz kivert, remegtek az ujjaim. Cindy ült előttem.- V, minden rendben?
- Hogy mi? Ja..persze, minden oké.-dadogtam közben a hajamat simítottam hátra. Cindy nem hitt a szavamnak, így megérintett a homlokomat.
-Neked lázad van.-sóhajtott.-Mindjárt hozok valamit.-mondta, azzal kiment a konyhába. A víz kivert, így kénytelen voltam levenni a rajtam lévő pulóvert, ami alatt csak egy trikó volt, viszont még így is izzadtam.
- Jó, hogy itt vagy.-mosolyogtam én is.
- Jeremy mondta, hogy rosszul vagy, így gondoltam átjövök.
- Hány óra van?
- Nem sokára öt.-csaknem négy órát aludtam. Szaporán kezdtem venni a levegőt és még mindig izzadtam. Nem tudtam mire vélni az álmot.- Victor, mi a baj?
- Olyan furcsát..álmodtam.
- Mit?
- Egy kórházban voltam, ahol volt két csecsemő. Az egyik halott volt, de nem tettek vele semmit csak átadták egy nővérnek, aztán közölték egy nővel, hogy a gyermeke meghalt. Anya volt az a nő.-meséltem.
- É-és ki volt a gyermek?
- Nem tudom. De amelyik életben volt, az Jeremy.
- Honnan tudod?
- Nem tudom..de érzem. Összecserélték őket vagy ami rosszabb, hogy direkt mondták anyának, hogy meghalt.-Cindy tétován nézett rám, nem tudott vagy nem akart erre mit válaszolni.-Nem várathat magára a dolog...muszáj minél hamarabb kideríteni, hogy mégis mi a franc történt, hogy miért szakítottak szét egy családot.
- Nem tudom, hogy mit jelent az álmod, de tudnod kell, hogy mindenben mellettetek állok és mindenben segítek, amiben csak tudok.-mosolygott és pedig közelebb hajoltam hozzá és megöleltem.
- Köszönöm.-suttogtam és csókot leheltem a homlokára. Holnap mindenre fény derül. Még ha minden megváltozik egy életre is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése