A többiektől elválva sétálni kezdtünk Chloe-val. Nagyon aranyos és kedves lány, és látszólag érdeklődik irántam. Kicsit megszeppenten haladtam mellette, nem mertem igazán hozzászólni. Igaz, hogy a klubban jól elbeszélgettünk, de akkor nem csak ketten voltunk.
- Igazán nem kellett volna megkerülnöd miattam a fél várost.
- Ugyan, szívesen teszem, meg amúgy sem hagyhatom, hogy hajnalban egyedül sétálj haza.-válaszoltam mire elmosolyodott.
- Köszönöm, és ha már így gondolod, akkor örülök annak, hogy te kísérsz haza.-mondta még mindig egy mosollyal az arcán, és mikor ránéztem én is kénytelen voltam elmosolyodni.
- Én is örülök. De igazából nem kerülöm meg a fél várost, csak pár utcányival lakok messzebb.-feleltem.
- Oh, értem.-mondta. Kisebb, kínos szünet következett, de igazán annyira nem is volt kínos mert mindketten csak mosolyogtunk magunkban az elhangzottakon. Legszívesebb megfogtam volna a kezét, hogy ne a kabátzsebébe mélyessze azokat, de nem tehettem, hiszen alig pár órája ismertem csak.
A csendet megtörve belekezdett egy újabb beszélgetésbe.
- Na és...mióta vagytok barátok Victor-ral?
- Oh, hát nem olyan rég óta. V-vel a fogdában találkoztunk.-mondtam mire kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Hogy hol?
- Ez kicsit hosszú.
- Nézd, még van pár utca mire hazaérek, szóval meséld csak nyugodtan.-mondta én pedig belekezdtem. Töviről hegyire elmondtam mindent, azt, hogy miért kerültem a fogdába, miért csináltam és hogy kiért. V történetét is elmondtam, még a Jeremy-s sztorit is. Nagyon figyelmes hallgatóságnak bizonyult, és érdekelte, amit mondok. Annyira figyelt rám, hogy észre sem vette a lába alatti kis mélyedést, amibe sikeresen belelépett. Gyorsan hozzá ugrottam és megfogtam, nehogy oldalra vágódjon. Mindketten elnevettük magunkat az ügyetlenségén és megköszönte, amiért megfogtam.
- Köszönöm, ha nem fogsz meg valószínűleg sérülésekkel megyek haza.-nevetett. Nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy milyen aranyosan tud nevetni, de közben tovább mentünk, én pedig mondandóm végére értem.
- Ez így eléggé komoly.-mondta a végén.
- Igen, de megfogadtam, hogy többet nem csinálok ilyet. Okoztam már így is sok bosszúságot a szüleimnek, többet már nem akarok. Inkább saját magam keresem meg a pénzem, nem vetemedek többet ilyesmire.
- Ez nagyon érett gondolkodás.-mondta egy mosollyal.
Mentünk még pár métert, majd megállt egy ház előtt.
- Hát itt volnánk. Tényleg köszönöm, hogy hazakísértél, és remélem még találkozunk.
- Semmiség volt, és én is nagyon remélem.-mosolyogtam.
- Jó éjt Dimitri.-mondta majd egy utolsó mosollyal kinyitotta a ház ajtaját és bement.
- Jó éjt.-mondtam én is majd fújtam egyet. Már épp fordultam mikor nyitódott ajtó és már csak annyit éreztem, hogy egy puszit nyomott az arcomra majd gyorsan visszaszaladt. Még jobban elmosolyodtam és elindultam haza.
*Victor POV*
Míg Dimitri Chloe-t kísérte mi Josh-t próbáltuk haza juttatni. Már a srác alig bírt jönni, így én és Jeremy kellettünk hozzá, hogy haladjunk valamennyit.
- Két Victor kell hozzá, hogy hazamenjek.-mondta nagy vigyorral az arcán.- Akkor most ki Victor? Te vagy?-kérdezte sikeresen Jeremy-től.
- Nem, Jeremy vagyok.
- Ja, bocs, bocs..Akkor biztos te vagy Jeremy!-nézett rám.
- Most mondta, hogy ő Jeremy, én vagyok Victor te hülye!-mondtam, de alig bírtam, hogy ne nevessem el magam. Nagyon bírtam mikor így leitta magát, hiszen nem sokszor látni ilyen lököttnek.
- Tehát akkor te vagy Jeremy, te meg Victor.
- Igen.-felelte Jeremy. Miután végzett velünk Cindy-re nézett.
- És ő meg...te vagy Cindy!-világosodott meg hirtelen.
- Nocsak, végre rájöttél.-nevetett Cindy.
- Fiúk várjatok, had öleljem meg, meg akarom ölelni!-mondta majd kicibálta magát a karjaink közül és megölelte Cindy-t.
- Jesszusom, de pia szagod van.-mondta Cindy miközben Josh magához szorította.
- De nincs is! Csak egy kicsit.-felelte Josh, de a végét elnevette.- De neked jó illatod van!
- Köszönöm, de te végeztél az öleléssel?
- Nem, még nem..-felelte mire tovább ölelte, de kénytelen voltam leszedni róla, ugyanis képes lett volna egész este ott állni és ölelni a barátnőmet.
- Na jó elég lesz, mehetünk?
- Menjünk, de miért nem ölelhetem még?
- Mert be vagy rúgva mint állat és mert a barátnőm?!
- Neee!-nyújtotta meg az "e" betűt.- Cindy a barátnőd? Ember, hogy sikerült ezt összehoznod?-kérdezte nevetve.
- Haha, nagyon vicces, na induljál meg arra.-utasítottam, ő pedig előttünk megindult mint a huzat. Persze csetlett-botlott, de nem esett el. Legalább is egy ideig, de aztán kis híja volt, hogy beessen egy ház kerítésén.
- Josh amúgy is ilyen lökött?-érdeklődött Jeremy.
- Igazából mindig bolondozik, de eléggé komolya fiú Viszont mikor részeg akkor..te is láthatod.-feleltem és Josh felé mutattam.
Lassan közeledni kezdtünk a lakásukhoz. Már csak valahogy be kellett volna csempészni a lakásba, de persze úgy, hogy az anyukája ne ébredjen fel.
- Hé..hát ez nem a metróállomás!-nézett rám felháborodottan.
- Jobb lett volna meg odaviszünk?-kérdezte Cindy. Josh habozott a válaszadással, majd végül:
- Igen!?-felelte felhúzott szemöldökkel.
- Induljál már befelé, de halkan!-mondtam mire megnyomta a lakásuk csengőjét, végül kinyílt az ajtó. Egészen a második emeletig cipeltük, majd elővette a kulcsát, amit vagy négyszer leejtett, de végül sikerült kinyitnia az ajtót. Nem vezettük a szobájáig, csak a nappaliba a kanapéig, ahova levágta magát és pár percen belül el is aludt.
Végre mi is elindulhattunk haza, ami szerencsénkre nem volt olyan messze, és unatkozni sem unatkozhattunk, hiszen társaságban voltunk. Nagyjából tizenöt perc múlva már az utcánkban jártunk. Meglepve láttuk, hogy a házunkban még világít a nappaliban a lámpa.
- Lehet anyu már fenn van.-mondtam.
- Megyek, megnézem.
- Oké, addig elköszönök Cindy-től.-mondtam.
- Rendben, szia Cindy!-köszönt el tőle Jeremy majd bement a házba.
- Szia!-intett utána Cindy majd a házukhoz kísértem.- Nagyon jól éreztem magam, de...mindig jól érzem ha veled vagyok.
- Ez kölcsönös.-feleltem majd megcsókoltam aztán pedig megöleltem. Annyira szerettem megölelni és végig simítani a kezeimet a derekán. Szerettem magamba szívni a hajának az illatát és néha a hajával játszani. Imádtam a mosolyát, a szemeit, az ajkait. Egyszerűen mindent szerettem, ami csak ő volt. Legszívesebben még a hátralévő időt vele töltöttem volna, de tudtam, hogy annak még nincs itt az ideje. Nem akartam semmit sem siettetni, inkább kivártam.
- Nem akarlak elengedni.-hallottam meg miközben a mellkasomba nyomta az arcát és még szorosabban magához ölelt.
- Hidd el én sem.
- Pedig ha tovább ölellek összeesek, olyan fáradt vagyok.-mondta mire elkacagtam magam és elengedtem.
- Jó éjt.
- Jó éjt.-mosolygott majd egy utolsó puszit nyomva az arcomra bement a házba. Követtem a példáját majd átsétálva az úttesten én is bementem a házba. Jeremy már sehol sem volt, gondoltam elment aludni. Viszont anyu, még mindig kinn ült a nappaliban köntösben és csak meredt előre. Köszöntem.
- Szia anyu.
- Szia V.-mosolygott.- Jeremy már felment.
- Szerintem én is megyek, de te miért ülsz itt?
- Gondolkodtam.-felelte egy nagy sóhajjal.
- Micsodán?
- Jeremy-n. Félreértés ne essék, nagyon szeretem és nagyon örülök, hogy itt van velünk, de ha nem halt meg..akkor mégis kit temettünk el?-kérdezte. Elhalasztottam a lefekvést majd leültem mellé.
- Mikor megszülted...ki mondta, hogy meghalt?
- Az orvos.Meg sem mutatták, csak elvették tőlem. Mikor megtudtam, hogy mi történt teljesen összetörtem. Csak az nyújtott vigaszt, hogy te ott voltál.-mosolygott rám majd megsimogatta az arcom.
- A temetést ki intézte?
- Apátok intézett mindent.-mikor ezt megtudtam azonnal észbe vettem, hogy beszélnem kell apuval.
- Figyelj, ne gondolkodj ezen, legalább is ne most hajnalban. Az a lényeg, hogy itt van velünk, hogy visszakaptuk. Menj fel, és pihenj, teljesen kivagy...
- Igazad van... Na jó megyek... jó éjt kisfiam.-mondta majd felállt és felment a szobájába. Nem sokkal utána én is fogtam magam és felmentem, majd átöltözés nélkül bezuhantam az ágyamba és az igazak álmát kezdtem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése