42.~

A nappaliban ülve a szüleink még mindig nem bírták felfogni a helyzetet, anya csak ámult és figyelte miközben Jeremy beszélt. Mindent elmondott az elejétől a végéig. Azt is hozzátette,  hogy eddig abban a tudatban élt, hogy a szülei eldobták őt maguktól.
-Ez egyáltalán nem igaz. Mi hittük azt, hogy örökre elveszítettünk téged és ez egy szülő számára borzalmas érzés és most, hogy itt vagy, egyszerűen hihetetlen, de csodálatos.-Jeremy elmosolyodott a megható szavak hallatán.
-De ha azt hittétek, hogy meghaltam, akkor kit temettetek el?
-A-az már nem fontos, lényeg, hogy most már itt vagy velünk.-felelte apu kicsit zavartan. Roppant gyanús volt a viselkedése, de nem jöttem rá, hogy miért viselkedik így.
Órákba telt mire mindenki megtudott mindent, amit csak akart és anyu megnézte Jeremy összes porcikáját. A végén, mintha mi sem történt volna, mintha Jeremy eddig is velünk élt volna folytatódott a szokásos módon.
-Fiúk, nem vagytok éhesek?
-Egy kicsit.-feleltük mindketten egyszerre mire elnevettük magunkat, anyu pedig mosolyogni kezdett.
-Akkor mindjárt készítek valami egyszerűt, addig V, kérlek pakold el a játékod.
-Majd én elpakolom.-ajánlotta Jeremy majd össze szedte és felvitte a szobámba. Addig én anyához mentem, hátha segíthetek neki valamiban.
-Kell segítség?-felém fordult sugárzó szemmel és azt mondta:
-Köszönöm.-megölelt.-Köszönöm, hogy megtaláltad és, hogy hazahoztad.-ismét elérzékenyült és könnyezni kezdett.
-Ne köszönj semmit. Ennek így kellett történnie.-feleltem, anyu pedig engedett az ölelésből és kezét végig simította az arcomon.
-Nem kell segítség, köszönöm. Menj nyugodtan a szobádba.-mondta mosolyogva én pedig szót fogadva fel is mentem. Mikor felmentem Jeremy még fenn volt.

- Nagyon kedvesek.-mosolygott.

- Igen. Bár apu nem az az érzékeny típus, viszont nagyon örül neked. Anyuról nem is beszélve.

- Anyát már most imádom, bár apa is nagyon kedvesnek tűnik. Hasonlítunk rá.-nevetett.

- Csak külsőleg. Belül olyan vagyok, mint anyu. Szerintem te is.

- Majd később rájössz.-mondta, és nézegetni kezdte az ágyam fölött lévő faliújságot, mivel azt még nem vette igazán szemügyre. A jobb felső sarokban lévő képet azonnal kiszúrta.

- Ők kik?-kérdezte és a képre mutatott.

- Ők a Dél-Koreában élő barátaim. Még kiskoromban ismertem meg őket mikor a nagyinál nyaraltam.-mondtam és mesélni kezdtem a képen lévő hat srácról.

- Mint látod szélen ez én vagyok, adtam a formám.-kacagtam el magam közben.- A mellettem álló srácot Yoongi-nak hívják, de Suga-nak becézzük, ne kérdezd, hogy miért, ez csak úgy rajta maradt. Aztán ő itt Jin, ő legidősebb, mellette Jungkook, ő meg a legfiatalabb, de vele és Jin-nel vagyok a legjobb kapcsolatban. Nem mintha a többiekkel nem lennék abban. Aztán mellette Namjoon és Jimin. Szegény Jimin-t Nam mindig szívatja, de a többiek is azért, mert ő a legkisebb.

- Várj csak, ő nagyon ismerős.Nem Jimin, hanem ő.-mutatott a képen az utolsó srácra.

- Igen, vele már találkoztál, ő a legjobb barátom Josh. Aki a kisboltban dolgozik. Tudod, a szülei elváltak és az anyukájával él együtt. Az apja Dél-Koreában él és mikor mi meglátogattuk a nagyit ő is jött velünk, hogy meglátogassa az apját. Így ő is jóban van velük.

- Szép kis csapat.

- Nagyon bírom a fejüket, rajtuk és Dimitri-n kívül más barátom nincs is.-mondtam mire megköszörülte a torkát, miszerint ő is itt van. Rámosolyogtam.

- Azért remélem, hogy majd én is megismerhetem őket egyszer.

- Elvileg karácsonykor a nagyihoz látogatunk.Akkor minden esély megvan rá, hogy találkozz velük.

- Rendben.-mondta, majd anyu szólt, hogy kész a vacsora.Tényleg egyszerűt készíthetett. Azonnal lerohantunk és asztalhoz ültünk. Anyu házi készítésű hamburgert csinált, ami igazán nagy kedvenc volt a családunk körében és mint ahogy láttam Jeremy-nek is ízlett.

- Oh anyu, jut eszembe. Ma én és Jeremy hivatalosak vagyunk egy buliba.

- Igazán? És hova?

- A belvárosi klubba, Josh-al és a többiekkel szeretnénk megünnepelni, hogy Jeremy itt van velünk.

- Pedig szerettem volna még beszélgetni a fiacskámmal, de ha már megígértétek, hogy elmentek...

- Nyugi anya, lesz még időnk beszélni.-mosolygott Jeremy majd tovább ettük a vacsorát.

Lassan eljött az idő, hogy készülődni kezdjünk. Jeremy-vel egymás után járkáltunk a fürdőbe, hogy belőjük a hajunkat. Viszont készülődés közben eszembe jutott még valaki. Cindy. Mikor már készen álltunk az indulásra úgy döntöttem, hogy átmegyek hozzá és megnézem, hogy hogyan áll.
- Mindjárt jövök, csak átnézek Cindy-hez.
- Oké.-válaszolta Jeremy én pedig léptem párat és már az ajtójuk előtt is álltam. Kopogtam. Kim nyitott ajtót.
- Jó estét Mrs.Newton.
- Szia Victor. Cindy még készülődik, de gyere be nyugodtan.-hívott be a házba én pedig nem mondhattam nemet.- Cindy!-kiáltott fel a lányának, addig én a nappaliban foglaltam helyet. Hirtelen dübögést hallottam a lépcső felől.
- Anya, nem láttad a fekete flitteres felső...-mikor meglátott hirtelen elhallgatott és megdermedt, viszont én sem jutottam hirtelen szóhoz. Mindössze csak egy fekete farmer és egy fekete csipkés melltartó volt rajta. Csak bámultunk egymásra mikor hirtelen észhez tértünk. Én gyorsan más irányba néztem, ő pedig fogta a fotelben lévő párnát és maga elé tartotta.
- S-szia Victor.-köszönt zavartan.
- Szia Cindy...
- Egy pillanat és kész leszek, de majd átmegyek, rendben?
- Persze, az úgy tökéletes lesz.-mondta de alig mertem ránézni.
- A-akkor én most felmegyek és felveszek valamit.
- Jó, oké, akkor szia.
- Szia.-intett gyorsan majd feltrappolt a lépcsőn. Fújtam egy nagyot, majd elhagytam a házat. Kissé zavartan léphettem be a házunkba.
- Hát veled meg mi van? Mint aki szellemet látott vagy ilyesmi.
- Nem, nem szellemet láttam.
- Hát akkor?
- Cindy anyja behívott, hogy tudjak beszélni Cindy-vel. De Cindy nem tudta, hogy ott vagyok, ezért egy farmerban és egy melltartóban jött le.
- Ne már.-mondta nevetve.- És ez miért olyan döbbenetes? Hiszen a barátnőd.
- Igen, de még akkor sem láttam...így.
- Hát idővel ennek is el kellett jönnie. Amúgy jól néz ki felső nélkül?-kérdezte mire szemöldökömet összehúzva néztem rá.-Nem szóltam.-emelte fel a kezeit majd a konyhába ment.
Bár szóban nem válaszoltam a kérdésére magamban azért végig gondoltam a dolgot és arra jutottam, hogy igen, nagyon jól néz ki felső nélkül, de mit is vártam magunktól. Pasik vagyunk.