- Na gyerekek...mi is van azzal a bulival?-kérdezte Jeremy.
- Tényleg, a buli..Josh szeretne ma este elmenni az egyik szórakozóhelyre, hogy megünnepeljük azt, hogy velünk vagy.
- Akkor pasis este lesz?-kérdezte Cindy.
- Azt egy szóval sem mondtam.-mosolyogtam, amivel arra utaltam, hogy őt is visszük.
- Igaz, de nem lenne baj, ha a barátnőmet is elhívnám? Tudod, jobb lenne a közérzetem, ha ott lenne velem..érted. Egyedül négy srác között.
- Megértem. Persze, hívd csak.-mosolyogtam majd adott egy puszit.
- Már alig várom.-húzta szélesre a mosolyt az arcán a bátyám, de hirtelen el is tüntette.
- Mi az?-nézett rá Cindy kicsit aggódva.
- Semmi, csak...még korán van és...mit szólnátok hozzá, ha ellátogatnánk az árvaházba?
- Nekem megfelel...amúgy sem tudom, hogy mit csinálhatnánk.-mondtam.
- Cindy?-néztünk rá mindketten.
- Én sajnos nem tudok elmenni, van egy kis elintézni valóm. Nem gond?
- Nem, dehogy, majd máskor.-felelte Jeremy majd egymásra mosolyogtak.
- Ami azt illeti indulhatunk is, nem?-kérdeztem mire bátyám egyetértően bólintott. Elbúcsúztunk Cindy-től majd elindultunk a buszmegálló felé. Mikor megérkezett a jármű dugig volt, alig tudtunk elférni, de szerencsére a busz végében még volt egy kis hely, ahol megtudtunk állni. Az emberek megbámultak minket, mintha még sohasem láttak volna ikreket.Ezzel még semmi probléma nem lett volna, ha idegen emberekről lett volna szó. Ugyanis mikor megállt az egyik megállónál anyu barátnője szállt fel, aki teszem hozzá egész Chicago legnagyobb pletykafészke volt. Persze fogalma nem volt a dolgokról, bár hogy is lehetett volna.
- A fenébe..-dörmögtem az orrom alatt.
- Mi van?-kérdezte Jeremy.
- Ott van anyu barátnője. Életemben nem ismertem még nála pletykásabb nőt, ha most meglát arról egész Chicago tudni fog.
- Tehát jobb lenne, ha nem látna.
- Pontosan.-bólintottam, mire Jeremy forgolódni kezdett és a hátát mutatta mint nekem, mint a nőnek. Nem sok kellett mire észrevett a pletykás és közelebb jött.
- Szia Victor!
- Üdv Mrs. Andrews.-köszöntem egy rövid mosollyal és reméltem, hogy eddig tartott a beszélgetésünk. De sajna tévedtem.
- Hogy vagy mostanság? Na és édesanyád?
- Mindketten jól vagyunk köszönöm. És Lucy néni?-kérdeztem vissza udvariasan, nem akartam bunkó lenni.
- Oh jól, köszönöm, bár kissé kimerülten.-válaszolta, és ez volt az a pillanat, mikor hatalmas hibát követtem el. Rákérdeztem, hogy miért. Ekkor elkezdett regélni az életéről, a munkájáról, sőt még a férjéről is.
Míg én kínok között hallgattam Lucy nénit drága bátyám a kezét a szájához tartva kezdett nevetni. Láthatóan viccesnek találta szenvedésem, ezért egy diszkrét mozdulattal a könyökömmel oldalba vágtam.
Már nem sokra voltunk egy másik megállóhoz, ezért mondandójába közbeszóltam.
- Ne haragudjon, de nekem itt kell leszállni.
- Oh..örültem, hogy találkoztunk és mond meg édesanyádnak, hogy üdvözlöm.
- Mindenképp átadom.-feleltem, közben a busz megállt. Megbökdöstem Jeremy-t, hogy ideje leszállni mire-még mindig háttal-tolakodni kezdett és a hátsó ajtónál leszálltunk. Mikor elment a busz még mindig nevetett.
- Igazán együtt érző vagy.-vágtam hozzá.
- Bocs, de ez a nő iszonyat fájdalmas.-felelte kuncogva.
- Inkább gyalogolok, minthogy őt hallgassam.
- Nem kell sokat, pár utca és ott vagyunk.-mondta és nekivágtunk az útnak.
- Na és, hogyhogy olyan fontos neked az a kislány?
- Hat éves voltam mikor hozzánk került. Mikor Katie néni behozta hozzánk és megmutatta rögtön megszerettem. Mindig ott legyeskedtem a kiságyánál és mesét olvastam neki.-nevette el magát.- Alig vártam, hogy végre játszani tudjak vele és mióta csak beszélni és járni tudott legjobb barátok vagyunk. Az a kis oroszlánplüss volt az első játékom, és csak vele osztottam meg. Senki másnak nem engedtem meg, hogy játsszon vele.
- Nagyon fontos neked, igaz?
- Mintha a húgom lenne.-mosolygott.- Hiányozni fog, de majd beleszokok.
- Most lehet hülyeséget mondok, de nem gondolkodtál azon, hogy örökbe fogadod? Nagykorú vagy és el lehetne intézni.
- Nem, még nem. De ha így is lenne, hogy tartanám el. Nincs munkám, és így is örülök majd, ha a szüleid megengedik, hogy nálatok éljek.
- Hé! A MI szüleink.-hangsúlyoztam a "mi" szót, mire elmosolyodott.
Így beszélgetés közben észre sem vettük, de az árvaház elé értünk. Jeremy nagy sóhajjal csengetett be a kapun. Egy bizonyos Katie néni nyitott ajtót, aki először engem látott meg.
- Jeremy?-nézett rám kérdően és örömmel teli.
- Nem, de ő is itt van.-mosolyogtam majd Jeremy is előlépett.
- Már meg sem ismersz.-nevetett majd megölelte a hölgyet.
- Jaj dehogynem! Gyertek beljebb.-hívott be minket.
- A többiek?-kérdezte Jeremy.
- Az udvaron. Mindenki kinn van, kivéve Emily-t. Ő a szobájában van.
- Először felmegyek köszönök neki. Utána megnézem a többieket is.
- Rendben.-felelte mosolyogva Katie és tovább állt. Én bátyámat követve fellépcsőztem az emeletre. Egy folyosón lyukadtunk ki, ahol több szoba is volt. Mi a folyosó legvégére mentünk. Jeremy lassan de határozottan lépett be az ajtón. Egy kislány ült törökülésben az ágyon és egy könyvet olvasott. Észre sem vette, hogy kinyitottuk az ajtót.
- Nem vagy már túl nagy a Micimackóhoz?-szólalt meg Jeremy mire a kislány rögtön felkapta a fejét. Könnyek között szállt le az ágyról és rohant Jeremy karjaiba.
- Olyan jó, hogy itt vagy!-mondta és a fejét Jeremy mellkasába temette.
- Én is örülök, hogy itt vagyok. De tényleg, nem vagy már öreg ehhez a könyvhöz?
- Nem. Ez a kedvencem. Mindig ezt olvastad nekem.
- Mert nekem is ez volt a kedvencem.-mosolygott, de nekem is mosolyognom kellett. Hirtelen a kislány rám nézett.
- Oh, Emily..ő itt az öcsém. Victor.
- Már találkoztunk, de nyugodtan szólíts V-nek.-tettem hozzá.
- V, ő itt Emily. A fogadott húgom.
- Ha te Jeremy testvére vagy akkor az enyém is.-mosolygott Emily.
Hát erre nem számítottam. Derült égből jött a bátyám, erre hirtelen lett egy húgom is, még ha csak képletesen értetendően is.
Beszélgettek még egy kicsit, majd mind a hárman kimentünk az udvarra a többiekhez. Mikor kiértünk a látvány roppant aranyos volt. A gyerekek vidáman játszottak, hol ketten, hol többen. Volt, aki körjátékot játszott vagy volt, aki kosarazott. De volt még ott aki fogócskázott vagy éppen csak ült és beszélgetett. Ezek inkább a kicsik voltak, a nagyobbak gondolom máshol voltak. A kicsiket pedig négy hölgy felügyelte. Amint megláttak minket öröm ült az arcukra majd egyenként jöttek oda Jeremy-t üdvözölni.
- Máris visszajöttél?-viccelődött az egyikük.
- Igazából csak látogatóba jöttem. Hiányoztatok.
- Te is nekünk. De, hogy alakulnak a dolgaid?
- Még alakulóban van, de ha minden igaz akkor..-nagyot sóhajtott-ma találkozom a szüleimmel.
- Nagyon remélem, hogy jól fognak alakulni a dolgaid.-mosolygott az-minden bizonnyal-igazgatónő.
- Én is remélem.-mosolygott vissza Jeremy.
Már hazafelé tartottunk mikor eszembe jutott valami.
- Figyelj! Mit szólnál hozzá, ha benéznénk a boltba a srácokhoz? Megismerkedhetnétek.
- Ez nem rossz ötlet.-helyeselt Jeremy és elindultunk a bolt felé. Még mindig a megszokott kisboltban dolgoztuk, mivel a főnök még intézte a másik, nagyobb boltot. Így még folyamatban volt az áthelyezésünk, de már nagyon vártuk.
Megérkezésünket egy csengő jelezte, ahogy beléptünk a boltba. Dimitri állt a kasszában.
- Hé! Te nem szabadnapos vagy?
- De, csak gondoltam beugrunk. Josh?
- Hátul. Josh!-kiáltott neki, aki azonnal elő is bújt.
- V, hello!
- Srácok, szeretnék nektek bemutatni valakit. Dimitri, Josh. Ő itt Jeremy, a bátyám.-mondtam nagy büszkeséggel az arcomon.- Jeremy, ők itt a legjobb barátaim. Dimitri és Josh.
- Josh Choi.-nyújtott kezet Josh.
- Jeremy Young, hello.
- Dimitri Peterson, nagyon örülök.
- Jeremy.-fogott kezet másik barátommal is.- És..Dimitri?
- Már mások is visszakérdezték, és igen. Ez a nevem, a szüleim nem tudom mit gondolhattak.-nevetett.
- Szerintem király, illik hozzád.-mondta barátságosan a bátyám.
- V, mintha kettőt látnék belőled.-dörzsölte meg a szemét Josh.- Egy fikarcnyi eltérés sincs.
- Hát nincs.-helyeselt Dimitri.- Amúgy már V biztos mondta, de ma hivatalos vagy egy bulira. Reméljük eljössz.
- Ki nem hagynám.-felelte Jeremy.
Még megbeszéltünk pár dolgot az esti bulival illetően majd elköszöntünk a srácoktól és hazamentünk.
Már nem sokra voltunk egy másik megállóhoz, ezért mondandójába közbeszóltam.
- Ne haragudjon, de nekem itt kell leszállni.
- Oh..örültem, hogy találkoztunk és mond meg édesanyádnak, hogy üdvözlöm.
- Mindenképp átadom.-feleltem, közben a busz megállt. Megbökdöstem Jeremy-t, hogy ideje leszállni mire-még mindig háttal-tolakodni kezdett és a hátsó ajtónál leszálltunk. Mikor elment a busz még mindig nevetett.
- Igazán együtt érző vagy.-vágtam hozzá.
- Bocs, de ez a nő iszonyat fájdalmas.-felelte kuncogva.
- Inkább gyalogolok, minthogy őt hallgassam.
- Nem kell sokat, pár utca és ott vagyunk.-mondta és nekivágtunk az útnak.
- Na és, hogyhogy olyan fontos neked az a kislány?
- Hat éves voltam mikor hozzánk került. Mikor Katie néni behozta hozzánk és megmutatta rögtön megszerettem. Mindig ott legyeskedtem a kiságyánál és mesét olvastam neki.-nevette el magát.- Alig vártam, hogy végre játszani tudjak vele és mióta csak beszélni és járni tudott legjobb barátok vagyunk. Az a kis oroszlánplüss volt az első játékom, és csak vele osztottam meg. Senki másnak nem engedtem meg, hogy játsszon vele.
- Nagyon fontos neked, igaz?
- Mintha a húgom lenne.-mosolygott.- Hiányozni fog, de majd beleszokok.
- Most lehet hülyeséget mondok, de nem gondolkodtál azon, hogy örökbe fogadod? Nagykorú vagy és el lehetne intézni.
- Nem, még nem. De ha így is lenne, hogy tartanám el. Nincs munkám, és így is örülök majd, ha a szüleid megengedik, hogy nálatok éljek.
- Hé! A MI szüleink.-hangsúlyoztam a "mi" szót, mire elmosolyodott.
Így beszélgetés közben észre sem vettük, de az árvaház elé értünk. Jeremy nagy sóhajjal csengetett be a kapun. Egy bizonyos Katie néni nyitott ajtót, aki először engem látott meg.
- Jeremy?-nézett rám kérdően és örömmel teli.
- Nem, de ő is itt van.-mosolyogtam majd Jeremy is előlépett.
- Már meg sem ismersz.-nevetett majd megölelte a hölgyet.
- Jaj dehogynem! Gyertek beljebb.-hívott be minket.
- A többiek?-kérdezte Jeremy.
- Az udvaron. Mindenki kinn van, kivéve Emily-t. Ő a szobájában van.
- Először felmegyek köszönök neki. Utána megnézem a többieket is.
- Rendben.-felelte mosolyogva Katie és tovább állt. Én bátyámat követve fellépcsőztem az emeletre. Egy folyosón lyukadtunk ki, ahol több szoba is volt. Mi a folyosó legvégére mentünk. Jeremy lassan de határozottan lépett be az ajtón. Egy kislány ült törökülésben az ágyon és egy könyvet olvasott. Észre sem vette, hogy kinyitottuk az ajtót.
- Nem vagy már túl nagy a Micimackóhoz?-szólalt meg Jeremy mire a kislány rögtön felkapta a fejét. Könnyek között szállt le az ágyról és rohant Jeremy karjaiba.
- Olyan jó, hogy itt vagy!-mondta és a fejét Jeremy mellkasába temette.
- Én is örülök, hogy itt vagyok. De tényleg, nem vagy már öreg ehhez a könyvhöz?
- Nem. Ez a kedvencem. Mindig ezt olvastad nekem.
- Mert nekem is ez volt a kedvencem.-mosolygott, de nekem is mosolyognom kellett. Hirtelen a kislány rám nézett.
- Oh, Emily..ő itt az öcsém. Victor.
- Már találkoztunk, de nyugodtan szólíts V-nek.-tettem hozzá.
- V, ő itt Emily. A fogadott húgom.
- Ha te Jeremy testvére vagy akkor az enyém is.-mosolygott Emily.
Hát erre nem számítottam. Derült égből jött a bátyám, erre hirtelen lett egy húgom is, még ha csak képletesen értetendően is.
Beszélgettek még egy kicsit, majd mind a hárman kimentünk az udvarra a többiekhez. Mikor kiértünk a látvány roppant aranyos volt. A gyerekek vidáman játszottak, hol ketten, hol többen. Volt, aki körjátékot játszott vagy volt, aki kosarazott. De volt még ott aki fogócskázott vagy éppen csak ült és beszélgetett. Ezek inkább a kicsik voltak, a nagyobbak gondolom máshol voltak. A kicsiket pedig négy hölgy felügyelte. Amint megláttak minket öröm ült az arcukra majd egyenként jöttek oda Jeremy-t üdvözölni.
- Máris visszajöttél?-viccelődött az egyikük.
- Igazából csak látogatóba jöttem. Hiányoztatok.
- Te is nekünk. De, hogy alakulnak a dolgaid?
- Még alakulóban van, de ha minden igaz akkor..-nagyot sóhajtott-ma találkozom a szüleimmel.
- Nagyon remélem, hogy jól fognak alakulni a dolgaid.-mosolygott az-minden bizonnyal-igazgatónő.
- Én is remélem.-mosolygott vissza Jeremy.
Már hazafelé tartottunk mikor eszembe jutott valami.
- Figyelj! Mit szólnál hozzá, ha benéznénk a boltba a srácokhoz? Megismerkedhetnétek.
- Ez nem rossz ötlet.-helyeselt Jeremy és elindultunk a bolt felé. Még mindig a megszokott kisboltban dolgoztuk, mivel a főnök még intézte a másik, nagyobb boltot. Így még folyamatban volt az áthelyezésünk, de már nagyon vártuk.
Megérkezésünket egy csengő jelezte, ahogy beléptünk a boltba. Dimitri állt a kasszában.
- Hé! Te nem szabadnapos vagy?
- De, csak gondoltam beugrunk. Josh?
- Hátul. Josh!-kiáltott neki, aki azonnal elő is bújt.
- V, hello!
- Srácok, szeretnék nektek bemutatni valakit. Dimitri, Josh. Ő itt Jeremy, a bátyám.-mondtam nagy büszkeséggel az arcomon.- Jeremy, ők itt a legjobb barátaim. Dimitri és Josh.
- Josh Choi.-nyújtott kezet Josh.
- Jeremy Young, hello.
- Dimitri Peterson, nagyon örülök.
- Jeremy.-fogott kezet másik barátommal is.- És..Dimitri?
- Már mások is visszakérdezték, és igen. Ez a nevem, a szüleim nem tudom mit gondolhattak.-nevetett.
- Szerintem király, illik hozzád.-mondta barátságosan a bátyám.
- V, mintha kettőt látnék belőled.-dörzsölte meg a szemét Josh.- Egy fikarcnyi eltérés sincs.
- Hát nincs.-helyeselt Dimitri.- Amúgy már V biztos mondta, de ma hivatalos vagy egy bulira. Reméljük eljössz.
- Ki nem hagynám.-felelte Jeremy.
Még megbeszéltünk pár dolgot az esti bulival illetően majd elköszöntünk a srácoktól és hazamentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése