- Mi is volt, amit Jeremy mondott? Mikor még nem voltunk együtt rólam beszéltél?
- Valami olyasmi.-mondtam egy mosollyal.
- Már akkor tetszettem neked?-kérdezte hatalmas boci szemekkel, ami számomra ellenállhatatlan volt.
- Már azóta tetszettel mikor elsőnek jöttél be Lisa-val a boltba. Csak még magamnak sem mertem bevallani.
- Nekem már akkor mikor törölközőben jöttél le a lépcsőn. Nálam már akkor eldőlt minden és teljesen beléd estem.-mondta közben végig a szemembe nézett. Tényleg igaz, hogy a szem a lélek tükre, már-már a lelkéből beszélt.
Gyengéden megfogtam az arcát és magam felé húztam. A szemébe néztem:
- Kérlek légy a barátnőm.-elmosolyodott. Nem tudott megszólalni csak bólogatni kezdett. Válasza után nyomtam egy csókot a homlokára és átöleltem. Ő még szorosabban hozzám bújt és így utaztunk hazáig.
Meg kell hagyni, hogy egyáltalán nem vagyok romantikus típus, de most valahogy máshogy éreztem. Mikor lepillantottam rá mindig elmosolyodtam és most nem tudtam volna elképzelni az életemet nélküle. Szerelmes lettem.
***
Lassan teltek a napok és elérkeztünk a péntek reggelhez mikor is eljött az a pillanat, hogy kiengedik a bátyámat. Mára szabadságot kértünk mindketten Cindy-vel, így nem mentünk be dolgozni.
Leparkoltunk a kapitányság elé és vártuk, hogy mikor lép ki a kapukon Jeremy.
Vártunk pár percet és megpillantottuk. Az arcán látszott a győzelem érzete, baseball sapkában és napszemüvegben lépett ki a kapun.
Beleszívott a friss levegőbe majd körülnézett. Mikor meglátott integetni kezdett mire mi is visszaintettünk.
- Sziasztok!-üdvözölt minket páratlan boldogsággal és mindkettőnket magához ölelte.
- Jó színben vagy.-néztem rá nevetve.
- Oh, kösz, lehet, hogy kellett ez a kis bezártság.-viccelődött.- Na akkor..-sóhajtott egy nagyot-hogyan tovább?
-Anyuék nincsenek otthon, így van idő, hogy megmutassam a házat, ha pedig hazajönnek akkor..gondolom te is tudod.- Igen. De akkor ne vesztegessük az időt, menjünk.-ajánlottam majd elindultunk az autó felé.-Fú öcsém...Cindy ez a te kocsid?
- Hát konkrétan az apámé, de én hajtom.
- Hé, honnan tudtad, hogy a Cindy-é?-néztem rá kérdően.
- Hozzád nem ilyet képzelek. Túl vad ez neked.-nevetett.
- Kösz, ez bizalom gerjesztő.-bólogattam hevesen szemöldök ráncolva. Cindy megmosolyogta az egészet majd beszálltunk a kocsiba és elindultunk.
Nem tellett bele negyed órába már otthon is voltunk.
- Ha bármi kell, vagy szeretnétek valamit akkor csak szóljatok.-mondta Cindy.
- Oké, majd beszélünk.-feleltem majd adtam neki egy puszit, ő pedig bement a házba.
- Ez már hivatalos?-kérdezte Jeremy.
- Igen.-feleltem.
- Nagyon csinos, vigyázz rá és na hagyd hogy...
- Jó, jó, menj befelé.-toltam a hátánál fogva a bejárati ajtó felé de még mindig beszélt. Kinyitottam az ajtót és bementünk. Amint beértünk a kis hátizsákját ledobta és ámulva nézett körül.
- Hűha...ez nagyon klassz!
- Köszi. Apu sokat gürizett mire megtudták venni ezt a házat, de szerintem jó választás volt.
- Az nem kifejezés. De, ahogy utaltál rá, hogy sokat gürizett, ebből ítélve valamiféle iroda megszállott?
- Igen, úgy is lehet mondani. Anyuval egy helyen dolgoznak, így van mikor mindketten késő este jönnek haza.
-Értem. Mindenesetre remélem, hogy ma hamar jönnek. Már nagyon szeretném őket látni.
-Bízom benne, hogy hamar jönnek, de ha szeretnéd akkor körbevezetlek.
- Persze, hogy akarom.-mondta lelkesen és elkezdtem az idegen vezetést. A konyhánál kezdtem, de még a raktár helyiséget is megmutattam neki, aztán haladtam az emeletre. A fürdőtől, anyuék szobájáig, és lassan eljött az én szobám is.
- És ez lenne az én szobám.-nyitottam be a zöld világomba.
- Azt ne mond, hogy neked is a zöld a kedvenced.-mosolygott.
- Le sem tagadhatnám.-nevettem.
- Ez nagyon tetszik.-nézett körül majd az ágyam melletti kis komódról elemelt egy képet, amin én és a szüleim voltak.- Szóval ők azok?
- Igen. Chen és Isabelle Young. Tudtad amúgy, hogy félig koreaiak vagyunk?
- Igen, de az gáz, ha nem tudok koreaiul?-nevetett.
- Én sem tudok annyira, de muszáj volt megtanulnom mivel a nagyival csak úgy tudok beszélni.
- Te voltál már Koreában?
- Aha. Minden évben egyszer elmegyünk és meglátogatjuk a nagyit. Ha gondolod majd megtanítok neked pár szót.
- Az jó lenne.-mosolygott, majd letette a képet.
- Ja...van még egy szoba, amit meg szeretnék mutatni.-mondtam és kivezettem a szobámból. A folyosó végére mentünk, ahol benyitottam egy másikba. Ez egy vendégszoba volt, ami a rokonoknak volt fenntartva, ha esetlegesen meglátogattak minket, de már másnak terveztem átadni.
- Hát ez?
- Nos kérlek, ez lesz a te szobád. Igaz nem a te ízlésed, de idővel ezt is megoldjuk.
- Ez így is tökéletes.-mosolygott majd beljebb lépett.
- Nyugodtan pakold ki a holmid és nézz körül, a nappaliban leszek.-mondtam és kicsit magára hagytam. Éppen, hogy lementem már csengettek is. A barátnőm állt az ajtóban
- Remélem nem baj, hogy átjöttem csak kíváncsi vagyok, hogy hogy alakulnak a dolgok, nem bírtam otthon ülni.
- Dehogy baj, gyere be.-hívtam be és bementünk a nappaliba.
- Jeremy?
- A vendégszobában rendezkedik..
- Értem. Amúgy eszembe jutott valami, de nem biztos, hogy logikus.
- És mi lenne az?-kérdeztem, közben a kezénél fogva húztam magam felé majd mindketten egyszerre huppantunk a kanapéra.
- Ha anyukádék úgy tudták, hogy születés közben meghalt...akkor miért nem volt temetése?-ezen hosszan gondolkodni kezdtem.
- Ez logikus kérdés.-néztem rá komolyan.-Ezt meg sem kérdeztem...de majd valahogy anyából kiszedem.-mondtam, de lassan arra lettünk figyelmesek, hogy Jeremy közeleg.
- A szoba nagyon klassz, bár pár kép jól jönne, és szia Cindy.-integetett.
- Ha képről van szó...-álltam mellé- legyen ez az első.-mondtam majd elővettem a telefonomat és el is készítettem az elő képünket.- Majd kinyomtatom neked.
- Kösz öcskös.-mosolygott és finoman megveregette a vállam.
 |
| Jeremy és Victor |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése