46.~

Nem gondoltunk bele ebbe igazán ebbe a bulizós dologba, ugyanis másnap reggel mennünk kellett dolgozni. Ahogy reggel hatkor megcsörrent az ébresztőóra élőhalott módjára ültem fel az ágyon és állítottam le a csörgést. Úgy éreztem, mintha valaki a fejemet belülről feszítené ketté, iszonyatosan fájt. Még csak be sem voltam rúgva, de ezek szerint pár pohár feles is megtette a hatását.
Nagyon, nagyon nehezen keltem fel az ágyból és a fürdőszoba felé vánszorogtam. Kopogtam, hátha van benn valaki, de senki nem válaszolt, így nyugodt szívvel nyitottam be. Megmosdottam, fogat mostam, és beállítottam a hajamat. Miután ezzel végeztem visszamentem a szobámba. Az ágy mintha hívogatott volna, mintha csak azt akarta volna, hogy feküdjek le és soha többé ne keljek ki belőle. De sajnos nem tehettem, így felvettem egy farmert, egy hosszú ujjú szürke pulcsit, a telefonomat zsebre tettem, és lementem a nappaliba. Természetesen a hajamat még beállítottam és úgy mentem tovább.
Nagyon éhes voltam, így muszáj volt valamit ennem. Gabonapehelyre gondoltam, így a konyhába siettem, ahol megdöbbenve láttam, hogy Jeremy már az asztalnál ül és egy tál pelyhet eszik.
- Jó reggelt, öcsi.-üdvözölt mosolyogva.
- Reggelt bátyó, ilyen hamar?
- Igen, hozzá szoktam a korán keléshez, bár nem megyek sehová. Te, gondolom munkába mész.
- Igen, de semmi erőm sincs. Alig aludtam valamit, és a fejem is nagyon fáj.-mondtam és kiöntöttem a tálamba a reggelimet, majd kivettem a tejet a hűtőből. és leültem vele szembe.
- Én is gondoltam rá, hogy keresni kellene valami munkát, de fogalmam sincs, hogy hol kezdjem.
- Ha gondolod akkor megkérdezhetek valakit, tud-e valamilyen munkát.
- Rendben, köszi.
- Nincs mit. Amúgy van már valamilyen programod?
- Ami azt illeti...nincs.-rázta meg a fejét.
- Ne félj, anyu biztos kitalál majd valamit. Ma úgy is itthon lesz, biztos vagyok benne, hogy nem fogja hagyni, hogy unatkozz.-nevettem. Lassan be is fejeztem a reggelimet, így felálltam, és felvettem a cipőm.
- Hát, nekem mennem kell, de munka után jövök és kitalálunk valamit.
- Oké, és jó munkát!
- Kösz. Szia!-köszöntem el Jeremy-től és elindultam a munkába. Ma Cindy nem dolgozott, így nem tudtunk együtt menni.
Úton a buszmegálló felé zenét hallgattam, hogy addig se unatkozzak, de még akkor sem vettem ki a fülemből a headsetet, mikor a buszon ültem. Miközben ültem a buszon csak bámultam ki a busz ablakán és a párás ablaküvegre rajzolgattam.
Mikor leszálltam a buszról és a bolt felé sétáltam megláttam Josh-t, aki feldúltan járkált a bolt előtt. Csak később láttam meg, hogy közben telefonált. Mire odaértem már letette.
- Rohadt ribanc..-mondta és a kabátzsebéből előhúzott egy doboz cigit. Ki vett egy szálat és egy gyújtott és már pöfékelt is.
- Hello.-köszöntem.
- Csá.
- Történt valami? Ki hívott?
- Szerinted?-tudtam, hogy ki volt és ezt egy hallgatással igazoltam.
- Mit akart?
- Az egyetem mellett kellene neki egy állás és felhív engem, érted engem, hogy ajánljam be a főnöknél. Ő csal meg és szakít velem, és még én tegyek neki szívességet? Inkább ő tegyen nekem!-mondta zaklatottan és beleszívott a cigibe.- Elmehet a francba, biztos nem mondok semmit a főnöknek.
- Megértem, és őszintén én sem szeretném, hogy itt dolgozzon.-feleltem.- Most kicsit terelem a témát, de ahhoz képest, hogy tegnap hogy néztél ki egész jól vagy.
- Ja, csak a fejem zúg és valamilyen sípolást hallok.-piszkálta meg a fülét.- Biztos nagyon durva lehettem tegnap.
- Leálltál ölelgetni az út közepén Cindy-t, és úgy táncoltál mint aki...hát mint aki be volt állva.-nevettem el magam.- Jó, hogy azt nem kérted, hogy lyukasszam ki a füledet.
- Az már durva lett volna.-nevetett ő is. Közben befutott Dimitri barátunk is.
- Reggelt srácok!
- Hé, itt van Rómeó!-köszönt Josh a hozzá illő módon.- Na, hogy ment tegnap este?
- Te, ezt honnan tudod?-kérdeztem.
- Erre emlékszem, azért csak nem voltam olyan seggrészeg. Na, mesélj!
- Csak hazakísértem, és kaptam tőle egy puszit.
- Ez eldőlt, a csaj a tiéd.-mondta Josh.-Amúgy bunkó vagyok, kérsz egy slukkot?-nyújtotta felé a cigit.
- Nem, kösz. Leszoktam.
- Dohányoztál?-kérdeztem.
- Igen, de már egy éve nem szívom.
- Sosem késő visszaszokni.-kezdte el mozgatni Josh a cigit Dimitri orra előtt.
- Állj már le, maradt még benned?-kérdeztem.
- Nem tudom, de a lényeg, hogy tuti bejössz a csajnak. És, fogtok még találkozni?
- Remélem.-mosolygott Dimitri.- Amúgy nem akartok bemenni, mert rohadt hideg van!
- Menjünk.-mondtam be mentünk.
- Persze menjetek, addig én itt szép csendben tüdőrákot kapok.-felelte Josh.
- Hát nyomd el és nem fogsz.-mondtam.
- Hülye vagy! Drága ahhoz, hogy elnyomjam, még a felénél sem tartok!-válaszolta Josh, mi pedig ott hagytuk a drága tüdőrákjával együtt.
*Jeremy POV* 
Miután az öcsém elment dolgozni még befejeztem a reggelimet. Közben apu és anyu is lejött, annyi különbséggel, hogy apa munkára kész szerelésben, anya pedig egy köntösben és mamuszban.
- Nem tudom mikor jövök, attól függ, hogy mennyi a papírmunka.
- Jó, de ha esetleg este is benn kell maradnod hívj.
- Rendben, szia drágám. Szia Jeremy!-köszönt nekem is, én pedig visszaintettem. Anya mosolyogva fordult felém.
- Na drágám..mit szeretnél ma csinálni?-kérdezte majd odajött hozzám és hátulról átölelt. Olyan jól esett, annyi szeretet volt benne és annyi odaadás, hogy az szinte leírhatatlan. Igazi anyai ölelés volt.
- Nem tudom...azon gondolkodtam, hogy valami munkát kellene keresnem.
- Erre még nagyon sok idő van, de mit szólnál hozzá, ha ma együtt csinálnánk valamit?-kérdezte csillogó szemekkel. Tudom, hogy a korombeli fiúk számára ciki, ha meglátják őket az anyukkal, és a lányokkal szoktak elmenni ide-oda közösen, de engem ez nagyon hidegen hagyott. Tizenkilenc éve ez volt az első alkalom, hogy az anyámmal lehettem, szóval senkinek sem érdekelt a véleménye.
- Rendben, jól hangzik, de mit szeretnél csinálni?
- Azt majd út közben kitaláljuk.-mondta majd felküldött, hogy öltözzek fel. Hirtelen nagyon boldog lettem, mintha csak egy lánynak mondták volna azt, hogy kap egy új ruhatárat.
Miután felöltöztem anya már készen várt az ajtó előtt majd kocsiba ültünk és elindultunk. Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kicsit vásárolni, és az előbb sem gondoltam hülyeséget, hiszen nekem mentünk. Kaptam néhány király cuccot, amikért teljesen odavoltam. Ezek után betértünk az egyik boltba, ahol anya összeválogatta a mai vacsorához való dolgokat.  A vásárlás végére beültünk az egyik kínai büfébe, ahol jóllaktunk.
Miután megvoltunk mindennel autóba ültünk és elindultunk haza, viszont volt még egy dolog, amit szerettem volna.
- Anya, lehetne még egy kérésem?
- Persze, bármit, amit csak szeretnél.-mosolygott.
- Kérlek, mutasd meg, hogy hová lettem eltemetve.-mondtam mire lefagyott az arcáról a mosoly, de eleget tett a kérésemnek, és a temető felé fordultunk.