Így elaludtam?-kérdeztem magamtól majd lassan felültem. Megdörzsöltem a szemeimet majd ásítottam egy nagyot. Megvakartam a fejem és kiszálltam az ágyból. A nappaliba mentem, ahol senkit sem találtam. Gondoltam még biztos alszik mindenki, így hát visszamentem az emeletre és körülnéztem. Bekopogtam anyáékhoz majd be is nyitottam, de senki sem volt ott. Ezután Jeremy-hez is kopogtam, de őt sem találtam sehol. Kezdtem magam úgy érezni mint Kevin, a Reszkessetek betörőkben. Mintha itthon hagytak volna. De nem volt más választásom, visszamentem a szobámba, magamhoz vettem a telefont és hívtam anyát. Azonnal felvette.
- Szia V.
- Szia, megtudhatnám, hogy hol vagy?
- Tippelhetsz...-sóhajtott.
- Az irodában? Vasárnap?
- Igen, de remélem ma hamar végzünk. Apád is itt van.
- Hát rendben, akkor később találkozunk, szia.-köszöntem el majd letettem, de elfelejtettem megkérdezni, hogy hol van Jeremy, így őt is felhívtam. Ő is azonnal felvette.
- Hello öcsi.
- Szia, hol vagy?
- Oh, az legyen meglepetés, csak annyit mondok, hogy eljöttem az árvaházba és még egy másik helyre, de ha hazaérek meglátod. Nagyjából két óra és otthon vagyok.
- Oké. Szia.-mondtam és letettem. Hova mehetett? Ezen elgondolkodtam egy kicsit, utána a fürdőbe mentem és felfrissítettem magam. Lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem majd lementem és elkészítettem a reggelimet. Mivel ügyetlen voltam a palacsinta készítéshez a müzlinél maradtam.
Már majdnem el is fogyasztottam mikor megszólalt a "családi telefon". Kíváncsian mentem oda és meglepetten láttam a kijelzőjén lévő számot. Koreai hívószám. Csak nem...
- Igen, tessék?!-szóltam bele kicsit izgatottan.
- Victor, te vagy az?-hallottam meg egy nagyon ismerős hangot. A nagyi volt Dél-Koreából.
- Igen, én vagyok, szia nagyi!-válaszoltam, de persze koreaiul. Ugyanis a nagyi jobban szeretett koreaiul társalogni mint angolul, pedig az angol nyelvet is jól beszélte.
Beszélgetni kezdtünk a családi helyzetekről mint a mi, mint az ő feléről. Az ottani barátaimról is kérdeztem őket, hiszen nem messze laktak a nagyiéktól és szinte naponta találkoztak egymással.
Természetesen az is felmerült, hogy a karácsonyt náluk töltjük. Én személy szerint beleegyeztem, de megígértem neki, hogy apu még a mai nap folyamán visszahívja.
Már a beszélgetés végén tartottunk, mikor csöngettek.
- Gyere!-kiáltottam ki majd tovább beszélgettem. Cindy lépett be a házba és mikor megláttam azonnal félbehagytam a beszélgetést és az elköszönésre tereltem a szót. Cindy csodálkozva nézte és hallgatta az idegennyelvi beszélgetésemet.
- Rendben nagyi, ezt még apuval megbeszélitek, de nekem sajnos mennem kell. Szeretlek! Szia.-köszöntem el majd letettem.
- Hú, az öreglány bír beszélni.-fordultam Cindy felé.
- A nagymamáddal beszéltél?
- Igen. Angolul is tud, de jobban szereti a koreai nyelvet. Amúgy szia.-mosolyogtam rá majd közelebb mentem hozzá és megpusziltam.
- Szia. Egyébként nagyon jól beszéled a nyelvet.-mosolygott.
- Tényleg?-kérdeztem tőle szintén mosolyogva.- Mi szél hozott?
- Csak gondoltam meglátogatlak, hátha már hiányoztam, vagy ilyesmi.-húzta fel a vállait.
- Te mindig hiányzol.-feleltem halkan egy fél mosollyal.-Egyébként jó, hogy jöttél, ugyanis egyedül vagyok itthon. Anyuék az irodában vannak, Jeremy meg elvileg az árvaházba ment, de kitudja még, hogy hol lófrál.
- Akkor tényleg jó, hogy jöttem.-mosolygott még mindig.
- Gyere.-biccentettem a fejemmel a kanapé felé majd mindketten egyszerre huppantunk le.
- Na és...eddig hogy telik a mai napod?
- Hát nem rég keltem fel..szóval eddig még sehogy, de most jó, hogy itt vagy.
- Igen, így tényleg jó.-hatás szünet következett és csak bámultunk egymás szemébe- Apropó, hogy ment tegnap a boltban? Chloe megkapta a munkát?
- Oh igen, és nem csak a munkát.-mondtam sejtelmesen.
- Hát még mit?
- Az biztos, hogy Dimitri szívét is megkapta.
- Tényleg? Ezt örömmel hallom, olyan aranyosak együtt.-mondta mire ránéztem, miből rögtön tudta az én véleményem.- Igen, igen, de mi aranyosabbak vagyunk.-forgatta a szemét majd nevetett.
- Így van.-bólintottam.
- Csak szegény Josh-t sajnálom. Ashley jól elbánt vele, pedig nem érdemelte meg.
- Nekem mondod...nem is értem, hogy miért tette.
- Azért remélem Josh nincs annyira maga alatt, hogy gyógyszerekhez nyúljon vagy ilyesmi.
- Nem, biztos nincs. Azért azt látnám rajta, és ő nem tenne ilyet. Ebben biztos vagyok.
- Remélem igazad van.-mondta majd csönd lett. Közben egymás tenyerébe tettük a kezünket és azt nézegettük.- Amúgy mit jelentett az a szó, amit utoljára mondtál a nagyidnak? Az nagyon tetszett.
- Melyik? Az "Annyeong"?(Szia)
- Az az előtti.
-Saranghaeyo? (Szeretlek).
- Igen, ez mit jelent?-kérdezte.Mintha csak egy égi jel lett volna, hogy itt az ideje, hogy elmondjam neki. Szeretem.
- Szeretlek.-mondtam középhangerőn. Csillogó szemekkel rám nézett.
- Saranghaeyo.-ismételte mindvégig a szemembe nézve.
- Én is téged.-feleltem majd megcsókoltam. Ebből szenvedélyesebb csók lett majd a pillanat hevében a karjaimba kaptam. A karjait a nyakam köré kulcsolta és úgy vittem őt a szobám felé. Illetve csak vittem volna, ugyanis valaki betoppant az ajtón.
- Hello, hello!-hallottam meg a bátyám hangját. Mindketten Cindy-vel felé néztünk, hogy köszönjünk neki, de szinte elállt a szavunk a látványtól. Valóban Jeremy jött be a házba. Szőke hajjal.
 |
| Az "új" Jeremy |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése