- Atya Isten, most nézd meg a gyereket!-bökött anyu az én irányomba, majd legyintett egyet, miszerint semmit sem tud kezdeni az állapotommal.
- Hol van Jeremy?-kérdezte apu.
- Nem tudom...biztos a szobájában. Mit kérsz reggelire?-kérdezte anyu majd a konyhába ment, azonban mikor meglátta a földön elterülő Jeremy-t hátraugrott és egy apróbb sikolyt engedett el.
- Azt a ku...Jeremy!-kiáltott rá, de mintha csak a falnak beszélne, Jeremy tovább aludt, akár csak én.
- Van egy ötletem.-mondta apu majd felszaladt az emeletre és egy légkürttel tért vissza.- Felkelni részeg disznók!-kiáltotta és megnyomta a tetején lévő gombot. Ahogy meghallottuk a borzalmas, dobhártay szaggató hangot azonnal felriadtunk. Én leestem a kanapéról, Jeremy pedig ahogy felkapta a fejét beverte a konyhapultba. Amint ébren voltunk, apa abbahagyta.
- Jó reggelt.-mondta anya keresztebtett karokkal közben a jobb lábfejévél dobolt a padlón.
- Mi a franc volt ez? Szétszakad a fejem.-kezdtem dörzsölni a fejtetőm mint ez esés miatt mint a másnaposság miatt.
- Ez kisfiam a másnaposság hangja. Igyatok egy kávét, aztán zuhanyozzatok le! Árad belőletek a pia szag.
- Segítség! Azt hiszem betört a koponyám!-nyújtotta felénk a kezét segítségkérően. Anyu a fia felé nézett majd hunyorítani kezdett.
- Az meg...?-megindult Jeremy felé majd elvette a mellette lévő fekete ruhadarabot, ami szét volt nyiszálva. Felemelte.- Igaz csak szórakozol velem,fiam?-Jeremy-nek sejtése sem volt, hogy mit vágott szét.- A fekete kardigánom!
- Nagyon sajnálom, nem voltam magamnál, azt sem tudtam, hogy mit csinálok, kérlek ne haragudj.-esedezett a bátyám majd lassan felállt. Anyu sóhajtott egy nagyot.
- Ezt még később megbeszéljük...gyertek igyatok egy kávét, aztán húzás zuhanyozni.-nézett ránk szúrós szemmel, mi pedig leültünk a konyhaasztalhoz, de a fejem szinte magától zuhant az asztalra.
- Na és milyen volt a tegnap este?-kérdezte apu és leült velünk szembe.
- Nem emlékszem.-felelte Jeremy.- Csak annyira, hogy bántottam anya kardigánját.
- Amúgy egész jó volt, csak a másnap szar.-mondtam és dörzsölni kezdtem a tarkóm. Közben anyu szó szerint levágta elénk a két bögre kávét és leült apu mellé.
- Kicsit sok volt tegnap este a pia,nem?-nem mertünk megszólalni, szégyelltük magunkat.
- Isabelle, már húsz évesek. Hagyd, had éljék ki magukat, ez a fiatalság lényege.-állt mellénk apu.
- Éljenek persze, de azért ne igyák le magukat.-nem mertünk felnézni a bögréről, csak ittuk a kávét.- És ne keljen szívrohamot kapnom a fiam láttán, aki a konyhában fekszik elterülve.-magam elé képzeltem a bátyámat, ahogy aludt és majdnem félrenyeltem, így vissza kellett köpnöm a kávét és úgy kezdtem nevetni. Mindannyian rám néztek.
- Én azt hiszem...elmegyek és..lezuhanyzok.-köszörültem meg a torkom és elmentem a fenti fürdőszobába. Már levettem a felsőm mikor valaki kopogtatott.
- Foglalt.
- Akkor visszajövök máskor.-hallottam meg egy női hangot, mire az ajtóhoz ugrottam és kinyitottam azt. Cindy állt előtte.- Vagy inkább várjalak meg?
- Inkább gyere és zuhanyozz velem.-feleltem köszönés helyett, kéjes vigyorral az arcomon és magamhoz húztam.
- Megvárlak a szobádban.-mosolygott majd kibújt az ölelésemből és bement a szobámba. Elhúztam a jobb szájszegletem és becsuktam az ajtót.
Zuhanyzás után csak egy alsónadrágot vettem fel és egy törölközőt tettem a nyakamba, hogy a hajamból a víz arra csöpögjön le. Mikor benyitottam a egy villanó fény épp, hogy nem égette ki a szemem. Hátrahőköltem és a kezem az arcom elé emeltem. Cindy a babzsákfotelemben ült és a születésnapomra kapott fényképezőgéppel babrált. Elmosolyodott mikor megnézte a rólam készült képet a gépen.
- Nagyon cuki.-mondta és rám kacsintott.- Láttam a többi képet is...egész helyes a kis fekete hajú.-gondolom Jungkook-ról beszélt. Felvontam a szemöldököm és leültem vele szembe az ágyamra.-Tudod, olyan nosztalgikus érzésem van.
-Miért?-nem értettem.
- Legelőször is így láttalak. Ellentétben, hogy törölközőben voltál.-elmosolyodtam.
- Igen, de én hogyhogy nem láttalak még abban?-kérdeztem és felálltam. A kezem nyújtottam felé, amit megfogott majd felállítottam. Visszaültem az ágyra és az ölembe húztam.
- Rossz az időzítőd.-felelte és a karjait a nyakam köré fonta.
- Ha rossz az időzítőm...akkor mivel magyarázod azt, mikor melltartóban jöttél elém?-a kérdésem hatására elpirult és somolyogva lehajtotta a fejét.
- Az..csak véletlen volt.-nevetett mire én is elkacagtam magam. Ahogy elült a nevetés egymás szemébe néztünk, Cindy finoman beletúrt a hajamba. A szemembe mosolygott.
- Imádom a szemed.
- Én meg az orrod.
- Hogy mi? Az orrom?-kérdezte nevetve.
- Igen, olyan aranyos pisze orrod van.-feleltem majd nyomtam rá egy puszit.
- Még mindig be vagy rúgva?
- Nem, nem hiszem.
- Tegnap, vagyis inkább ma durván benyomtatok a fiúkkal.-ráncolta a szemöldökét.
- Tudom, kicsit elvetettük a sulykot, de máskor nem fordul elő ilyen.
- Azt majd meglátjuk.-mosolygott.- Egyébként, ha van kedved, akkor este átnézhetsz. Tölthetnénk együtt a szilveszter estét, anyámék jótékonysági bálba mennek, ahová nem sok kedvem van menni.
- Rendben.-feleltem majd adtam neki egy puszit és felállt. De mielőtt még kiment volna az ajtómon visszafordult.
- Öltözz fel, ha így látlak nem bírok magammal.-nevette el a dolgot majd kiment. Cindy tanácsára felvettem egy mackónadrágot és egy cipzáros kapucnis pulcsit. Úgy terveztem egész nap kapucniban fogok itthon járkálni, mert igazából miért ne.
Lebaktattam a lépcsőn, és csak akkor láttam, hogy Jeremy köntösben és turbánnal a fején ül a kanapén és tévét néz. A mamusszal a lábán nem is beszélve. Lehuppantam mellé.
- Mi a mai műsor? Született feleségek?-fordultam felé és megvillantottam harminckét fogas mosolyom.
- Vicces vagy...-felelte irónikusan és visszafordult a tévé felé, amelyben éppen egy akciófilm ment.
- Mi ez a turbán?
- Csak nem akartam vizes hajjal ülni.-mondta.- Tudtad, hogy anyáék újévi bálba akarnak cipelni minket?
- Ne már..ma nem jó.
- Miért?-kérdezte, de ezúttal sem nézett felém és én se felé. Annyira belemerült a film nézésbe, hogy nem tudta levenni a szemét a képernyőről.
- Terveim vannak. Cindy áthívott.
- Á, vagy úgy.-eresztett el egy halvány mosolyt.
- Majd valahogy megbeszélem velük, hogy nem megyek. Te mész?
- Muszáj. De persze nem akarok balhét, így elmegyek. Mi bajom lehet?
- Igaz. Apropó, hol vannak anyáék?-Jeremy a konyha felé mutatott. Anyu éppen zöldségeket szeletelt.Vettem egy nagy levegőt és lekönyököltem mellé.
- Jobban vagy?-kérdezte miközben a sárgarépát szelte.
- Igen, a kávé megtette a hatását.-bólintottam.- Anyu, arról lenne szó, hogy inkább nem mennék veletek az esti buliba.
- Miért?
- Szeretnék Cindy-vel lenni.-tértem rögtön a lényegre. Anya az orra alatt mosolygott majd sóhajtott egy nagyot.
- Felnőtt vagy, magad is eltudod dönteni, hogy mit szeretnél, így persze, nem gond, hogy nem jössz. Bár, jó lett volna, ha eljössz, de nem tilthatom meg, hogy ne legyetek együtt.-elmosolyodtam és adtam neki egy puszit.
- Kösz anyu.
- De ha teherbe mered ejteni azt a kislányt eltöröm a micsodádat.-mondta közben a késsel fenyegetőzött halál komolyan. Veszélyesen komolynak látszott, így csak nyeltem egy nagyot majd bólintottam. Visszamentem a bátyámhoz.
- Na mit mondott?
- Nem gond, ha nem megyek, de konkrétan azt, hogyha felcsinálom Cindy-t akkor elbúcsúzhatok a cimborámtól. Meg az életemtől...-sóhajtottam, Jeremy pedig kacagásban tört ki.
***
Segítettem Jeremy-nek megkötni a nyakkendőjét majd az öltöny feladásában is.
- Jó lesz!-biztattam.
- Neked biztos. De nekem jó pofiznom kell majd anyuék munkatársaival és mesélni az árvaházban töltött időről. Amit nem igazán szeretnék..-tudtam, hogy Emily-re gondol, így nem mondtam semmit csak lesimítottam a két vállát majd elé álltam.
- Csak gondolkodj pozitívan. Hátha lesz valaki, aki miatt jobb estéd lesz.
- Mondjuk az nem lenne rossz.-mosolygott halványan majd megigazgatta a nyakkendőjét.- Tudod..azt hiszem ez volt életem legjobb éve.-mosolygott már bátrabban.
- Nekem is.-feleltem majd gondolkodás nélkül megöleltem.- Szeretlek.- elmosolyodott.
- Én is téged öcsi. Nem hittem, hogy valakinek mondhatok ilyet, de...-nem folytatta, ennyi is elég volt. Sok testvérpár nem gyakran mondja ezt egymásnak, de nekünk majdnem egy fél életbe tellett mire újra láthattuk egymást.
- Na jó, összefog gyűrődni az öltönyöd.-próbáltam magam eltolni, de kevesebb sikerrel.
- Kit érdekel, gyere már.-mondta és megdörzsölte a fejtetőmet.- Na, de most már tényleg megyek. Lekísérsz?
- Persze.-bólintottam majd lementem a testvéremmel. Anyuék a konyhában álltak, apu pedig egy üveg pezsgővel bajlódott, de végül sikerült felbontania.
- Máris pezsgőt bontotok?
- Mivel nem jössz velünk úgy gondoltuk, hogy most koccintunk veled is.-felelte anyu majd a kezembe nyomott egy pezsgős poharat. Apu töltött mindenkinek majd koccintottunk.
- Boldog Új Évet!-köszöntöttük egymást majd belekortyoltunk a pezsgőbe. Nem vagyok nagy pezsgő rajongó, de ez kimondottan finom volt az enyhe édeskés ízével.
- De nekünk lassan indulnunk kell, reggel találkozunk. Szia drágám, ja és van valami nektek a hűtőben.-adott egy puszit anyu, majd elbúcsúztam a többiektől is. Végignéztem, ahogy a kocsival elgurulnak egészen a sarokig majd elfordulnak jobbra. Láttam, hogy Cindy-ék házánál sem áll az Audi. Már majdnem elindultam mikor vissza emlékeztem anyu szavaira, miszerint van valami "nekünk" a hűtőben. Odamentem és kinyitottam. Egy ugyanolyan finom pezsgő volt a hűtőben egy kis cetlivel. "Cindy és Victor részére" Elmosolyodtam majd magamhoz vettem, leoltottam minden lámpát, becsuktam a házat, a kulcsot pedig az ajtó melletti virágos kaspó alá rejtettem. Magabiztosan átlépdeltem az utca túloldalára, beléptem a kerítésen, aminek átlépése után rögtön Kevin fogadott. Aranyosan csóválta a farkát és a simogatásomat akarta. Megadtam neki, aminek láthatólag örült. Bármilyen szomorú is, nem simogathattam őt egész este, így felegyenesedtem és kopogtam.
- Itthon hagytatok vala...mit?-nyitott ajtót Cindy törülközőben, vizes hajjal.
- Nem, nem hagytam itthon semmit.-válaszoltam a kérdésére és beljebb léptem.
- Nem hittem, hogy ilyen hamar jössz.-nevetett idegesen és láthatólag tetőtől talpig elpirult.
- Úgy látszik nem olyan rossz az időzítőm.-mosolyogtam majd levettem a kabátom és a cipőm.
- Csak adj egy percet, hogy felöltözzek.-mondta, de utána szaladtam és elkaptam a karját. Magamhoz húztam.
- A barátnőm vagy és mégsem mersz előttem egy szál törölközőben mutatkozni?-fogtam meg az állát és felemeltem, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Tudom butaság, de...szégyellős vagyok.-felelte félénken egy halvány mosollyal.
- Előttem nem kell annak lenned, gyönyörű vagy.-fogtam meg a szemébe lógó haját és a füle mögé simítottam. Megpusziltam a homlokát és magamhoz öleltem.- Hoztam pezsgőt.
- Azonnal felbonthatod, csak...
- Jó, menj.-mosolyogtam majd elengedtem, ő pedig a szobájába ment, hogy magára kapjon valamit. Míg Cindy a szobájában volt, én felbontottam a pezsgőt. Hatalmasat pukkant, de miden épségben maradt.
- Hozok poharat.-felelte Cindy és a konyhába ment. Töltöttem mindkettőnknek majd koccintottunk. Már csak egy óra volt éjfélig és azon gondolkodtunk addig mivel üssük el az időt.Végül abban döntöttünk, hogy leülünk beszélgetni és tévét nézni a többi pedig jön magától.
- Főztem volna neked, de sajnos későn jutott eszembe és már nem tudtam bevásárolni.-biggyesztette le az ajkait majd mellém férkőzött a kanapén. Éppen egy kabaré műsor ment, amin nevetni kezdtünk. Nagyon aranyos volt nevetés közben. Észrevettem, hogy szárad a haja és göndörödni kezdett, amitől még inkább csak gyönyörűbb volt.
- Ahogy már Jeremy-nek is említettem..ez volt életem legjobb éve.
- El is hiszem..csodás dolog, hogy egymásra találtatok a tesóddal.
- Nem csak erre az egy dologra értettem.-feleltem és mélyen a szemébe néztem.- Rád is gondoltam. Nem tudnám elképzelni az életem nélküled. Az életemnél is jobban szeretlek.-Cindy beharapta az alsó ajkát és úgy hallgatta a vallomásomat.
- Mikor elköltöztünk Londonból nem hittem abban, hogy megtalálhatom a világ legjobb és legértékesebb dolgát.-magamra mutattam mire Cindy nevetve bólogatni kezdett majd megcsókolt. Annyira jól esett, hogy legszívesebben egész éjjel csak csókoltam volna. Kezdett egyre jobban elmélyülni és szenvedélyesebbé válni a csók. Fölé kerekedtem és ledöntöttem a kanapéra. A kezem a felsője alá csúsztattam és a melltartójával kezdtem babrálni, de aztán észbe kaptam, hogy ezt nem itt kellene folytatni. Végül felkaptam a karjaimba és a szobájába vittem. Nem kapcsoltam villanyt, elég volt az utcáról beszűrődő fény. Akartam őt, nagyon is. Imádtam minden porcikáját. Lassan éreztem, ahogy gombolni kezdi a világoskék ingemet, de az ajkaimtól nem szakadt el. Amint végzett az ingemmel én következtem. Levettem róla a felsőt és a sortot is.
- Nem lett volna muszáj átöltöznöd.-szakadtam el tőle egy röpke pillanatra lihegve.
- Így több dolgod van.-felelte csipkelődve majd újra az arcához húzta az enyémet.
- Nagyon szeretlek.-mondtam két csók között mire leállt. A szemembe nézett.
- Én is téged Victor. Ha tudnád mennyire.-a szeme sugárzott miközben ezt mondta, ami még inkább csak megdobogtatta a szívemet. Visszahajoltam hozzá és tovább csókoltam, aztán minden ruhadarab lekerült rólunk és átadtuk magunkat az élvezeteknek.
Minden tökéletes volt, kintről tűzijáték hangja és fénye szűrődött be az ablakon. Ahogy a testünk egybeforrt minden megszűnt létezni. Csak őt láttam és akartam, senkit és semmi mást.
Végül pihegve borultam a mellkasára, úgy ölelt magához. Éreztem, ahogy hevesen dobog a szíve és az a tudat, hogy miattam, leírhatatlan volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése