69.~

Mikor reggel kinyitottam a szemem örömmel láttam, hogy Cindy mellettem fekszik. Még javában húzta a lóbőrt teljesen magára húzva a takarót. Épp hogy csak kilátszott az arca. Közelebb hajoltam hozzá és megpusziltam.

-Jó reggelt.-suttogtam mire egy halk nyögést hallatott és szaporán pislogni kezdett.

-Neked is.-mormogta a takaró alól majd lentebb tűrte.-Hogy hogy ilyen korán fenn vagy?

-Már lassan tíz óra.-nevettem majd az íróasztalán lévő digitális órára pillantottam.

-Az még korán van.-felelte fáradtan majd közelebb bújt hozzám. Szerettem volna egész nap ágyban maradni vele, de tudtam, hogy haza kell mennem. Mintha csak olvasott volna a gondolataimban rögtön szorosabban ölelt át.-Maradj még egy kicsit. Csak itt laksz két lépésnyire.

-Éppen ezért jöhetek vissza bármikor.-ismételtem el a múltkori szavait.

-Legalább csak reggelizz itt.-kérlelt továbbra is mire végül beadtam a derekam. Bólintottam, barátnőm pedig boldogan pattant ki az ágyból, felvette a kék ingemet, a tegnapi sortját és egy cicafejes mamuszt.

-És én mit vegyek fel?

-Maradj itt. Mindjárt hozok reggelit.-kacsintott, én pedig kérésének eleget téve ágyban maradtam.
Azonban nem sokáig bírtam mert szemet szúrt az asztalán lévő képmontázs. Közelebb mentem hozzá és nézegetni kezdtem. Cindy volt rajta Lisa-val, a további képeken két másik lánnyal és feltehetően Cindy kiskorában. Enni valóan édes volt, megmosolyogtatott az a képe.

A képekben elmerülve finom illatokra lettem figyelmes. Azonnal felkaptam a nadrágomat majd felső nélkül mentem a konyhába, hogy lássam szerelmem min munkálkodik. Gondolhattam volna, palacsintát sütött.

-Elkényeztetsz.-mondtam majd átöleltem hátulról és adtam neki egy puszit.

-Mondtam, hogy maradj ágyban. Szerettem volna felvinni neked.

-Nem bírtam ki.-nevettem.-Hogy hogy az én ingemet vetted fel? Ami egyébként istenien áll rajtad!

-Szeretem az illatod.-felelte sejtelmes mosollyal. Csak bámultam a szemébe nem tudtam neki mit mondani. Bár legszívesebben kiöntöttem volna neki a szívem mélyén rejlő összes nyálas dolgot, de türtőztettem magam.-De ha szeretnéd akkor visszaadom.

-Később is ráér, de én majd leveszem rólad.-feleltem majd egy hosszabb csókot adtam neki. A pillanatot egy erőltetett köhintés zavart meg, amit Eli-tól, Cindy apjától származott.Azonnal elváltam Cindy-től és szembe fordultam vele.

-Reggelt.-üdvözölt minket kissé szemöldök ráncolva, szikrákat szóró szemekkel.

-Jó reggelt.-feleltem dadogva miközben végig nézett rajtam majd ránézett a lányára. Nem szólt semmit csak elvett két bögrét, megtöltötte kávéval majd visszament a szobába. Mikor elment fújtam egy nagyot.

-Ez kicsit gáz volt.-mondtam.

-Apa mindig ilyen, ne törődj vele.

-Szerinted kedvel engem?-kérdeztem félénken mire Cindy abbahagyta a palacsinta megfordítását és rám nézett.

-Ha nem kedvelne már rég kidobott volna téged. Ing nélkül.-megkönnyebbültem, hogy ezt mondta és elmosolyodtam.

A palacsinta isteni volt főleg, hogy az ágyban fogyasztottuk el. Azonban mikor megettük kénytelen voltam hazamenni. Ahogy beléptem a házba a hibbant bátyám fogadott, aki az ajtó mögött várta az érkezésem, hogy megijesszen. Sikerült neki, nem számítottam rá, hogy valaki az ajtó mögött vár.

Mikor látta, hogy mini szívrohamot kapok kacagni kezdett.

- Nem rohadtul nem vicces!-feleltem, de közben nekem is nevetnem kellett.

- Boldog Új Évet öcsi.-nevetett még mindig.- Milyen volt az estét.

- Hm..kellemes.-mosolyogtam. Jeremy a szemöldökét mozgatta fel-le.

- Hát, ezt nem kétlem.-mondta majd leült a kanapéra, ahova követtem.

- Na és neked?-a kérdésemre nyújtózott egyet majd felém fordult.

- Egész jó volt, de az est fénypontja..huhú Victor.-kezdett nevetni.- Volt egy csaj..ha tehette volna rám mászik ott mindenki előtt.

- És volt is valami, vagy csak...?
- Nekem esett az előtérben, de csak smárolás volt.-nevetett.
- Valami telefonszám, ilyesmi?
- A nevét is elfelejtettem és valószínűleg ő sem emlékszik az enyémre. Amúgy sincs szükségem egy ilyen könnyűvérű csajra, aki első találkozáskor lefeküdne veled.
- Mondjuk igaz. De lényeg, hogy neked is jó éjszakád volt.-fogtam meg a tarkóját.
- Egyébként szeretnék tőled kérni valamit.
- Mit?-kérdeztem rendelkezésére állva.
- Szeretném..ha valamelyik nap bemennénk a kórházba és végre kiderítenénk ezt a cserés dolgot.
- Biztos vagy benne, hogy szeretnéd? Mi van, ha csalódni fogsz?
- Nem érdekel, csak szeretném megtudni, hogy ki a felelős azért, amiért árvaházba dugtak. Kérlek V, nagyon sokat jelenten.
- Jól van.-feleltem vonakodva majd megveregettem a vállát. Aggódtam, hogy lelkileg még inkább sérült lesz, ha olyan dolog derül ki, ami még inkább csak kihat az életére.
***
A további napokban visszarázódtam a munkával teli életbe. Görnyedtem ültem az irodában és megrendelési papírokat böngésztem mikor kopogtam.
- Gyere!
- Bocs, zavarok?-dugta be a fejét az ajtón Josh.
- Nem, nem, gyere.-intettem, hogy jöjjön és leült elém a székbe.
- Mi van veled? Mostanában olyan nyúzottnak tűnsz.
- Nincs semmi bajom, csak...Jeremy megkért pár nappal ezelőtt, hogy segítsek neki kideríteni, hogy mi történt pontosan a születésénél.
- És ezzel pontosan mi a baj?
- Mi van, ha olyan információt kap, amitől csak rosszabb lesz és összeomlik?
- Ez nem biztos. És egy ponton megértheted a bátyádat, hiszen te is kíváncsi lennél a részletekre nem igaz?
- Dehogynem.-feleltem lesütött szemekkel.
- Tegyél eleget a kérésének és menj vele. Szüksége van rád, hogy mellette legyél.
- Mi van, ma pszichológus Josh nap van?-kérdeztem viccelődve.
- Néha nekem is lehetnek komoly pillanataim nem?-kérdezte és felállt.- Ja, majd elfelejtettem.-letett elém egy nyalókát.- Van, ami nem változik.-kacsintott majd kiment az irodából. Elvettem az édességet és forgatni kezdtem a kezemben. Elgondolkodtam, amit Josh mondott az imént és igaza van. A bátyámnak szüksége van rám.