Este már épp a lefekvéshez készültem, de bármennyire is elakartam aludni nem ment. Csak feküdtem és a plafont fürkésztem, de semmit sem találtam rajta, ami elvonhatja a figyelmemet. Mindenesetre jobb elfoglaltságnak tűnt bámulni a krémszínű festékkel bevont falakat, mint az alvás. Nem ment ki a fejemből az, amit V mondott. Mi van, ha csalódom? Vagy rosszabb? De miért csalódnék?-ezzel nyugtattam magam és aludni próbáltam, de sikertelenül.
*Victor POV*
Mintha napokig ki sem mozdultam volna az irodából, mintha megállás nélkül dolgoztam volna. Eltekintve attól, hogy szinte egész nap csak ülök, papírokat nézegetek és számolok a lábaimon alig állva léptem be a házba este nyolckor. Semmi másra nem vágytam csak egy forró zuhanyra és a puha ágyamra, ami az emeletről hívogatott. Azonban még mielőtt átadtam volna magam a zuhanyzásnak és az alvásnak megnéztem a bátyámat. Az ajtaja nyitva volt, de azért kopogtam.
- Bejöhetek?
- Persze.-hangzott el a válasz én pedig beljebb lépve leültem az ágya mellett lévő fotelba.
- Hogy vagy?
- Vacakul. Nem tudok aludni.-beleültettem a bogarat a fülébe, miattam nem tudott aludni.
- Bocs, nem akartalak elijeszteni a dologtól, csak jobb elővigyázatosnak lenni.
- Nem a te hibád..meg igazad is van, még bármi megtörténhet.-mondta az ágyban feküdve, a kezeit az arca alá téve.
- Bízzunk benne, hogy csak orvosi hiba történt.-feleltem halkabban, mint ahogy eddig beszéltem. Mintha csak hangosan gondolkodtam volna.
- Más hiba is történhetett volna?-kérdezte. Nem akartam még jobban elijeszteni, így csak halvány mosolyt erőltettem az arcomra majd felálltam. Jó éjszakát kívántam majd elmentem a fürdőszobába. Az ingemet a nadrágommal együtt a szennyes tartóba dobtam. Éreztem, hogy nem lesz sima ügy a kórházi látogatás, de nem szerettem volna erre gondolni, így beléptem a kádba, megengedtem a vizet és a zuhanyrózsa alá álltam. A forró cseppek, amik máskor még forróbbnak hatnak most kifejezetten jól estek. Mintha csak lemosták volna a terhet a vállaimról. De amint kiszálltam, minden visszakerült. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy mi lesz, ha Jeremy csalódni fog. Nem tudom miért gondoltam ezt, csak éreztem.
Átvettem a pizsamámat és ágyba bújtam. Még utoljára fújtam egy nagyot majd lekapcsoltam az éjjeli lámpámat.
- Nem lesz semmi gond.-tisztáztam le végül magamban és lehunytam a szemem.
Reggel zombi módra váltottam és úgy mentem le a konyhába. Anya épp kávét töltött magának.
- Nekem is!-ültem le az asztalhoz. Anyu döbbentem nézett rám.
- Hát te?
- Mi hát én?-kérdeztem, ő pedig az órára mutatott.-A büdös francba!-hajtottam le a fejem és úgy kezdtem szitkozódni. Ilyen az én formám..csaknem egy órát késtem a melóból. Közben anyu egy bögre kávét tett elém.
- Mióta kávézol?
- Ma óta. Egész este alig aludtam.-simítottam hátra a hajam majd belekortyoltam a kávéba. Fintorogva néztem anyára.-Ez mióta ilyen szar?
- Ma óta.-mosolygott.-Azt hittem már elmentél.
- Nem hallottam az ébresztőt, de ezt megiszom és megyek.-mondtam és annak ellenére, hogy nem ízlett a kávé ittam még belőle.
- Esetleg van valami gondod, hogy nem tudtál aludni?
- Nem, csak gondolkodtam.
- Hallgatlak.-somolygott és letette a bögrét az asztalra.
- Hát...beszélgettünk Remy-vel és arra jutottunk, hogy elmegyünk a kórházba, hogy kiderítsük mi történt a születésünkkor. Ha már ti nem jártatok utána.-ittam még egy kortyot.
- És jó ötlet ez?
- Muszáj kiderítenünk, ez már nem várhat.-anyu még mindig vonakodva nézett.
- És mikor szeretnétek menni?
- Nem tudom. De hamarosan. Szeretnék, ha végleg tisztázódna a dolog.
- Rendben.-felelte végül egy kisebb sóhajjal majd rátette a kezét az enyémre, én pedig az enyémet az övére.
- De nekem mennem kell, így is késtem egy órát.-pattantam fel, de anya megállított. Nem kellett mondania semmit, visszapattantam hozzá és adtam neki egy puszit.- Még mindig elvárod húsz éves létemre?
- Még harmincévesen is.-mosolygott majd felszaladtam a szobámba és elkészültem.
Közben a srácok a botban már tűkön ültek.
- Nem tudod, hogy mi van vele?-kérdezte Josh telefonon keresztül Dimitri-t.
- Josh, honnan tudnám? De nyugodj már le, biztos semmi gondja nincs, akadj le erről! És most leteszem, mert vevő van, szia!-tette le végül, Josh pedig zaklatottan vágta le a telefonját az pénztár mellé.
- Hol a francba van már?-kérdezte egyfolytában.
- Josh, nyugodj már meg, biztos csak elaludt!-nyugtatta közben Adam, a másik kasszás srác.
- És mi van, ha nem? Mi van, ha miközben jött elcsapta egy kocsi, v-vagy a buszba csapódott egy kamion, vagy..
- JOSH!-állította le Sarah, a harmadik kasszában álló lány.- Nyugi, nincs semmi gond. Bizonyára csak elaludt. Vagy a legrosszabb, ami történt az az, hogy lerobbant a busz.-Josh nagy levegőt vett és csípőre tette a kezét.
- Jó, lehet igazad van, de mi van, ha...
- Élek még!-léptem be végül az üzletbe széttárt karokkal.
- Na végre...-suttogta Adam és Sarah is.
- A jó életbe már, azt hittem meghaltál!-kiáltotta nekem Josh.
- Hogy mi van?
- Már a legrosszabbra gondolt, hogy nem jöttél.-mondta Sarah.- Még egy srácot is felhívott.
- Te felhívtad Dimitri-t?-kérdeztem tőle fájdalmasan, nem akartam elhinni, hogy ennyi miatt még a másik barátomnak is telefonált.
- Jobb elővigyázatosnak lenni.
- Elaludtam,nem hallottam az ébresztőt.-magyaráztam.- De megyek, még van egy kis elszámolni valóm, majd kinézek.-mondtam és már el is tűntem az irodában.
- Még hogy meghalt.-nevetett Adam.
- Sosem lehet tudni.-vonta meg a vállát Josh és számolni kezdte a kasszában lévő pénzt, újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése