45.~

*Dimitri POV*
A többiektől elválva sétálni kezdtünk Chloe-val. Nagyon aranyos és kedves lány, és látszólag érdeklődik irántam. Kicsit megszeppenten haladtam mellette, nem mertem igazán hozzászólni. Igaz, hogy a klubban jól elbeszélgettünk, de akkor nem csak ketten voltunk.
- Igazán nem kellett volna megkerülnöd miattam a fél várost.
- Ugyan, szívesen teszem, meg amúgy sem hagyhatom, hogy hajnalban egyedül sétálj haza.-válaszoltam mire elmosolyodott.
- Köszönöm, és ha már így gondolod, akkor örülök annak, hogy te kísérsz haza.-mondta még mindig egy mosollyal az arcán, és mikor ránéztem én is kénytelen voltam elmosolyodni.
- Én is örülök. De igazából nem kerülöm meg a fél várost, csak pár utcányival lakok messzebb.-feleltem.
- Oh, értem.-mondta. Kisebb, kínos szünet következett, de igazán annyira nem is volt kínos mert mindketten csak mosolyogtunk magunkban az elhangzottakon. Legszívesebb megfogtam volna a kezét, hogy ne a kabátzsebébe mélyessze azokat, de nem tehettem, hiszen alig pár órája ismertem csak.
A csendet megtörve belekezdett egy újabb beszélgetésbe.
- Na és...mióta vagytok barátok Victor-ral?
- Oh, hát nem olyan rég óta. V-vel a fogdában találkoztunk.-mondtam mire kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Hogy hol?
- Ez kicsit hosszú.
- Nézd, még van pár utca mire hazaérek, szóval meséld csak nyugodtan.-mondta én pedig belekezdtem. Töviről hegyire elmondtam mindent, azt, hogy miért kerültem a fogdába, miért csináltam és hogy kiért. V történetét is elmondtam, még a Jeremy-s sztorit is. Nagyon figyelmes hallgatóságnak bizonyult, és érdekelte, amit mondok. Annyira figyelt rám, hogy észre sem vette a lába alatti kis mélyedést, amibe sikeresen belelépett. Gyorsan hozzá ugrottam és megfogtam, nehogy oldalra vágódjon. Mindketten elnevettük magunkat az ügyetlenségén és megköszönte, amiért megfogtam.
- Köszönöm, ha nem fogsz meg valószínűleg sérülésekkel megyek haza.-nevetett. Nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy milyen aranyosan tud nevetni, de közben tovább mentünk, én pedig mondandóm végére értem.
- Ez így eléggé komoly.-mondta a végén.
- Igen, de megfogadtam, hogy többet nem csinálok ilyet. Okoztam már így is sok bosszúságot a szüleimnek, többet már nem akarok. Inkább saját magam keresem meg a pénzem, nem vetemedek többet ilyesmire.
- Ez nagyon érett gondolkodás.-mondta egy mosollyal.
Mentünk még pár métert, majd megállt egy ház előtt.
- Hát itt volnánk. Tényleg köszönöm, hogy hazakísértél, és remélem még találkozunk.
- Semmiség volt, és én is nagyon remélem.-mosolyogtam.
- Jó éjt Dimitri.-mondta majd egy utolsó mosollyal kinyitotta a ház ajtaját és bement.
- Jó éjt.-mondtam én is majd fújtam egyet. Már épp fordultam mikor nyitódott ajtó és már csak annyit éreztem, hogy egy puszit nyomott az arcomra majd gyorsan visszaszaladt. Még jobban elmosolyodtam és elindultam haza.

*Victor POV*
Míg Dimitri Chloe-t kísérte mi Josh-t próbáltuk haza juttatni. Már a srác alig bírt jönni, így én és Jeremy kellettünk hozzá, hogy haladjunk valamennyit.
- Két Victor kell hozzá, hogy hazamenjek.-mondta nagy vigyorral az arcán.- Akkor most ki Victor? Te vagy?-kérdezte sikeresen Jeremy-től.
- Nem, Jeremy vagyok.
- Ja, bocs, bocs..Akkor biztos te vagy Jeremy!-nézett rám.
- Most mondta, hogy ő Jeremy, én vagyok Victor te hülye!-mondtam, de alig bírtam, hogy ne nevessem el magam. Nagyon bírtam mikor így leitta magát, hiszen nem sokszor látni ilyen lököttnek.
- Tehát akkor te vagy Jeremy, te meg Victor.
- Igen.-felelte Jeremy. Miután végzett velünk Cindy-re nézett.
- És ő meg...te vagy Cindy!-világosodott meg hirtelen.
- Nocsak, végre rájöttél.-nevetett Cindy.
- Fiúk várjatok, had öleljem meg, meg akarom ölelni!-mondta majd kicibálta magát a karjaink közül és megölelte Cindy-t.
- Jesszusom, de pia szagod van.-mondta Cindy miközben Josh magához szorította.
- De nincs is! Csak egy kicsit.-felelte Josh, de a végét elnevette.- De neked jó illatod van!
- Köszönöm, de te végeztél az öleléssel?
- Nem, még nem..-felelte mire tovább ölelte, de kénytelen voltam leszedni róla, ugyanis képes lett volna egész este ott állni és ölelni a barátnőmet.
- Na jó elég lesz, mehetünk?
- Menjünk, de miért nem ölelhetem még?
- Mert be vagy rúgva mint állat és mert a barátnőm?!
- Neee!-nyújtotta meg az "e" betűt.- Cindy a barátnőd? Ember, hogy sikerült ezt összehoznod?-kérdezte nevetve.
- Haha, nagyon vicces, na induljál meg arra.-utasítottam, ő pedig előttünk megindult mint a huzat. Persze csetlett-botlott, de nem esett el. Legalább is egy ideig, de aztán kis híja volt, hogy beessen egy ház kerítésén.
- Josh amúgy is ilyen lökött?-érdeklődött Jeremy.
- Igazából mindig bolondozik, de eléggé komolya fiú Viszont mikor részeg akkor..te is láthatod.-feleltem és Josh felé mutattam.
Lassan közeledni kezdtünk a lakásukhoz. Már csak valahogy be kellett volna csempészni a lakásba, de persze úgy, hogy az anyukája ne ébredjen fel.
- Hé..hát ez nem a metróállomás!-nézett rám felháborodottan.
- Jobb lett volna meg odaviszünk?-kérdezte Cindy. Josh habozott a válaszadással, majd végül:
- Igen!?-felelte felhúzott szemöldökkel.
- Induljál már befelé, de halkan!-mondtam mire megnyomta a lakásuk csengőjét, végül kinyílt az ajtó. Egészen a második emeletig cipeltük, majd elővette a kulcsát, amit vagy négyszer leejtett, de végül sikerült kinyitnia az ajtót. Nem vezettük a szobájáig, csak a nappaliba a kanapéig, ahova levágta magát és pár percen belül el is aludt.
Végre mi is elindulhattunk haza, ami szerencsénkre nem volt olyan messze, és unatkozni sem unatkozhattunk, hiszen társaságban voltunk. Nagyjából tizenöt perc múlva már az utcánkban jártunk. Meglepve láttuk, hogy a házunkban még világít a nappaliban a lámpa.
- Lehet anyu már fenn van.-mondtam.
- Megyek, megnézem.
- Oké, addig elköszönök Cindy-től.-mondtam.
- Rendben, szia Cindy!-köszönt el tőle Jeremy majd bement a házba.
- Szia!-intett utána Cindy majd a házukhoz kísértem.- Nagyon jól éreztem magam, de...mindig jól érzem ha veled vagyok.
- Ez kölcsönös.-feleltem majd megcsókoltam aztán pedig megöleltem. Annyira szerettem megölelni és végig simítani a kezeimet a derekán. Szerettem magamba szívni a hajának az illatát és néha a hajával játszani. Imádtam a mosolyát, a szemeit, az ajkait. Egyszerűen mindent szerettem, ami csak ő volt. Legszívesebben még a hátralévő időt vele töltöttem volna, de tudtam, hogy annak még nincs itt az ideje. Nem akartam semmit sem siettetni, inkább kivártam.
- Nem akarlak elengedni.-hallottam meg miközben a mellkasomba nyomta az arcát és még szorosabban magához ölelt.
- Hidd el én sem.
- Pedig ha tovább ölellek összeesek, olyan fáradt vagyok.-mondta mire elkacagtam magam és elengedtem.
- Jó éjt.
- Jó éjt.-mosolygott majd egy utolsó puszit nyomva az arcomra bement a házba. Követtem a példáját majd átsétálva az úttesten én is bementem a házba. Jeremy már sehol sem volt, gondoltam elment aludni. Viszont anyu, még mindig kinn ült a nappaliban köntösben és csak meredt előre. Köszöntem.
- Szia anyu.
- Szia V.-mosolygott.- Jeremy már felment.
- Szerintem én is megyek, de te miért ülsz itt?
- Gondolkodtam.-felelte egy nagy sóhajjal.
- Micsodán?
- Jeremy-n. Félreértés ne essék, nagyon szeretem és nagyon örülök, hogy itt van velünk, de ha nem halt meg..akkor mégis kit temettünk el?-kérdezte. Elhalasztottam a lefekvést majd leültem mellé.
- Mikor megszülted...ki mondta, hogy meghalt?
- Az orvos.Meg sem mutatták, csak elvették tőlem. Mikor megtudtam, hogy mi történt teljesen összetörtem. Csak az nyújtott vigaszt, hogy te ott voltál.-mosolygott rám majd megsimogatta az arcom.
- A temetést ki intézte?
- Apátok intézett mindent.-mikor ezt megtudtam azonnal észbe vettem, hogy beszélnem kell apuval.
- Figyelj, ne gondolkodj ezen, legalább is ne most hajnalban. Az a lényeg, hogy itt van velünk, hogy visszakaptuk. Menj fel, és pihenj, teljesen kivagy...
- Igazad van... Na jó megyek... jó éjt kisfiam.-mondta majd felállt és felment a szobájába. Nem sokkal utána én is fogtam magam és felmentem, majd átöltözés nélkül bezuhantam az ágyamba és az igazak álmát kezdtem aludni.

44.~

*olvasás közben ajánlom hallgatni*

Még végigtáncoltunk két dalt, aztán leültünk. Dimitri és Jeremy elmentek valami italért, mi addig vártunk.

- Lehet ez most hülyén fog hangzani, de ugye ti ikrek vagytok Jeremy-vel?-kérdezte Chloe, amire szerintem egyértelmű volt a válasz.

- Igen, azok vagyunk.-válaszoltam mosolyogva.- De szerintem egyértelmű nem?

- Igen, hülye kérdés volt, bocsánat.

- Semmi baj.-mondtam mosolyogva. Közben Dimitri visszatért az italokkal, Jeremy nélkül.

- A bátyámat hol hagytad?-kérdeztem.

- A bárnál maradt, valami csajjal beszélget.-biccentett a háta mögé majd leült, természetesen Chloe mellé. Látszólag nem csak Dimitri volt oda a lányért, ez kölcsönös volt.

- Hát már nem csak beszélget.-mutatott a bátyám felé Cindy, aki már valóban nem beszélgetett, inkább másra használta a száját.

- Úgy látszik a bátyád ma nővel megy haza.-mondta Josh és belekortyolt a koktéljába, amiben feltehetően nem volt alkohol. Nem feleltünk a kijelentésére, de nem is igazán tudtunk volna. Ahogy Jeremy és a lány csókolóztak odalépett egy srác és majdhogynem leszakította a lányról Jeremy-t. Dühöngeni kezdett az ismeretlen srác, ugyanis a lány a barátnője volt.

- Na baszki.-mondtam majd én és Dimitri felálltunk és közbeléptünk. Még épp időben mentünk, különben Jeremy egy hatalmas monoklival tér haza.

- Hé, hé, mi történt?-kérdezte Dimitri majd közéjük lépett.

- Ez a seggfej lekapta a barátnőmet!

- Jól van, nyugodjatok meg. Láthatóan be van rúgva, nem tudja mit csinál.-próbáltam kimagyarázni a dolgot.

- Akkor is tartsd féken, mert bajban lesz, ha még egyszer közeledni mer hozzá.-húzta magához közelebb a srác a lányt, akinek láthatóan tetszett a szituáció.

- Szerintem te meg inkább figyelj a barátnődre és akkor nem történik még egyszer ilyen.-mondta Dimitri, a két ismeretlen pedig szó nélkül távozott. Utoljára még a lány visszafordult és rákacsintott Jeremy-re, aki természetesen ezt viszonozta.

- Mi a jó francot csináltál, te hülye?-kérdeztem a bátyámtól nevetve.

- Nem tudtam, hogy pasija van!-nevetett ő is.

- Máskor inkább kérdezd meg a csajtól, hogy van-e barátja mielőtt lesmárolnád!-ajánlotta Dimitri.

- Oké, oké.-felelte Jeremy majd visszamentünk a boxunkba.

-Jeremy öcsém! Nagy vagány vagy, lekapsz egy csajt, akinek barátja van. Keblemre, király vagy!-szólalt meg Josh majd meg is ölelte.

- Nem nagy cucc, meg láthatóan kis lotyó volt.

- Csak akkor lenne nagy cucc, ha kaptál volna egyet az arcodba.-tette hozzá Cindy.

-Mindegy, mindegy.-intett egyet a kezével majd felemeltük a poharainkat és koccintottunk.

Pár percet még üldögéltünk, majd újra felálltunk és újra táncoltunk.

Közben arra lettünk figyelmesek, hogy Jeremy nagyon durván szemez egy másik lánnyal, aki a szemben lévő boxban ült. Vállba lökött kétszer, hogy én is megnézzem.

- Hé, V!

- Mi van?-kérdeztem mire a szemével a lány felé mutatott. Csinosnak csinos volt, viszont az öltözéke eléggé kihívó volt, és már volt benne egy kicsi, de erről inkább nem szóltam.

- Menj oda hozzá.

- És ha neki is pasija van?

- Akkor max kapsz egyet a pofádba.-nevettem.- De nem hiszem, hogy van. Na, menj már.-mondtam ő pedig felbátorodva odament hozzá. Olyan nagy volt a tömeg, hogy nem láttuk őket, de reméltem, hogy nem kell közbe lépnünk.

- Jeremy már megint csajozik?-kérdezte Cindy.

- Igen. De szerintem ezzel is megfogja járni.-mondtam.

- Lehet, hogy nem.-mondta Josh, és felé biccentett. A tömeg kezdett oszlani, mi pedig jobban láttunk és a szemünk elé tárult, hogy a csaj megcsókolta. Ez eddig mind szép és a jó volt, csak az utána következő dolgot nem igazán értettük, ugyanis mikor megcsókolta utána pofon is vágta. Mindannyian furcsán néztünk rájuk, de egyben vicces is volt. De mintha még ez nem lett volna elég, ezek után egy eléggé félelmetes pali lépett oda. A csaj felállt és mentegetőzni kezdett, majd Jeremy is mondani kezdett valamit. Végül sérülés nélkül hagyta ott őket és jött vissza hozzánk.

- Na?-kérdeztem, de alig bírtam ki, hogy ne nevessem el magam.

- Rohadt szerencsétlen vagyok.-fogta meg a tarkóját zavartan mire mindnyájan elnevettük magunkat.

- Viszont bejössz azoknak a lányoknak, akiknek barátjuk van.-tette hozzá még Josh. Egy éjszaka alatt kétszer égette be magát, de számítottunk rá, hogy még egyszer befogja. Ezalatt észre sem vettük, hogy Dimitri és Chloe milyen jól elvannak egymással. Ketten kezdtek táncolni, közben beszélgettek és nevettek.

- Igaz milyen aranyosak?-kérdezte Cindy.

- Igen...de mi aranyosabbak vagyunk.-vágtam rá mire megöleltem és adtam neki egy csókot.

Észre sem vettük, hogy hogy eltelt az idő, de a telefon kijelzőjén az óra már fél hármat mutatott. Az eddig eltelt órák úgy folytak, hogy táncoltunk, ittunk, táncoltunk, ittunk. Igaz nem nagyon erős italokat, de mind a hatunk közül még mindig Josh volt a legjobban beállva. Emlékeztettem arra, hogy ha még többet iszik, és még jobban be lesz rúgva, a metrómegállóban hagyjuk.

- Jaj Victor!-nyújtotta meg az "r" betűt.- Dehogy hagysz engem a megállóban, túlságosan szeretsz engem.-ütögette meg utána az arcom, de csak barátságosan.

- Srácok, ez teljesen kész van.-szóltam oda a többieknek.

- Akkor induljunk haza?-kérdezte Chloe.

- Ne már! Ne, még ne menjünk már, tök jó a buli!-kiáltotta el magát Josh és sírást kezdett imitálni, miszerint ő még nem akar menni.

- Igen, lehet jobb lenne.-feleltem. A többiek is beleegyeztek, hogy lassan induljunk haza, így összekapartuk Josh barátunkat és elindultunk haza. Egy darabig együtt mentünk,de volt egy szakasz, ahol külön váltunk. Dimitri felajánlotta Chloe-nak, hogy hazakíséri, mi négyen pedig hazacipeltük Josh-t.

43.~

Vártunk még pár percet majd csengetést hallottunk. Anyu már megindult az ajtó felé, de beelőztem és én nyitottam ki. A barátnőm csöngetett, fülig elpirulva, ezúttal felsőben és kabátban. Látszólag nagyon zavarban volt az előbb történtek miatt.
- Szia Cindy.-köszöntem mosolyogva.
- Szia V.
- Bejössz?-kérdeztem még mindig mosolyogva, ő pedig szó nélkül belépett.
- Nagyon szégyellem magam az előbbiért, egyszerűen nem hallottam, hogy jöttél és...
- Nyugi. Nem történt semmi, és amúgy is. A barátnőm vagy, emiatt ne szégyelld magad.-mondtam majd gyöngéden magamhoz öleltem és adtam az arcára egy puszit.
- De akkor is gáz volt.-temette az arcát a tenyerébe.
- Ami azt illeti...nagyon jól áll az a fekete melltartó.-mosolyogtam rá ismét, de ezentúl az ajkaira nyomtam egy csókot. Ő is elmosolyodott.
- Jeremy hol van?
- Itt van Jeremy.-hallottuk meg a hangját a konyhából.- Mehetünk?
- Persze.-mondtam majd elvettem a dohányzóasztalról a telefonomat, a tárcámat és a házkulcsomat.- Anyu, elmentünk!
- Rendben, jó szórakozást!-felelte mi pedig elindultunk a buli helyszíne felé. Gyalog mentünk, ugyanis nem volt messze a klub, és Cindy sem akart becsiccsentve vezetni, nem mintha Cindy nagy piás lenne.
Mikor odaértünk Dimitri és Josh már ott voltak.
- Hé!-üdvözült minket Josh, akiről már messziről ordított, hogy bizony szegény már nem józan. Mindegyikünket végigölelt majd visszaállt Dimitri mellé.
- Nem tudtad megfékezni?-néztem rá másik cimborámra.
- Mintha a falnak beszélnék...-forgatta a szemeit.
- Na, akkor bemegyünk, vagy mi lesz?-kérdezte Josh.
- Ti menjetek nyugodtan, én még várok valakit.-mondta Cindy.
- A barátnődet?-kérdeztem.
- Igen, nem sokára jön, itt kinn megvárom.
- Rendben, akkor benn találkozunk.-mondtam és elindultunk befelé, de persze Josh-nak még mondani valója akadt.
- És a barátnőd jó nő, mert ugye én szingli vagyok és...
- Jó, jó, menj már.-húzta vissza Dimitri a vállánál fogva és úgy tolta be az ajtón.
Ahogy leértünk úgy éreztem a dobhártyám 'majd szét szakad, kicsit elszoktam már az ilyen hangos zenétől, viszont a hangulat óriási volt. Alig hallottuk egymást, ezért csak kiabálva tudtunk beszélni egymással, vagy ha nagyon közel hajoltunk egymáshoz.
- Igyunk valamit!-szólt oda Josh és megindult a bárpult felé, de visszahúztuk.
- Nem kell neked már pia!-mondtam.
- Dehogynem! Hiszen még nem is ittam. Gyere Jeremy igyál velem, úgy is téged ünneplünk!
- Biztos vagy ebben Josh?
- Olyan biztos mint a halál, na gyere!-karolta át a vállát és együtt mentek a pult felé. Addig én és Dimitri letelepedtünk az egyik boxnál. Pár perc múlva a srácok öt pohár vodkával jöttek oda hozzánk.
- Hoztunk mindenkinek egyet-egyet, később még úgy is iszunk!-mondta Josh majd leültek. De mielőtt még lehúztuk volna őket Cindy és egy másik lány jött oda hozzánk. Igazán dekoratív szőke lány volt, fekete feszülős gatyában egy lenge bézs színű felsővel és magassarkúval.
- Srácok, ő itt a barátnőm Chloe. Chloe, ő itt Josh, Dimitri, Jeremy és a barátom Victor.-mutatott be minket egymásnak. A lány láttán Dimitri-nek rögtön felcsillant a szeme.
- Sziasztok, nagyon örülök.-mosolygott Chloe majd kezet fogtunk egymással, és ahogy ma szokás puszit is adtunk egymásnak majd leültünk.
- Hozok neked is valamit. Mit kérsz?-kérdezte Jeremy.
- Amit ti isztok.-felelte majd Jeremy hozott neki is egy vodkát. Közben Josh adta a berúgott formáját és nyomulni kezdett Chloe-ra.
- Tudod nagyon szép vagy!
- Köszönöm.-felelte a lány kicsit zavartan.
- Nagyon szép a szemed!-folytatta tovább Josh.
- Köszi.-válaszolt ismét Chloe, de már mindenki látta rajta, hogy nem igazán tetszik neki ez a dolog, így Dimitri leállította Josh-t.
- Elég lesz, rendben? Inkább ma igyál többet!
- Oké, oké...nyugalom.-tartotta fel a kezét Josh, de úgy látszik hatásos volt Dimitri hangneme mert abbahagyta. Ezután koccintottunk majd lehúztuk a vodkákat.
- Na ki kér még?-szólalt meg Josh mire mindannyian egyszerre mondtuk, hogy: Nem! Azonnal vissza is ült a helyére. Eközben megszólalt egy dal, mire Cindy és Chloe azonnal felpattant a helyéről.
- Ez tök jó szám, gyertek ti is táncolni!
- Majd később.-feleltem, hiszen aki ismer az tudja rólam, hogy nem igazán tudok táncolni. Mármint rendesen. Nem kérlelt tovább, úgy is tudta, hogy fogok ma vele táncolni csak nem most.
Chloe és Cindy elmentek a tánctér másik felébe, ahol táncolni kezdtek a tömegben, de még így is láthatóak voltak. Dimitri le sem tudta venni a szemét Chloe-ról.
- Bejön a csaj?-kérdezte Jeremy.
- Mi? Ja, nem rossz.
- Látom, majd kiesik a szemed miközben nézed.
- Jó, igen, bejön. De kinek nem, csak rá kell nézni.-mondta Dimitri.
- Miért nem táncolsz vele?
- Mi? Nem, nem...nem is ismerem!
- És? Majd megismered! Bízz bennem, táncolj majd vele!-mondta Jeremy, mire Dimitri gondolkodóba esett. Közben én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe, de mire abbahagytuk azt vettük észre, hogy Josh már nincs a boxban.
- Hol a jó büdös francba van ez a gyerek?
- Itt jön.-biccentett Dimitri a felénk közeledő srác felé, akinek ismételten a keze tele volt poharakkal.
- Új kör, srácok!-mondta majd letette elénk a poharakat, amik ezúttal tequila-val voltak megtöltve.
- Szórakozol?-kérdeztem.
-'Mér?-kérdezett vissza felhúzott szemöldökkel.
- Mi még ihatunk, de te már paffon vagy.-mondta Jeremy.
- Jeremy, ugyan már! Teljesen jól vagyok, ez meg már nem fog megártani!-mondta nevetve. Biztos voltam benne, hogy nem a buli miatt ivott ennyit, ennek lelki háttere van. Felálltam, majd kihurcoltam Josh-t a szórakozóhely elé.
- Miért jöttünk ki?
- Még soha nem ittad le magad ennyire bulikon, szóval mond el, hogy mi bajod van.
- Semmi, csak jól érzem magam.-felelte.
- Aha, hát azt elhiszem. De miért iszol ennyit? El akarsz valakit felejteni, vagy mi?
- Senkit sem akarok elfelejteni csak egyszerűen megünnepeljük azt, hogy velünk van a bátyád.-válaszolta két csuklás között.
- Nem inkább Ashley miatt?-muszáj volt kimondanom vagy sosem mondja el magától. A vigyor azonnal eltűnt az arcáról és komoly hangnemre váltott.
- Ne beszélj arról a ribancról.
- Miért hívod így? Eddig nem beszéltél így róla.
- Talán nem érdemli meg az, aki megcsalja a barátját?-hallgattam. Erről tudomásom sem volt.
- Mi? De hát nem azért szakítottatok mert egyetemre ment?
- A francokat azért...csak azért mondtam azt neked mert a másik legjobb barátod és nem akartam, hogy te is csalódj benne.
- Ez hülyeség. Már régóta nem a legjobb barátom, elmondhattad volna.
- Már mindegy.-hirtelen eltűnt belőle a részeg Josh, józannak tűnt bár mikor közelebb mentem hozzá dőlt belőle a piaszag.
- Figyelj. Miatta ne idd le magad a sárga földig, nem éri meg. Hidd el, alkohol nélkül is jól tudnád magad érezni, csak ne gondolj rá. Itt vagyunk mi, koncentrálj a bulira és minden rendben lesz. Oké?
- Oké.-mondta egy nagy sóhajjal, majd átöletem és megveregettem a vállát.
- Ja, és többet ma nehogy igyál, vagy ma a metrómegállóba alszol!-figyelmeztettem majd visszamentünk a többiekhez. Josh láthatóan visszanyerte régi énjét, és azzal az ötlettel állt elő, hogy menjünk táncolni. Kénytelenek voltunk, így a lányokhoz mentünk. Én Cindy-vel kezdetem táncolni a többiek pedig egy kört alkotva. Mindenki a zenének megfelelően táncolt, ez alól kivétel természetesen Josh volt, akinek elég furcsa mozgása volt, de nem zavartatta magát, táncolt tovább.

42.~

A nappaliban ülve a szüleink még mindig nem bírták felfogni a helyzetet, anya csak ámult és figyelte miközben Jeremy beszélt. Mindent elmondott az elejétől a végéig. Azt is hozzátette,  hogy eddig abban a tudatban élt, hogy a szülei eldobták őt maguktól.
-Ez egyáltalán nem igaz. Mi hittük azt, hogy örökre elveszítettünk téged és ez egy szülő számára borzalmas érzés és most, hogy itt vagy, egyszerűen hihetetlen, de csodálatos.-Jeremy elmosolyodott a megható szavak hallatán.
-De ha azt hittétek, hogy meghaltam, akkor kit temettetek el?
-A-az már nem fontos, lényeg, hogy most már itt vagy velünk.-felelte apu kicsit zavartan. Roppant gyanús volt a viselkedése, de nem jöttem rá, hogy miért viselkedik így.
Órákba telt mire mindenki megtudott mindent, amit csak akart és anyu megnézte Jeremy összes porcikáját. A végén, mintha mi sem történt volna, mintha Jeremy eddig is velünk élt volna folytatódott a szokásos módon.
-Fiúk, nem vagytok éhesek?
-Egy kicsit.-feleltük mindketten egyszerre mire elnevettük magunkat, anyu pedig mosolyogni kezdett.
-Akkor mindjárt készítek valami egyszerűt, addig V, kérlek pakold el a játékod.
-Majd én elpakolom.-ajánlotta Jeremy majd össze szedte és felvitte a szobámba. Addig én anyához mentem, hátha segíthetek neki valamiban.
-Kell segítség?-felém fordult sugárzó szemmel és azt mondta:
-Köszönöm.-megölelt.-Köszönöm, hogy megtaláltad és, hogy hazahoztad.-ismét elérzékenyült és könnyezni kezdett.
-Ne köszönj semmit. Ennek így kellett történnie.-feleltem, anyu pedig engedett az ölelésből és kezét végig simította az arcomon.
-Nem kell segítség, köszönöm. Menj nyugodtan a szobádba.-mondta mosolyogva én pedig szót fogadva fel is mentem. Mikor felmentem Jeremy még fenn volt.

- Nagyon kedvesek.-mosolygott.

- Igen. Bár apu nem az az érzékeny típus, viszont nagyon örül neked. Anyuról nem is beszélve.

- Anyát már most imádom, bár apa is nagyon kedvesnek tűnik. Hasonlítunk rá.-nevetett.

- Csak külsőleg. Belül olyan vagyok, mint anyu. Szerintem te is.

- Majd később rájössz.-mondta, és nézegetni kezdte az ágyam fölött lévő faliújságot, mivel azt még nem vette igazán szemügyre. A jobb felső sarokban lévő képet azonnal kiszúrta.

- Ők kik?-kérdezte és a képre mutatott.

- Ők a Dél-Koreában élő barátaim. Még kiskoromban ismertem meg őket mikor a nagyinál nyaraltam.-mondtam és mesélni kezdtem a képen lévő hat srácról.

- Mint látod szélen ez én vagyok, adtam a formám.-kacagtam el magam közben.- A mellettem álló srácot Yoongi-nak hívják, de Suga-nak becézzük, ne kérdezd, hogy miért, ez csak úgy rajta maradt. Aztán ő itt Jin, ő legidősebb, mellette Jungkook, ő meg a legfiatalabb, de vele és Jin-nel vagyok a legjobb kapcsolatban. Nem mintha a többiekkel nem lennék abban. Aztán mellette Namjoon és Jimin. Szegény Jimin-t Nam mindig szívatja, de a többiek is azért, mert ő a legkisebb.

- Várj csak, ő nagyon ismerős.Nem Jimin, hanem ő.-mutatott a képen az utolsó srácra.

- Igen, vele már találkoztál, ő a legjobb barátom Josh. Aki a kisboltban dolgozik. Tudod, a szülei elváltak és az anyukájával él együtt. Az apja Dél-Koreában él és mikor mi meglátogattuk a nagyit ő is jött velünk, hogy meglátogassa az apját. Így ő is jóban van velük.

- Szép kis csapat.

- Nagyon bírom a fejüket, rajtuk és Dimitri-n kívül más barátom nincs is.-mondtam mire megköszörülte a torkát, miszerint ő is itt van. Rámosolyogtam.

- Azért remélem, hogy majd én is megismerhetem őket egyszer.

- Elvileg karácsonykor a nagyihoz látogatunk.Akkor minden esély megvan rá, hogy találkozz velük.

- Rendben.-mondta, majd anyu szólt, hogy kész a vacsora.Tényleg egyszerűt készíthetett. Azonnal lerohantunk és asztalhoz ültünk. Anyu házi készítésű hamburgert csinált, ami igazán nagy kedvenc volt a családunk körében és mint ahogy láttam Jeremy-nek is ízlett.

- Oh anyu, jut eszembe. Ma én és Jeremy hivatalosak vagyunk egy buliba.

- Igazán? És hova?

- A belvárosi klubba, Josh-al és a többiekkel szeretnénk megünnepelni, hogy Jeremy itt van velünk.

- Pedig szerettem volna még beszélgetni a fiacskámmal, de ha már megígértétek, hogy elmentek...

- Nyugi anya, lesz még időnk beszélni.-mosolygott Jeremy majd tovább ettük a vacsorát.

Lassan eljött az idő, hogy készülődni kezdjünk. Jeremy-vel egymás után járkáltunk a fürdőbe, hogy belőjük a hajunkat. Viszont készülődés közben eszembe jutott még valaki. Cindy. Mikor már készen álltunk az indulásra úgy döntöttem, hogy átmegyek hozzá és megnézem, hogy hogyan áll.
- Mindjárt jövök, csak átnézek Cindy-hez.
- Oké.-válaszolta Jeremy én pedig léptem párat és már az ajtójuk előtt is álltam. Kopogtam. Kim nyitott ajtót.
- Jó estét Mrs.Newton.
- Szia Victor. Cindy még készülődik, de gyere be nyugodtan.-hívott be a házba én pedig nem mondhattam nemet.- Cindy!-kiáltott fel a lányának, addig én a nappaliban foglaltam helyet. Hirtelen dübögést hallottam a lépcső felől.
- Anya, nem láttad a fekete flitteres felső...-mikor meglátott hirtelen elhallgatott és megdermedt, viszont én sem jutottam hirtelen szóhoz. Mindössze csak egy fekete farmer és egy fekete csipkés melltartó volt rajta. Csak bámultunk egymásra mikor hirtelen észhez tértünk. Én gyorsan más irányba néztem, ő pedig fogta a fotelben lévő párnát és maga elé tartotta.
- S-szia Victor.-köszönt zavartan.
- Szia Cindy...
- Egy pillanat és kész leszek, de majd átmegyek, rendben?
- Persze, az úgy tökéletes lesz.-mondta de alig mertem ránézni.
- A-akkor én most felmegyek és felveszek valamit.
- Jó, oké, akkor szia.
- Szia.-intett gyorsan majd feltrappolt a lépcsőn. Fújtam egy nagyot, majd elhagytam a házat. Kissé zavartan léphettem be a házunkba.
- Hát veled meg mi van? Mint aki szellemet látott vagy ilyesmi.
- Nem, nem szellemet láttam.
- Hát akkor?
- Cindy anyja behívott, hogy tudjak beszélni Cindy-vel. De Cindy nem tudta, hogy ott vagyok, ezért egy farmerban és egy melltartóban jött le.
- Ne már.-mondta nevetve.- És ez miért olyan döbbenetes? Hiszen a barátnőd.
- Igen, de még akkor sem láttam...így.
- Hát idővel ennek is el kellett jönnie. Amúgy jól néz ki felső nélkül?-kérdezte mire szemöldökömet összehúzva néztem rá.-Nem szóltam.-emelte fel a kezeit majd a konyhába ment.
Bár szóban nem válaszoltam a kérdésére magamban azért végig gondoltam a dolgot és arra jutottam, hogy igen, nagyon jól néz ki felső nélkül, de mit is vártam magunktól. Pasik vagyunk.

41.~

Hazaérkezésünk után felajánlottam a bátyámnak, hogy amíg a szüleink hazaérnek játszunk egy kicsit az xbox-al.
-De még órákba telhet mire hazaérnek.-mondta.
-Tudom, de hidd el, ha belemerülsz észre sem veszed, hogy hogy elment az idő.
-Hát rendben.
-Akkor várj itt, mindjárt lehozom a cuccot. Addig találsz a hűtőben innivalót és a második szekrényben rágcsát.-mutattam a konyha felé majd felszaladtam a játékért. Addig Jeremy kicsit félénken elindult a konyha felé, hiszen még nem ismerte a házat és úgy érezte, hogy egy idegen házában van. Végül megtalálta a dolgokat és a nappaliban lévő kis dohányzó asztalra tette őket. Közben én fenn bíbelődtem a vezetékekkel, de sikerült lehurcolnom.
-Megtaláltad a kaját?
-Igen, itt van.-felelte.
-Szuper, akkor nincs más dolgunk minthogy összekötni a tévével és már kész is.
-Segítsek valamiben?
-Nem kell köszönöm, esetleg annyit, hogy tennél két párnát a tévé elé?-kérdeztem majd szó nélkül levett a kanapéról két párnát, elhelyezte és helyet is foglalt. Én pedig sikeresen összekapcsoltam a dolgokat és leültem mellé. A játék közben elindult.
-Ne már! Ezt a kiadást kerestem mindenhol, de sehol sem találtam.
-Elég hamar elkapkodták, én is az utolsó darabok közül hoztam el.
- Úgy érzem ez jó játék lesz.-húzta széles mosolyra a száját Jeremy és neki kezdtünk.

Fogyott az üdítő, a chipses zacskók kiürültek, az idő pedig csak telt és telt. Minden jól zajlott és pia sem kellett hozzá, hogy mindenfélét vágjunk hozzá a tévéhez. Ez a játék tényleg magába szippantott minket és észre sem vettük, hogy mennyi az idő, egyszerűen nem tudtuk megunni. Viszont egyszer félbehagytuk, ugyanis drága bátyámnak ki kellett mennie.
- V, hol találom a mosdót?
-Az emeleten a folyosó végén, vagy rögtön itt jobbra.-mutattam a földszinti részlegre.
-Az emeletit választom.-mondta majd gyorsan felszaladt. Bizonyára megártott a sok innivaló. Közben én is tartottam egy kis szünetet, addig összepakoltam a kiürült dolgokat. Éppen a kukához tartottam mikor nyílt a bejárati ajtó.
-V, megjöttünk!-hallottam meg anyu hangját. Annyira nem voltam felkészülve az érkezésükre, hogy ami a kezemben volt rögtön kiesett belőle.
-Sz-sziasztok.-dadogtam közben gyorsan összeszedtem a szemetet.-Hát ti?
-Hamarabb végeztünk.-felelte anya majd adott egy puszit.
- Oh az jó..-mondtam és vettem egy nagy levegőt. Itt volt az idő, hogy elmondjak mindent. Közben Jeremy már végzett, de mikor meghallotta a szüleink hagját megtorpant és a fal mögül kezdett hallgatózni. Tudtam, hogy ott van mert kikandikált a fél arca, de ahogy meglátta anyuékat hátrébb állt.
Belekezdtem a mondandómba:
-Mielőtt még bármit csinálnátok, beszélnem kell veletek. Nagyon fontos dologról van szó.
-Ez elég komolyan hangzik, miről lenne szó?-kérdezte anyu.
-Inkább üljetek le.
-Victor térj a lényegre, nem érünk rá egész nap.-felelte apu roppant lekezelően.
-De most rohadtul rá fogsz érni mert a fiadról van szó!-tört elő belőlem.
-Chen..kérlek.-szólalt meg anyu és mindketten-még ha vonakodva is-leültek. Nem tudhatták, hogy nem magamról beszélek.
-Tehát..-vettem egy még nagyobb levegőt de hirtelen azt sem tudtam, hogy hol kezdjem.-Anyu a múltkor elmondta, hogy mi történt a bátyámmal születése közben.
-Ennek mihez van köze?-kérdezte apu.
-Ha megengeded, hogy elmondjam megtudod.-mondtam ismét leheletnyi haraggal. Nem szólt többet.
-Folytasd.-anya nagy odaadással hallgatott.
-Én ebben nem voltam biztos, ezért mindent megtettem, hogy ennek a végére járjak és hát találtam valamit. Pontosabban valakit.
-Mégis kit?-kérdezte anyu.
-Nem tudom fel vagytok-e készülve erre...
-Victor...kit találtál?-kérdezte anyu már majdhogynem könnyes szemmel, hiszen nagyon megérintette a halott testvéremről szóló dolog. Sóhajtottam egy nagyot, majd egy percnyi habozás után megszólaltam.
-Jeremy kérlek.-szóltam fel neki.
Bátyám vett egy hatalmas levegőt, erőt vett magán és lassan közeledni kezdett a lépcsőhöz. A szüleim a lépcsőre szegezték tekintetüket és csak várták, hogy mikor bukkan fel az a titokzatos valaki.

Jeremy lassan előtűnt és tekintetünket elkerülve jött lassan a lépcsőn lefelé. Nem mertem anyuékra nézni, de mikor már a másik fiúk ott állt majdnem előttük, rájuk pillantottam. Anyám, mint akit szellemet látott-sőt még rosszabbat- nézett maga elé a kezét a szája elé tapasztva nehogy elkiáltsa magát. A szeméből dőltek a könnyek, mintha a szeme mélyéről egy kis apró manó vödrökből öntené őket. Már azt hittem levegőt sem kap, de megnyugodtam mikor láttam, ahogy a mellkasa mozog. Apám kissé tátott szájjal mérte végig bátyámat, lehetséges, hogy közben levegőt sem véve.

- Hello.-köszönt halkan Jeremy, és várta a hozzászólásokat. De senki sem szólt semmit.

- Anyu? Apu?-szóltam rájuk, hátha hozzászólnak. Anyu hevesen kezdte forgatni a fejét mellyel azt akarta kifejezni, hogy lehetetlen az, hogy itt áll előtte tizenkilenc éve halottnak hitt gyermeke.

- Lehetetlen.-suttogta apu, de mindenki hallotta.

- N-nem..ez nem..-hadarta anyu még mindig sokkos állapotban könnyeivel küszködve.

- Nem lehetetlen. Ő itt a fiatok. Nem halt meg születés közben, valaki félrevezetett titeket.

- De hát eltemettük.-szólalt meg apu.

- Bárkit is temettetek el, az nem Jeremy volt. Nem tudom, ki mit mondott nektek, de hazudott.-mondtam de kissé azért ledöbbentett az az információ, hogy eltemették, és én erről sem tudtam.

Anya lassan felállt és közeledni kezdett felénk. A keze még mindig a szája elé volt tapasztva, egyáltalán nem tudott hinni a szemének, nem hitte el, hogy ez a valóság. Csak nézte Jeremy-t, akinek hirtelen könnyek szöktek a szemébe.

- Mikor születtél?-kérdezte anyu kissé dadogva. 

- Ezerkilencszázkilencvenöt december harminc.-anyu rám nézett én pedig elmosolyodtam és bólintottam, hogy igen, ő tényleg a fia. Anya lassan a kezét elemelte a szájától és megsimogatta Jeremy arcát. Kezdett rájönni, hogy ez itt mind igaz, és hogy Jeremy valóban a fia.

-Atyaisten... Kisfiam.-mondta anya sírva és magához ölelte Jeremy-t, aki azonnal magához is szorította és anyuval együtt kezdett sírni.

- Anyu.-mondta Jeremy is örömkönnyek között és egymás vállán kezdtek rá még jobban.

- El sem hiszem, hogy itt vagy. Édes Istenem, köszönöm!-tette még hozzá anyu majd meg is puszilta. Az ölelésükből ítélve tizenkilenc évet kellett bepótolniuk, de közben nagy nehezen elengedték egymást majd apa felé ment. Apu tartotta magát, de azért neki is kijárt az ölelés. Mondjuk apun nem látszott meg a túlzott öröm, hogy visszakapta a fiát, de ezt betudtam annak, hogy nem akar érzékenynek látszani. Viszont anyu annál inkább az volt, és el sem bírta engedni újdonsült fiát. Közben hozzám is szólt pár szót.

- Mégis, hogy találtátok meg egymást?

- Ez most eléggé hosszú történet, inkább most élvezzük ki a pillanatot és később mindent elmesélünk.

- Ez teljes képtelenség, ez egyszerűen...Uram Isten, teljesen ugyanolyanok vagytok. Még a tojások sem ilyen egyformák.-nevetett anyu.- Rengeted a bepótolni valónk.

- Igen, valóban.-szólalt meg Jeremy is.

Ahogy ott ültünk négyen a nappaliban a kanapén és beszélgettünk, úgy éreztem, hogy teljes és örömteli lett az életem. Itt vannak a szüleim, van egy jó munkám, csodás barátaim, egy gyönyörű barátnőm, és nem utolsó sorban az egyik nagy álmom. A testvérem.

40.~

Mindhárman lehuppantunk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk.

- Na gyerekek...mi is van azzal a bulival?-kérdezte Jeremy.

- Tényleg, a buli..Josh szeretne ma este elmenni az egyik szórakozóhelyre, hogy megünnepeljük azt, hogy velünk vagy.

- Akkor pasis este lesz?-kérdezte Cindy.

- Azt egy szóval sem mondtam.-mosolyogtam, amivel arra utaltam, hogy őt is visszük.

- Igaz, de nem lenne baj, ha a barátnőmet is elhívnám? Tudod, jobb lenne a közérzetem, ha ott lenne velem..érted. Egyedül négy srác között.

- Megértem. Persze, hívd csak.-mosolyogtam majd adott egy puszit.

- Már alig várom.-húzta szélesre a mosolyt az arcán a bátyám, de hirtelen el is tüntette.

- Mi az?-nézett rá Cindy kicsit aggódva.

- Semmi, csak...még korán van és...mit szólnátok hozzá, ha ellátogatnánk az árvaházba?

- Nekem megfelel...amúgy sem tudom, hogy mit csinálhatnánk.-mondtam.

- Cindy?-néztünk rá mindketten.

- Én sajnos nem tudok elmenni, van egy kis elintézni valóm. Nem gond?

- Nem, dehogy, majd máskor.-felelte Jeremy majd egymásra mosolyogtak.

- Ami azt illeti indulhatunk is, nem?-kérdeztem mire bátyám egyetértően bólintott. Elbúcsúztunk Cindy-től majd elindultunk a buszmegálló felé. Mikor megérkezett a jármű dugig volt, alig tudtunk elférni, de szerencsére a busz végében még volt egy kis hely, ahol megtudtunk állni. Az emberek megbámultak minket, mintha még sohasem láttak volna ikreket.Ezzel még semmi probléma nem lett volna, ha idegen emberekről lett volna szó. Ugyanis mikor megállt az egyik megállónál anyu barátnője szállt fel, aki teszem hozzá egész Chicago legnagyobb pletykafészke volt. Persze fogalma nem volt a dolgokról, bár hogy is lehetett volna.

- A fenébe..-dörmögtem az orrom alatt.

 - Mi van?-kérdezte Jeremy.

- Ott van anyu barátnője. Életemben nem ismertem még nála pletykásabb nőt, ha most meglát arról egész Chicago tudni fog.

- Tehát jobb lenne, ha nem látna.

- Pontosan.-bólintottam, mire Jeremy forgolódni kezdett és a hátát mutatta mint nekem, mint a nőnek. Nem sok kellett mire észrevett a pletykás és közelebb jött.

- Szia Victor!

- Üdv Mrs. Andrews.-köszöntem egy rövid mosollyal és reméltem, hogy eddig tartott a beszélgetésünk. De sajna tévedtem.

- Hogy vagy mostanság? Na és édesanyád?

- Mindketten jól vagyunk köszönöm. És Lucy néni?-kérdeztem vissza udvariasan, nem akartam bunkó lenni.

- Oh jól, köszönöm, bár kissé kimerülten.-válaszolta, és ez volt az a pillanat, mikor hatalmas hibát követtem el. Rákérdeztem, hogy miért. Ekkor elkezdett regélni az életéről, a munkájáról, sőt még a férjéről is.

Míg én kínok között hallgattam Lucy nénit drága bátyám a kezét a szájához tartva kezdett nevetni. Láthatóan viccesnek találta szenvedésem, ezért egy diszkrét mozdulattal a könyökömmel oldalba vágtam.
Már nem sokra voltunk egy másik megállóhoz, ezért mondandójába közbeszóltam.
- Ne haragudjon, de nekem itt kell leszállni.
- Oh..örültem, hogy találkoztunk és mond meg édesanyádnak, hogy üdvözlöm.
- Mindenképp átadom.-feleltem, közben a busz megállt. Megbökdöstem Jeremy-t, hogy ideje leszállni mire-még mindig háttal-tolakodni kezdett és a hátsó ajtónál leszálltunk. Mikor elment a busz még mindig nevetett.
- Igazán együtt érző vagy.-vágtam hozzá.
- Bocs, de ez a nő iszonyat fájdalmas.-felelte kuncogva.
- Inkább gyalogolok, minthogy őt hallgassam.
- Nem kell sokat, pár utca és ott vagyunk.-mondta és nekivágtunk az útnak.
- Na és, hogyhogy olyan fontos neked az a kislány?
- Hat éves voltam mikor hozzánk került. Mikor Katie néni behozta hozzánk és megmutatta rögtön megszerettem. Mindig ott legyeskedtem a kiságyánál és mesét olvastam neki.-nevette el magát.- Alig vártam, hogy végre játszani tudjak vele és mióta csak beszélni és járni tudott legjobb barátok vagyunk. Az a kis oroszlánplüss volt az első játékom, és csak vele osztottam meg. Senki másnak nem engedtem meg, hogy játsszon vele.
- Nagyon fontos neked, igaz?
- Mintha a húgom lenne.-mosolygott.- Hiányozni fog, de majd beleszokok.
- Most lehet hülyeséget mondok, de nem gondolkodtál azon, hogy örökbe fogadod? Nagykorú vagy és el lehetne intézni.
- Nem, még nem. De ha így is lenne, hogy tartanám el. Nincs munkám, és így is örülök majd, ha a szüleid megengedik, hogy nálatok éljek.
- Hé! A MI szüleink.-hangsúlyoztam a "mi" szót, mire elmosolyodott.
Így beszélgetés közben észre sem vettük, de az árvaház elé értünk. Jeremy nagy sóhajjal csengetett be a kapun. Egy bizonyos Katie néni nyitott ajtót, aki először engem látott meg.
- Jeremy?-nézett rám kérdően és örömmel teli.
- Nem, de ő is itt van.-mosolyogtam majd Jeremy is előlépett.
- Már meg sem ismersz.-nevetett majd megölelte a hölgyet.
- Jaj dehogynem! Gyertek beljebb.-hívott be minket.
- A többiek?-kérdezte Jeremy.
- Az udvaron. Mindenki kinn van, kivéve Emily-t. Ő a szobájában van.
- Először felmegyek köszönök neki. Utána megnézem a többieket is.
- Rendben.-felelte mosolyogva Katie és tovább állt. Én bátyámat követve fellépcsőztem az emeletre. Egy folyosón lyukadtunk ki, ahol több szoba is volt. Mi a folyosó legvégére mentünk. Jeremy lassan de határozottan lépett be az ajtón. Egy kislány ült törökülésben az ágyon és egy könyvet olvasott. Észre sem vette, hogy kinyitottuk az ajtót.
- Nem vagy már túl nagy a Micimackóhoz?-szólalt meg Jeremy mire a kislány rögtön felkapta a fejét. Könnyek között szállt le az ágyról és rohant Jeremy karjaiba.
- Olyan jó, hogy itt vagy!-mondta és a fejét Jeremy mellkasába temette.
- Én is örülök, hogy itt vagyok. De tényleg, nem vagy már öreg ehhez a könyvhöz?
- Nem. Ez a kedvencem. Mindig ezt olvastad nekem.
- Mert nekem is ez volt a kedvencem.-mosolygott, de nekem is mosolyognom kellett. Hirtelen a kislány rám nézett.
- Oh, Emily..ő itt az öcsém. Victor.
- Már találkoztunk, de nyugodtan szólíts V-nek.-tettem hozzá.
- V, ő itt Emily. A fogadott húgom.
- Ha te Jeremy testvére vagy akkor az enyém is.-mosolygott Emily.
Hát erre nem számítottam. Derült égből jött a bátyám, erre hirtelen lett egy húgom is, még ha csak képletesen értetendően is.
Beszélgettek még egy kicsit, majd mind a hárman kimentünk az udvarra a többiekhez. Mikor kiértünk a látvány roppant aranyos volt. A gyerekek vidáman játszottak, hol ketten, hol többen. Volt, aki körjátékot játszott vagy volt, aki kosarazott. De volt még ott aki fogócskázott vagy éppen csak ült és beszélgetett. Ezek inkább a kicsik voltak, a nagyobbak gondolom máshol voltak. A kicsiket pedig négy hölgy felügyelte. Amint megláttak minket öröm ült az arcukra majd egyenként jöttek oda Jeremy-t üdvözölni.
- Máris visszajöttél?-viccelődött az egyikük.
- Igazából csak látogatóba jöttem. Hiányoztatok.
- Te is nekünk. De, hogy alakulnak a dolgaid?
- Még alakulóban van, de ha minden igaz akkor..-nagyot sóhajtott-ma találkozom a szüleimmel.
- Nagyon remélem, hogy jól fognak alakulni a dolgaid.-mosolygott az-minden bizonnyal-igazgatónő.
- Én is remélem.-mosolygott vissza Jeremy.


Már hazafelé tartottunk mikor eszembe jutott valami.
- Figyelj! Mit szólnál hozzá, ha benéznénk a boltba a srácokhoz? Megismerkedhetnétek.
- Ez nem rossz ötlet.-helyeselt Jeremy és elindultunk a bolt felé. Még mindig a megszokott kisboltban dolgoztuk, mivel a főnök még intézte a másik, nagyobb boltot. Így még folyamatban volt az áthelyezésünk, de már nagyon vártuk.
Megérkezésünket egy csengő jelezte, ahogy beléptünk a boltba. Dimitri állt a kasszában.
- Hé! Te nem szabadnapos vagy?
- De, csak gondoltam beugrunk. Josh?
- Hátul. Josh!-kiáltott neki, aki azonnal elő is bújt.
- V, hello!
- Srácok, szeretnék nektek bemutatni valakit. Dimitri, Josh. Ő itt Jeremy, a bátyám.-mondtam nagy büszkeséggel az arcomon.- Jeremy, ők itt a legjobb barátaim. Dimitri és Josh.
- Josh Choi.-nyújtott kezet Josh.
- Jeremy Young, hello.
- Dimitri Peterson, nagyon örülök.
- Jeremy.-fogott kezet másik barátommal is.- És..Dimitri?
- Már mások is visszakérdezték, és igen. Ez a nevem, a szüleim nem tudom mit gondolhattak.-nevetett.
- Szerintem király, illik hozzád.-mondta barátságosan a bátyám.
- V, mintha kettőt látnék belőled.-dörzsölte meg a szemét Josh.- Egy fikarcnyi eltérés sincs.
- Hát nincs.-helyeselt Dimitri.- Amúgy már V biztos mondta, de ma hivatalos vagy egy bulira. Reméljük eljössz.
- Ki nem hagynám.-felelte Jeremy.
Még megbeszéltünk pár dolgot az esti bulival illetően majd elköszöntünk a srácoktól és hazamentünk.

39.~

Már a metrón ültünk mikor Cindy előhozakodott a Jeremy szájából elhangzott dolgokkal.
- Mi is volt, amit Jeremy mondott? Mikor még nem voltunk együtt rólam beszéltél?
- Valami olyasmi.-mondtam egy mosollyal.
- Már akkor tetszettem neked?-kérdezte hatalmas boci szemekkel, ami számomra ellenállhatatlan volt.
- Már azóta tetszettel mikor elsőnek jöttél be Lisa-val a boltba. Csak még magamnak sem mertem bevallani.
- Nekem már akkor mikor törölközőben jöttél le a lépcsőn. Nálam már akkor eldőlt minden és teljesen beléd estem.-mondta közben végig a szemembe nézett. Tényleg igaz, hogy a szem a lélek tükre, már-már a lelkéből beszélt.
Gyengéden megfogtam az arcát és magam felé húztam. A szemébe néztem:
- Kérlek légy a barátnőm.-elmosolyodott. Nem tudott megszólalni csak bólogatni kezdett. Válasza után nyomtam egy csókot a homlokára és átöleltem. Ő még szorosabban hozzám bújt és így utaztunk hazáig.
Meg kell hagyni, hogy egyáltalán nem vagyok romantikus típus, de most valahogy máshogy éreztem. Mikor lepillantottam rá mindig elmosolyodtam és most nem tudtam volna elképzelni az életemet nélküle. Szerelmes lettem.
***
Lassan teltek a napok és elérkeztünk a péntek reggelhez mikor is eljött az a pillanat, hogy kiengedik a bátyámat. Mára szabadságot kértünk mindketten Cindy-vel, így nem mentünk be dolgozni.
Leparkoltunk a kapitányság elé és vártuk, hogy mikor lép ki a kapukon Jeremy.
Vártunk pár percet és megpillantottuk. Az arcán látszott a győzelem érzete, baseball sapkában és napszemüvegben lépett ki a kapun.

Beleszívott a friss levegőbe majd körülnézett. Mikor meglátott integetni kezdett mire mi is visszaintettünk.

- Sziasztok!-üdvözölt minket páratlan boldogsággal és mindkettőnket magához ölelte.

- Jó színben vagy.-néztem rá nevetve.

- Oh, kösz, lehet, hogy kellett ez a kis bezártság.-viccelődött.- Na akkor..-sóhajtott egy nagyot-hogyan tovább?

-Anyuék nincsenek otthon, így van idő, hogy megmutassam a házat, ha pedig hazajönnek akkor..gondolom te is tudod.
- Igen. De akkor ne vesztegessük az időt, menjünk.-ajánlottam majd elindultunk az autó felé.-Fú öcsém...Cindy ez a te kocsid?
- Hát konkrétan az apámé, de én hajtom.
- Hé, honnan tudtad, hogy a Cindy-é?-néztem rá kérdően.
- Hozzád nem ilyet képzelek. Túl vad ez neked.-nevetett.
- Kösz, ez bizalom gerjesztő.-bólogattam hevesen szemöldök ráncolva. Cindy megmosolyogta az egészet majd beszálltunk a kocsiba és elindultunk.
Nem tellett bele negyed órába már otthon is voltunk.
- Ha bármi kell, vagy szeretnétek valamit akkor csak szóljatok.-mondta Cindy.
- Oké, majd beszélünk.-feleltem majd adtam neki egy puszit, ő pedig bement a házba.
- Ez már hivatalos?-kérdezte Jeremy.
- Igen.-feleltem.
- Nagyon csinos, vigyázz rá és na hagyd hogy...
- Jó, jó, menj befelé.-toltam a hátánál fogva a bejárati ajtó felé de még mindig beszélt. Kinyitottam az ajtót és bementünk. Amint beértünk a kis hátizsákját ledobta és ámulva nézett körül.
- Hűha...ez nagyon klassz!
- Köszi. Apu sokat gürizett mire megtudták venni ezt a házat, de szerintem jó választás volt.
- Az nem kifejezés. De, ahogy utaltál rá, hogy sokat gürizett, ebből ítélve valamiféle iroda megszállott?
- Igen, úgy is lehet mondani. Anyuval egy helyen dolgoznak, így van mikor mindketten késő este jönnek haza.
-Értem. Mindenesetre remélem, hogy ma hamar jönnek. Már nagyon szeretném őket látni.
-Bízom benne, hogy hamar jönnek, de ha szeretnéd akkor körbevezetlek.
- Persze, hogy akarom.-mondta lelkesen és elkezdtem az idegen vezetést. A konyhánál kezdtem, de még a raktár helyiséget is megmutattam neki, aztán haladtam az emeletre. A fürdőtől, anyuék szobájáig, és lassan eljött az én szobám is.
- És ez lenne az én szobám.-nyitottam be a zöld világomba.
- Azt ne mond, hogy neked is a zöld a kedvenced.-mosolygott.
- Le sem tagadhatnám.-nevettem.
- Ez nagyon tetszik.-nézett körül majd az ágyam melletti kis komódról elemelt egy képet, amin én és a szüleim voltak.- Szóval ők azok?
- Igen. Chen és Isabelle Young. Tudtad amúgy, hogy félig koreaiak vagyunk?
- Igen, de az gáz, ha nem tudok koreaiul?-nevetett.
- Én sem tudok annyira, de muszáj volt megtanulnom mivel a nagyival csak úgy tudok beszélni.
- Te voltál már Koreában?
- Aha. Minden évben egyszer elmegyünk és meglátogatjuk a nagyit. Ha gondolod majd megtanítok neked pár szót.
- Az jó lenne.-mosolygott, majd letette a képet.
- Ja...van még egy szoba, amit meg szeretnék mutatni.-mondtam és kivezettem a szobámból. A folyosó végére mentünk, ahol benyitottam egy másikba. Ez egy vendégszoba volt, ami a rokonoknak volt fenntartva, ha esetlegesen meglátogattak minket, de már másnak terveztem átadni.
- Hát ez?
- Nos kérlek, ez lesz a te szobád. Igaz nem a te ízlésed, de idővel ezt is megoldjuk.
- Ez így is tökéletes.-mosolygott majd beljebb lépett.
- Nyugodtan pakold ki a holmid és nézz körül, a nappaliban leszek.-mondtam és kicsit magára hagytam. Éppen, hogy lementem már csengettek is. A barátnőm állt az ajtóban
- Remélem nem baj, hogy átjöttem csak kíváncsi vagyok, hogy hogy alakulnak a dolgok, nem bírtam otthon ülni.
- Dehogy baj, gyere be.-hívtam be és bementünk a nappaliba.
- Jeremy?
- A vendégszobában rendezkedik..
- Értem. Amúgy eszembe jutott valami, de nem biztos, hogy logikus.
- És mi lenne az?-kérdeztem, közben a kezénél fogva húztam magam felé majd mindketten egyszerre huppantunk a kanapéra.
- Ha anyukádék úgy tudták, hogy születés közben meghalt...akkor miért nem volt temetése?-ezen hosszan gondolkodni kezdtem.
- Ez logikus kérdés.-néztem rá komolyan.-Ezt meg sem kérdeztem...de majd valahogy anyából kiszedem.-mondtam, de lassan arra lettünk figyelmesek, hogy Jeremy közeleg.
- A szoba nagyon klassz, bár pár kép jól jönne, és szia Cindy.-integetett.
- Ha képről van szó...-álltam mellé- legyen ez az első.-mondtam majd elővettem a telefonomat és el is készítettem az elő képünket.- Majd kinyomtatom neked.
- Kösz öcskös.-mosolygott és finoman megveregette a vállam.

Jeremy és Victor