71.~

Egy telefonálás kellős közepén tartottam, mikor nyílt az ajtó.
- Bocs, főnök..-nyitott be Josh, én pedig a mutató ujjamat fenntartva jeleztem, hogy várjon. Épp az egyik szállítmányozási céggel beszéltem és nem szerettem volna, ha bárki megszakítaná a beszédet. Míg én intézkedtem, Josh becsukta maga mögött az ajtót és várt. Keresztbe tett kézzel és lábbal dőlt neki a falnak. Pár perc múlva befejeztem a telefonálást.
- Bocs, de fontos volt. Van valami gond?-kérdeztem miközben letettem a telefont.
- Nem, nincs.-simította meg a tarkóját.- De, téged keresnek.
- Ki?-kérdeztem meglepetten, hiszen semmi elképzelésem nem volt. Cindy nem lehetett, hiszen ő is dolgozott, és Jeremy-t is kizártam. Még mielőtt választ adhatott volna fogta magát és kiment. Nem volt kedvem az efféle játszadozáshoz, nem voltam abban a lelkiállapotban, így ingerülten hagytam el az irodát. Azonban mikor kiléptem az ajtón és a bejárathoz mentem meglepetten tapasztaltam, hogy Dimitri jött el.

Tárt karokkal közeledtem felé.
- Hát te?-mosolyogtam.
- Csak megakartam bizonyosodni arról, hogy még élsz-e.-húzta ő is széles mosolyra ajkait majd kezet fogtunk.
- Igen, hallottam róla, hogy Josh téged is felhívott.
- Jobb elővigyázatosnak lenni!-szólt oda Josh, mi pedig fejünket rázva tekintettünk rá.
- Elaludtam. Az még nem azt jelenti, hogy meghaltam.
- Egyszer még hálás leszel azért, hogy ennyire aggódok.-felelte és a személyzeti mosdó felé vette az irányt.
- Na de tényleg, hogyhogy eljöttél?-tértem vissza a tárgyra.
- Szerettem volna látni az új munkahelyed és persze veled is eldumálgatni.
- Ez jól esik.-tettem a bal kezem a szívem felé.- Ha gondolod, akkor menjünk be az irodába és beszéljünk.
- Oké.-válaszolta és az irodába mentünk.- Nem furcsa, hogy már nem a kasszában állsz?
- Dehogynem. Persze már kezdem megszokni, de néha hiányzik a pénztárgép. Nem gondoltam volna, hogy egyszer egy irodában kötök ki, mint üzletvezető.-nevetést imitáltam és az előttem lévő papír végét kezdtem hajtogatni. Átlátszónak hatott a dolog, amit Dimitri rögtön észrevett.
- Talán..van valami baj?-egy nagyobb sóhaj hagyta el számat és hátradőltem a székben. Nem tudtam leplezni az aggodalmam a bátyám iránt, egyszerűen nem tudtam elfeledni.
- Nem a munkával...otthoni dolog.
- Itt vagyok, ki vele.-dőlt hátra Dimitri is. Tudtam, úgy sem szabadulok a dologtól, így hát neki kezdtem.
- Jeremy szeretne elmenni a kórházba, hogy rájöjjön mi is történt a születésünkkor.
- De ez teljesen normális.-vonta fel a szemöldökét szőke hajú barátom.
- Tudom.
- Akkor, mi ezzel a gond?
- Félek, hogy esetleg valami olyan derül ki, amire egyáltalán nem számított. Ami, hatással lesz az egész életére.
- Hiszen már hatással van. Egy árvaházban nőtt fel, ez meghatározza az egész életét.-dőlt előre ültében.
- Igen, de...aggódom. Mégis csak a testvérem, úgy érzem meg kell védenem attól, hogy még nagyobbat csalódjon az életben.
- Elhiszem, hogy aggódsz, de nem fogod tudni egész életében megvédeni. És ha tetszik, ha nem, fogják még csalódások érni. Akkor is, ha ott vagy vele, ha nem.-e szavak nyomot hagytak bennem, elrettentett, hogy mennyire igaza volt Dimitri-nek. Nem védhetem meg egész életében ez igaz, de most még igen. Most igen. Együtt, vele fogok szembenézni a dolgokkal, még ha lelki sérülést is fog okozni mindkettőnknek, ott leszek mellette. Egész életemben arra vágytam, hogy velem legyen valaki. Egy testvér, akivel megoszthatom az örömöm, a bánatom, mindenem. És most, hogy itt van mellettem nem engedem, hogy egyedül nézzen szembe a dolgokkal. Tudtam, legbelül tudtam, hogy nem lesz jó vége a dolgoknak, de azt is tudtam, hogy végig Jeremy mellett leszek.
Rábólintottam Dimitri gondolatára és halvány mosolyt erőltettem az arcomra.
- Igazad van.
- Mindenesetre, ha bármi gond van csak szólj, és amint megtudtátok, hogy mit történt, értesíts!
- Rendben. De most félre a szívfacsaró témákkal, mesélj, hogy megy a kisbolt. Mi van veled és Chloe-val?-ahogy kiejtettem a számon a lány nevét Dimitri szemei felragyogtak, arcába még több vér futott.
- Emlékszel még arra, mikor a dutyiban beszélgettünk? Mikor azt mondtad, hogy csajozógépnek tűnök?
- Igen, és azt mondtad inkább vagy olyan srác, aki az igazit keresi.-kezdtem nevetni, felidézve a régi emlékeket.
- Úgy érzem, hogy megtaláltam.-mosolygott őszintén.- Egyszerűen olyan összhangban vagyunk egymással és annyira megértjük egymást, hogy valami hihetetlen. Nagyon szeretem. Azt hiszem, eddig még senkit sem szerettem így.-a hangjából ítélve maga az őszinteség beszélt belőle, eddigi ismeretségünk alatt soha nem hallottam így beszélni.
- Te tényleg komolyan beszélsz.
- Ennél komolyabban nem is beszélhettem volna. Megváltoztatta az életemet. Anno ilyenkor azon gondolkodtam, hogy milyen új cuccot lehetne ellopni és jó áron eladni, de most azon, hogy hogyan tehetném a barátnőmet még boldogabbá.
-Esküszöm neked, hogy mikor először láttalak abban a fekete cuccban, a sötét zárkában, seggfejként...-ebben a pillanatban elnevette magát.-...nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen érett leszel.
- Én sem gondoltam volna.-mosolygott.- És arra is emlékszel még, mikor nem akartál hinni nekem? Állítottad, hogy CSAK a szomszédlány és SEMMI több. És most annál sokkal több lett.-a témát Cindy-re terelte és kertelés nélkül mondtam ki, amit abban a pillanatban gondoltam.
- Megakarom kérni a kezét jövő karácsonykor.-a közlésem ledöbbentette a barátomat.
- Most szívatsz?
- Nem.-feleltem egyszerűen, de határozottan.- Koreában, a Szöul tornyon fogom megkérni.-tátott szája lassan összecsukódott és mosolyra húzta azt.
- Úgy látom, nem csak az én életem vett 360 fokos fordulatot.
- Hát nem.-nevettem.
- És még hogy CSAK a szomszédlány.-hántolgatta fel ismét a szavaimat, mire a szemeimet kezdtem forgatni.- Csak nem cseszted el, ha már itt tartotok. Megkérni a kezét..azta!-hátra zuhant a székben és úgy kezdett barátkozni a kijelentésemen. Nem tudtam mit felelni, csak mosolyogni tudtam. Közben Dimitri az órájára nézett és felpattant a székből.- Bakker, nekem mennem kell, Chloe-ra hagytam a boltot.
- Kikísérlek.-ajánlottam fel majd a bejárati ajtóhoz kísértem.
- Néha te is beugorhatnál hozzánk!-vetette fel az ötletet, amivel egyértelműen arra utalt, hogy a következő én leszek, aki ellátogat hozzájuk.
- Mindenképpen.
- Még találkozunk, ja és majd elfelejtettem.-kotorászni kezdett a zsebében majd előzúzott egy nyalókát. Isten tudja, hogy mikor nyalókáztam utoljára, a kisboltra emlékeztetett.- Én fizetem.
- Kösz.-elvettem tőle az édességet majd néztem, ahogy távolodni kezd. Bezártam utána az ajtót majd az iroda felé mentem, ám közben összefutottam másik barátommal. Amint meglátta a kezemben a nyalókát felsóhajtott.
- Már megint ez a szenny van nálad? Mikor fogsz már róla leszokni?
-Úgy érezem, erről soha.-feleltem somolyogva majd kibontottam.

70.~

*Jeremy POV*
Este már épp a lefekvéshez készültem, de bármennyire is elakartam aludni nem ment. Csak feküdtem és a plafont fürkésztem, de semmit sem találtam rajta, ami elvonhatja a figyelmemet. Mindenesetre jobb elfoglaltságnak tűnt bámulni a krémszínű festékkel bevont falakat, mint az alvás. Nem ment ki a fejemből az, amit V mondott. Mi van, ha csalódom? Vagy rosszabb? De miért csalódnék?-ezzel nyugtattam magam és aludni próbáltam, de sikertelenül.
*Victor POV*
Mintha napokig ki sem mozdultam volna az irodából, mintha megállás nélkül dolgoztam volna. Eltekintve attól, hogy szinte egész nap csak ülök, papírokat nézegetek és számolok a lábaimon alig állva léptem be a házba este nyolckor. Semmi másra nem vágytam csak egy forró zuhanyra és a puha ágyamra, ami az emeletről hívogatott. Azonban még mielőtt átadtam volna magam a zuhanyzásnak és az alvásnak megnéztem a bátyámat. Az ajtaja nyitva volt, de azért kopogtam.
- Bejöhetek?
- Persze.-hangzott el a válasz én pedig beljebb lépve leültem az ágya mellett lévő fotelba.
- Hogy vagy?
- Vacakul. Nem tudok aludni.-beleültettem a bogarat a fülébe, miattam nem tudott aludni.
- Bocs, nem akartalak elijeszteni a dologtól, csak jobb elővigyázatosnak lenni.
- Nem a te hibád..meg igazad is van, még bármi megtörténhet.-mondta az ágyban feküdve, a kezeit az arca alá téve.

Csak ültem mozdulatlanul és nem mondtam semmit. Jeremy ugyan ezt tette. Végül muszáj volt megszólalnom.
- Bízzunk benne, hogy csak orvosi hiba történt.-feleltem halkabban, mint ahogy eddig beszéltem. Mintha csak hangosan gondolkodtam volna.
- Más hiba is történhetett volna?-kérdezte. Nem akartam még jobban elijeszteni, így csak halvány mosolyt erőltettem az arcomra majd felálltam. Jó éjszakát kívántam majd elmentem a fürdőszobába. Az ingemet a nadrágommal együtt a szennyes tartóba dobtam. Éreztem, hogy nem lesz sima ügy a kórházi látogatás, de nem szerettem volna erre gondolni, így beléptem a kádba, megengedtem a vizet és a zuhanyrózsa alá álltam. A forró cseppek, amik máskor még forróbbnak hatnak most kifejezetten jól estek. Mintha csak lemosták volna a terhet a vállaimról. De amint kiszálltam, minden visszakerült. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy mi lesz, ha Jeremy csalódni fog. Nem tudom miért gondoltam ezt, csak éreztem.
Átvettem a pizsamámat és ágyba bújtam. Még utoljára fújtam egy nagyot majd lekapcsoltam az éjjeli lámpámat.
- Nem lesz semmi gond.-tisztáztam le végül magamban és lehunytam a szemem.

Reggel zombi módra váltottam és úgy mentem le a konyhába. Anya épp kávét töltött magának.
- Nekem is!-ültem le az asztalhoz. Anyu döbbentem nézett rám.
- Hát te?
- Mi hát én?-kérdeztem, ő pedig az órára mutatott.-A büdös francba!-hajtottam le a fejem és úgy kezdtem szitkozódni. Ilyen az én formám..csaknem egy órát késtem a melóból. Közben anyu egy bögre kávét tett elém.
- Mióta kávézol?
- Ma óta. Egész este alig aludtam.-simítottam hátra a hajam majd belekortyoltam a kávéba. Fintorogva néztem anyára.-Ez mióta ilyen szar?
- Ma óta.-mosolygott.-Azt hittem már elmentél.
- Nem hallottam az ébresztőt, de ezt megiszom és megyek.-mondtam és annak ellenére, hogy nem ízlett a kávé ittam még belőle.
- Esetleg van valami gondod, hogy nem tudtál aludni?
- Nem, csak gondolkodtam.
- Hallgatlak.-somolygott és letette a bögrét az asztalra.
- Hát...beszélgettünk Remy-vel és arra jutottunk, hogy elmegyünk a kórházba, hogy kiderítsük mi történt a születésünkkor. Ha már ti nem jártatok utána.-ittam még egy kortyot.
- És jó ötlet ez?
- Muszáj kiderítenünk, ez már nem várhat.-anyu még mindig vonakodva nézett.
- És mikor szeretnétek menni?
- Nem tudom. De hamarosan. Szeretnék, ha végleg tisztázódna a dolog.
- Rendben.-felelte végül egy kisebb sóhajjal majd rátette a kezét az enyémre, én pedig az enyémet az övére.
- De nekem mennem kell, így is késtem egy órát.-pattantam fel, de anya megállított. Nem kellett mondania semmit, visszapattantam hozzá és adtam neki egy puszit.- Még mindig elvárod húsz éves létemre?
- Még harmincévesen is.-mosolygott majd felszaladtam a szobámba és elkészültem.
Közben a srácok a botban már tűkön ültek.
- Nem tudod, hogy mi van vele?-kérdezte Josh telefonon keresztül Dimitri-t.
- Josh, honnan tudnám? De nyugodj már le, biztos semmi gondja nincs, akadj le erről! És most leteszem, mert vevő van, szia!-tette le végül, Josh pedig zaklatottan vágta le a telefonját az pénztár mellé.
- Hol a francba van már?-kérdezte egyfolytában.
- Josh, nyugodj már meg, biztos csak elaludt!-nyugtatta közben Adam, a másik kasszás srác.
- És mi van, ha nem? Mi van, ha miközben jött elcsapta egy kocsi, v-vagy a buszba csapódott egy kamion, vagy..
- JOSH!-állította le Sarah, a harmadik kasszában álló lány.- Nyugi, nincs semmi gond. Bizonyára csak elaludt. Vagy a legrosszabb, ami történt az az, hogy lerobbant a busz.-Josh nagy levegőt vett és csípőre tette a kezét.
- Jó, lehet igazad van, de mi van, ha...
- Élek még!-léptem be végül az üzletbe széttárt karokkal.
- Na végre...-suttogta Adam és Sarah is.
- A jó életbe már, azt hittem meghaltál!-kiáltotta nekem Josh.
- Hogy mi van?
- Már a legrosszabbra gondolt, hogy nem jöttél.-mondta Sarah.- Még egy srácot is felhívott.
- Te felhívtad Dimitri-t?-kérdeztem tőle fájdalmasan, nem akartam elhinni, hogy ennyi miatt még a másik barátomnak is telefonált.
- Jobb elővigyázatosnak lenni.
- Elaludtam,nem hallottam az ébresztőt.-magyaráztam.- De megyek, még van egy kis elszámolni valóm, majd kinézek.-mondtam és már el is tűntem az irodában.
- Még hogy meghalt.-nevetett Adam.
- Sosem lehet tudni.-vonta meg a vállát Josh és számolni kezdte a kasszában lévő pénzt, újra.

69.~

Mikor reggel kinyitottam a szemem örömmel láttam, hogy Cindy mellettem fekszik. Még javában húzta a lóbőrt teljesen magára húzva a takarót. Épp hogy csak kilátszott az arca. Közelebb hajoltam hozzá és megpusziltam.

-Jó reggelt.-suttogtam mire egy halk nyögést hallatott és szaporán pislogni kezdett.

-Neked is.-mormogta a takaró alól majd lentebb tűrte.-Hogy hogy ilyen korán fenn vagy?

-Már lassan tíz óra.-nevettem majd az íróasztalán lévő digitális órára pillantottam.

-Az még korán van.-felelte fáradtan majd közelebb bújt hozzám. Szerettem volna egész nap ágyban maradni vele, de tudtam, hogy haza kell mennem. Mintha csak olvasott volna a gondolataimban rögtön szorosabban ölelt át.-Maradj még egy kicsit. Csak itt laksz két lépésnyire.

-Éppen ezért jöhetek vissza bármikor.-ismételtem el a múltkori szavait.

-Legalább csak reggelizz itt.-kérlelt továbbra is mire végül beadtam a derekam. Bólintottam, barátnőm pedig boldogan pattant ki az ágyból, felvette a kék ingemet, a tegnapi sortját és egy cicafejes mamuszt.

-És én mit vegyek fel?

-Maradj itt. Mindjárt hozok reggelit.-kacsintott, én pedig kérésének eleget téve ágyban maradtam.
Azonban nem sokáig bírtam mert szemet szúrt az asztalán lévő képmontázs. Közelebb mentem hozzá és nézegetni kezdtem. Cindy volt rajta Lisa-val, a további képeken két másik lánnyal és feltehetően Cindy kiskorában. Enni valóan édes volt, megmosolyogtatott az a képe.

A képekben elmerülve finom illatokra lettem figyelmes. Azonnal felkaptam a nadrágomat majd felső nélkül mentem a konyhába, hogy lássam szerelmem min munkálkodik. Gondolhattam volna, palacsintát sütött.

-Elkényeztetsz.-mondtam majd átöleltem hátulról és adtam neki egy puszit.

-Mondtam, hogy maradj ágyban. Szerettem volna felvinni neked.

-Nem bírtam ki.-nevettem.-Hogy hogy az én ingemet vetted fel? Ami egyébként istenien áll rajtad!

-Szeretem az illatod.-felelte sejtelmes mosollyal. Csak bámultam a szemébe nem tudtam neki mit mondani. Bár legszívesebben kiöntöttem volna neki a szívem mélyén rejlő összes nyálas dolgot, de türtőztettem magam.-De ha szeretnéd akkor visszaadom.

-Később is ráér, de én majd leveszem rólad.-feleltem majd egy hosszabb csókot adtam neki. A pillanatot egy erőltetett köhintés zavart meg, amit Eli-tól, Cindy apjától származott.Azonnal elváltam Cindy-től és szembe fordultam vele.

-Reggelt.-üdvözölt minket kissé szemöldök ráncolva, szikrákat szóró szemekkel.

-Jó reggelt.-feleltem dadogva miközben végig nézett rajtam majd ránézett a lányára. Nem szólt semmit csak elvett két bögrét, megtöltötte kávéval majd visszament a szobába. Mikor elment fújtam egy nagyot.

-Ez kicsit gáz volt.-mondtam.

-Apa mindig ilyen, ne törődj vele.

-Szerinted kedvel engem?-kérdeztem félénken mire Cindy abbahagyta a palacsinta megfordítását és rám nézett.

-Ha nem kedvelne már rég kidobott volna téged. Ing nélkül.-megkönnyebbültem, hogy ezt mondta és elmosolyodtam.

A palacsinta isteni volt főleg, hogy az ágyban fogyasztottuk el. Azonban mikor megettük kénytelen voltam hazamenni. Ahogy beléptem a házba a hibbant bátyám fogadott, aki az ajtó mögött várta az érkezésem, hogy megijesszen. Sikerült neki, nem számítottam rá, hogy valaki az ajtó mögött vár.

Mikor látta, hogy mini szívrohamot kapok kacagni kezdett.

- Nem rohadtul nem vicces!-feleltem, de közben nekem is nevetnem kellett.

- Boldog Új Évet öcsi.-nevetett még mindig.- Milyen volt az estét.

- Hm..kellemes.-mosolyogtam. Jeremy a szemöldökét mozgatta fel-le.

- Hát, ezt nem kétlem.-mondta majd leült a kanapéra, ahova követtem.

- Na és neked?-a kérdésemre nyújtózott egyet majd felém fordult.

- Egész jó volt, de az est fénypontja..huhú Victor.-kezdett nevetni.- Volt egy csaj..ha tehette volna rám mászik ott mindenki előtt.

- És volt is valami, vagy csak...?
- Nekem esett az előtérben, de csak smárolás volt.-nevetett.
- Valami telefonszám, ilyesmi?
- A nevét is elfelejtettem és valószínűleg ő sem emlékszik az enyémre. Amúgy sincs szükségem egy ilyen könnyűvérű csajra, aki első találkozáskor lefeküdne veled.
- Mondjuk igaz. De lényeg, hogy neked is jó éjszakád volt.-fogtam meg a tarkóját.
- Egyébként szeretnék tőled kérni valamit.
- Mit?-kérdeztem rendelkezésére állva.
- Szeretném..ha valamelyik nap bemennénk a kórházba és végre kiderítenénk ezt a cserés dolgot.
- Biztos vagy benne, hogy szeretnéd? Mi van, ha csalódni fogsz?
- Nem érdekel, csak szeretném megtudni, hogy ki a felelős azért, amiért árvaházba dugtak. Kérlek V, nagyon sokat jelenten.
- Jól van.-feleltem vonakodva majd megveregettem a vállát. Aggódtam, hogy lelkileg még inkább sérült lesz, ha olyan dolog derül ki, ami még inkább csak kihat az életére.
***
A további napokban visszarázódtam a munkával teli életbe. Görnyedtem ültem az irodában és megrendelési papírokat böngésztem mikor kopogtam.
- Gyere!
- Bocs, zavarok?-dugta be a fejét az ajtón Josh.
- Nem, nem, gyere.-intettem, hogy jöjjön és leült elém a székbe.
- Mi van veled? Mostanában olyan nyúzottnak tűnsz.
- Nincs semmi bajom, csak...Jeremy megkért pár nappal ezelőtt, hogy segítsek neki kideríteni, hogy mi történt pontosan a születésénél.
- És ezzel pontosan mi a baj?
- Mi van, ha olyan információt kap, amitől csak rosszabb lesz és összeomlik?
- Ez nem biztos. És egy ponton megértheted a bátyádat, hiszen te is kíváncsi lennél a részletekre nem igaz?
- Dehogynem.-feleltem lesütött szemekkel.
- Tegyél eleget a kérésének és menj vele. Szüksége van rád, hogy mellette legyél.
- Mi van, ma pszichológus Josh nap van?-kérdeztem viccelődve.
- Néha nekem is lehetnek komoly pillanataim nem?-kérdezte és felállt.- Ja, majd elfelejtettem.-letett elém egy nyalókát.- Van, ami nem változik.-kacsintott majd kiment az irodából. Elvettem az édességet és forgatni kezdtem a kezemben. Elgondolkodtam, amit Josh mondott az imént és igaza van. A bátyámnak szüksége van rám.

68.~

A bal kezem és lábam a kanapéról lelógott, úgy aludtam horkolva reggel nyolcig. Jeremy a konyhába maradt elterülve a csempén, nem jutott el a szobájáig. Anyu és apu hangja szűrődött le az emeletről, ahogy egy esti rendezvényről beszéltek. Azonban mikor leértek rögtön befejezték a beszédet.
- Atya Isten, most nézd meg a gyereket!-bökött anyu az én irányomba, majd legyintett egyet, miszerint semmit sem tud kezdeni az állapotommal.
- Hol van Jeremy?-kérdezte apu.
- Nem tudom...biztos a szobájában. Mit kérsz reggelire?-kérdezte anyu majd a konyhába ment, azonban mikor meglátta a földön elterülő Jeremy-t hátraugrott és egy apróbb sikolyt engedett el.
- Azt a ku...Jeremy!-kiáltott rá, de mintha csak a falnak beszélne, Jeremy tovább aludt, akár csak én.
- Van egy ötletem.-mondta apu majd felszaladt az emeletre és egy légkürttel tért vissza.- Felkelni részeg disznók!-kiáltotta és megnyomta a tetején lévő gombot. Ahogy meghallottuk a borzalmas, dobhártay szaggató hangot azonnal felriadtunk. Én leestem a kanapéról, Jeremy pedig ahogy felkapta a fejét beverte a konyhapultba. Amint ébren voltunk, apa abbahagyta.
- Jó reggelt.-mondta anya keresztebtett karokkal közben a jobb lábfejévél dobolt a padlón.
- Mi a franc volt ez? Szétszakad a fejem.-kezdtem dörzsölni a fejtetőm mint ez esés miatt mint a másnaposság miatt.
- Ez kisfiam a másnaposság hangja. Igyatok egy kávét, aztán zuhanyozzatok le! Árad belőletek a pia szag.
- Segítség! Azt hiszem betört a koponyám!-nyújtotta felénk a kezét segítségkérően. Anyu a fia felé nézett majd hunyorítani kezdett.
- Az meg...?-megindult Jeremy felé majd elvette a mellette lévő fekete ruhadarabot, ami szét volt nyiszálva. Felemelte.- Igaz csak szórakozol velem,fiam?-Jeremy-nek sejtése sem volt, hogy mit vágott szét.- A fekete kardigánom!
- Nagyon sajnálom, nem voltam magamnál, azt sem tudtam, hogy mit csinálok, kérlek ne haragudj.-esedezett a bátyám majd lassan felállt. Anyu sóhajtott egy nagyot.
- Ezt még később megbeszéljük...gyertek igyatok egy kávét, aztán húzás zuhanyozni.-nézett ránk szúrós szemmel, mi pedig leültünk a konyhaasztalhoz, de a fejem szinte magától zuhant az asztalra.
- Na és milyen volt a tegnap este?-kérdezte apu és leült velünk szembe.
- Nem emlékszem.-felelte Jeremy.- Csak annyira, hogy bántottam anya kardigánját.
- Amúgy egész jó volt, csak a másnap szar.-mondtam és dörzsölni kezdtem a tarkóm. Közben anyu szó szerint levágta elénk a két bögre kávét és leült apu mellé.
- Kicsit sok volt tegnap este a pia,nem?-nem mertünk megszólalni, szégyelltük magunkat.
- Isabelle, már húsz évesek. Hagyd, had éljék ki magukat, ez a fiatalság lényege.-állt mellénk apu.
- Éljenek persze, de azért ne igyák le magukat.-nem mertünk felnézni a bögréről, csak ittuk a kávét.- És ne keljen szívrohamot kapnom a fiam láttán, aki a konyhában fekszik elterülve.-magam elé képzeltem a bátyámat, ahogy aludt és majdnem félrenyeltem, így vissza kellett köpnöm a kávét és úgy kezdtem nevetni. Mindannyian rám néztek.
- Én azt hiszem...elmegyek és..lezuhanyzok.-köszörültem meg a torkom és elmentem a fenti fürdőszobába. Már levettem a felsőm mikor valaki kopogtatott.
- Foglalt.
- Akkor visszajövök máskor.-hallottam meg egy női hangot, mire az ajtóhoz ugrottam és kinyitottam azt. Cindy állt előtte.- Vagy inkább várjalak meg?
- Inkább gyere és zuhanyozz velem.-feleltem köszönés helyett, kéjes vigyorral az arcomon és magamhoz húztam.
- Megvárlak a szobádban.-mosolygott majd kibújt az ölelésemből és bement a szobámba. Elhúztam a jobb szájszegletem és becsuktam az ajtót.
Zuhanyzás után csak egy alsónadrágot vettem fel és egy törölközőt tettem a nyakamba, hogy a hajamból a víz arra csöpögjön le. Mikor benyitottam a egy villanó fény épp, hogy nem égette ki a szemem. Hátrahőköltem és a kezem az arcom elé emeltem. Cindy a babzsákfotelemben ült és a születésnapomra kapott fényképezőgéppel babrált. Elmosolyodott mikor megnézte a rólam készült képet a gépen.
- Nagyon cuki.-mondta és rám kacsintott.- Láttam a többi képet is...egész helyes a kis fekete hajú.-gondolom Jungkook-ról beszélt. Felvontam a szemöldököm és leültem vele szembe az ágyamra.-Tudod, olyan nosztalgikus érzésem van.
-Miért?-nem értettem.
- Legelőször is így láttalak. Ellentétben, hogy törölközőben voltál.-elmosolyodtam.
- Igen, de én hogyhogy nem láttalak még abban?-kérdeztem és felálltam. A kezem nyújtottam felé, amit megfogott majd felállítottam. Visszaültem az ágyra és az ölembe húztam.
- Rossz az időzítőd.-felelte és a karjait a nyakam köré fonta.
- Ha rossz az időzítőm...akkor mivel magyarázod azt, mikor melltartóban jöttél elém?-a kérdésem hatására elpirult és somolyogva lehajtotta a fejét.
- Az..csak véletlen volt.-nevetett mire én is elkacagtam magam. Ahogy elült a nevetés egymás szemébe néztünk, Cindy finoman beletúrt a hajamba. A szemembe mosolygott.
- Imádom a szemed.
- Én meg az orrod.
- Hogy mi? Az orrom?-kérdezte nevetve.
- Igen, olyan aranyos pisze orrod van.-feleltem majd nyomtam rá egy puszit.
- Még mindig be vagy rúgva?
- Nem, nem hiszem.
- Tegnap, vagyis inkább ma durván benyomtatok a fiúkkal.-ráncolta a szemöldökét.
- Tudom, kicsit elvetettük a sulykot, de máskor nem fordul elő ilyen.
- Azt majd meglátjuk.-mosolygott.- Egyébként, ha van kedved, akkor este átnézhetsz. Tölthetnénk együtt a szilveszter estét, anyámék jótékonysági bálba mennek, ahová nem sok kedvem van menni.
- Rendben.-feleltem majd adtam neki egy puszit és felállt. De mielőtt még kiment volna az ajtómon visszafordult.
- Öltözz fel, ha így látlak nem bírok magammal.-nevette el a dolgot majd kiment. Cindy tanácsára felvettem egy mackónadrágot és egy cipzáros kapucnis pulcsit. Úgy terveztem egész nap kapucniban fogok itthon járkálni, mert igazából miért ne.
Lebaktattam a lépcsőn, és csak akkor láttam, hogy Jeremy köntösben és turbánnal a fején ül a kanapén és tévét néz. A mamusszal a lábán nem is beszélve. Lehuppantam mellé.
- Mi a mai műsor? Született feleségek?-fordultam felé és megvillantottam harminckét fogas mosolyom.
- Vicces vagy...-felelte irónikusan és visszafordult a tévé felé, amelyben éppen egy akciófilm ment.
- Mi ez a turbán?
- Csak nem akartam vizes hajjal ülni.-mondta.- Tudtad, hogy anyáék újévi bálba akarnak cipelni minket?
- Ne már..ma nem jó.
- Miért?-kérdezte, de ezúttal sem nézett felém és én se felé. Annyira belemerült a film nézésbe, hogy nem tudta levenni a szemét a képernyőről.
- Terveim vannak. Cindy áthívott.
- Á, vagy úgy.-eresztett el egy halvány mosolyt.
- Majd valahogy megbeszélem velük, hogy nem megyek. Te mész?
- Muszáj. De persze nem akarok balhét, így elmegyek. Mi bajom lehet?
- Igaz. Apropó, hol vannak anyáék?-Jeremy a konyha felé mutatott. Anyu éppen zöldségeket szeletelt.Vettem egy nagy levegőt és lekönyököltem mellé.
- Jobban vagy?-kérdezte miközben a sárgarépát szelte.
- Igen, a kávé megtette a hatását.-bólintottam.- Anyu, arról lenne szó, hogy inkább nem mennék veletek az esti buliba.
- Miért?
- Szeretnék Cindy-vel lenni.-tértem rögtön a lényegre. Anya az orra alatt mosolygott majd sóhajtott egy nagyot.
- Felnőtt vagy, magad is eltudod dönteni, hogy mit szeretnél, így persze, nem gond, hogy nem jössz. Bár, jó lett volna, ha eljössz, de nem tilthatom meg, hogy ne legyetek együtt.-elmosolyodtam és adtam neki egy puszit.
- Kösz anyu.
- De ha teherbe mered ejteni azt a kislányt eltöröm a micsodádat.-mondta közben a késsel fenyegetőzött halál komolyan. Veszélyesen komolynak látszott, így csak nyeltem egy nagyot majd bólintottam. Visszamentem a bátyámhoz.
- Na mit mondott?
- Nem gond, ha nem megyek, de konkrétan azt, hogyha felcsinálom Cindy-t akkor elbúcsúzhatok a cimborámtól. Meg az életemtől...-sóhajtottam, Jeremy pedig kacagásban tört ki.
***
Segítettem Jeremy-nek megkötni a nyakkendőjét majd az öltöny feladásában is.
- Jó lesz!-biztattam.
- Neked biztos. De nekem jó pofiznom kell majd anyuék munkatársaival és mesélni az árvaházban töltött időről. Amit nem igazán szeretnék..-tudtam, hogy Emily-re gondol, így nem mondtam semmit csak lesimítottam a két vállát majd elé álltam.
- Csak gondolkodj pozitívan. Hátha lesz valaki, aki miatt jobb estéd lesz.
- Mondjuk az nem lenne rossz.-mosolygott halványan majd megigazgatta a nyakkendőjét.- Tudod..azt hiszem ez volt életem legjobb éve.-mosolygott már bátrabban.
- Nekem is.-feleltem majd gondolkodás nélkül megöleltem.- Szeretlek.- elmosolyodott.
- Én is téged öcsi. Nem hittem, hogy valakinek mondhatok ilyet, de...-nem folytatta, ennyi is elég volt. Sok testvérpár nem gyakran mondja ezt egymásnak, de nekünk majdnem egy fél életbe tellett mire újra láthattuk egymást.
- Na jó, összefog gyűrődni az öltönyöd.-próbáltam magam eltolni, de kevesebb sikerrel.
- Kit érdekel, gyere már.-mondta és megdörzsölte a fejtetőmet.- Na, de most már tényleg megyek. Lekísérsz?
- Persze.-bólintottam majd lementem a testvéremmel. Anyuék a konyhában álltak, apu pedig egy üveg pezsgővel bajlódott, de végül sikerült felbontania.
- Máris pezsgőt bontotok?
- Mivel nem jössz velünk úgy gondoltuk, hogy most koccintunk veled is.-felelte anyu majd a kezembe nyomott egy pezsgős poharat. Apu töltött mindenkinek majd koccintottunk.
- Boldog Új Évet!-köszöntöttük egymást majd belekortyoltunk a pezsgőbe. Nem vagyok nagy pezsgő rajongó, de ez kimondottan finom volt az enyhe édeskés ízével.
- De nekünk lassan indulnunk kell, reggel találkozunk. Szia drágám, ja és van valami nektek a hűtőben.-adott egy puszit anyu, majd elbúcsúztam a többiektől is. Végignéztem, ahogy a kocsival elgurulnak egészen a sarokig majd elfordulnak jobbra. Láttam, hogy Cindy-ék házánál sem áll az Audi. Már majdnem elindultam mikor vissza emlékeztem anyu szavaira, miszerint van valami "nekünk" a hűtőben. Odamentem és kinyitottam. Egy ugyanolyan finom pezsgő volt a hűtőben egy kis cetlivel. "Cindy és Victor részére" Elmosolyodtam majd magamhoz vettem, leoltottam minden lámpát, becsuktam a házat, a kulcsot pedig az ajtó melletti virágos kaspó alá rejtettem. Magabiztosan átlépdeltem az utca túloldalára, beléptem a kerítésen, aminek átlépése után rögtön Kevin fogadott. Aranyosan csóválta a farkát és a simogatásomat akarta. Megadtam neki, aminek láthatólag örült. Bármilyen szomorú is, nem simogathattam őt egész este, így felegyenesedtem és kopogtam.
- Itthon hagytatok vala...mit?-nyitott ajtót Cindy törülközőben, vizes hajjal.
- Nem, nem hagytam itthon semmit.-válaszoltam a kérdésére és beljebb léptem.
- Nem hittem, hogy ilyen hamar jössz.-nevetett idegesen és láthatólag tetőtől talpig elpirult.
- Úgy látszik nem olyan rossz az időzítőm.-mosolyogtam majd levettem a kabátom és a cipőm.
- Csak adj egy percet, hogy felöltözzek.-mondta, de utána szaladtam és elkaptam a karját. Magamhoz húztam.
- A barátnőm vagy és mégsem mersz előttem egy szál törölközőben mutatkozni?-fogtam meg az állát és felemeltem, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Tudom butaság, de...szégyellős vagyok.-felelte félénken egy halvány mosollyal.
- Előttem nem kell annak lenned, gyönyörű vagy.-fogtam meg a szemébe lógó haját és a füle mögé simítottam. Megpusziltam a homlokát és magamhoz öleltem.- Hoztam pezsgőt.
- Azonnal felbonthatod, csak...
- Jó, menj.-mosolyogtam majd elengedtem, ő pedig a szobájába ment, hogy magára kapjon valamit. Míg Cindy a szobájában volt, én felbontottam a pezsgőt. Hatalmasat pukkant, de miden épségben maradt.
- Hozok poharat.-felelte Cindy és a konyhába ment. Töltöttem mindkettőnknek majd koccintottunk. Már csak egy óra volt éjfélig és azon gondolkodtunk addig mivel üssük el az időt.Végül abban döntöttünk, hogy leülünk beszélgetni és tévét nézni a többi pedig jön magától.
- Főztem volna neked, de sajnos későn jutott eszembe és már nem tudtam bevásárolni.-biggyesztette le az ajkait majd mellém férkőzött a kanapén. Éppen egy kabaré műsor ment, amin nevetni kezdtünk. Nagyon aranyos volt nevetés közben. Észrevettem, hogy szárad a haja és göndörödni kezdett, amitől még inkább csak gyönyörűbb volt.
- Ahogy már Jeremy-nek is említettem..ez volt életem legjobb éve.
- El is hiszem..csodás dolog, hogy egymásra találtatok a tesóddal.
- Nem csak erre az egy dologra értettem.-feleltem és mélyen a szemébe néztem.- Rád is gondoltam. Nem tudnám elképzelni az életem nélküled. Az életemnél is jobban szeretlek.-Cindy beharapta az alsó ajkát és úgy hallgatta a vallomásomat.
- Mikor elköltöztünk Londonból nem hittem abban, hogy megtalálhatom a világ legjobb és legértékesebb dolgát.-magamra mutattam mire Cindy nevetve bólogatni kezdett majd megcsókolt. Annyira jól esett, hogy legszívesebben egész éjjel csak csókoltam volna. Kezdett egyre jobban elmélyülni és szenvedélyesebbé válni a csók. Fölé kerekedtem és ledöntöttem a kanapéra. A kezem a felsője alá csúsztattam és a melltartójával kezdtem babrálni, de aztán észbe kaptam, hogy ezt nem itt kellene folytatni. Végül felkaptam a karjaimba és a szobájába vittem. Nem kapcsoltam villanyt, elég volt az utcáról beszűrődő fény. Akartam őt, nagyon is. Imádtam minden porcikáját. Lassan éreztem, ahogy gombolni kezdi a világoskék ingemet, de az ajkaimtól nem szakadt el. Amint végzett az ingemmel én következtem. Levettem róla a felsőt és a sortot is.
- Nem lett volna muszáj átöltöznöd.-szakadtam el tőle egy röpke pillanatra lihegve.
- Így több dolgod van.-felelte csipkelődve majd újra az arcához húzta az enyémet.
- Nagyon szeretlek.-mondtam két csók között mire leállt. A szemembe nézett.
- Én is téged Victor. Ha tudnád mennyire.-a szeme sugárzott miközben ezt mondta, ami még inkább csak megdobogtatta a szívemet. Visszahajoltam hozzá és tovább csókoltam, aztán minden ruhadarab lekerült rólunk és átadtuk magunkat az élvezeteknek.
Minden tökéletes volt, kintről tűzijáték hangja és fénye szűrődött be az ablakon. Ahogy a testünk egybeforrt minden megszűnt létezni. Csak őt láttam és akartam, senkit és semmi mást.
Végül pihegve borultam a mellkasára, úgy ölelt magához. Éreztem, ahogy hevesen dobog a szíve és az a tudat, hogy miattam, leírhatatlan volt.