38.~

Az elkövetkezendő órákban tökéletes összhangban tudtunk dolgozni, bár nem tudom, hogy ez egy boltban hogy lehetséges.
Közben megérkezett drága kis törzsvásárlónk is, akit szembesíteni kellett a tényekkel.
- Mi? Már nem fogtok itt dolgozni?-kérdezte felháborodva.
- Ezen a héten még lehet itt leszünk, de már nem sokáig.
- És ki lesz itt helyettetek?
- Személyes jó barátunk, Dimitri fog minket helyettesíteni.-mondtam majd megveregettem a mellettem álló Dimitri vállát.- És gondolom lesz még valaki.
- Igaz, hogy helyes, de nem fogok neki azonnal puszit adni.-Dimitri kérdően nézett.
- Hogy mi?
- Később elmondom. Lisa, neked adhatok valamit?
- Igen, egy csomag gumicukrot.
- Mi lett a rágóval? Leszoktál?
- Nem, csak már régen ettem gumicukrot.
- Értem. Dimitri kérlek, hoznál egy csomaggal?-kértem meg a barátomat, aki fordult egyet a sorok között és már vissza is tért egy csomaggal.
- Ez a kedvencem, honnan tudtad?-kérdezte Lisa meglepődve Dimitri-től.
- Van hozzám szemem.-mosolygott.
- Úgy érzem jóban leszünk.-mosolygott Lisa is és távozott. De először mindhármunknak adott egy-egy puszit. Dimitri meglepve de mosolyogva fogadta, viszont mikor Josh-ra került a sor, volt egy kis hozzáfűzni valója.
- Neked bagó szagod van.. moss inkább fogat.
- Még szerencse, hogy az arcomra kapok puszit.
- Hát a szádra soha sem fogok adni, hiába cuki vagy..Sziasztok!-köszönt el és már el is hagyta a boltot.
- Ezt jól megkaptad egy tizenhárom éves kis csajtól.
- Fogd be...
- Szóval ez lenne az a puszi?-kérdezte Dimitri.
- Igen...nem tudom, hogy miért adja, de már egy éve jár ide és mindennap ad egyet. Ez már szokásos.
- És ezért nem néznek pedofilnak?-nevetnem kellett.
- Nem, minket nem..csak téged.
- Mi? Miért?-húzta fel a szemöldökét.
- Mert te vagy itt a legidősebb.-feleltem mire furcsán nézett rám.-Csak húzom az agyad.
- Ajánlom is.-mondta és megütögette az arcom majd tovább állt.
*** 
Már éppen a felmosásnál tartottunk-ahol Dimitri is besegített-mikor meghallottuk az ajtó nyitódását jelző csengőt.
- Elnézést, zárva vagyunk.
- Akkor visszajövök később.-a hangjából ítélve nő volt, és nagyon ismerős hangja volt, így megfordultam. Cindy volt.
- Szia!-egyenesedtem fel azonnal és hozzá futottam. Megöleltem és adtam neki egy csókot.
- Sziasztok srácok!-köszönt a többieknek is.- Akkor áll még az ajánlat, hogy veled megyek a bátyádhoz?
- Persze.
- Amúgy Dimitri, hogyhogy itt van?
-A főnök helyettem vette fel. Viszont kellene még egy ember, nem tudsz valakit?
- Hm...-gondolkodóba esett, szóval volt rá egy kis esély, hogy tud valakit.- Megvan! Van egy barátnőm, aki éppen állást keres. Ha gondolod megemlíthetem neki, hogy üresedés van.
- Az szuper lenne. Amúgy ha gondolod, mehetünk is.-mosolyogtam.
- Menjünk.-helyeselt, én pedig levettem az akasztóról a kabátom.
- Sziasztok!-fordult vissza Cindy, majd én is intettem a fiúknak és elindultunk. A fiúk beszélni kezdetek:
- Szerinted komolyan gondolja Cindy-vel?-kérdezte Dimitri.
- Halálosan. Az eddig barátnői nem voltak rá ilyen hatással. Teljesen kivan cserélve.
- Van benne valami. Mikor meglátta rögtön felcsillant a szeme.
- Igen...lehet most hülyének fogsz nézni, de szerintem V megtalálta.-mosolygott Josh, mire Dimitri is elmosolyodott és tovább folytatták a felmosást.
 Mivel az őrs sokkal messzebb volt, így buszozás helyett metróval oldottuk meg a dolgot és már negyed óra múlva közelebb voltunk. Sétáltunk még pár háztömbnyit és meg is érkeztünk.
Megbeszéltem az egyik őrrel, hogy látogatóba jöttünk, aki aztán bevezetett minket egy szobába. Rajtunk kívül még mások is voltak benn.
Leültünk és vártunk. Meg kell mondjam kicsit izgultam, hiába már találkoztunk. Alig vártam, hogy végre megérkezzen, de szerencsére nem kellett sokat várnunk. Sugárzó arccal lépett be és mikor meglátott minket fülig ért a szája.

-Sziasztok!
-Szia bátyus.-köszöntem én először majd felálltam és megöleltem.
-Jó újra látni.
-Téged is.-válaszoltam majd elengedtük egymást. Cindy következett.
-Cindy! Téged is jó látni.
-Szintúgy Jeremy.-mosolygott Cindy és őt is megölelte.
-Amúgy ti hogyhogy így...együtt? Az őszintét megvallva csak Victor-ra számítottam.-kérdezte és mutogatni kezdett mindkettőnkre.
-Hát...-mondtam volna de helyett megfogtuk egymás kezét Cindy-vel és felemeltem, hogy Jeremy lássa.
-Csak nem?-kérdezte nagy mosollyal az arcán mire mindketten bólintottunk.-Oh, gratulálok! Ideje volt már. Tudod Cindy...mikor elsőnek benn volt az öcsém sokat mesélt rólad és arról, hogy mennyire tetszel neki.
-Tényleg?-nézett rám.
-Igen. De ezt majd később megbeszéljük, elvégre Jeremy-hez jöttünk.
-Oh nem, csak nyugodtan, amúgy is régen láttam már szappanoperát.-nevetett.
-Na de most tényleg..Hogy vagy?
-Megvagyok...de a napok nagyon lassan telnek.
-Már csak egy hét és kiengednek.
-Jó lenne már az utolsó napot tölteni, de megérdemlem a büntetést. Kellett nekem lopni.
-De jó oldala is van. Ha nem teszed meg akkor valószínűleg most nem ülnétek itt.-szólt közbe Cindy.
-Van benne valami.-mosolygott Jeremy.-Amúgy...a szüleinknél utaltál már...rám?
-Még nem. De régen, mikor kérdeztem őket a testvérről vagy témát váltottak vagy üvöltözni kezdtek. Jobbnak láttam, ha nem hozom fel.
-Legyen akkor meglepetés.-kacsintott. Ebből adódóan hirtelen-bár nem tudom, hogy hogy-eszembe jutott a plüss.
-Oh még el nem felejtem...-mondtam és elővettem a zsebemből.-Ezt neked küldik.
-Húha.-mondta kikerekedett szemekkel és átvette-Azt hittem, hogy elveszett.
-Mikor az árvaházban kerestünk egy Emily nevű kislány adta ide, hogy adjam át neked. Nagyon hiányzol neki.
-Ő is nekem. De nem hittem volna, hogy látom még. Kiskoromban ezzel aludtam csak mikor tizenegy voltam valahogy elvesztettem... Még Katie nénitől kaptam mikor két éves lettem. Azzal biztatott, hogy ennek a macinak még sok barátja lesz, ha az új családomhoz kerülök. De nem lett egy barátja sem.-szorongatta a plüsst, közben láttam, hogy könny szökik a szemeibe.
-Nagyon sajnálom.-mondta Cindy és megfogta a bátyám kezeit.
-Ne sajnáld.-mosolygott vissza Jeremy-Tizenkilenc évet kellett várnom arra, hogy végre családom legyen, de már megérte, hiszen van egy remek öcsém.-nézett rám, ami sokat jelentett nekem. Nem hittem volna, hogy egyszer ilyet hallok majd.
-Ha gondolod, majd ha kiengedtek...akkor elkísérhetlek az árvaházba, hogy meglátogasd őket.
-Az jó lenne.-bólintott közben mosolygott.- Amúgy ha innen kiengednek, nem tudnál nekem valami munkát ajánlani? Valamit kezdenem kell magammal.
- Ami azt illeti, a kisboltban éppen üresedés van, de kétlem, hogy a főnök felvenne a történtek után.
- Ez teljesen jogos.-sóhajtott.
- De, ha tudok valamit ígérem szólok.-biztattam mégiscsak.
- Oké.-mosolygott.- Na de most meséljetek ti! Mióta lettetek egy pár?
- Oh, hát tegnap óta. -mosolygott Cindy.
- De nagyon cukik vagytok.-kezdett el mutogatni mindkettőnkre nagy mosollyal- Mintha csak saját magamat látnám veled Cindy, de tényleg. Hihetetlen még mindig.
- Biztos furcsa, de én megtudnálak titeket különböztetni. Már csak a hangotok alapján is és a modorotok is más. Tégy majd próbára, ha gondolod.
-Tényleg? Vigyázz mert szavadon foglak.-nézett rá Jeremy sunyin Cindy-re.
- Arra én is kíváncsi leszek.-szóltam közbe én is.
- Na majd meglátjátok!-felelte magabiztosan Cindy mi pedig csak mosolyogtunk, de hirtelen belém hasított az, amit Josh mondott.
- Most jut csak eszembe, hogy ha szabad leszel hivatalos vagy egy bulira.
- Bulira?
- Igen. Josh barátom elakar menni velünk valahová, ha már nem leszel a "sitten".
- Ez szuperül hangzik! Most még jobban várom, hogy kikerüljek innen, amúgy is rám fér már egy buli.
- Gyorsan elfog telni még ez a hét, és ha megtudom dumálni az egyik rendőrrel, akkor ezen a héten még egyszer bejövök.
- Annak örülnék, de ha nem szólnak, akkor tudom, hogy nem sikerült.
- Úgy is fognak, és ha szólnak, hogy jöjjünk érted jó ha Cindy-vel jövök?
- Persze.-mosolygott, de közben szólt az őr, hogy vége a látogatásnak. Ez most eléggé rövidre sikerült, de ennyinek is örültünk, hiszen láthattuk egymást. Nehéz szívvel, de elköszöntünk egymástól és elhagytuk a kapitányságot.

37.~

Hiába hideg volt, hiába fújt a szél én mégsem fáztam. Boldogan ballagtam a bolt felé mikor megláttam Josh-t, aki sejtésem szerint már nem az első szál cigit szívta. Az arca zaklatott volt, és egyre csak sóhajtozott. Tudtam, hogy valami baj van és volt egy tippem, hogy mi zaklathatta fel.
- Hé Josh!-szóltam át neki az út másik oldaláról, de ő csak felém biccentett.
- Mizu Victor?
- Velem semmi, de látom veled nincs minden rendben. Jól látom?
- Cseszd meg,jól.-felelte és szívott egy slukkot.
- Mi történt?
- Gondolom összejöttél Cindy-vel nem?-ez nem adott választ a kérdésemre, de tudtam hol akar kilyukadni.

- Igen. Vagyis még nem teljesen, de megakarom kérni, hogy legyen a barátnőm.
- Én megmondtam nem? Néha egy ember meghal, és egy másik megszületik.-rögtön tudtam, hogy mi történt és nagyon sajnáltam.
- Sajnálom haver.-tettem a vállára a kezem.
- Ugyan...tudtam, hogy ez lesz. A távkapcsolat nem működik.
- De miért kellene távkapcsolat? Hát, nem Chicago-ba jár?
- Nem..New York-ba ment. Tegnap utazott el. Neked nem szólt?
- Nem.-feleltem, és kicsit azért meg is lepődtem, elvégre Ashley a második legjobb barátom, de úgy látszott már csak volt.
- Lehet jobb is így. Amúgy sem működött már egy ideje. Majd jön egy másik.
- Ebben egyetértek.-hirtelen mindketten elhallgattunk, közben Josh elszívta a cigit is, de már nyúlt volna a következőért.- Ez hányadik szál?
- Mit tudom én...harmadik, negyedik...nem tudom.-már éppen meggyújtotta volna, de kivettem a szájából.
- Inkább hagyd meg későbbre.
- Igazad van.-válaszolta majd eltette.- Na és mi van Cindy-vel?
- Minden jó. Nagyon jól érzem magam vele.
- Nekem jöhet még egy másik, de neked nem. Nehogy elbaszd.
- Nem fogom.
- Ajánlom is...amúgy beszéltél Dimitri-vel?-kérdezte mire a homlokomra csaptam. Teljesen kiment a fejemből.
- Baszki, nem. Most azonnal fel is hívom.-mondtam és a telefonom után nyúltam. Tárcsáztam a számát, és a telefon kicsöngött. Hamar fel is vette.
- Igen?!-szólt bele fáradtan.
- Hali, Victor vagyok!
- Csá, mondjad.
- Figyelj, nincs szükséged egy állásra?-kérdeztem mire Dimitri a vonal másik végén azonnal felkapta a fejét.
- De van.
- Akkor jó lenne ha minél előbb bejönnél a boltba, a részleteket itt elmondom.
- Oké. Azonnal megyek.-válaszolta és le is tette.
- Mindjárt itt lesz.-néztem rá Josh-ra.
- Jó, de nem megyünk be? Rohadt hideg van.
- Menjünk.-mutattam az ajtó felé.
- Amúgy, meg volt már?
- Mi?-néztem rá kérdően.
- Hát a...tudod.-tudtam, hogy mire utal, mire a szemeimet forgatva belökdöstem az ajtón.
- Húzzál már inkább befelé!
- Jól van na, csak érdeklődtem.-nevetett majd bezárta az ajtót.
- A főnök benn van?
- Még nincs, tízre jön.
-Addig van idő. -feleltem és beálltam a kasszába.
-Amúgy nem akarok kötekedni, de hogyhogy megakarod kérni, hogy "legyen a barátnőd"?-kérdezte az ujjaival pedig idéző mozdulatokat csinált.- Együtt vagytok nem?

- Igen, együtt, de tudod, hogy régi módi vagyok. Stílusos akarok lenni, nem csak úgy, hogy lesmárolom és annyi...már is együtt vagyunk.

- Hát megértelek ezzel kapcsolatban, szóval támogatom.-mondta és össze ütöttük az öklünket.

- Ma akarom, ha hazaértünk. Csak először benézünk Jeremy-hez. Egy hét és kiengedik.

- Na ez szuper. Gondolom elmegyünk majd megünnepelni nem?

- Lehet. Még meglátjuk.

- Ezt igennek veszem és nincs apelláta.-felelte határozottan és a raktárba ment. Közben Dimitri barátom is megérkezett.

- Hó, öcsém...repültél, hogy ilyen hamar ideértél?-kérdeztem meglepetten.

- Nem, időben jött a busz. Na, mi a helyzet azzal az állással?

- Tehát, arról lenne szó, hogy a főnököm nyit egy új boltot, ahová engem akar üzletvezetőnek.

- És, ez mit jelent rám tekintve? Amúgy gratulálok.-tette hozzá elkacagva a végét.

- Josh-t is áthelyezik, és itt új személyzetre van szükség. Mondtam, hogy tudok ajánlani valakit és én téged ajánlottalak.-böktem meg a vállán.

- Komoly? Kösz haver, és beszélnem kellene a főnökkel, vagy...?

- Igen, tízkor jön. Addig itt maradsz nem?

- Persze. És mivel ilyen jó fej voltál..-hagyta félbe a mondatot majd elment az édességes polchoz, ahonnan levett két nyalókát.- Én állom.-dobta felém az egyiket.

- Kösz, igazán nagy lelkű vagy.-mondtam egy kis nevetéssel kísérve majd kibontottam.

- Erről sosem fogtok leszokni? Elég ratyi ez a nyalókázás.-szólt közbe Josh miközben egy dobozt cipelt.

- És te sosem fogsz leszokni a bagóról? Tudod, hogy öregít? Negyvennek nézel ki húsz helyett.-vágott vissza Dimitri.

- Inkább nézek ki negyvennek, mint hogy más nézzen engem homárnak. Már bocsi.-folytatódott tovább a szócsata melynek a végét kicsit magasabb hangon mondta. Így most ő tűnt ratyinak, de tudtuk, hogy nem gondolta komolyan így nevetéssel nyugtáztuk.

- Kicsit megviseltnek látszik.-biccentett utána Dimitri.

- Szakított Ashley-vel.-suttogtam, nehogy meghallja.

- Az szar. Akkor gondolom te meg összejöttél Cindy-vel.

- Honnan a pokolból veszi ezt mindenki?

- Hát nem így van?-kérdezte én pedig csak bólintottam egyet.- Gratulálok.

- Kösz, de ezt inkább ne említsd előtte.

- Igen, igen, nem kell említeni a szegény kis Joshua-nak, hogy ott hagyta a csaja, a legjobb haverja meg belekezdett egy kapcsolatba. Tényleg nem kell.-hallottuk meg Josh hangját a polcok mögül.

- Josh, mi..

- Ugyan már! Srácok, nem vagyok olyan típus, aki bőgni kezd mert elhagyták. Lesz másik. Nyugi. Nem ő volt az igazi.-mosolygott majd visszament a raktárba.

- Mikor részeg volt nem így állt a dolgokhoz.-mondta Dimitri.

- Ja..de úgy sem fogja bevallani.-feleltem. 

Közben telt az idő és a főnök is megérkezett.

- Főnök, főnök. Itt az emberem, akit ajánlottam.

- Üdv, Dimitri Peterson.-nyújtott a kezét, és mint ahogy láttam a főnök szimpatikusnak találta.

- Jó napot. Charlie Davson, kérem jöjjön velem.-a főnök bevezette az irodába, ahonnan nem telt el tíz perc, már ki is jöttek. Nem szólaltunk meg, csak figyeltük az eseményeket.- Nos Dimitri. Üdv a csapatban, ha gondolja akár már holnap kezdhet, hogy belerázódjon a dolgokba.

- Ez nagyszerű, köszönöm.-tört ki boldogságban Dimitri majd újra kezet fogtak a főnök pedig távozott. Dimitri felénk fordult és fújt egy nagyot, de a vigyort akkor sem lehetett letörölni a képéről.
- Gratulálok haver!-öleltük meg barátunkat.
- Kösz. Hű, tökre feldobott a tudat, hogy van munkám.-nevetett.
- Akkor, ezt meg kell ünnepelni!-javasolta Josh.
- De nem nálunk és nem sörrel. Sem whiskeyvel.
- Valami töményebb?-kérdezte kicsit alacsonyabb hangerővel mire megráztam a fejem.- Hozok kólát.-mondta csalódottan mire én és Dimitri nevetésben törtünk ki.

36.~

Ha szabad így fogalmaznom, akkor ez a csók jelentette számomra az új kezdetet, amibe Cindy is beletartozott. Per pillanat senki és semmi nem érdekelt, csak Ő.

Lassan hazaindultunk, de ezentúl hazafelé végig kéz a kézben mentünk. A házukig kísértem.

- Köszönöm ezt a napot, nagyon jól éreztem magam.

- Én mindig jól érzem magam, ha velem vagy.-csúszott ki a számon, mire azon kaptam magam, hogy az ajkaink ismét összeforrnak.

- Akár csak én.-mosolygott.- Egyébként, ha mész a bátyádhoz, mond meg neki, hogy üdvözlöm.

- Átadom.-feleltem.

- Szia V.

- Szia Cindy.-búcsúztunk el, majd két irányba indultunk. 

Míg be nem értem a házba ez volt életem legjobb napja, de amit betettem a lábam mindez szertefoszlott.

- Te meg hol a pokolba voltál?-állt anyu azonnal nekem.

- Cindy-vel voltam.

- És miért nem hívtál? Azt hittem, hogy csak dolgozni mész!

- Megnyugodnál? Jól vagyok, nem raboltak ki, és nem késeltek meg. Cindy-vel voltam a világító toronynál.

- Na jó, menj fel a szobádba.-mondta anya én pedig szó nélkül megtettem. Hallani lehetett, ahogy bevágom az ajtómat.- Chen?! Neked nincs ehhez semmi hozzáfűzni valód?-nézett rá apura.

- A te fiad.

- Ja, ilyenkor az enyém...jobb lenne, ha te beszélnél vele, mégis csak te vagy a férfi.

- Rám nem hallgat. Kiskora óta veled beszélt meg mindent.

- Igazán nagy segítség vagy  mondhatom.-mondta anyu majd megindult a szobám felé.

Addigra én már a laptopomat bújtam, és észre sem vettem, hogy kopognak.

- Beszélhetnénk?

- Mit szeretnél?-kérdeztem.

- Mi lelt téged mostanában?

- Mire gondolsz?

- Elmondom, ha rám nézel.-felelte, de nem néztem rá.- Victor!

- Tessék.-fordultam felé.

- Mostanában eléggé zárkózott vagy, és flegma. Te nem ilyen vagy.

- Nem értelek...semmiben sem változtam, csak felnőttem. Elvégre nem sokára húsz leszek, de még mindig úgy bántok velem, mint egy pisissel.

- És ez mit jelent ránk nézve?

- Rátok? Mit jelentene? Hogy elköltözöm? Igen, barátkozom a gondolattal.

- És elárulnád nekem, hogy mégis miből tartanád fenn magad? A kisbolti fizetésedből?-kérdezte anyu eléggé lekezelően.

- A főnök felajánlott egy üzletvezetői állást egy nagyobb boltban, ami a jövőhéten nyílik.

- Hogy mi?

- Jól hallottad.-mondtam, de láttam, hogy anyu nem igazán tudja felfogni.

- Hát...akkor gratulálok.-válaszolta, de nem volt igazán lelkes.

- Ezt mondhattad volna kicsivel több lelkesedéssel is. De miért is jöttél konkrétan?

- Már nem beszélünk meg olyan sok mindent.

- Anyu...ne már...Szerinted, egy fiúnak, az anyjával kell megbeszélni a dolgait? Hát nem hiszem. Elég ciki.

- Jó, ebben igazad van, de azt elmondod, hogy mi a helyzet Cindy-vel?-tudtam, hogy erre is ráfog térni. Fújtam egy nagyot és belekezdtem.

- Jól alakulnak a dolgok...azt hiszem megfogom kérni, hogy legyen a barátnőm.

- Annyira örülök annak, hogy találtál egy hozzád való lányt!-mondta kitörő örömmel, majd adott egy puszit. Mi lett hirtelen a haragos énjével? Ennyivel el van intézve?

- Na jó, jó, anyu. Megbeszéltük? Magamra hagynál?

- Ha nagyon akarod.-felelte, de mikor az ajtó felé fordult meglátta a Jeremy-nek szánt macit.- Hát ez?

- Ja..azt..Lisa-tól kaptam. Tudja, hogy szeretem az oroszlánokat, és nekem adta.

- Ez nagyon aranyos tőle.-mosolygott majd visszatette az asztalra és kiment. Kicsit megállt bennem az ütő, de végül megúsztam.

***

A vasárnapot szinte csak átugrottuk, a nappal hirtelen váltott át éjszakába és már hétfő reggel volt. Izgatottan keltem fel, ami annak köszönhető, hogy ma újra láthatom a bátyámat. Ennek örömében mikor munkába indultam fogtam a kis oroszlán plüsst, zsebre vágtam és elindultam. Viszont az igazi jó, hogy Cindy-vel indulhattam a munkába.
- Szia.-üdvözölt egy puszival.
- Szia. Munkába?
- Igen.
- Megyünk együtt?
- Persze!-bólintott majd felé nyújtottam a kezem, amit készségesen elfogadott és elindultunk.
- Tudod, tegnap kiment a fejemből, de miért nem mondtad, hogy dolgozol?
- Már pénteken elmondtam volna, de nem voltál igazán formában.-utalt arra, hogy hulla részeg voltam.
- Jaj ne...az nem én voltam..illetve én, de nem akartam úgy elázni. A srácok leitattak.
- Valójában vicces volt.-nevetett.
- De ha már így felmerült a munka kérdés akkor nekem is van egy hírem.
- Hallgatlak.
- A főnök nyit egy új boltot, ahová engem akar üzletvezetőnek.
- Nahát, ez nagyszerű! Gratulálok.-mosolygott Cindy.
- Köszi.-válaszoltam.
Ahogy elindultunk, már szét is kellett válnunk, ugyanis Cindy munkahelye közelebb volt mint az enyém.
- Nekem is van egy hírem...én csak eddig jöttem veled.-mondta lebiggyesztett ajkakkal.
- Ne már..-mondtam én is szomorúan. Egymás felé fordultunk.
- Hidd el, hogy sokkal tovább mennék veled, de nekem arra van a munkahelyem.-biccentett jobbra, közben a kabátom gallérját kezdte piszkálni én pedig a dereka köré fontam a karjaimat és közelebb húztam.
- Ha lenne kedved, akkor eljöhetnél velem Jeremy-hez munka után. Mikor végzel?
- Négykor.
- Én is. Akkor lenne kedved?
- Lenne.-mosolygott, nekem pedig muszáj volt megcsókolnom, nem hagyhattam ki. Akár csak tegnap, szinte beleremegtem, a szívem majd kiugrott és minden megszűnt létezni körülöttem, még ha csak néhány percre is.
- Akkor munka után.
- Rendben, szia.-elköszönt és távozott a másik irányba. Csak néztem, ahogy távolodik és közben mosolyogtam. El sem hittem, hogy miket váltott ki belőlem ez a lány, kezdi szebbé tenni az életemet.

35.~

Mikor beléptem a házba apám megvető arcával kellett szembenéznem. A kanapén ült és az éppen kezdődő híreket nézte. Köszöntem neki.
-Hello apu.
-Szia Victor. Anyád beszélt veled?
-Igen. De nyugi, neked már fölösleges ehhez hozzászólnod.
-Ha így gondolod...akkor rosszul teszed.-mondta majd felállt velem szemben. Ez volt az a pillanat mikor ledermedtem. Egész életemben nem mertem apámhoz egy rossz sem szólni, inkább vissza vonultam mert féltem a következménytől. Persze nem verésről van szó. Nem, annál sokkal rosszabbról. Apám lekezelő viselkedéséről. Egy gyereknek sem esik jól, ha a szülei semmibe veszik, és ha lekezelően bánnak vele. De hirtelen ez eszembe se jutott és bátorságot vettem magamon. Talpra kellett állnom, nem tűrtem tovább az elnyomást.
-Pedig így gondolom. Nem érdekel, az ezzel kapcsolatos álláspontod. Anyuval megbeszéltem. És most fölmegyek.-feleltem szemrebbenés nélkül és otthagytam. Tudtam volna még pár dolgot a fejéhez vágni, de úgy gondoltam inkább nem ecsetelem.

 Fölfelé a lépcsőn fújtam egy nagyot és bementem a szobámba. Becsuktam az ajtóm és belehuppantam a babzsákfotelbe. Elővettem a telefonom és játszani kezdtem a Candy Crush-al. Pár percig csináltam, de egy hívás szakította félbe. Josh volt.
-Hello, mondjad.
-Betudnál jönni ma délután a boltba?
-Már miért kellene bemennem? Mára nem vagyok beosztva és amúgy sem érek rá.
-A főnök mondta, hogy menjünk be.
-De ne szórakozz velem, kettőkor randim van.
-Akkor mond le mert ha nem megyünk be a főnök letépi a herénket.-hezitáltam, de végül beleegyeztem.
-Na jó, valahogy megoldom. De max négyig maradok, tovább nem.
-Szerintem nem leszünk annál tovább, de most azonnal húzd ide a beled légy oly kedves.-mondta és köszönés nélkül letette.
-Fasza...-mondtam halkan majd tárcsáztam Cindy számát.
-Igen?
-Szia Cindy, Victor vagyok.
-Szia,mondjad.-köszönt lelkesen.
-Arról lenne szó, hogy nem tudok érted menni kettőkor. Be kell mennem dolgozni, a főnök behivatott.
-Oh, hát nem gond, akkor majd máskor.
-De nem gond? Tényleg szerettem volna elmenni, de ezt nem hagyhatom ki.
-Persze, megértem. Majd máskor. Szia.-elköszönt kevésbe lelkes hangon majd letette. Csalódottnak tűnt, de én is az voltam. Viszont sietnem kellett így felpattantam és lementem.
-Elmentem dolgozni majd jövök.-szóltam oda apunak, de közben észre vettem, hogy anyu is ott van mellette. De mielőtt bármit is mondhattak volna én már az ajtó másik oldalán voltam. A buszmegállóhoz siettem, ahol még időben elértem a fél egyes buszt. Tíz perc múlva már a boltnál voltam. Ingerülten léptem be.
-Mi a jó büdös életnek kellett idehúznom a belem?-kérdeztem miközben levettem a kabátom.
-Mindjárt megtudod.-felelte Josh és csöndben maradt. Hirtelen a főnökünk, Charlie Davson lépett be. Charlie egy tipikus üzletember forma volt. A fehér inge mindig vasalva volt, soha egy gyűrődést nem láttunk rajta, bár teszem hozzá nem sokat láttuk. A haja mindig hátra volt fésülve és tudtuk, hogy nem mondaná meg, de tuti be volt hajlakkozva. A nyakkendője mindig precízen volt megkötve, sosem volt laza.
-Jó napot Victor.
-Hello főnök. Megtudhatnám minek hivatott be a szabadnapomon?
-Máris elmondom. Arról lenne szó, hogy nyitnék egy új és nagyobb boltot.
-És ez minket miért érint?
-Mint tudják itt én vagyok az üzlet vezető. Nos Victor, mivel maga jó munkaerőnek bizonyult úgy gondoltam, hogy ezt a pozíciót magára bíznám.-jelentette ki egész hivatalosan. Nem igazán akartam hinni a fülemnek.
-Hogy én? Üzletvezető?
-Igen, maga.
-Ez azt jelenti, hogy többé nem itt dolgozom kasszásként?
-Pontosan.
-És Josh? Nem hagyhatom itt!
-Ezen én is gondolkodtam és végül úgy döntöttem, hogy őt is áthelyezem. Már csak ide kell új munkaerőket találni.-amint ezt mondta felgyúlt a fejem fölött lévő villanykörte.
-Nekem van egy jó ötletem ki lenne erre alkalmas. Ha gondolja hétfőn beküldöm magához.
-Az remek lenne. Akkor várom hétfőn a barátját, maguk pedig kezdjenek munkába. Csak jövőhéttől kezdenek az új helyiségben.
-Rendben főnök.-feleltük majd munkába álltunk, Charlie pedig távozott.- Most komolyan ennyiért kellett bejönnünk? Ezt nem tudta volna telefonon elmondani?
- Nyugi, pár órába nem halunk bele.-nyugtatott Josh.- Egyébként Dimitri-re gondoltál?-bólintottam.
-Eltudsz engem képzelni mint üzletvezető?
-Ez a kassza már hozzád nőtt, nehéz lesz megszokni, de szerintem jó üzletvezető leszel.
-Kösz.-mosolyogtam majd fogadtuk a vevőket.
***
Már nem sok volt hátra a munkaidőből és Josh már a felmosót táncoltatta mikor valaki belépett az ajtón. Felnéztem és Cindy-t láttam két kávés pohárra a kezében.
-Gondoltam jól esne egy kávé ebben a hidegben.-mosolygott majd beljebb lépett.
-Szia..hát...te?-kérdeztem meglepetten.
- Most én jöttem eléd. Remélem nem gond.
-Nem, nem dehogy! Örülök neked.-mondtam és elvettem tőle a kávét.
-Én nem kapok?-kérdezte a barátom.
-Bocsi Josh.-biggyesztette le az ajkait Cindy.
-Nem gond, megteszi a cigi is.
-Akkor benne vagy, hogy mégis elmenjünk valahova?-nézett ismét felém.
-Persze. És ha jól látom le is járt a munkaidőm.-néztem a faliórára majd lezártam a kasszát. Fölvettem a kabátom, elköszöntünk Josh-tól majd a kávékkal együtt elindultunk.

- Honnan tudtad, hogy mikor végzek?

- Felhívtam Josh-t.-mosolygott.

- Értem, hogy Josh..-mosolyogtam én is.- De meg kell, hogy mondjam...nagyon örülök, hogy itt vagy.

- Én is örülök. 

- Na és, hová menjünk?-kérdeztem.

- Nem tudom...legszívesebben a tengerhez mennék, de hideg van ahhoz, hogy belemenjünk.-gondolkodni kezdetem és eszembe ötlött valami.

- Add a kezed.-nyújtottam felé a kezem.-Bízz bennem, jó lesz.

- Bízom benned.-felelte mosollyal az arcán majd átnyújtotta a kezét és elindultunk. Fogtunk egy taxit majd húsz perc múlva a partnál voltunk. Meglepettség ült ki Cindy arcára.

- Látod azt ott?-kérdeztem és a világító torony felé mutattam.

- Igen, látom.-mondta én pedig húztam egy fülig érő mosolyt az arcomra és magammal húztam. A parttól nem messze állt egy hajó, amelynek a kapitányát megkértem, hogy vigyen át minket a világító toronyhoz. Szívesen megtette néhány dollár fejében, így pár perc múlva már ott is voltunk. Mikor felértünk a legtetejére Cindy elcsodálkozott.

- Ez nagyon szép.-nézett vissza a városra.

- Örülök, hogy tetszik. Gondoltam, hogy ha már ebben a hidegben nem fürödhetünk, legalább innen csodáljuk a hullámokat.

- Nem most először okoztál kellemes meglepetést.-mondta közben egy kis kacajt hátrahagyva- Ezt is imádom benned. A spontaneitást.-mikor ezt mondta és rám nézett hatalmas barna szemeivel tudtam, hogy eljött az én időm.

- És ez elég spontán?-kérdeztem, de mielőtt még válaszolhatott volna megcsókoltam. Éreztem, hogy mindketten kizökkentünk a valóságból, és csak a pillanatnak éltünk. A derekára csúsztattam a kezem és még közelebb húztam magamhoz, ő pedig a nyakam köré fonta karjait, közben a hajamat babrálta. 

Egyikünk sem akarta elengedni a másikat, de lassan távolodni kezdtünk. 

- Igen, ez elég spontán volt.-mosolygott, ami most számomra mindennél többet jelentett.

Chicago Harbor Lighthouse

34.~

Másnap reggel mikor felkeltem azt hittem, hogy a fejemen dobolnak, de szembesülnöm kellett azzal, hogy nagyon durván másnapos vagyok, pedig nem ittam sokat, ergo a pia nem való nekem.
  Lassan felemeltem a fejem, de az magától visszazuhant annyira fájt. Nagyjából a srácok is akkor keltek fel mikor én, így együtt tudtunk óbégatni.

- Srácok...én nem bírom a piát.-szólalt meg legelsőnek Dimitri.
- Én sem...teljesen kész vagyok.-tápászkodtam fel a kanapéról, de ez Josh-t nem zavarta, feküdt tovább.
- Azt a kurva...-mormogta a párnák közé.
Míg mi a fejünket fogtuk anyu lépett be a házba kezében egy élelmiszeres táskával.
- Oh, felkeltetek?-kérdezte aranyos hangon.- Fáj a fejetek?-bólogatni kezdtünk mire a lehető legnagyobb erővel bevágta a ház ajtaját, amitől a ház visszhangzani kezdett, nekünk meg még inkább csak sajogni kezdett a fejünk.
- Kösz.-mondtam és simogatni kezdtem a fejem tetejét.
- A fiúknak megköszönjük a vendégséget, veled meg Victor beszédem van.-mondta anyu csöppet sem aranyos hangon. A fiúk lassan föltápászkodtak és az ajtóhoz mentek.
- Viszlát Mrs. Young.-köszönt el Josh.
- Csók Mrs. Young.-majd Dimitri is követte és kiléptek a házból. Anyu letette a táskát és karba tett kézzel nézett rám. Nem szerettem ezt a nézést.
- Hallgatlak.
- Mit mondhatnék?
- Mondjuk, hogy miért arra érünk haza apáddal, hogy hulla részegen feküdtök a kanapén és a padlón.
- Csak kicsit jól éreztük magunkat ennyi. Megittunk pár sört, az nem nagy dolog.
- És egy üveg whiskeyt!
- És egy üveg whiskeyt.-ismételtem el.
- Figyelj, tudom, hogy már felnőtt vagy és szükséged van ilyesmire, de amíg ebben a házban laksz, szólsz az ilyesmiről, és betartod a szabályokat. Érthető?-kérdezte, és mivel nem akartam vele veszekedni mert se kedvem, se erőm nem volt hozzá, bólintottam.
- Igen.
- Nagyszerű. Akkor most kérlek takaríts össze. Nem szeretném többször mondani.-mondta és távozott. Felsóhajtottam és elkezdtem. A sörös és whiskey üvegeket a pizzás dobozokkal együtt kidobtam majd a popcorn és chips darabkákat felporszívóztam. Nem volt vele sok munkám, de szerettem volna  vele minél hamarabb végezni, ugyanis bocsánatot kellett kérnem Cindy-től. Így visszagondolva nagyon ciki lehetett az egész, de muszáj volt elnézést kérnem.
Takarítás után lezuhanyoztam és megittam egy kávét. Amint megittam átmentem a szomszédba. Az anyukája, Kim nyitott ajtót.
- Szia Victor.
- Jó napot, Cindy itthon van?
- Nem nincs, nemrég ment el dolgozni.
- Dolgozni?-kérdeztem vissza, hiszen nem tudtam, hogy munkája van.
- Igen, nem mondta? Az állatkereskedésben.
- Nem, de köszönöm. Viszlát.-köszöntem el gyorsan és elindultam. Mivel nem volt messze a kisállat bolt gyalogoltam.
Húsz perc múlva már ott is voltam, és már az ablakból megláttam. Benyitottam. Rögtön felém nézett.
-Szia.-mosolygott.
- Szia, beszélhetnénk?-kérdeztem.
- Persze.-mondta miközben az egyik tengerimalacnak adott enni.
- Arról lenne szó, hogy...szeretnék bocsánatot kérni a tegnap miatt. Eléggé be voltam rúgva és nem tudtam mit csinálok.
- Nincs semmi baj, és meg kell mondjam, hogy nagyon jól tudsz szerelmet vallani részegen.-nevetett Cindy.
- Nem akartam szerelmet vallani, vagy legalábbis nem így.-mondtam de kissé elszóltam magam.
- Hogy érted, hogy nem így?-kérdezte mosolyogva, de semmit sem tudtam válaszolni, így muszáj volt terelnem a témát.
- Ma meddig dolgozol?
- Kettőig. A randi miatt?-kérdezte, viszont a randit teljesen elfelejtettem, de ezt nem mondtam neki.
- I-igen. Mi lenne ha munka után érted jönnék és akkor meginnánk valamit?
- Úgy jó lesz.-felelte.
- Akkor kettőkor jövök, és még egyszer bocsánat a tegnapiért.
- Mondtam már nem történt semmi...egész vicces volt.-kacsintott egyet, én pedig megnyugodtam. Elköszöntem és hazamentem.
Eközben Jeremy a fogdában búslakodott és egy kis kő darabbal strigulákat húzott a falra. Így számolta, hogy mikor lesz vége a két hétnek, de nem fűzött sok reményt ahhoz, hogy hamarabb kiengedik. Természetesen azt is várta, hogy meglátogassam, de erre csak hétfőn kerülhetett sor.

33.~

Míg mi a pasis estét terveztük, Jeremy a napokat számolta. Pechére még csak két nap telt el, de az ez után következő napok az örökkévalóságnak tűntek. Mindenesetre nagyon szerettem volna már, hogy közöttünk legyen, és vártam már a látogató napját, de addig semmit sem tudtam csinálni.
***
Munka után megbeszéltük, hogy este hatra legyenek lenn nálam. Addig is mindenki hazament, hogy összeszedje magát.
Miközben hazafelé tartottam furcsálltam, hogy senki sincs a Newton ház tájékán. Mármint, hogy Cindy általában kinn van, de ma senki sem volt. Betudtam annak, hogy esetleg elmentek valahová, de már a legrosszabb is eszembe jutott, hogy netán elköltöztek. Viszont az nem volt kézenfekvő mert biztosan szólt volna.
Amint megvoltam a lehetőségek átgondolásával az ajtónk elé léptem. Kikutattam a cserépben lévő kulcsot majd benyitottam. Rögtön a konyhapulthoz mentem, hogy megszemléljem a rám hagyott összeget. Nem igazán volt anyu bőkezű, de megértem, nem gondolhatta, hogy nem egyedül fogok ma vacsorázni. Ezért kénytelen voltam az én tartalék pénzemből is elemelni egy keveset.
Igazából nem sok mindent csináltam míg megjöttek a srácok, csak előkészítettem a terepet. Ez alatt értem, hogy lehoztam a játék konzolom, amit a nappaliban lévő tévére csatlakoztattam, és előkészítettem egy kis nasit. A piát a srácokra hagytam, azt mondták intézik. Viszont ez baromi rossz döntés volt.
Pontban hatkor csöngettek. Ajtó nyitáskor Josh egy hatos csomag sört és egy kisebb üveg whiskeyt tolt a pofám elé.
- Itt van a buli?-kérdezte.
- Szerintem eltévesztettétek a házszámot. Én azt hittem, hogy kólát hoztok vagy ilyesmi.
- Ugyan már, ennyi még senkinek sem ártott meg.-állt mellé Dimitri is.
- Na jó, gyertek.-mondtam és behívtam őket. A cipőjük lehúzása után rögtön a kanapéra dobták magukat.
- Egész jó kis tákolmány.-nézett körbe Dimitri.
- Kösz.
- Amúgy, nem akarok pofátlan lenni, de nincs valami kaja?-kérdezte Josh. Nem voltam meglepődve a kérdésen.
- Per pillanat nincs, de csak egy telefon és itt lesz. Mit kértek? Pizza, kínai...
- Nekem jó a pizza.-vágott közbe Dimitri.
- Nekem is csak együnk.-válaszolt Josh is, amivel eldőlt, hogy pizza lesz. Tárcsáztam a pizzériát, ahol rendeltem két óriás sajtosat és ananászosat. Húsz percen belül ki is hozzák, addig be kell érniük a chipssel és a popcornnal.
Ahogy letettem a telefont a srácok már fel is bontottak egy-egy sört és már a whiskeynek is utat engedtek.
- Nem várjátok meg a kaját?
- Chipsel is jó ez. Na, tessék.-nyújtott át nekem is doboz sört Josh. Nem akartam ünneprontó lenni, így elfogadtam. Miután lehúztuk majdnem a felét nekifeküdtünk a játéknak. Viszont az köztudott, hogy Josh már egy korty piától eltud szállni, így hát elég érdekes volt a játék drága barátom bekiabálásaival, mint például a:"Menjél már, menjél már!", "Várjál, hova mész?","Bazdmeg, már megint elkaptak!", vagy mikor ő lett az utolsó "Kapjátok be seggfejek!"
Mi természetesen ezeken jót nevettünk, hiszen tudtuk, hogy már nem volt magánál.  Közben a pizza is megérkezett, amit csaknem egyszerre be is toltunk.
Nagyon jó estének bizonyult. Az idő lassan telt, a kaja jó volt, a piát vedeltük, és ennek tetejében még a játékkal is kiabáltunk. Nagyjából már nyolc óra lehetett mikor lassan Dimitri is kezdett becsiccsenteni, de mindhármunk közül végül én álltam be a legjobban. A kanapén fetrengtem és dőlt belőlem a nevetés miközben Josh és Dimitri versenyeztek. Közben Josh elkezdett a csajokról dumálni Dimitri-nek, persze hulla részegen.
- Te Dimitri! Ne...legyen..barátnőd...csak a gond van velük...
- Te beszélsz, mikor ott van neked Ashley? Talán nem szereted vagy, mi van?
- Nem, nem, nagyon szeretem. Imádom.-itt egy kis hatásszünetet tartott- Nem akarok vele szakítani, nem élném túl.-tette hozzá majd műsírást kezdett imitálni és nekidőlt Dimitri-nek végül csönd lett. Öt percig csak hallgatott mindenki, végül én, aki már azt sem tudta hol van, megszólaltam.
- Nekem csak Cindy kell. Nem kell más lány.
- Juj, Victor szerelmes egy lányba!-szólalt meg Josh.
- Én...én szeretem C-C-C-Cindy-t. Feleségül akarom venni, és és...ennyi.-nyögtem ki végül igen csak nehezen.
- Akkor mond el neki.-mondta Dimitri.
- Nem, nem, nem...nem kell neki tudni.
- Emeld már fel a segged, és mond meg neki!-emelte fel a hangját Dimitri, amitől igen csak felbátorodtam.
- Tudjátok mit! Elmondom!-mondtam és egy nagy lendülettel felkeltem a kanapéról és kiviharoztam az utcára. A srácok utánam jöttek és az ajtóból nevettek, ahogy csetlek-botlok. Végül valahogy megálltam az ajtójuk előtt és csöngettem. Cindy nyitott ajtót, de ahogy meglátott felhúzta a szemöldökét, hiszen egyértelműen látszott, hogy valami nincs rendben.
- Cindy, Cindy, Cindy, Cindy.-kezdtem el hadarni a nevét.
- V, minden rendben? Részeg vagy?-kérdezte és az orra elé tette a kezét.
- Nem, nem, nem vagyok csak..csak..hoppá.-mondtam volna, de majdnem oldalra vágódtam így meg kellett kapaszkodnom az ajtófélfába.
- De igen az vagy, inkább menj haza és holnap beszélünk, rendben?
- Nem, én most akarok! Csak..csak..hallgass meg.
- Akkor mond gyorsan.-mondta.
- Én..én Cindy...téged..nagyon...kedvellek. Nem, nem...szeretlek Cindy! Hozzám jössz?-kérdeztem majd letérdeltem elé. Közben hallottam, ahogy a fiúk már halálra kacagják magukat, sőt Josh sikeresen már a földre is rogyott. Cindy viszont eléggé meghökkent.
- Victor, inkább menj haza. Segítek felállni.-monda majd felsegített. Egy kis darabig kísért, de meggondoltam magam.
- De, nem, nem!-kiabáltam el magam és újra letérdeltem ezúttal az út közepén.- Gyere hozzám feleségül, csak téged szeretlek!-mondtam ismét mire Cindy elnevette magát.
- Hozzád megyek, ha hazamész. Most.
- De tényleg?!-kérdeztem komoly hangon, de egyáltalán nem voltam az.
- Igen, csak kérlek állj fel.-hallgattam rá és felálltam. Az ajtónk elé kísért és átadott a fiúknak.- Jesszusom, ti is részegek vagytok?
- Nem, de ő igen.-nevették el magukat a srácok, végül belőlem is kitört a nevetés.
- Nekem muszáj visszamennem, de ne hagyjátok, hogy elhagyja a házat. Megértettétek?
- Igenis asszonyom!-felelte Dimitri majd vigyázz állásba állt.
- Holnap beszélünk.-nézett rám Cindy majd elhagyta a házat és bezárta maga mögött az ajtó.
- Azt mondta hozzám jön.-mondtam a fiúknak, akik ismételten csak elnevették magukat. Igazán érdekes jelenségek lehettünk, hiszen még csak be sem voltunk tépve.
Míg tartott a sör és a whiskey hatása egész jól éreztük magunkat végül bealudtunk. A szüleim tizenegykor értek haza, addigra mi már húztuk a lóbőrt. Meglepve léptek be a házba. A pizzás és a sörös dobozok szanaszét hevertek, csaknem úgy mint a popcorn és a chips darabkák. Mi az akkor számunkra igen kellemes pózban aludtunk. Én a kanapén párnákat ölelgetve, Josh pedig az én párnáimra hajolva a whiskeys üveggel a kezében-ami közben kiesett a kezéből-, Dimitri pedig a padlón. Egyikünk sem hallotta, mikor beléptek.
- Mi a jó fene történt itt?-kérdezte apám.
- Jól érezték magukat.-válaszolta anyu eléggé dühös hangon.- Majd holnap beszélünk vele, most teljesen fölösleges.
- Igaz. Megyek átöltözöm.-mondta apu majd mindketten felmentek, mi pedig tovább folytattuk részeg angyalkás álmunkat.

Victor és Josh