80.~

Azonban ahogy végig gondoltam az egészet még nem voltam hajlandó megbeszélni a dolgokat. Úgy viselkedtem mint egy durcás kislány, de nem érdekelt. Még nem akartam vele beszélni, nem akartam, hogy kilépjen ilyen egyszerűen az életemből. Josh jól mondta, önző vagyok. Ahelyett, hogy hazamentem volna a kikötő felé vettem az irányt, ahol kiskorunkban lógtunk Josh-al. Kezdett sötétedni, de akkor sem szerettem volna hazamenni. A vidámparkban mentem.
*Jeremy POV*
V már órák óta elment és aggódni kezdtem. Nagyon reméltem, hogy nem az egyik sikátorban gubbaszt, de ezt megcáfolta az a tény, hogy nem lett volna oka rá, hogy oda menjen. Hiába hívtam a mobilján, nem vette fel. Viszont muszáj volt megkeresnem, nem várhattam tovább, beszélnem kellett vele.
- Jeremy hová mész?-kérdezte anyu miközben elhaladtam mellette.
- Megkeresem Victor-t. Beszélnem kell vele, nem válhatunk el haragban.
- Biztos nem sokára jön, de holnap is megbeszélhetitek nem?-nem feleltem csak rápillantottam egy röpke percre. Mintha csak kiolvasta volna a tekintetemből a választ.- Ilyen hamar?
- A főbérlővel holnapra beszéltem meg a beköltözést.
- Oh...-többet nem bírt mondani így odamentem hozzá és megöleltem.- Szeretlek anya. Nem sokára jövök.-bólintott egyet én pedig elindultam, hogy megkeressem az öcsémet. Legelőször Cindy jutott eszembe, ő hátha tudja, hogy hol van, így elsősorban hozzájuk csöngettem be.
- Jeremy! Hát te?
- Szia Cindy, ne haragudj, hogy zavarlak, de nem tudod az öcsém merre van?
- Mi? Megint eltűnt?-kérdezte megdöbbenten.
- Nem mondhatnám, csak már órák óta elment és nem tudom, hogy hol van. Azt reméltem, hogy nálad.
- Ne haragudj, de nincs itt. Ami azt illeti az utóbbi időben nem találkoztunk sűrűn. Gondolom még megviseli a dolog, hogy elköltözöl...
- Honnan tudod?-kérdeztem meglepve, hiszen nem említettem neki semmi ilyesmit.
- Anyukátok mesélte a minap. Sajnálom, hogy így alakult.-sóhajtott.
- Én is..-kis időre elméláztam majd észbe kaptam.- Ne haragudj, de mennem kell.
- Majd értesíts, ha megtaláltad.
- Rendben.-mosolyogtam majd távoztam. Cindy után Josh jutott az eszembe, de hogy ne tegyek meg fölösleges kilométereket, fölhívtam. Azonnal felvette.
- Hello.
- Szia, Jeremy vagyok! Csak érdeklődnék, hogy nincs nálad az öcsém?
- Alig fél órája ment el, azt mondta haza megy.
- Pedig otthon nincs és hiába hívom nem veszi fel.-kis csönd következett, aztán ismét megszólalt.
- Biztos, hogy nincs otthon...
- Ne hülyülj már, mondom, hogy nincs!
- Jó oké akkor valószínűleg Dimitri-nél van.
- Oké akkor felhívom.
- Vagy várj, várj, várj! A kikötőre ment. Ebben biztos vagyok!
- Száz százalék?
- Száztíz, ez biztos. Ott keresd.
- Oké, kösz Josh. Még beszélünk.-köszöntem el gyorsan majd letettem. A kikötő felé indultam és reméltem, hogy valóban ott lesz.
*Victor POV*

Csak álltam a korlátnál és néztem a hullámzó tengert. Mást sem lehetett hallani csak a hullámok hangjait, ahogy egymásba csapódnak. Éreztem a friss, tengeri levegőt az arcomon, hagytam hogy átfúja egész felületét egészen a hajamig. Ennél megnyugtatóbbat el sem képzelhettem volna, jól esett a friss levegő. Azonban már nem sokáig tudtam volna ezt élvezni. Lépteket hallottam. A hang irányába fordultam mikor megláttam a bátyámat közeledni felém. Csak mosolyogni tudtam magamban. Úgy látszik, hogy ez a beszélgetés nem akar váratni magára.
Ahogy közelebb ért vissza fordultam a tenger felé. Nem is köszönt, nem mondott semmit csak mellém állt ugyanúgy, mint én.
- Mikor kicsi voltam..néha kiszöktem az árvaházból és idejöttem. Nem sok esélyünk volt rá, hogy eljussunk ide.-mesélte, amit szívesen hallgattam, de fűztem hozzá semmit.- Szerettem itt lenni, olyan vidám hely.-körbetekintett majd rám nézett.- Tudom..hogy most úgy érzed, hogy igazságtalan vagyok veled és anyával, de megérthetnéd a helyzetem.
- Én megértem.-súgtam önkéntelenül.
- Akkor miért viselkedsz így?
- Mert nehéz ezt elfogadnom! Egész életemben rád vártam és most ilyen hamar elmész. Megint.
- De nem örökre... Victor...ugyan ebben a városban maradok csak egy másik lakásban. Mindennap találkozhatunk.
- Te is tudod, hogy ez nem így lesz...
- Már miért ne lenne?-kérdezte kissé összeráncolt szemöldökökkel, de csak legyintettem egyet és hallgattam.- Figyelj...nem szeretnék úgy elköltözni, hogy az öcsémmel nem beszélem meg a dolgokat. Meg valakinek holnap a pakolásban is segíteni kellene.
- Már holnap?-néztem rá hirtelen kikerekedett szemmel.- Nem is tudtam, hogy ilyen hamar költözöl.
- Igen, szóval...nem akarok holnap úgy elmenni, hogy nem szólsz hozzám. Na..mit mondasz?-természetesen én sem szeretnék így elválni tőle és minden erőmmel azon vagyok, hogy elfogadjam a dolgot. És akármennyire is szeretném, hogy velünk maradjon, ebbe a döntésébe nem szólhatok bele. Felé fordultam és elmosolyodtam.
- Azért ne várd, hogy mindent én pakolok be helyetted.-nevetni kezdett majd összekócolta a hajamat és magához ölelt.