Ez egyszerűen már képtelenség, ami körülöttünk történik. Egy éve sincs, hogy végre egymásra találtunk a bátyámmal, erre apám baromsága miatt ismét elveszítem. Még ha nem is örökre, de akkor is elköltözik és nem fogom olyan gyakran látni mint eddig. Hiszen ha egy testvérpár elválik egymástól már sosem lesz olyan a kapcsolatunk mint amilyen addig volt. Jeremy a városközpontba költözik, ami tőlünk eléggé messze van, és kitudja, hogy mikor tudnám látni, hiszen még a munkahelyeink sincsenek közel egymáshoz.
Beszélnem kellett valakivel erről és aki azonnal az eszembe jutott az Josh volt. Dimitri-t is nagyon bírom, de Josh már anno is mellettem volt és én is mellette. Így hát elindultam a lakásához, ahova busz és némi séta árán húsz perc múlva megérkeztem. Megnyomtam a kapucsengőt.
- Igen?!-hallottam meg egy női hangot.
- Csók...-már majdnem a férjezett nevén szólítottam mikor eszembe jutott, hogy már elvált.-Ms. Banks, Victor vagyok. Josh itthon van?
- Igen, máris nyitom az ajtót.
- Köszönöm.-feleltem és már nyílt is az ajtó. A második emeletre mentem, ahol megálltam a tizenötös számú ajtó előtt. Kopogtam.
- Szia.-mosolygott Josh édesanyja. Idejét sem tudom mikor láttam utoljára, de akkor egyáltalán nem így festett. Arca pirospozsgás volt, haja fésült, jól öltözött. Önkéntelenül is visszamosolyogtam.- Gyere beljebb.-beljebb léptem mire Josh azonnal elém ugrott.
- Téged is látni?-kérdezte vigyorral az arcán és megölelt.
- Igen...ki kellett kicsit mozdulnom.-feleltem nem éppen meggyőzően. Josh arcáról lefagyott a mosoly. Látta rajtam, hogy valami nincs rendben.
- Anyu..a szobámban leszünk.-fordult édesanyja felé majd felém biccentett, hogy kövessem, de előbb levettem a cipőm és a kabátom. Feszülten mentem be a szobájába majd leültem az íróasztala előtti székbe és forogni kezdtem vele.
- Anyukád eléggé jó színben van.-terelni próbáltam a témát, de kevesebb sikerrel.
- Igen, 'hál Istennek sokkal jobban van. De hogy neked valami problémád van, az száz. Mi történt?-hajolt előre az ágyon ülve, két tenyerét összekulcsolva. Sóhajtottam egy nagyot és neki kezdtem, végül is ezért jöttem ide.
- Jeremy el akar költözni.-vakartam meg a homlokom majd a kezemet végighúztam az arcomon.
- Mégis miért?
- Apánk...-próbáltam magam tolerálni.-...idiótasága miatt. Azt mondta, hogy ha abban a házban marad akkor nem tudja feldolgozni azt, amit apu tett és idő kell neki. Nem mellesleg egyetemre akar menni és kitudja, hogy a végén hol köt majd ki.
- Ezzel mi a gond?-szemöldökömet felhúztam Josh kérdésén. Még válaszolni sem igazán tudtam és hezitáltam. Fürkészve kereste a tekintetemet.-V?!
- Nem akarom, hogy ott hagyjon minket. Egy éve sincs, hogy megtaláltam erre....Egyszerűen nem teheti meg, nem is gondol se rám, sem anyára.-fogtam meg a tarkómat. Josh együtt érzően mosolyogni kezdett majd válaszra nyílt a szája.
- Gondolkozz egy kicsit...te hogy éreznél az ő helyében?-átgondoltam és még ha fáj is bevallani, de ugyan így.
- Valószínűleg ugyan így.
- Hidd el, szerintem neki a legnehezebb most. Otthagyni téged, és anyukátokat. Meg pláne azt feldolgozni, hogy mit tett apátok. Nem lehet neki könnyű.-hallgattam, nem szóltam semmit, de nem is igazán tudtam volna.- Ne haragudj, de egy kicsit önző voltál, nem gondolod?
- De.-sóhajtottam egy nagyot és hátradőltem a székben.- Azt hiszem az voltam.
- Szerintem beszéljétek meg és hagyd, had döntsön, ahogy akar. Csak rajta áll, hogy hogyan dönt, hiszen már nagykorú.
- Igazad van.-mosolyogtam rá. Néha még mindig meglepődök, még ennyi év után is, hogy milyen komolyan is lehet vele beszélgetni.- Filozofikus Joshua visszatért?-nevettem.
- Filozofikus Joshua mindig itt van, csak van mikor a hülye klónja hátráltatja.-nevetett ő is.- Én mindkét Josh vagyok.
- Amúgy kösz, hogy meghallgattál.
- Ez alap. Nem tudom hangoztatni, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy mellettem voltál a szarban. Nélküled szerintem alulról szagolnám az ibolyát vagy drogosok között kellene élnem.
- Hát igen, sokkal jössz nekem, de én is neked.
- Na jó, szerintem elég ebből a lelkizős szarból, kicsit ratyi dolog nem gondolod?-máris eltűnt filozofikus Joshua és visszatért a régi Josh.
- Talán neked bejön ez a ratyi stílus csak nem mutatod ki.-álltam fel nevetve mire tátott szájjal, némi undorral nézett rám.
- Talán jobb lenne, ha tényleg mennék mert még azt hiszik, hogy megint egy sikátorban gubbasztok.
- Kikísérlek.-pattant föl az ágyról majd az ajtóhoz mentünk. Elköszöntem Ms. Banks-től majd lementünk az épület elé. Ahogy leértünk Josh azonnal előkapott egy szál cigit.
- Tehát csak ezért jöttél le...
- Aha...-vallotta be szemrebbenés nélkül majd elmosolyodott.- Anya nem engedi, hogy a házban cigizzek és így le kell jönnöm folyton folyvást, hogy elszívjak egy rohadt szál bagót.-beszélt a cigivel a szájában majd meggyújtotta.- Oh egyébként nem is mondtad...apátokkal mi van? Gondolom már nem él veletek.-fújta ki közben a füstöt.
- Nem, anyu kirakta és nem sokára hivatalosan is elválnak. Anyu beadta a válópert. A minap eljött a cuccaiért és remélem már soha többé nem látjuk.-Josh bólogatni kezdett.
- Jobb is ez így.
- Ja....lehet. De megyek...majd még...beszélünk.-fogtam vele kezet majd elindultam a buszmegálló felé, azonban nem érettem sietségem okát...talán minél előbb szerettem volna Jeremy-vel beszélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése