1.~

Éppen az álmok birodalmában jártam, mikor az ébresztő óra csörgése hozott vissza a valóságba. Nagy nehezen az óra felé nyúltam majd egy mozdulattal levertem azt az éjjeliszekrényről, de még így sem hagyta abba az "üvöltözést". Már annyira sértette a fülem, hogy kénytelen voltam még egyszer utána nyúlni és kikapcsolni. Ránéztem, de a szememet fedő homályosságon kívül nem igazán láttam semmit, így megtöröltem a szemem. Az óra hat órát mutatott. Visszatettem a szekrényre, nyújtóztam egyet és kikecmeregtem az ágyból, ami majdnem tíz percig tartott, de sikerült. A fürdőbe mentem, hogy kicsit felfrissüljek, de amint a tükörbe néztem kénytelen voltam elmosolyodni. A hajam égnek állt, és nem is kicsit. Lesimítottam, majd a fogkefém után nyúltam. Rányomtam a fogkrémet, de szokásomhoz híven az első adagot lenyalogattam róla. Imádtam a mentolos ízét. A második adagot már a fogaimra kentem, és úgy kezdtem sikálni. Mikor végeztem megmosdottam és megcsináltam a hajam, hogy azért mégse égnek álló séróval menjek dolgozni.

Ezek után visszamentem a szobámba és felvettem a mai szerelésem. Egy farmer, egy szürke póló, fehér pulcsival és a kedvenc, bár kicsit kopott tornacsukám. Zsebre vágtam a telefonomat, és elindultam a bejárati ajtó felé, közben elhaladtam a folyosón lévő tükör előtt. Megnéztem magam, viszont volt egy kis probléma. A hajam. Valahogy nem jól állt, ezért igazgatni kezdtem jobbra, balja, és öt perc után végre készen álltam az indulásra. A konyhában a szüleim készülődtek a munkába.

- Anyu, apu elmentem!-már készültem kilépni az ajtón, de anyu megállított.

- Hé, nem felejtettél el valamit?-szólt utánam, mire mosolyogva visszafordultam, és egy puszit nyomtam az arcára.

- Megfelel?-anyu mosolyogva bólintott.

- Ne vigyelek el?-kérdezte apu.

- Nem, buszozom. Sziasztok!-mondtam és már kinn is voltam a házból. 

A közeli buszmegállóba siettem, ahol a busz öt perc múlva jött, de tudtam, hogy késik egy-két percet így hát elővettem a headsetemet, bedugtam a fülembe és zenét kezdtem hallgatni.

Ahogy gondoltam, a busz hét perc múlva méltóztatott odafáradni a megállóba. Felálltam, majd felszálltam a buszra és egy ablak melletti ülésre ültem. Pár perc múlva már a munkahelyemnél is voltam. Nem én voltam az első, aki megérkezett, bár a tábla még mindig a ZÁRVA feliraton volt. Már Josh is benn volt.

- Cső haver!-jött oda és kezet csaptunk majd összekoccoltunk.

- Hello. Ash még nincs benn?-kérdeztem.

- Nem, de szerintem nem sokára jön. Amúgy mi a helyzet?

- Mint minden egyes nap. Semmi.-nevettem.- Gondolom nálad sem másabb.

- Hát nem nagyon.-nevetett ő is, majd odament az ajtóhoz és megfordította a táblát a NYITVA feliratra.

Josh Choi