1.~

Éppen az álmok birodalmában jártam, mikor az ébresztő óra csörgése hozott vissza a valóságba. Nagy nehezen az óra felé nyúltam majd egy mozdulattal levertem azt az éjjeliszekrényről, de még így sem hagyta abba az "üvöltözést". Már annyira sértette a fülem, hogy kénytelen voltam még egyszer utána nyúlni és kikapcsolni. Ránéztem, de a szememet fedő homályosságon kívül nem igazán láttam semmit, így megtöröltem a szemem. Az óra hat órát mutatott. Visszatettem a szekrényre, nyújtóztam egyet és kikecmeregtem az ágyból, ami majdnem tíz percig tartott, de sikerült. A fürdőbe mentem, hogy kicsit felfrissüljek, de amint a tükörbe néztem kénytelen voltam elmosolyodni. A hajam égnek állt, és nem is kicsit. Lesimítottam, majd a fogkefém után nyúltam. Rányomtam a fogkrémet, de szokásomhoz híven az első adagot lenyalogattam róla. Imádtam a mentolos ízét. A második adagot már a fogaimra kentem, és úgy kezdtem sikálni. Mikor végeztem megmosdottam és megcsináltam a hajam, hogy azért mégse égnek álló séróval menjek dolgozni.

Ezek után visszamentem a szobámba és felvettem a mai szerelésem. Egy farmer, egy szürke póló, fehér pulcsival és a kedvenc, bár kicsit kopott tornacsukám. Zsebre vágtam a telefonomat, és elindultam a bejárati ajtó felé, közben elhaladtam a folyosón lévő tükör előtt. Megnéztem magam, viszont volt egy kis probléma. A hajam. Valahogy nem jól állt, ezért igazgatni kezdtem jobbra, balja, és öt perc után végre készen álltam az indulásra. A konyhában a szüleim készülődtek a munkába.

- Anyu, apu elmentem!-már készültem kilépni az ajtón, de anyu megállított.

- Hé, nem felejtettél el valamit?-szólt utánam, mire mosolyogva visszafordultam, és egy puszit nyomtam az arcára.

- Megfelel?-anyu mosolyogva bólintott.

- Ne vigyelek el?-kérdezte apu.

- Nem, buszozom. Sziasztok!-mondtam és már kinn is voltam a házból. 

A közeli buszmegállóba siettem, ahol a busz öt perc múlva jött, de tudtam, hogy késik egy-két percet így hát elővettem a headsetemet, bedugtam a fülembe és zenét kezdtem hallgatni.

Ahogy gondoltam, a busz hét perc múlva méltóztatott odafáradni a megállóba. Felálltam, majd felszálltam a buszra és egy ablak melletti ülésre ültem. Pár perc múlva már a munkahelyemnél is voltam. Nem én voltam az első, aki megérkezett, bár a tábla még mindig a ZÁRVA feliraton volt. Már Josh is benn volt.

- Cső haver!-jött oda és kezet csaptunk majd összekoccoltunk.

- Hello. Ash még nincs benn?-kérdeztem.

- Nem, de szerintem nem sokára jön. Amúgy mi a helyzet?

- Mint minden egyes nap. Semmi.-nevettem.- Gondolom nálad sem másabb.

- Hát nem nagyon.-nevetett ő is, majd odament az ajtóhoz és megfordította a táblát a NYITVA feliratra.

Josh Choi

Bemutatkozás~

Hello.

 A nevem Victor Young, de mindenki csak "V"-nek szólít. Jelenleg Chicago-ban élek a szüleimmel annak ellenére, hogy koreai vagyok. Na jó,csak félig. Anyám amerikai, Isabelle Ross, apám koreai, Young Chin-Hae, de mindenki számára egyszerűen csak Chem. Testvérem nincs, de ez a családban tabu téma. Ha szóba kerül a szüleim előtt mindig kiakadnak, így inkább kerülöm a témát. Beletörődtem.

 19 éves vagyok, és jelenleg egy közeli kisboltban dolgozom a két legjobb barátommal, Josh-al, aki szintén koreai és Ashley-vel, akik jelen pillanatban egy párt alkotnak.

 Az életem akár egy átlagos tinédzseré, semmi extra nem történt velem az elmúlt 19 évben, de egy napon az életem 360 fokos fordulatot vett.

Victor Young